Lesz ma az Önök kértékben? Láttál elõzetest?
Keresztes Ildikó lesz a meghivott vendég, Õk azért játszottak együtt!

Megpróbáltam "szélmalmos" képet megszerkeszteni, hogy ne nagyon legyenek benne feliratok...hát ennyire sikerült

egy friss kép a tavaszi Révkomáromból

Kellemes húsvéti ünnepeket Mindenkinek és olyan kedves locsolókat, mint spriccelõs Miska!

Nagyon jó képeket csíptél el Róla! Örültem, hogy mûsorra tûzték végre ezt a filmet! Meglepett, hogy Zsurzs Éva volt a rendezõ, - azt hittem, hogy Õ csak klasszikus magyar irodalmat adoptált filmre, - de nyílván megsajnálta a szerencsétlen pedagógusokat és megfilmesítette Bertha Bulcsú kisregényét. A pedagógusokat a XIX. sz-tól "a nemzet napszámosainak" nevezik, mivel fizetést mindig csak annyit kaptak, hogy éhen ne haljanak! Valamivel jobb volt a helyzetük a falusi tanítóknak, akik javadalmazásuk mellé kaptak egy kis darab földet is, amit megmûvelhettek maguknak a tanítás után. A városi pedagógusok díjazása nem sokkal javult a XX. sz. végéig. Emlékszem hajdani tanáraimra és pedagógus rokonaimra, mind vállaltak fizetés-kiegészítésként szakkörvezetést, magántanuló korrepetálását, vagy, ahogy a filmben mutatták - fizikai munkát, kereskedést, bedolgozást. (A pedagógusok helyzete mára még rosszabb lett. Fizetésükbõl most se tudnak lakást venni. Az iskolákban egyre több a kezelhetetlen gyerek. Õszintén szólva csodálkozom, hogy ma még van fiatal ember, aki pedagógus akar lenni.)
A film egyben egy politikai támadás is volt a rendszer ellen. (1982-t írtunk!) Kettõs problémát ábrázolt túlzásokkal. Rámutatott, hogy a pártapparátus gyermekei igazságtalan elbírálásban részesülnek! Valóságban nem fordulhatott elõ, hogy egy függetlenített pártvezetõ gyereke saját gépkocsival járjon gimnáziumba, sõt a maszek feleség sem volt illõ, mert a látszatra vigyáztak, mert figyelték az embereiket. Ugyanakkor ezeknek a gyerekeknek az élete könnyebb volt. Biztos helyük volt az egyetemen, külföldi ösztöndíjat kaptak, stb. Bár ezek a gyerekek sokszor voltak deviánsak, mert nem merték õket fegyelmezni az iskolában. A probléma másik oldala az volt, hogy a különleges bánásmódot a hatalom nagy emberei nem kérték, mégis az emberek, a tanárok is kötelezõnek érezték azt. A film végét a nézõre bízta a rendezõ. Mi történik akkor, ha egy pedagógus nem veszi figyelembe a védett apparatcsikot?
Kaszás Attila ebben a filmben egy szemtelen, undok, utálatos, nagyhangú karaktert játszott, - aztán még nagyon sokszor kapott ilyen szerepet a késõbbi filmjeiben.(Cha-cha-cha, Zuhanás közben, Heten Bp ellen, Üveggömb, Érzékek iskolája, Egy hét Pesten és Budán).
Az arca inkább kölykös és az maradt 40 éves koráig.

Köszönöm a képeket! '82-es a film, 22 éves, nagyon kölyök még. A film elején, a pályaudvaron, amikor a farmer-kertésznadrágban van - látszik, h milyen soványka még. Amit megcsodáltam, h az arca már egy ffi-arc! Hát ez az, amit mondtam, egy nagyhangú, undok szerep, - aztán fõleg ilyen filmszerepeket kapott!
Szegény pedagógusok! Nem sokat változott a helyzetük! Fizetésükbõl ma sem tudnak lakást venni, viszont az iskolában a kölykök már meg is ütik õket!

Köszönöm, köszönöm, köszönöm - tudtam, ahogy a kezeid közé "kaparintod", rögtön megnézed, nem úgy, mint én :)

És még egy...

Szintén a Fehér rozsdából.

Sajnos nem túl sokszor látszik közelrõl a filmben, de sikerült "elkapni".

Említetted a Fehér rozsdát. Még nagyon fiatal volt benne, az egyik diákot játszotta. Érdekes film volt, nagyon jól tükrözte a 80-as évek hangulatát.

Találtam Neked még egy Caliban-fotót, remek!

Ha már szóba került a Peches ember...

Peches ember - tv-film 1990-bõl.

Nem tehetek róla, valószínûleg bennem van a hiba, de a számomra Prospero a leggyûlöletesebb Shakespeare-figura. Számûzik, nem találja a helyét, ahol pedig megtalálná, olyan zsarnoki módon viselkedik, hogy az minden képzeletet felülmúl. Hogyan várhat megértést, ha õ maga nem képes megérteni másokat? De errõl ennyit!
Mindenesetre nem is tudom, mit adnék azért, hogy ezt a képet de a büfé felé vezetõ lépcsõ mellett, hanem fent, a társulati képek között láthatnánk...
Elnézést, ha kicsit "csálé", saját fotózás és azért az elég nehéz feladat volt!

Azért voltak romantikus filszerepei is!

Királyfiként 1983-ban, a Boszorkányszombatban.

Ha mennie kellene a Nemzetibõl, szerintem visszajönne. Elsõ sorban azért ment el innen, hogy kipróbálja magát eddig nem játszott szerepekben. Megtette. Megnyugodott. Hazajönne a Vígbe.

- "Ha életed egykori párja, Eszenyi Enikõ felkérne, hogy játssz el egy szerepet az õ rendezésében, elvállalnád?

- Hogyne. Kötelezõ jelleggel. Nagyon kíváncsi vagyok, most hogy tudnánk együtt dolgozni? Kifejezetten érdekelne, mi maradt abból a régi tûzbõl, a régi közös gondolkodásból.

(Pesti Mûsor, Budapest, 2004. június 7.)

Felejtsük el a klasszikus színház varázsát, helyette legszörnyûbb hétköznapjainkat vigyük színpadra!-elvrõl:
Bemásolom ide Koltai Tamás kritikáját a Viharról és A.R. rendezésérõl.

"Képzelegni A vihar vígszínházi elôadásán is lehet. Például arról, hogy Shakespeare az emberi kapcsolat micsoda végtelen gazdagságát írta bele Prospero és Miranda elsô jelenetébe. (Ez is egy apa-lánya viszony!) Peter Brook hét évvel ezelôtt Budapesten ennek demonstrálásával ámította el a látására összegyûlt szakmai közönséget. Alföldi Róbert rendezésében egy fáradtan negédes tanár leckéztet egy viháncolva mutáló csitrit. Ugyancsak Brook arról beszél egy - a napokban magyarul is megjelent - elôadásában, milyen nehéz fölfejteni Prospero utolsó szavainak (talán a drámaíró Shakespeare utolsó szavainak) jelentését, mennyivel könnyebb motorbiciklivel berobbanni a színpadra. Alföldinél, ha nem is motorbicikli, de mentôautó érkezik A vihar színpadára, mégsem mondható, hogy Prospero utolsó monológja nincs értelmezve.
Vigyázzunk a gyors ítéletekkel és a Brook-nosztalgiákkal. Hiába áhítozunk a nagyok, Brook, Strehler, Stein vagy Zadek intenzív teljességére, azok az idôk lassan végképp elmúlnak. Alföldi A viharja diszkóban játszódik. A diszkószínház a megcsócsált gondolaté: könnyen emészthetô, mutatós és technikás. Hasonló prospektuselôadásokat szakmányban állít ki a világ leghíresebb turistaszínháza, az autentikusnak tartott Királyi Shakespeare Társulat, azzal a különbséggel, hogy a színpad technikája valamivel, a színészeké sokkal flottabb. Úgyhogy mi itten legföljebb arról morfondírozhatunk, hogy az új generáció színészei azért képtelenek-e megélni egy szituációt, mert sohasem kívánják tôlük, vagy azért nem kívánják tôlük, mert képtelenek megélni - s hogy az önmagába visszatérô kör hová vezet.
Alföldi A viharja pontosan olyan, amilyet a közízlés, a Shakespeare-show ígéretével közönséget csábító Vígszínház és a mélységek örvényétôl visszarettenô közgondolkodás megrendel. Javára írandó, hogy maximálisan becsületesen olyan. A rendezô teljes kapacitását beleadja az értelmezésbe, és szokása szerint közvetlen megfelelési pontokat keres a jelennel. Minthogy nem hisz a Milánó elûzött hercegérôl és a szigeten szerzett varázshatalom igazságtevô erejérôl szóló mesében, sem a gyarmatosítás és a rabszolga-fölszabadítás hatalmi metaforájában, az egész történetet drogos vízióként adja elô. Hegedûs D. Géza Prosperója foszlott tanár, lerobbant értelmiségi, aki a Sziget diszkóbár söpredékének ocsmányságai – és saját élete - elôl, némi heroin magába fecskendezésével, álomutazásba menekül az eufória szigetére. A droghatás mintegy kijavítja a valóságot, nem történnek meg az elôre exponált galádságok, a vadember nem erôszakolja meg a heroinfüggô lányt, aki nem is heroinfüggô lány, hanem szende szûz és így tovább. Kentaur mozgékony és tünékeny díszletének köszönhetôen a diszkóbár a D. J. "árbocával" együtt a vízió tengerébe süllyed, és vöröses homokjával, csillagdús horizontjával, Oroszlánkirály-szikláival (helyesen azonosította egy arrogáns hang a nézôtéren), valamint tündér-ügyelôjével és bennszülött kellékeseivel föltûnik Disneyland-sziget. A kisimult tanár-Prospero lángoló automata esernyôje irányítja a csodákat, a fôtündér istennôvokált szerzôdtet, a kellékesek terüljasztalkámat és tûzvarázst szállítanak, az ártatlan szerelmesek egymásra lelnek. Ez így teljesen rendben van, Hegedûs D. Géza hozza Prospero megkeseredett értelmiségi frusztráltságát, Kútvölgyi Erzsébet Arielje vásott kényszerrabszolga a szabadság reményében, Kaszás Attila mint Caliban akcentussal beszéli a különórákon tanult nyelvet, Hajdu István és Fesztbaum Béla klasszikus bohócpáros. A további szereplôk közül említésre méltó az antropomorf szerepre is képes bennszülött akciócsoport.
Prospero aztán eloltja varázsesernyôjét, kitisztuló tudata visszaébreszti a diszkóvalóságba, és miközben az álomeufória szûz Mirandája és Ferdinándja a háttérben üzekedik, a föloldozásért-megbocsátásért könyörgô végszót káromló átokként használva, beadja magának a valószínûleg halálos dózist. Jön a mentô, és egy betévedt kisfiú – fénysugár a sötétség birodalmában - a földre ejtett könyvbôl dadogva újra kibetûzi a búcsú átszellemített szövegét.
Hogy a heroinfüggô Prospero nem fejti meg a világgal meghasonlott és megbékélt muszáj-varázsló titkát? A lemondás és visszatérés elbocsátó szép üzenetét? A shakespeare-i gazdagság legalább egy picinyke szeletét?
Ki mondja még, hogy a mai színház arra való?"

Igen, erre a képre gondoltam. Felismerhetetlen. Köszi

Mostanában már készülnek, de az elmúlt 20 évben tényleg nagyon kevés ilyen film készült.
A vihar-ban eszméletlenül jó volt, azok a mozdulatok, hangsúlyok, meg az egész - nem véletlenül számomra mindig is Caliban volt az igazán szimpatikus, akit az önzõ és zsarnoki hajlamú Prospero áldozatának tartottam és tartok.
Ilyesmi képre gondoltál?!