"A krakkói lakás érintetlen maradt, ez a Zongorista után egészen elképesztõ."

A zongorista Varsóban játszódott, nem Krakkóban.
Hogy Krakkóval mi történt részletesen, azt nem tudom, Varsót rombolták porig, de a lengyeleknek sikerült újjáépíteni az Óváros egy részét, benne a Királyi Palotát is.

Azért érdekes ,hogy alegsötétebb gaztetteket elkövetõik milyen nagyon titkolják mindíg,még ha a hatalom birtokában vannak is.Talán kivétel Néró ,de az õrült volt.Kell hogy létezzen egy ideológiák felett álló erkölcsi norma,ami elöbb utóbb érvényesül,azaz a világ a jó felé tart.Ezért hazugok azok a filmek ,amelyek úgy végzõdnek ,hogy a világban gyõz a gonoszság,mert ez csak ideiglenes gyõzelem lehet.

Számomra a nõi családtagok bemutatása egyszerre volt (na jó, idõnként) túl sekélyes, közhelyes, másrészt érzelmileg túl visszafogott. Nem hiszem el, hogy mindent ennyire fegyelmezetten vettek tudomásul. Nem érzõdött rettegés, iszonyat, gyûlölet, bosszúvágy stb...: ahogyan olvastam az eddigi hozzászólásokat, bizonyára pont a hiányérzet miatt terelõdött el magáról a filmrõl a beszélgetés, és más, kerülõ utakon igyekszik mki a hiányzó indulati töltést beszerezni. Én pl. azt sem értettem, mibõl éltek a háború alatt a nõk. Annyit tudok, hogy az én nagymamám Rozsnyón abból élt (tanárnõ volt egyébként), hogy a templomkertben zöldséget termelt. A másik pedig annyira lefogyottt (pedig a front itt nagyon gyorsan áthaladt), hogy az orvos nem vállalta el az abortuszát... De 6 háborús év alatt hogyan boldogultak a lengyel nõk? A krakkói lakás érintetlen maradt, ez a Zongorista után egészen elképesztõ. Szóval vhogy nem sikerült beleélnem magam az egyébként teljesen valóságos szenvedésekbe. Pedig szinte "hobbim" az áldozatokkal való azonosulás, de itt most elvesztettem a fonalat. Több kínra és gyötrelemre számítottam, mert biztos vagyok benne, hogy iszonyatos kínok és gyötrelmek voltak. A kedvenc figurám így az orosz tiszt lett (A zongoristánál is a német tiszt jeleneténél eredt el a könnyem). Biztosan azért is, mert õ váratlan és meglepõ,épp ezért rendkívül emberi figura lett. Benne szikrányi papír-íz sem maradt, ami sajnos a többiekrõl nem mondható el. A háborúról sem tudtam meg szinte semmit, a mészárlás valódi okairól, elõkészítésérõl sem. Ja igen, a másik kedvencemmé az iskola igazgatónõje vált, akinek a fiú makacssága volt a felvételéhez elegendõ indíték. :D És õ volt az a szereplõ is, akinek alakján keresztül el lehetett gondolkozni azon is, vajh én ebben a helyzetben hogyan cselekedtem volna? No persze nem a pártba belépés a kérdés, hiszen azt SEMMIKÉPPEN!!!!!!! sem; de mégis, hol van vajon a túléléshez szükséges megalkuvás, beletörõdés határa? Ez még akkor is nehéz kérdés, ha valaki Istenért szenved mártírhalált; de ha "csak" a saját életbenmaradása a tét, nem az Istenért való igaz bizonyságtétel, akkor hol a határ? Karol Vojtilla például vajon hol, hogyan találta meg a helyes arányt, hiszen becsületes és bátor volt, senki nem törte meg a gerincét - de nem is hurcolták el, nem gyilkolták meg, tehát, bár nem ismerem az életrajzát, de "fölöslegesen" nem is kockáztatta az életét pl. úgy, mint Agnieszka, vagy a plakáttépõ fiú a filmben.Az öngyilkos tiszt motívumai sem lettek kibontva, pedig õ is megrázó szál lehetett volna, a figurának voltak egészen brilliáns jelenetei, fõleg az, amikor elmondja a feleségnak a férje halálát: férfiasan õszinte és nem nyálasan köntörfalazó. Az egy iszonyat jól sikerült jelenet volt. A feleség és az anya vitája is nagggyon élethûre, klasszra sikeredett stb. Aztán meg voltak felszínes részek is, pl. amikor megbeszélik, hogy holnap a moziban, meg csók...aztán rögtön elütik a srácot. Sok mindent nem is igen tudtam hová tenni, az egész néha olyan szakadozott volt, mint egy öregember emlékezete. Aztán lehet, hogy nincs igazam, én csak egy bamba nézõ voltam.

A dezertõrök elég sokan voltak,úgyhogy kevésbé volt veszélyes dezertálni mint a biztos halál.Az ostromot megelõzte egy ultimátum,akkor ajózan ész alapján azt el kellett volna fogadni,ráadásul úgy hogy Horthy is erre szólított fel.Szálasi csak ezért már önmagában megérdemelte a büntetését.

"Kérdezték tõlem, miért nem megyek már el? Mire én: Mert még nincs vége a filmnek."

Milyen jó, hogy van még, aki tudja, meddig tart egy film.
Én már sokszor azt is erõszakosnak tartom, amikor alighogy elkezdõdik a végefõcím, már felkapcsolnak minden fényt a moziteremben. Ezzel a metakommunikációval már tessékelik is kifelé a népet. Engem nehezen tudnak. A jegyem a végefõcím utolsó soráig szól :-)

Bennem még egy kérdés felmerült,hogy az a pár ember ,aki effektíve a mészárlást végrehajtotta.és mint a marhákat a vágóhídra vezette az emberek tömegét,az késõbb hogy jött ki ebbõl,mert szerintem ehhez a legállatibb lelkivilág is sok volt feldolgozni.Bár nem zárom ki ,hogy a végén ezeket is agyonlõtték ,hogy ne legyen tanú,és az agyonlövõk meg pártmegbizatásból a végén magukat is fejbelõtték.

Más az, amikor egy eszme, egy esemény, vagy egy politikai irányzat igazságáról kell nyilatkoznod, és más az, amikor a házastársadról, bátyádról, stb. van szó. Ez utóbbi esetben sokkal természetesebben és szinte zsigerbõl tör fel a válasz: "De hát az én férjemet már '41-ben meggyilkolták a szovjetek!". A személyes kötõdés mindig sokkal nagyobb erõt ad.

Ettõl függetlenül természetesen még erre sem képes mindenki. Apai nagymamámat a kommunista korszak legsûrûjében konkrétan megfenyegették, hogy amennyiben mégegyszer meglátják édesapámat a falu templomában ministrálni, nagymamámnak ugrik a munkahelye, de örökre. Mivel 3 gyermeket kellett özvegyen eltartania (mert a férje a háborúban elesett), neki is muszáj volt minden vallásos hagyományt és érzést feladnia, és eltiltania a saját fiát a templomtól.

Bizonyos körülmények között lehetetlen hõsködni, ez igaz.

Sziasztok!

Tudom hogy a topik a filmrõl szól, de mindenképpen szeretnék hozzá szólni a kitöréssel kapcsolatos dolgohoz is.

Fontos lenne megemlíteni hogy Donnál a 2.Magyar Hadsereg semmisült meg, az 1.Magyar Hadsereg fõleg Erdélyben és a Kárpátokon volt felvonultatva a védelem érdekében s egy esetleges román-magyar konfliktus sikeres kivitelezéséért, ezért értelemszerûen erõsebb is volt...Budapesten a várban összesen 28 000 német, 30 000 magyar és körülbelül 3000 nyilas katona volt.

A magyar katonák olyan megmaradt katonák voltak akik behívó alapján kerültek bele a háborúba (tanár, paraszt, mérnök, stb) Továbbá egyes tisztek, tiszthelyettesek, közkatonák családja kik Budapesten, vagy környékén éltek, s nem tudtak elmenekülni szintén a várban tartózkodtak. A magyar katonákban a lelket nem csak a gulagtól való félelem tartotta, hanem az is hogy a dezertõröket kivégezték, és valóban reménykedtek benne hogy a szövetségesek Itália felõl talán elérnek minket is. Többeket pedig az is, hogy nem kis propagandát fordítottak azoknak az erõszakoskodásoknak a bemutatására amiket a szovjet katonák követtek el nõkön, gyerekeken. Ki az az apa aki nem harcolt volna a kislányáért?

Egyébként azt sem kellene elfelejteni hogy a "kitörõ" nevezzük inkább visszavonolú sebesült, gyenge, alultáplált katonák lefegyverzésére a szovjetek kisérletet sem tettek, hanem tüzérséggel leöltek mindenkit a mai Moszkva-Széna tér környékén...Mai napig alap erkölcsként tanítják hogy a sebesült, vissza vonolú katonákat célszerû hadifogságba ejteni. Egy erkölcsös hadvezetés ezt tette volna. A szovjetek nem. (filmben elég drámai jelenet lehetne)

Egy szó mint 100 kb. 3000 embert lehet a magyarok közül nyilasnak nevezni. A többiek egyszerû emberek voltak paranccsal-reményekkel.

A film hihetetlenül jó volt. 10-es.

És sajnos volt, aki felpattant, és ki akart lökni engem is, míg én ott ültem a film hatása alatt, és kavargott bennem minden. Kérdezték tõlem, miért nem megyek már el? Mire én: Mert még nincs vége a filmnek.
Végül állva maradtam ott, és meglepõdve láttam, hogy pár sorral elõbb apácák ültek. Még pár ember maradt ott, a legtöbbje elment.

Nagyon jó volt moziban látni: amikor a zászlókat széttépték, az üres naplóoldalak, a legvége, és még lehetne sorolni.

erre a plusz drámaiságra például jó példa a Schindler listája,ami így nem is volt drámai,hanem olyan amerikai lett.Vagy a Napfény íze is mesterkéltnek tûnik ehhez képest.

Valóban, nehezen tudom elképzelni, hogy a végén, abban a csendben valaki csak úgy felpattanjon, és kirohanjon a moziból. Számomra olyan hatása volt, mint amikor egy hatalmas zenekari mû hirtelen ér véget, és még visszhangzik egy darabig a koncertterem. Valahogy így "visszhangzanak" a film által generált érzések és gondolatok az emberben, miközben ül még a fõcím hatalmas csendjében.

Ez így van,csak az ember már eleve gyanakszik ,amikor olyan sok utólagos hõssel találkozik mint pl nálunk.Mert én valahogy úgy emlékszem ,hogy volt a Krassó meg még talán 5 ember ,aki kimondta az igazat ,aztán annyi.A többi meg kvázi szocialista brigádtag volt,és nem törõdött az igazsággal.

Szia!
Csak azért gondoltam, mert a magyar filmbemutatót dátumhoz kötötték:
"Egyébként a hazai díszbemutató dátuma nem volt véletlen, mivel április 14-e a Katyn-i bûntény felderítésének és közzétételének napja (1943-ban ezen a napon derült fény a tragédiára). "
http://www.cspv.hu/08/04/katyn_zmijewski/

Nekem sikerült moziban (Uránia) látnom, úgy még inkább megrázott.
Végig ott maradtam, míg lepergett a fõcím.

Érdekes volt olvasni a hsz-okat, tükrözi a mai valóságot. Felkavarta az indulatokat, ami egy mûvészi alkotás kapcsán nem meglepõ. Azt hiszem, ha az egyéni sorsokat nézzük és nem a kollektivet, más vetülete van a történéseknek. Minden ilyen eseményben ott vannak az egyéni tragédiák, amit Wajda jól mutat be.
Szerintem a film jó, engem megérintett. Visszagondolva éreztem a fájdalmat, dühöt és szomorúságot, sõt valamilyen megnyugvást is a végén. Élmény volt.

Nagyon fontos kiemelni, hogy a Katyn mértéktartó és kerüli a hatásvadász filmes elmeket. Az igazságnak nincsen szüksége érzelmes zenére, lassításra, úsztatásra, csúsztatásra. Nincs rosszabb, mint mikor egy film plusz drámaiságot akar hozzáadni ahhoz, amit a történelem produkált, és addig feszíti a húrt, amíg a nézõ egyszercsak nem tudja tovább befogadni.
Vajda nagyszerûen kikerülte ezt a csapdát és ennél többet egy filmrendezõ aligha tehet.

Igazat adok neked, természetesen a nagy többség a megfélemlítés miatt valamilyen szinten mégis megalkuvásra kényszerült. Feltehetõen én is ezt tettem volna, a túlélés érdekében.
Mégis volt néhány (feltehetõen valóban nem túl sok) olyan ember, aki a saját élete árán is kitartott a legfõbb emberi értékek mellett. Õket mindenképpen tisztelet illeti.

Melyik befolyása alatt vajon? Megmondom: Josip V. Dzsugasvili irányítása alatt.Ha netán rejtett zsidózás lett volna a célod szegénykém,akkor kiábrándítalak a SZUban zsidóüldözés volt.Ha nem hal meg Sztálin minden zsidót likvidáltak volna,vagy a Gulágra küldenek.

Szerintem a DunaTV-s bemutató dátumának csak szerzõi jogi jelentõsége lehet, egyébként jobban beharangozták volna. A mozikban már megy egy ideje. De jó, hogy szóba hoztad, mert az elõzõekben kifelejtettem, hogy köszönet illeti a DunaTV-t azért, hogy ilyen gyorsan bemutatta a filmet.

Igaza van a topic elején hozzászólónak abban, hogy ez a film (mint szinte minden más film is) csak moziban fejti ki teljes hatását, de jó tudni, hogy van még tévécsatorna, ahol gondolnak azokra is, akik bármilyen okból kifolyólag nem tudják moziban megnézni ezeket a filmeket.

Mondanám, hogy szorítok Wajdának a Legjobb Külföldi Film Oscarjának elnyeréséhez, de ez a film sokkal nagyobb jelentõségû, mint az Oscar-díj intézménye.

Ha mûvészi szempontból elemezzük még egy kicsit, akkor valóban érdemes megfigyelni azt is, ahogy a filmzene soha nem "mászik rá" annyira a képanyagra, hogy átvegye az érzelemkeltés szerepét. Pusztán hangsúlyt fejez ki, és Wajda a leghatásosabb (sokszor méltánytalanul elfelejtett) zenei eszközt alkalmazta a film utolsó képsorainál: a csendet. Minden szívbemarkoló dallamívnél többet fejezett ki. Ahogyan maga a film is maximálisan tárgyilagos volt, mégsem tûnt dokumentumfilmnek. Ezt csak a legnagyobbak tudják összehozni. Tisztelet érte a 82 éves Mesternek!

Szép estét!

Tanulságos filmet láttunk, és nem csoda, hogy a fórumon nem csak a jelenetekrõl van szó... Pedig még nem is a legnagyobb darázsfészekbe nyúltak a készítõk. Mindenki a maga módján továbbgondolja, próbálja beleilleszteni a fejébe sulykolt történelemtudományok közé...

Mindenesetre a filmbéli módszer nem újdonság, valószínûleg így végezte 300 000 magyar katona is, akik "eltûntek az orosz hadifogságban". Hasonló sírokban magyar civilek tízezrei nyugszanak délvidéken, Erdélyben, és még sorolhatnám...

Lehet, nem ismerem, vannak hullagyalázók is.Nekem mindenképpen van egy olyan stichje a dolognak ,márminta holobiznisz szónak,hogy nem is volt komoly,talán meg se történt.Namost ez aljasság.