Sajnos sokat vártam és csalódtam. Az utolsó jelenet szinte már röhejes volt...
Pluszpont csak Meryl Streep néhány jelenetéért jár (amikor egy-két szigorú nézésétõl megfagyott a levegõ a moziban - még a film elején), illetve a film színvilágáért, ami még ahhoz a hangulathoz illik, amit véleményem szerint az alkotók elérni próbáltak - csak, sajnos, sikertelenül.

Nem hinném, szerintem a legtöbb esetben nehéz nyakon csípni azt, aki hazudik. Tökéletes kétely.

Szerintem a gyerek érdekeit nézte amikor távozott. Ugye volt is az a szövege, hogy vannak dolgok amiket az a nõ nem érthet, nem foghat fel, és ezek közé tartozhatna az is, hogy a kissrác segítségére sietett a folyosón, holott tudta: ezzel csak árt magának, de mégis ez a helyes.

Nem volt rossz film.
7/10

lehet h SPOILER-- nem biztos, hogy hazudott! ez a filmben a pláne, hogy a végén te sem tudod eldönteni, hogy melyik szereplõ hazudott és melyik nem. Meryl karaktere nem tudott döntõ bizonyítékot felmutatni- elbizonytalanodott, de ettõl még lehet bûnös az atya:=>

Ma volt szerencsém,vagy nemszerencsém megnézni e filmet!És hát mit is mongyak..talán többet vártam a filmtõl,de így is jó lett,nem nagyonjó,hanem jó!Frissek az élmények,szóval lehet 1 hét múlva,vagy pár nap múlva úgy állok hozzá,hogy nagyonjó film volt!A szinkron jó,a színészek játéka is,a történet is.
spoiler
habár nem hittem volna h a végén Aloysius Beauvier nõvér-nek támadnak kétségei saját magával szenmben,szóval meglepõ volt,hogy hazudott,és csak saját magának bizonyította be a Brendan Flynn atyáról való negatív véleményeket!

Zseniális a film.külön kiemelném a pap prédikációját a pletykákról(az a rész nagyon betalált). (SPOILER) Talán a végét kicsit sajnáltam,hogy befejezetlenül hagyták és végülis nem derült ki,hogy akkor most mi is az igazság...de talán jobb is,hogy a kedves nézõ szívében is kétely támadt,talán pont ez volt a cél.

Érdekes az, amit leírtál. Habár néhol sántít. Pl a cigánybûnözéses témát szerintem fölöslges volt felhozni. Mellesleg nagyon nincs igazad. Márpedig van cigánybûnözés, és ezt a statisztikák is bizonyítják.

Abban viszont igazad van, hogy manapság a gyerekeket nem nevelik meg. Nincs szigor, nincs fegyelem. Viszont nem kell átesni a ló túloldalára, s a túlzott szigorúság sem megoldás. A legjobb az arany középút.

Mesterdetektív, Frost/Nixon, Közelebb, Kétely... Ezek mindegyike egy-egy színházi darab, amelyet filmre adaptáltak. Nehéz és bonyolult mûvelet egy hatalmas parketten elõadott cselekményvezetést átültetni a nagy vászonra, de nem megvalósíthatatlan. A gond elsõsorban az, hogy a párbeszédek hatásossága nem csak az érdekfeszítõ tartalom miatt tud érvényesülni, hanem az "élõbeszéd" hihetetlenül letaglózó ereje miatt is, ami nagyszerûen mûködik a Broadway színházakban. Viszont az óriási kivetítõn nem ilyen egyszerû átadni azt a leteremtõ atmoszférát és hangulatot.
Ám a fentebb említett alkotásokat szívbõl ajánlóm, mert ezen problémát példamutató módon kiküszöbölik, és egy igencsak maradandó filmélményt szolgáltatnak az erre hajlandóságot mutató közönség számára.
A "Kétely" lehetett volna akár egy "Hallmark"-on sugárzott középszerû sablon produkció, de a színészek által kiközvetített lélekjelenlét megakadályozta a csúfos mélyrepülést. Meryl unalomig ajnározott személye az évek során egyre jobban idegesített (persze nem azért, mert nem szolgált volna rá az elismerésre), de úgy látom hogy a "zseniális" titulus, még a mai napig is helytálló, és nem csak a régi filmszerepei okán emlegetik csodálattal (mint például Al Pacino-t), hanem mostani munkássága is rávetít tehetségének folytonos sugárzására.
SPOILER
Egyik kedvenc jelenetem, amikor Aloysius Beauvier nõvér odalép a rádiózó kisfiúhoz, és kérdõre vonja, hogy: "Nem vetted észre, hogy egy vezeték jön ki a füledbõl?" :) Majd pedig ezután olyan érdekes hangakusztikai jelenségnek voltam a fültanúja, amikor Meryl tovább cseszteti a fiút, hogy: "Ha?,Ha?" :D Eszméletlen!!
SPOILER VÉGE
Szóval Meryl átlényegült alakításai közül (amibõl már temérdek van) ez tetszett a leginkább. Bár lehet azért, mert rengeteg hasonlóságot vélek felfedezni egykori tanárom, és a filmben szereplõ nõvér között :)
Amúgy a többi szereplõ se semmi, amit véghez vittek: Philip, Amy, és Viola a létezõ összes arcizmukkal megjelenítettek olyan realista érzelmeket, amit a szövegkönyv csak könnyedén, és lazán elõírt. Az ilyen filmek átütõ alakításai ébresztik rá a nézõt, hogy nincs kihalva a színjátszás lényege: a mély emberi érzelmek kiváltása.
Maga a történet nem hordoz magában hatalmas volumenû katarzist, de a téma több mint érdekes. Végül is majdnem olyan mint egy lassú mederben folyó krimi, amelynek sose ismerjük meg a végét. Sajnos az ilyen típusú alkotásokat nem igazán szívlelik az emberek, hiszen elvárják a végleges befejezést, amelybõl minden kiderül. (Én is direkt a stáblista végére tekertem a filmet, hátha véletlenül látható lesz egy sejtelmes Flynn atyai molesztálás... De szerencsére nem történt ilyesmi :D) Szerintem ez a film így teljes.
Tehát egy újabb klasszikus született, amelyben a komoly mondanivaló mellett, ugyanúgy megtalálható a komikum is :)

SPOILER
UI: Most pedig felfedném a titkot az állítólagos megrontásról, amelyet a sipka kriminalisztika segítségével sikerült kielemeznem. Az én állításom szerint nem történt pedofília, vagy egyéb intimebb közeledés. Meglátásom alapján úgy vélem, hogy a pap meleg volt.....mint a fiú. Erre bizonyíték Flynn atya hosszú, ápolt körme, vagy az egyház modernizációjáról és változásáról szóló elmélkedése. Nehezére esik elrejteni igazi énjét, ezért szeretné ha a sötét középkorból valami nyitottabb életszemlélettel rendelkezõ rendszer jönne létre (ahol például a melegeket is elfogadják). A fekete diákkal tudták egymás titkát, amitõl egyfajta érzelmi kötödés alakult ki. (Lehet, hogy a fiú a misebortól becsiccsentve közeledni próbált a paphoz, vagy csak egyszerûen kikotyogta homoszexuális voltát, így Flynn atya pártfogásába vette, mivel teljesen együtt érzett vele.)
De ez csak egy elmélet... :)
SPOILER VÉGE

Egyetértek. Nagyon javaslom megtekintésre ezt a mozit.

Vélemény:

Ennek a filmnek a tartalma remekül megy le nagyon nagyon mélyre, morál erkölcs - a mai vilgban egyre megfoghatatlanabb ideák - szinjén csodálatosat alkot.
A kérdésfelvetések ívét remeknek tartom. Kell-e úgy ülni mint az ebédnél mint akik karót nyeltek (szabad választásuk a szabályok szerinti élet, tehát igen). Fel kell, kelteni az alvó nebulót a misén (fel hát: nem a mise csak a mise miatt, van ott valaki akire figyelni kellene...) Dohányozhat-e a pap? (Nem, mivel életellenes magatartás füstöt belélegezni), hogyan hozzunk mi emberek más sorsokat befolyásoló kérdésekben jó döntéseket (csak Isten kinyilatkoztatása által [a láthatatlan láthatóval beszélget a filmben végig: lámpa, varjú, letört Krisztus a keresztrõl])... Úgy, hogy kétség se férjen hozzá...

A kérdés - a legfontosabb -, hogyan kell meghozni a hit szerint a helyes döntést. Kihez kell igazodnunk. Isten fiához és tanításaihoz, vagy magunkhoz. Na ez jelentõs kétely. Vagy kétség. Spirituálisan a kettõsség, két nézõpontot , amelyiket együtt kell látni a helyes döntéshez. Lehet-e úgy döntést hozni, hogy nincs bizonyosságunk, teljes bizonyosságunk. A tizenkét dühös ember-ben is kiderül: nem. Viszont itt másról van szó. Kicsit zavar, hogy az egyik véleményformáló, az egyik alábbi hozzáírásban, durván általánosít. A pedofiliának nincs köze a hithez, a reverendához, a kereszthez, a dávid csillaghoz, a félholdhoz. Semmi. A személyeknek, az embernek aki dönt és sorsát irányítja, annak van köze a tettéhez (aki ezen a ponton felteszi a kérdést - "de akkor Isten miért endgedi?" az a hátralevõ sorokkal ne bajlódjon - kérek elnézést).

A hithez azonban nincs. Ha lenne nem tenné meg. Tehát összmosni tilos.

Ez kicsit olyan mint a "cigánybûnözés". Az sincs. Miért? Mert Ambrus Attila - a viszkis - egy jégkorongózó, egy másik jégkorongozóval követte el a bankrablásokat. Akkor most van jégkorongozó bûnözés? Nincs. Tehát egy kettõ de száz pedofil pap miatt nem lehet a papság pedofil.

Aloysius Beauvier csodálatos karakter. Vállalja a világ érdekében azt a hálátlan szerepet, hogy esetleg nem rajonganak érte. Vállalja, hogy "rossz" legyen a gyerekek szemében. Mindez tudatosan az õ érdekükben (hogy 1964-ben ez jó volt vagy rossz nem tudom, azt tudom 1970-es években Magyarországon még nem vertek tanárokat... Ez tény.). Az Õ sorsának tragédiája, hogy a döntését - amely végül közös lett - ketten vitatták meg Flynnel, és a teljes bizonyosság nélkül kellett döntenie. Flyn végig ártatlannak valja magát (a börtönökben is csak ártatlanok ülnek!)
Ilyenkor sokunkban ott marad a kétely, amely még ha helyesen is döntöttünk, de szigorúan, az marcangol. Ez a viszonypont, ami ezt a kételyt, Önvádat okozza a szeretet. Nem szerettem eléggé, ahogyan Isten fia tette volna. Emberként ez nagyon nehéz. Elérhetetlen magaslat, szféra.
Szerintem ez a Nõvér kiborulásának az oka: nehéz a döntés és nem tûnik szeretetteljesnek. A fiatal nõvér - akit Flynn megdumált - meg csak tetézi egyszerû de szeretetteljes tiszta lényével Aloysius Beauvier magányát ebben a helyzetben. De döntése Igaz.
A mondás szerint, amíg egy valaki tudja az igazságot, addig nincs elveszve a világ.
Hála Istennek.

Fontos:
Eddig csak egy, egyetlen egy keresztény lény élt a földön! Nem szabad összetéveszteni azokkal a formációkkal, akik ki akarják sajátítani.
köszönöm, hogy elolvastad a véleményem.

OFF
Ne haragudj, de az interneten felbukkanó történelmi/kulturtörténeti fejtegetéseket mindig szkeptikusan figyelem, mert bevallottan nem lexikont hordok a nyakamon, így gõzöm sincs a pedofília történetérõl, abban viszont kételkedem, hogy az ókorban a gyerekek elõbb értek volna, mi biológia órán az akcelerációról tanultunk.
Tény, hogy különbözõ mûvészeti ágak képviselõi a kat.egyház kritizálását (és néhányan a gyalázását) részesítik elõnyben más egyházakéval szemben, ilyenkor mindig kitör a szokásos médiahiszti (lásd pl. A helytartó), és remélem, az utolsó mondatodat az emberi fajra értetted, mert nem fogalmaztál túl egyértelmûen.
Persze, könnyû a kat.egyházat karikatúraszerûen ábrázolni, de az extrém esetek mögött ott sorakoznak azok, akiknek a szigorúan vallásos nevelés inkább ártott, mint használt, és felnõttként görcsbe rándul a gyomruk, ha meglátnak egy templomot, pedig nem találkoztak még pedofil papokkal.
OFF vége

Szerintem a Kétely nem a gyerekmegrontó papokról, hanem a hitrõl szól, igaz, sokan nem látják a fától az erdõt. De ha valaki foglalkozik egy témával, az azt jelenti, hogy jelent is neki valamit, pozitív vagy negatív értelemben. A Kétely rendezõje például egy apácának dedikálta a filmet, róla mintázta James nõvért... ennyit az egyházgyalázásról.

Engem egyedül az zavar az ilyen filmekben, hogy számos más vallást is érintenek a pedofil ügyek, legyen szó a zsidókról (nem lehet kritizálni õket mert akkor antiszemita vagy) az iszlám közösségekrõl (nem lehet kritizálni õket mert felrobbantanak) egészen a poligám szektákig (amelyekbõl egyet mostanság lepleztek le) marad a keresztény egyház, a katolikusok, akiket rommá gyaláznak. Meryl Streep karaktere egyenesen röhejes, ahogy a film elején vacsoráznak az apácák és olyan k.kuss van az asztalnál mint a halott menyasszonyban az élõk esküvõjén. Kétlem, hogy az író bármit is valósan megtapasztalhatott az apácák mindennapjaiból, mert akkor tudná, hogy nem ilyen karótnyelt szobrok, hanem vidám emberek, akiket nem a vallási szabályok kötnek, hanem a saját elhatározádsaik, amelyek a lemondásról és a szolgálatról szólnak.A film pozitívuma, hogy amikor azt hisszük Hoffman sáros, akkor nagyon szépen utal a szeretet erkölcs általi megtámadásáról. A pedofilia több ezer évig senkit sem zavart a világban, sõt az ókorban fõként spártában, hellasban az erastes-eromenos kapcsolati rendszerben, az idõsebb odaadását és nevelését jelentette a fiatal iránt, a gyerekek akkor hamarabb értek, másként számított az emberi érték. Akárhogy is vesszük kb i.e. 700-ig ez senkit sem zavart, egyébként sokáig utána se, csak a pedofilia, sokakat ez felháborít de az addigi társadalmak szerves része, háttérbe szorult, ahogy a normális szexualitás is, mert az az erõltetett keresztény erkölcs ami következett kb 1000 évig azt súlykolta, hogy a testiség rossz, az ókori testkúltúrával ellentétben. A ma másként értelmezett pedofil késztetéseket okozó gének kifejlõdésének, jelenlétének az oka az, hogy Atlantisztól kezdve kb. i.e.700-ig erre mindenki sz@rt. Ma elõjönnek a gének és mit tesznek ezekkel, betegnek mondják õket, kiközösítik õket, pedig több ezer év nálunk kimagaslóbb társadalami berendezkedésekben ezt az élet részének tekintették. A film és a valóság csak azért zavar,mert hetekig errõl folyt a duma, a többnyire tudjukkik kezében lévõ média kihasználta a több tízezez amerikai pap közül kb 8-10 félrelépését és ma már mindenki arról beszél, hogy ott bizony ez megy. Ez megy mindenhol, és nem védem az egyházat azért amit elkövetett, csak máshol is vegyük észre, hogy a pedofilia az élet része most is, Malcolm professzor szavaival élve az élet útat tör magának és magas ívbõl rakja rá a kátrányt, hogy ez tetszik ennek a képmutató, szenteskedõ, közben az egész bolygót minden lakójával a pusztulásba vívõ, mindenkinek csak szenvedést és halált okozó, ön és közveszélyes primitív faj, amelynek jó esetben is csak 5-10%-át lehet életrevalónak nevezni az IQ-ja végett.

James nõvér kotnyeleskedése és 'pöcsölése' idegesített.
Ezt leszámítva jó film, nekem tetszett.

Ez a film nagyon jó! És pont.

Szerintem az egyház kritikája (konkrétan a merevségé, hiszen
SPOILER
hogy vétkes-e a pap, nem derült ki) nem számít gyalázásnak. A nagyjából elfogulatlan (mert nehéz igazán annak lenni), normálisan megfogalmazott kritikát és a durva, esetleg alpári gyalázást nem venném egy kalap alá.

Aládurrantott e a kis gempának Capote, vagy sem? A soronkövetkezõ keresztény gyalázó film,most már lehetne más vallások házatáján is keresgélni, ott se mindenki szent:) Philip Seymour Hoffman remek ebben a filmben is, csak már lassan ez a keresztény gyalázás is olyan lejárt lemez lesz mint a holokauszt. Ha nem így lenne, többet jelõlték volna a filmet.

Nekem is nagyon tetszett a színészek játéka és meg sem lepõdök, hogy az Origo vagy Index lehúzta. Szerintem õk sportot ûznek abból, hogy mindent lefikáznak. Van, akinek ennyi öröm jut az életben... :) De visszatérve, az idei év egyik legjobb filmje abból a szempontból, hogy hihetetlenül jól összeválogatták a színészeket. Annyira jól játszották a szerepüket, hogy még a férjem is odavolt, pedig általában nem figyel fel ilyesmire. Külön kiemelte Meryl Streepet, ahogy eljátsza a rideg, már régóta nem szexelt igazgatónõt (õ persze durvább jelzõt használt), de a fiatal apáca is nagyszerû volt a maga kis ártatlan jellemével. Na meg persze a pap... :D A színészek miatt élvezetes volt minden perc, de bevallom, nekem a sztoriból hiányzott valami, amit nem tudok megfogalmazni. Kicsit hosszúnak találtam ahhoz képest, amirõl szólt, de tetszett, hogy végig pártatlan maradt és meghagyta a nézõben a KÉTELYt, hogy vajon mi is történhetett. Mindenkinek ajánlom, aki végre színészeket szeretne látni a vásznon és nem csak bohócokat. :)

Számomra, hiába filmkritikus, Mesterházy Lili kritikája is egy a sok közül, nem rendített meg mélyen, csak meglepõdtem, mert eddig még egy negatív megjegyzést sem olvastam a színészi játékról, amit továbbra is kiemelkedõnek tartok.

Remek film. A színészi játék kiemelkedõ, (olvasom, - létezik ebben is ellenvélemény, ami meglepõ), a rendezés is figyelemre méltó. Mindig inspiráló olyan filmet nézni, amelyik nem foglal állást, fontos vagy kényes kérdésekben, csak bemutat, kérdez, és kételyeket ébreszt. Ez nagyon is ilyen, - nem mellesleg -, élveztem minden percét.