-A lányok és a fiúk 11-12 éves kortól képesek a szaporításra, a lányok valamivel elõbb érnek, de nem sokkal. A nemi érés koronként, etnikumonként és országonként eltérõ lehet, jelenleg olyan világban élünk ami az egyént a lehetõ leghosszabb ideig akarja a hatalomra rászoruló, visszamaradott gyp-sként nevelni, ezért nyugodtan kijelenthetjük, (ez tény, nem feltételezés) a nemi érésre (11-12) rákövetkezõ 2 évre (14) engedjük csak meg, a tényleges aktust. Ma megfigyeléseim alapján ez elcsúszott a nemi aktus utáni vágy a nemi érésre 11-12 évre, (bár nem tudom, hogy lehet az, ha egy fiúnak 11 éves korától van spermája, kiverni kiverheti de szexelni azt már nem, mégis mennyi ilyen baromságot lehet még elviselni?) Ki a fasz nem verte ki 14 év elõtt, és sérült valamit? Akkor miért okoz sérülést ha ezt felnõttel csinálja, most akár nõre is gondolhattam.
- A tájékozottságot valóban addigra éri el a nagy átlag, de ez is a társadalom hibája, egyszerûen nem jó a rendszer amiben élünk, mert több sebbõl vérzik, kezdve onnantól, hogy demokráciának hazudja az állapotot amiben élünk, egészen addig, hogy enged olyan vallásokat mint a Hitgyülekezet, valamint rabló telejósdákat és SZDSZ-es politikusokat, szóval nagyobb szemétségek, undormányok és aljasságok is vannak a kis ráfordítással analizálható és megérthetõ de nem erõszakkal élõ pedofilián kívül. A társadalom abban hibás, hogy nem viszi le legalább a nemi érésre a nemi tájékozottságot és heredaganat vizsgáló valamint menstruációról oktató filmeket is csak 14 éves kortól játszanak le.Persze emlékszem még az én idõmben is vihogott ezalatt mindenki, de azt már párszor leírtam milyen degenerált, megnyomorított és visszamaradott pszichével rendelkezik a nagy átlag.

Leírtam mindent lejjebb, lassan már egy könyvet lehet belõle szerkeszteni. Én magamban ezt a szexuális késztetést genetikainak tartom, valahonnan nagyon régrõl ez elõjöhetett, sosem zaklatott senki, nincs baj a pénisz mérettel, a kapcsolatteremtési készséggel meg ilyen orbitális baromságokkal, egyszerû genetika. Az említett hatások, visszautasítás, kis pénisz, kapcsolatteremtési nehézségek, gyerekkori molesztálások egyrésze valóban idevezet, de ezeknek jóval több ellenpéldája is van, hány normál heterónak van kis pénisze, (az ilyenek inkább katonának vagy Napóleonnak mennek) hány luzer él hal a nõkért de nem tud kapcsolatot teremteni, vagy szerinted pl Natascha Kampus a gyerekekkel fog kezdeni? Nem vagyok elmebeteg, de híve vagyok az önmegyfigyelésnek, az introspekciónak és mindig érdekelt, mi lehet ez. Ma, jó sok év utánajárásának eredményeként pusztán genetikai eredetûnek tudom be, vagyis harcolni ellene a legnagyobb baromság. A non-exkluzív (pszichopatológiai besorolás)-ok közé tartozok, vagyis a felnõttek is érdekelnek, ha nem így lenne, már rég megörültem volna. Sajnos a törvénynek nevezett elnyomó gépezettõl tartok, ahogy a társadalomtól is, aki bizonyos kérdésekben sosem hazudtolta meg pl a Francia forradalomban megtestesült csöcslék önmagát, ezért vágyódásom pusztán plátói, sokkal inkább észreveszem a gyerekek szépségét, sokkal jobban hangolódók rá a mentalitásukra, ezek örömöt okoznak, de annyira szeretem is õket, hogy tudom, ezt ma tragédiaként élnék meg. A pedofilia normális megélését elfogadhatónak tartom, max 9 éves kortól és nem erõszakkal, ez lenne szerintem elfogadható, az elfogadhatatlan az ezalattiak és az erõszak, ahogyan a heteroszexualitásnak is van elfogadható és elfogadhatatlan határa, pl amikor valakinek a szarral teli pofáját megdugják, a legtöbb parafília egyébként a heteroszexualitás keretein belül mûködik, ezek tényleg elmebetegségek, de ez jó megfogalmazások, inkább degeneratív kondicionálások, pl nekrofilia, coprofilia, és még sorolhatnám.

Bocsáss meg, de szexelt valaki veled gyerekkorodban, hogy ennyire jónak tartod a pedofíliát? (Fõképp családtagodra gondolok. Nem lehet, hogy csak ezt az emlékedet próbálod tisztára mosni?)
A másik: a saját korosztályod tagjaival próbálkoztál már? És ha igen, mindenki visszautasított? Vagy egyáltalán nem is találod vonzónak a korodbeli lányokat?

Nagyon korrekt amit írsz, ellenben:
- a pedofíliát a konkrétan bekövetkezõ nemi érésig biztosan nem tartom normálisnak, mert a szervezet nincs felkészülve a szexuális együttlétre
- jelenleg úgy 14-16 éves kor között érjük el azt a tájékozottságot és fõleg értelmi színvonalat ahol felfogható, mi történik a szexuális együttlét során, így az alatt én megint nem tartom elfogadhatónak a szexuális együttlétet

Kultúrától függetlenül én személy szerint így ítélem meg a kérdést. Persze részletekrõl még elvitatkozhatunk, hogy mi van ha pl. nem történik behatolás meg ilyesmi, de ez nem az a része ami bõvebben érdekel jelenleg.

Lolita 15 éves, és még így is botránykönyv és -film lett belõle.
(Az LGT pedig azt énekelte: "Ne nézz rá, mert õ még csak tizennégy, a mama vigyáz rá, a papa vigyáz rá.")

Nem tudom, pedofil film-e a Lolita, mindenesetre jól látható benne, hogy ami tizenegy-két évesen tetszett a kislánynak (valószínûleg azért, amit Vinogradov többször is próbált megértetni: ennyi idõsen a gyerek még nincs tudatában az eféle dolgok következményeinek), azt felnõtt fejjel a végén felrótta Jeremy Ironsnak, a fejéhez vágva, hogy tönkretette az életét.
Ami meg a piramisokat illeti, lehet, hogy mindet egy korábbi civilizáció építette. De az is lehet, hogy nem. A tudósok feladata kikutatni, hogy van-e összefüggés, vagy nincs. Amíg ez nincs teljes körûen feltárva, addig makacsul hangoztatni, hogy mindenki hülye, aki nem ismeri el az összefüggéseket, ugyanolyan botorság, mint az ellenkezõjét tenni kizárólagos érvényûnek, tehát, hogy mindenki hülye, aki felveti még csak a lehetõségét is annak, hogy lehet összefüggés. Egyébként nem ritka dolog, hogy például egymástól független kultúrák hiedelemvilágában hasonló típusú istenek léteznek (pl. valamilyen napisten sok népnél elõfordul). Úgy látszik, léteznek bizonyos univerzálék, amelyek az emberi faj közös jellemzõi, és így bizonyos jelenségek egymástól függetlenül különbözõ helyeken is megtapasztalhatók.
De persze az is lehet, hogy minden nép tulajdonképpen egy közös néptõl származik, és ezek azért vannak. Mondjuk a magyaroktól ... :-)

(Igyekeztem rettenetesen sietni a válasszal, emiatt zavarosra és pongyolára sikeredett – ezért utólagos elõzetes elnézéskérés. Ja és forrásmunkát se jelölök meg. Nem szeretnék gúny tárgya lenni a komolytalansága miatt. De amúgy a Cosmopolitan magazin környékén kell keresgélni). (Légy könyörületes, azt sem vadgalambok költik, diplomások írják).

Tehát úgy gondoltam, hogy elõször is – azon forrásmûre hagyatkozva - megvédem a házasságot, aztán majd meglátjuk, hová jutunk.
A kiindulás legyen ez: férfi és nõ, hogyan is érthetnék meg egymást, hisz mindegyik mást akar - a férfi a nõt, a nõ a férfit.
De mit is értsünk pontosan ez alatt?
„Világos, hogy a férfiak elsõ számú célpontja az ágy. A nõké viszont az, hogy fenntartsák a hosszú távú kapcsolat lehetõségét.”

„A nõk biztonságra vágynak, a férfiak pedig arra, hogy bízzanak bennük.” Ergo: az egyik legférfiasabb tulajdonság, ha valakiben bízni lehet.
Az elkötelezettség nélküli szex pontosan ezt teszi tönkre. Pont a leginkább férfias tulajdonságot.
De vajon biztos ez? Nézzük egy-két konkrét példán: Britney Spears épp most megy férjhez egy pocakos, kopaszodó, középkorú menedzserhez. Beleszeretett, mert vele végre biztonságban érzi magát.
Julia Robertsrõl idáig azt gondoltam, hogy a végletekig hiú. De a házasélet megváltoztatta. A szülésektõl megnyúlt hasát esze ágában sincs testtekercselésnek alávetni, azt mondja: a férjemnek helyettem is kockás a hasa. No lám. Nem aggódik, sõt most a legboldogabb és leginkább nõies. Miért is? Mert talált valakit, akire rábízhatja magát.
Bridget Jones naplójában Mark Darcy egy unalmas, sótlan, ízléstelen és szófukar alak, szemben a vibrálóan élénk és kedélyes, játékos és szexi Cleaverrel. De megbízható, és ez minden mást felülír. Az átverõs Cleaver hozzá képest nem elég vonzó.
Tatjana kirúgta az esdeklõ Anyegint, mert a férjében meg tudott bízni, Anyegin viszont bebizonyította, hogy benne nem lehet. És a bizalom fontosabb volt a romantikus vonzalomnál.
Szabó Szerelmesfilmjében Kata ezt kéri: „csak azt szeretném, hogy maradj velem. A jelenvalóságodra van szükségem.” A Bizalomban pedig ezt mondja a hölgy fõszereplõ: „annyira bízom benned, hogy pisilni is mernék elõtted”. (fordítva ezek elképzelhetetlenek lennének)
A Bibliában ezt úgy érzékeltetik, hogy az Édenkertben nem Ádám csábul el, hanem Éva. Ádám megbízható, vele nem is kísérletezik a kígyó. Aztán az Újszövetség azt írja: "Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú." Krisztus az alap, a szegletkõ – ahogy az egyház Krisztusra épül, úgy épül a feleség a férjre.
És így tovább, nem sorolom, mert valószínûleg neked is jó néhány példa eszedbe jut.

Szóval ez nagyon fontos. Ha pont ezt ütöd ki, ha pont azt nem vállalod, hogy meg lehessen benned bízni, hogy valaki rádbízhassa magát – valójában mint férfi degradálod le magad.

Nõi magazinok próbálják kitanítani a lányokat, hogy hogyan tudják a lehetõ legkevesebb lelki sérüléssel megúszni ezt a helyzetet. Hogyan kell viselkedniük, hogy ne a fürdõkádban hullassanak krokodilkönnyeket az aktuális pasi újabb szemét átverése és megbízhatatlansága miatt. A jótanácsokból egy csokor:
Szex után viselkedj úgy, mint egy pasi. Csinálj egy szendvicset, nézd az Eurosportot és verd be a szunyát a díványon.
Hülye vagy, ha reggel ágyba viszed neki a reggelit. Inkább küldd le a sarki kávézóba a te kajádért is.
Szex után ne degradáld le magad az alvósbabájává. Viselkedj úgy, mintha még a kapcsolat kezdetén lennétek. Ne engedj az elvárásaidból, hajtson, ha szexet akar.
A szerelmes pillantásokat felejtsd el. A pasi szemében olyannak tûnnél tõle, mint a zsákmányára lesõ oroszlán.
Hónapokig tilos a szerelemre való utalás. Nem szereted a pasit, nem szereted vele a szexet, csak imádod az öltönyét. Ennyi elég.
Szex után eszedbe ne jusson bármiféle megjegyzés, ami kapcsolatra, mi-érzésre vonatkozik. Ne hívogasd, ha mégis muszáj telefonálnod, ne becézd, ne mondd: „tudod, ki hív”. Mondd be a teljes neved, mintha idegen volna.
A pasi lakását eszedbe ne jusson takarítani vagy rendbetenni. Hagyd olyan mocskosan, ahogy volt.
Ne költözz hozzá.
Ajándékba max. kosarat vegyél a kutyájának, semmi személyes holmit. (Elrettentõ példa: „szerelempáfrány”)
Minden átverést torolj meg.
Ne mondd el, hol jársz és mit csinálsz, ne avasd be az ügyeidbe. Hadd higgye csak, hogy másokkal jobban érzed magad, mint vele.
Ne mutasd be a rokonaidnak.
Ha szex után azt közli: mennem kell, a helyes válasz: Mibõl gondoltad, hogy maradhatsz?

A tanácsok lényege tehát: a csajok akkor járnak jól, ha érzelem nélkülinek mutatják magukat. Olyanoknak, akiknek esze ágában sincs az elkötelezõdés, csak beütemezik a heti elfoglaltságaik közé a dugást is, de ennél többrõl szó sem lehet. Nehogy, jaj csak nehogy rájöjjön a hím, hogy a nõsténynek hosszú távra kéne, mert akkor azonnal lelép. Tehát tévessze meg és játssza el Sharon Stone-t az Elemi ösztönbõl, ez az egyetlen esélye annak, hogy a pasi, aki (természetesen) irtózik bárminemû elkötelezõdéstõl, ne tegye idõ elõtt lapátra.
Mert az a tapasztalat, hogy a férfiak a szex után rögtön elkezdenek manõverezni, hogy nehogy hosszú távra le legyenek kötve. Megszegik az ígéreteiket, összevissza randiznak, mindig más idõpontra teszik át és megpróbálnak bizonytalan hangulatot kelteni.
A nõk csak úgy védekezhetnek, ha úgy tesznek, mint akik nem veszik komolyan a pasit, nem számít, nem fontos: „minek nekem egy egész disznó, ha csak egy kis kolbászra vágyom”.
Tehát hasznos, ha befagyasztják az érzéseiket, a becézést és gyöngédséget, ha túltesznek a pasikon nemtörõdömségben.
Igaz, ilyenkor az együttlétek még csak véletlenül sem szerelmeskedések. A megfelelõen használatos kifejezések: malackodás, hancúr, etyepetye, dugás, ágyjelenet, hempergés, játszadozás, szexelés, szopi, lefekvés, hálás, tekerés, numera.
Mindezen manõverezés célja a következõ elmélet: ha a pasi azt hiszi, hogy végre talált egy nõt, aki semmit sem akar tõle, akkor máris megveszi az eljegyzési gyûrût, azaz önként hajtja a fejét a hurokba.
De nézzük csak az Elemi ösztön utolsó jelenetét. Feküdtek az ágyon, Sharon sírt. Azt kérdezte Douglastól: „Mi lesz velünk?” Az így felelt: „Mi lenne? Baszunk, mint a nyulak.” Erre a nõ keze a jégvágót kezdte tapogatni.
A tanulság: viselkedhet egy nõ a leginkább elzárkózón, hideg és közönyös jégkirálynõként, közölheti ridegen, hogy: „Attól, hogy volt egy orgazmusom, még nem osztom meg az életemet” – valójában nagyon vágyik érzelmi biztonságra, bizalomra. (És végül is – tulajdonképpen pont a bizalom volt az, ami miatt a rendõr megnyerte magának a filmben).
Ismerek valakit, aki már régóta ezen szabályok szerint él, kissé közönyösen szexelve pasikkal. Nem vették feleségül. Láttam összetörve sírni, mert az aktuális pasija nem foglalkozott vele úgy, ahogy szerette volna. Csak szex, semmi beszélgetés. Azt mondta: unja, unja, unja a szexet, egyszerûen csak vele szeretne lenni, de a pasinak pont ez nem kell. Bosszúból felhívta az egyik exét, és megbeszéltek egy numerát. Közben azt mondta: nem tudom, miért vagyok ilyen hülye. Hisz pont nem szexelni akarok. (Csak mást nem kap).

Mentségére legyen mondva az újságírónak, azt is megjegyezte: a pasik valójában nem az elkötelezettségtõl félnek. Hanem a kétségbeesett, rajongó, "tapadókorongos" barátnõktõl, meg azoktól, akiknek csak a kapcsolat tudata kell ésaz esküvõi felhajtás, nem õk személyesen.
Nekem két kedvencem a Nézz vissza haraggal (Dühöngõ ifjúság) és a Fahrenheit 451 –mindkettõ olyan férfiról szól, aki szinte sikoltozik a felesége érzelmi hidegsége, közönyössége, a lelki kapcsolat hiánya miatt.

Visszatérve a kiinduláshoz: ha a csajok kénytelenek az érzelmeiket visszafogni, nehogy zsákmányra éhes ragadozónak tûnjenek, akkor tényleg csak szexuális tárgyként viselkednek, aztán megkapják vádként, hogy nem elég nõiesek. De hát kinek legyenek azok? A férfiaknak nem tudom, miért jó, ha nem kapnak elég gyöngédséget, csak színtiszta endorfint.

Tehát a pasik és csajok egy manipuláció-háborút vívnak egymással, hogy mindkét fél minél inkább érvényesíthesse a másikkal szembenálló érdekeit, minél többet kapjon, miközben minél kevesebbet tesz bele a közösbe. Ennek viszont igen könnyen az a következménye, hogy mennyiségileg és minõségileg sokkal kevesebb szexhez jut az el nem kötelezett, mint amilyenhez egy házas juthat.
A szinglik újra és újra lejátsszák azt a játékot, aminek lépései: ismerkedés - kötelezõ körök - csalódás - elutasítás, és ez egy idõ után korántsem szórakoztató. Újra és újra egy csomó befektetés, mire eljut a szexig; és ha eljutott, újra és újra mindenféle játszmákat kell játszania, hogy meneküljön az elkötelezõdéstõl.

Ez szebben megfogalmazva: „Sajnos az emberi viszonyokat, így a párkapcsolatokat is a kommunikációs problémák megléte mellett amúgy sem az önzetlen szeretet jellemzi. Sokkal inkább egyfajta üzleti viszonyról van szó. A felszín alatt a legtöbb embernek a következõ a hozzáállása: Ha a másik a megfelelõ tulajdonságokkal rendelkezik és elvárásomnak megfelelõen viselkedik, valamint minél többször teszi, ami számomra kellemes, akkor cserébe szeretem. Ha nem, akkor ellenséges vagy közönyös leszek. Azt hisszük, a másikat szeretjük, pedig csak magunkat a másikban. Ennek megfelelõen a párkapcsolatokat rejtett, önzõ, hatalmi játékok „színesítik”. Nem túl szépen hangzik, de ez a valóság..Ha a párkapcsolatokat hatalmi játéknak neveztem, akkor az ismerkedési játszmákat már a háborúhoz kell hasonlítanom..ismerd fel pillanatok alatt a randijátszmákat. Tanulj meg ismerkedni, találd meg, akit érdemes, a többieket pedig kerüld el!..így rengeteg idõt és energiát takaríthatsz meg és megóvhatod az érzelmeidet.”

No persze én most kifejezetten rossz példát szerettem volna bemutatni. De mindenképpen idegõrlõ és szerintem fölösleges energiákat pocsékol el a kapcsolatok ezen forgatókönyve.
A pasi azt mondja: minek vegyek tehenet, ha csak egy kis tejre vágyom.
De a hagyományos házasságnál a következõ feltételekkel zajlik az „árucsere”: a férfi bõséges szexhez és érzelmi gyöngédséghez juthat, ha megadja a nõnek azt a biztonságot, amire vágyik. Amíg nincs elkötelezettség – nincs szex. Ha van elkötelezettség, akkor viszont mindketten sokkal több és jobb, bensõségesebb szexhez juthatnak, mint azok, akinek állandóan meg kell küzdeniük érte az idegenséggel.

Nyilvánvaló, hogy rosszabb feltételeket és lehetõségeket biztosít a második variáns. És a házasság a lehetõ legtermészetesebb megvalósítása a férfias megbízhatóságnak és a nõies gyöngédségnek, amiket a másik variáció csak korlátozottan enged meg.

Ráadásul – bár igaz, hogy a változatosság gyönyörködtet – de ugyanígy igaz az is, hogy a megszokottságban, az ismerõsségben is óriási az erõ. Ezért szeretik az emberek a sorozatokat: mert izgalmas egy olyan karakter, amihez epizódról epizódra hozzá lehet szokni. Mivel a megszokott arc mindig új helyzetekbe kerül, ez kellõen biztosítja a változatosságot.

A házasság védelmezõi szerint a házasság olyan, mint egy cukorral bevont gyógyszer. Ha valaki csak leszopogatja a cukrot, épp a lényeget hagyja ki, azt, ami az egész személyiség gyógyítására lenne való.

Azt írtad, ha jól értettem, hogy a tisztán testi kapcsolatok legfõbb funkciója az örömszerzés és az önbizalom építése, a rutinszerzés, hogy valaki biztos legyen abban, hogy nem vall kudarcot. És hogy ezeknél mindenképp jobb a komolyabb és mélyebb kapcsolat.
A kérdésem, hogy minek alapján lehet eldönteni, hogy kivel jó egy mélyebb kapcsolat? Az alapján, hogy mennyire fergeteges vele a szex? Ugyanis a nõi magazinok óva intenek attól, hogy egy fiatal hölgy gyakoroltabbnak mutatkozzék egy fiatalembernél. A tapasztalatokat (és kiegészítõket, szexuális játékszereket, extra gazdaságos óvszerhalmokat) jobb elrejteni, és minél decensebbnek mutatkozni. „Egyik férfi sem szeretné Cessnának érezni magát egy Boeing mellett”. Kerülendõ minden összehasonlítás, pl.: „Ez annyira jobb volt, mint a múltkori srác.” Vagy: „Muszáj, hogy gumit húzz, sose szexelek nélküle, minden pasim használta eddig.” Indoklás: „amirõl nem tud, az nem fáj neki”. Tehát a régi bölcsesség, miszerint a lány okosan teszi, ha butának tetteti magát, módosult tartalommal, de most is aktuális. A túljátszás zavaróbb: ha valaki színpadiasan sikoltozik és akkor is zihál, ha hozzá se érnek.
A tanácsok közt az is ott van: amelyik pasiról kiderül, hogy csak szexet akar, azt ne sajnáljuk – inkább tisztítsuk meg elõtte az utat, hogy minél elõbb eltakarodjon.
Ráadásul, állítólag a férfiak szinte minden esetben félrevezetik a nõket elkötelezettségi dumákkal, csakhogy ezzel szexuális elõnyökhöz jussanak. Az ígéretekbõl egyetlen szót sem szabad elhinni. Vagy inkább pont az ellenkezõjét. „A hosszú táv azt jelenti, hogy másik pozíciót is ki akar próbálni a jövõben.”
A dörzsölt kioktató iromány szerint tévedés, hogy a fergeteges szex vezetne elkötelezettséghez. Ha viszont más, akkor máris kiderül: a régi bölcsesség nem tévedett, amiért akadályozta azt a házasság elõtt.

Juan Móricz valóban Ekvádorban talált olyan törzset akik a magyar nyelv egy bizonyos fázisa szerint,(szerinte) beszélni tudott velük, persze ez nem egyszerû kommunikáció volt, de helységneveket stb talált, amelyet magyarnak tudott be. Hogy ezt valaki elhiszi, a saját ügye, ami ennél is érdekesebb, hogy az Andokban alagutakat és járatokat talált, amelynek bejáratát bennszülöttek õrizték. A kormány nem tudott semmit ezekrõl az alagutakról, amelyek a bennszülöttek szerint behálózzák az egész hegységet. Moricz bejárta ezeket az alagutakat, amelyekrõl továbbra is kérdés ki építette õket, azt, hogy miért, sosem tudjuk meg, de, hogy hogyan ez itt a kérdés. Bent a faragványokat talált és fémlemezeket, amelyekre eddig ismeretlen nyelven írtak. Ez lett volna a kutatásának érdekesebb része, de õ elkezdett összefüggéseket gyártani ezen ekvádori törzs és a magyarok között, mert legendáik és bizonyos szavaik, neveik hasonlatosak voltak a magyarokéhoz. Moricz ezen barlangjáratos felfedezése ismert mielõtt Vinogradov hasonlatosnak vélné a már megtárgyalt boszniai piramissal, vagyis errõl sok infót (hogy hol és milyet az nem mindegy) de a képeket amiket ott készített, többszöri útja során mindenhol ismertek. Szóval ezek a tárnák már egy régebbi story, azóta lefoglalta a kormány a leleteket, a felfedezés pedig anno annyira nagy volt, hogy még Daniken is azt hazudta, hogy ismerte Móriczot és közös fotókat is hamisított. A belinkelt oldal nyelvén nem értek, csak egy gyors összesítésként szemléltetem, a neten sokan foglalkoznak ezekkel a barlangokkal, természetesen a vita elkerülése végett az lenne perdöntõ ha SZAKÉRTÕK mennének oda megállapítani, mesterséges barlangjáratok e, a fémlemezeken valamilyen ismert nyelven írtak e, vagy hát kikhez köthetõ ez a hely.


http://www.bibliotecapleyades.net/arqueologia/cueva_tayos01.htm

Megnézem egyben majd az új évadot. Már kb a 3. évadtól mindig egyben nézem meg, mert képtelenség a heti 1 rész, egyben rászánok egy napot. Most próbálkozok a letöltéssel.

tényleg érdekelne, láttam,hogy Losthoz sokat szóltál hozzá és pont ott hagytam abba a sorozatot, az új évadot még nem láttam de érdekelne mik azok a kõlábak. Igaz nem abban a fórumban vagyunk de Kinseytõl már elég messze kerültünk úgyis.

Ez nemt'om, hogy jön ide, de igen:

Azt már kiderítették mi volt az a két óriás kõláb a Lost-ban? Addig láttam sorozatot.