Mese egy felejthetetlen jelenet születésérõl


Már 9 óra is elmúlt, de a mára rendelt munkának még neki sem kezdtek. Mark gondterhelt volt.
Nagyon is.
Bár bosszús merengését eltakarta híres pókerarca:

"Ez a film csak viszi a lét. Jó, persze, még a közepén járunk... De máris a költségvetés nyakára hágtunk. Dolph meg a másik kung-fus gyökér nem olcsó mulatság. Felkapottak.
Pedig nem egy nagy szám egyik se.
Dolph látens alkohol- és heroinista. Már a közönségnek. De nem nekem!
Istenem. Csak az elmúlt 1 hétben háromszor kellett a padlóról fölvakarnom a pasast.
A mandulaszemû meg... Áhhh, arról jobb, ha nem is szólok. Exhibicionista szépfiú. A színészet szégyene."

- Fõnök.

"Mindig "Fõnöknek" hív, mint a stábtagok. Persze nekik tényleg a fõnökük vagyok, de ennek a paprikajancsinak már az elsõ napon megmondtam, hogy hívjon Marknak. Nem hívott..."

- Fõnök! - most közelinek tûnt a hang. Ebben a pillanatban eszmélt föl, hogy munkatársai és a színészek már ott nyüzsögnek körülötte - még az az istenátka Dolph is.

- Fõnök! - most már egész közelrõl hallotta.- Kendzsi nem vállalja! - Billie, a rõthajú technikus álldogált elõtte, s bámult a képébe a szokásos, nem sok értelmet tükrözõ szemeivel.

- Mit dumálsz? Ki a franc az a Kendzsi, s mit nem vállal?
- A zúzós jelenetet, fõnök. Aszongya, túl veszélyes.
- Veszélyes, bazze? Mér nem megy az ilyen sakkozónak vagy vécésnéninek? Ehh... Akkor keríts egy kaszkadõrt, aki be mer szállni abba a rohadt kocsiba!
- Már felhívtam Merész Mike-ot, de aszonta, tegnap nagy party volt nála, s annyit ivott, örül, ha a wécéjére fel tud mászni ma.
- Jó, akkor keress mást, te pondró! - förmedt rá Mark.
- Más nincs, fõnök, így ünnepek elõtt.
- Hmmm. Dolph! - ordította el magát, pedig a nagydarab skandináv észkombájn alig 5 méterre ült tõle a kávéját szürcsölgetve.
- Te fogsz beülni a kocsiba a zúzógépes jelenetnél.
- Mi van, baszki? Én nem vagyok ázsiai, eddig nem tûnt fel? Márpedig oda egy vágottszemû fazon kell! Különben se bírom a feszültséget.
"Mert te is csak egy puhapöts vagy" - gondolta Mark.
- Hehehe. Tökre igazad van, Dolphie! - kuncogott valaki a háttérben. Vagyis nem is valaki. Ilyen idegesítõen röhögni csak Brandon tud, eszmélt fel Mark.
- Akkor te ülsz be, te törpe! És ne vigyorogjál!
- He?
- Mondom: TE fogsz ajvékolni a kocsiban!
- Hülye vagy? Inkább ülök be egy Zámbó Árpi-koncertre! A törpét meg kikérem magamnak!
- Mi van, te majom? Apád tán nem ázsiai törpe?
- Jah, de, ázsiai.
- Na, látod, ha õ vágottszemû törpe volt, akkor te is az vagy!
- De én félig amerikai vagyok.
- Tudok róla. Anyád egy nagyszájú sarkonálló volt Los Angelesben.
- A nagyszájút visszautasítom. Apám szerint kifejezetten kis szája volt anyunak.
- Szóval, nem szállsz be te se, te elfajzott hongkongi gyökér? Értem én. Akkor játsszál harcsát!
- Mi vaaan?
- Mondom, fogd be a pofádat, vagy felhívom Norrist, hogy ugorjon be a helyedre.
- De kell a meló, fõnök...
- Mondom, hogy kussolj! - Brandon nem is mert többet szólni.

Marknak megint gondolatok kezdtek cikázni a fejében. Jó érzés volt. Már érezte, hogy lassan körvonalazódik barázdált agyában a megoldás. Ahogy réveteg tekintettel végignézett Brandonon, az jutott eszébe: bezzeg ez az örökmozgó hobbit sose fogja megtapasztalni a bármilyen probléma megoldásakor felszabaduló endorfin jótékony hatását.
Ha ez a 3 nyomoronc nem vállalja a jelenetet, akkor tuti a többi elmebajnok se fogja a színészek közül.

S akkor rájött!

- Egy bábut teszünk be! - rikkantotta!
- De, fõnök - vágott közbe a még mindig rõthajú Billie - azt észre fogják venni a nézõk.
- Ne szólj bele, nem telefon, te büdös kripli! Én vagyok a fõnök, fölfogtad, he?
- De… Látni fogják... - tett még egy halk, tétova kísérletet a vörös fiatalember.
- Ááá, bazmeg, túl sokra tartod õket, fiam. Csak azt látják majd, amit MI akarunk, hogy lássanak.
Kendzsi - vagy valaki- majd szépen beül a jármûbe, elkezd kajabálni, hogy "Ne öljetek meg, marhák! Ne vegyétek el a tyúxaros életemet!", vagy ilyesmi. Vágás, érted, mutatjuk a maffiózókat, a vágás után - mikor a zúzógép elkezd zárulni - már a bábu lesz a kocsiban, Kedzsi hangját meg simán alákeverjük.
Ennyi. A nézõk - már, ha lesz aki megnézi a filmet - úgyis a zúzógép mozgását fogják figyelni, a kecsegek észre se veszik majd a cserét. Hehhe! Zseni vagyok, vagy zseni vagyok? - kár lett volna maga elõtt tagadnia, e pillanatban kifejezetten büszke volt magára. - Na, emberek, ez a megoldás. Munkára föl, mert elszaladt az idõ! - azzal dinamikus léptekkel megindult a forgatás alig 100 méterre levõ helyszíne felé, de a válla fölött még hátravakkantott Brandonnak:
- Neked nem kell sietned, törpe, még van szabad félórád.

A választ - ha volt - már nem hallotta.
"Igen, ez lesz a tökéletes film, de legalábbis az eddigi legjobb múvim" - keringett a fejében.

De rígen láttam :)