Hali!Régen nagyon szerettem ezt a sorit, valahol megvan magyarul?

Szia Dzsanna! Nagyon eltûntem mostanában,és mire visszajövök mit látok?! Más neved van és alig olvasni rólad a Zorro-s fórumon! üdv: Ibolya

Szia Dzsanna! Nagyon eltûntem mostanában,és mire visszajövök mit látok?! Más neved van és alig olvasni rólad a Zorro-s fórumon! üdv: Ibolya

1894-ben vagyunk, amikor még a levegõ is megváltozik Peruban, különösen Limában. A technológia erõteljesen tör az országba, és mindenki a század búcsúztatására, illetve a következõ század fogadására készül. Mindezzel mit sem törõdve, egy fiatal lány, Lucecita boldogan futkározik a kutyájával, Chuspival vidéken. Õ egy húsz év körüli lány, szép és vad mint a természet, amely látta õt nevelkedni. Õ, aki azt hiszi, nincs édesapja, vidéken nõtt fel édesanyja, Rosa Camejo szeretõ gondoskodásában. A kislány tudatlanságát ellensúlyozza hatalmas szíve és életvidámsága.

Gustavo Gonzalves ezzel ellentétben egy gazdag földbirtokos fiatalember, aki agronómiát tanult és megtagadja az együttmûködést apósával, Miguel Mendozával (ami a földjébõl való vanádium kitermelést illeti, mert az tönkretenné a természetet, és az emberek megélhetése is kockára lenne téve). Kétségtelenül boldogtalan, mert a felesége,

Angelina egy frivol nõ, aki iránt már csak sajnálatot érez.

Egy napon Lucecita a ruháját a parton hagyva, megmártózik a folyóban. A közelben Gustavo éppen célba vesz egy õzet. Egy pillanatig céloz rá a puskájával, úgy tûnik, hogy kész õt lelõni, de aztán mosolyog, amikor látja az állatot boldogan elmenni. Igazából a természet iránti szeretete miatt hagyja elmenni az állatot.

Néhány pillanattal késõbb hipnotizálva nézi Luz Maríát a vízben, aki meglepõdve azon, hogy felfedezték, kikiabál neki, hogy menjen onnan, de õ felkapja Lucecita ruháit, és közelebb megy, hogy cukkolja a lányt.

Lucecita ráuszítja Chuspit, de Gustavo nevet rajta, és azt mondja, hogy kérje szépen, és akkor visszaadja a ruháit. Lucecitának esze ágában sincs, úgyhogy kövekkel kezdi el dobálni, mire Gustavo úgy dönt, elmegy. De emlékezetében marad ez a szép lány a vizes trikójában, akit már nem tud elfelejteni.

Amikor Lucecita megérkezik a kunyhójába, anyja, Rosa Camejo, aki súlyos beteg, azt mondja a lányának, hogy Limába kell menniük, ahol fogadja õket a barátnõje, Modesta, aki egy villában cselédeskedik. Pontosan az a ház az, amiben Gustavo lakik.

Migeuelnek, aki házasságban él a nagyravágyó Gracielával, van egy lánya, Angelina, aki egy tolószékbe van kényszerítve egy borzalmas baleset miatt. Mellette található Mirta, az ápolónõje, akivel nagyon rosszul bánik.

Angelina egy nagyon rosszul nevelt, érzéketlen nõ, elmeséli Maríának, az õt imádó nagymamájának, hogy mennyire hiányzik neki az imádott férje.

Kicsit késõbb beérkezik a vonat Limába. Ott jön Lucecita az édesanyjával az egyik oldalon, és Gustavo a másikon, de õ az I. osztályon utazott, ezért egy pillanatra sem találkozhattak. Gustavo megérkezik a villába, ahol a felesége által viharos fogadtatásban részesül.

Luz María és Rosa viszont jó nagy kerülõvel, végre megtalálják Modesta és a fia, Sergio házát, aki nem jó szemmel nézi a z idegenek érkezését.

Miguel veszekedni kezd üzleti ügyekbõl kifolyólag a vejével, Gustavo Gonzalves-sel.
Miguel ajánlatot tesz neki, hogy vanádium-kitermelést engedélyezzen a birtokán, de õ ezt megtagadja, ezért veszekedni kezdenek.

Késõbb, Angelina is rákezd, és a férje szemére hányja, hogy elhanyagolja õt – és ezt késõbb el is mondja az anyjának, Gracielának.

Ez idõ alatt Gustavo Álvaro Revoredoval beszélget. Az ügyvéd, aki az üzleti ügyeit intézi, nagyon becsületes ember, de van egy nagy titka, amit elhallgat.

Lucecita (Luz María, aki vidéken nevelkedett, szépségével és érzékenységével ámulatba ejti a földbirtokos Gustavot. Mágikus találkozásukat követõen a pár újra összetalálkozik egy villában, ahol Lucecita szolgálólány lesz.

Szenvedély ébred a szívükben és szerelmük gyümölcseként születik egy kislányuk. Habár a rosszindulat tragikusan elválasztja õket, de Luz María nem nyugszik, amíg újra vissza nem szerzi szeretett családját.

Megjelent, persze - de ezek a képek a CD-borítóról vannak, miután 11 dal hangzott el a Luz María sorozatban :)

LUZ MARÍA CD - borító

LUZ MARÍA CD - borító

LUZ MARÍA CD - borító

nosztalgia-képek

nosztalgia-képek

nosztalgia-képek

nosztalgia-képek

nosztalgia-képek
(dvd-borító)

nosztalgia-képek

nosztalgia-képek

LUZ MARÍA - 22. rész - JELENET

GUSTAVO - Tanítod Luz Maríát?
SERGIO - Igen, uram
GUSTAVO - Nem tud olvasni?
SERGIO - Nem.
GUSTAVO - Észrevettem, amikor a kezében volt a könyv, amit én ajándékoztam neki... mondta a szöveget, de nem lapozott.
SERGIO - Fejbõl mondta. Õ nagyon okos, de a vidéken nem volt lehetõsége tanulni. Tudatlanul nevelkedett fel, és kisebbségi érzése van velünk szemben.
GUSTAVO - Akkor ezért fakadt sírva, amikor nekiajándékoztam a könyvet.
SERGIO - Nagyon gyorsan tanul.
GUSTAVO - De miért nem szólt, miért mondta nekem, amikor megkérdeztem, hogy tud olvasni?
SERRGIO - Biztosan szégyenérzetbõl.
GUSTAVO - Szégyelli magát velem szemben? És veled szemben nem?
SERGIO - Azt hiszem köztünk nagy bizalom van, uram.
Minden tisztelettem uram, de mindketten szegények vagyunk. Talán ezért jobban bízik bennem, mint önben...

LUCECITA berobban a konyhába - Kész vagyok!
Gustavoék elnémulnak és csak bámulják õt

GUSTAVO nagy nehezen megszólal: Hová mentek?
LUCECITA - Ma fogom látni életemben elõször az óceánt, uram!

GUSTAVO szívébe mar a féltékenység... :(

LUZ MARÍA - 22. rész