ja mondasz valamit. mondjuk azt megértem hogy Emilio nem mondja el, hiszen gyónási titok volt. a részéről ez logikus viszont az igaz hogy Alvaro sem mondja el.

Alvaro szakmailag is egy nagy nulla. Volt pofája, minden figyelmeztetés nélkül elnézni, hogy a Mendosa vagyon fele az ő fattyának nevére kerüljön, megrövidítve ezzel a jogos örököst. Pedig szívesen tetszelgett a jóember szerepében, amikor Luci annak titulálta. Megannyi helyzet, amikor lett volna alkalma színtvallani.

... és még mindig rejteget titkokat, holott tudja, Gustinak szándékában áll apanázst biztosítania a válás után is.

Engem cseppet sem érdekel, hogy párás szemmel fogadja Luci megjegyzését, amit egyáltalán nem érdemel meg. Méghogy jó ember!!! Túl sokat könnyezik, ennyi galád cselekedetet már nem tud vele elmosni.

A pappal kezet foghatnának. Nekik van közös titkuk. Még mindig nem árulták el, hogy Gustavo hazug neje, nagyon is egészséges, a járásával nincsen semmi gond csak a nézésével...

egyetértek.

Szóval Alvaro alapvetően sem becsületes ember. nem lehet mindent Graciellára fogni. Elfogadom, hogy szerette a nőt, de neki abban a pillanatban le kellett volna lépnie, amint a nő lepasszolta őt.
Később csak sodródott az eseményekkel.

Elárulta a barátját, aki munkát is adott neki. Kakukktojást pöttyintett barátja családi fészkébe. Ennek ürügyén, így igazolva magát, állandóan ott lebzselt, potyázott náluk.

Amit mi nem a maga teljességében ismerünk az az elmúlt évtizedek alatt való családias viszonyuk egymáshoz, ami csoda, hogy Miguelnek nem keltette fel a gyanúját.

Luci személye egyfajta katalizátor szerepét is betöltötte, ugyanis a két banya csaknem mindenkit elidegenített maguk mellől, pedig Alvaro volt az egyedüli, aki a végsők után is kitartott a két megveszekedett boszorkány mellett, akik egyáltalán nem figyeltek rá, és ez nagy hiba volt a részükről, ugyanis nem ismerték fel, hogy ő volt a leggyengébb láncszem.

Szóval Alvaronak rengeteg alkalma lett volna arra, hogy bankot robbantson, ennek ellenére minden sértést eltűrt, aminek a végén semmi értelme nem lett, hiszen jelenleg is ott tart, ahol a part szakad... és le is szakadt...

Figyelj! Ne aggódj! Én hajnalban, amikor felébredek, először elolvasom az összefoglalódat. aztán megnézem az aktuális részt - este már megnéztem, na de a sok reklám..., van, mikor bele is alszom...
Aztán megnézem a részt és leírom, ahogy én látom.. semmivel sem jobb, vagy rosszabb a tiédnél, csak más. Nem mindig látjuk ugyanúgy a dolgokat, de ez szerintem nem baj.
De több szem többet lát...

Én is úgy gondolom, hogy Lucecita a szökését követően gyorsan visszament a Mendoza házba, hamar ruhát váltott, és összepakolt néhány dolgot. Így a Gustavo könyvét, bábuját is, meg a Szűz Mária szobrot is. Pár ócska ruhácskát is..
A ház vagy nem volt lezárva, vagy talán elől igen, de a hátsó udvar nem, ott be tudott menni.
Régebben az emberek nem zárták le a házaikat, lakásaikat.
Gyerekkorunkban a mi lakásunk is csak éjszakára volt bezárva.
És a vidéki rokonok, akikhez nyaranta leküldtek a húgommal, ők még éjszakára sem zárták le a házukat. Az udvaron a kerítésen kallantyú, és elengedve az addig megláncolt kutyák. Ennyi. Ha rossz ember jött, a kutyák elkapták, ha meg ismerős, az bejöhetett, akár éjszaka is.
Vagyis itt is találhatott Lucecita szabad bejárást, ha nem is volt kulcsa, hamarjában összepakolhatott pár dolgot, mielőtt eltünt.

Bocsánat, ha félreértetted. Nem voltam rosszmájú, vagy gúnyolódó!.. . Nekem is van 2 kutyám, egy macskám, én is beszélek hozzájuk. Szeretem is őket, peresze. De az ember máshogy beszél az állataihoz, mint az emberekhez....
Itt Lucecita pont azért beszélt a kutyához, mert az anyjához nem beszélhetett. Persze, ha nagyon akart volna, beszélgethetett volna Manuelával, vagy már hegyi emberekkel, asszonyokkal. Na. de Luci nem akarta másokkal megosztani a bánatát. Azért a hegyekben is éltek emberek és nagyon is segítségére voltak egymásnak! sokkal jobban, mint a városban!
Én ezzel megint csak a butuskaságát akartam érzékeltetni, nem olyanoknak szólt, akik valóban tudtak volna segíteni neki.
Na de mindegy, Szerintem Lucecita eléggé butuska volt eddig, nagyon is ráhagyatkozott mások segítségére. (Modesta, Fefa, stb, stb.)
Na de most már jobban magára van utalva és okosodik is!. OLvas!!!, Gondolkodik!!! Nelkem ez tetszik!
Mert most már nem Sergio mondja meg neki, mit kéne tennie! És ez fontos!!! Mert most már a tanítói nélkül is megpróbál boldogulni.

Sziasztok le van írva részletesen a tegnap esti rész, nekem most már nagyon unalmas Miguel mű rosszul létei, mikor valamit tenni kellene kibukik ilyen nincs, rosszabb már mint egy nő, ezzel a sok ájulással. Emilio azt hiszi ezért két kígyóért érdemes imádkozni nagyot téved , ezek velejükig romlottak sajnos , és magukon kívül senkit nem szeretnek, remélem történik most már valami érdekes is , mert ez a sok semmi tevés a részekről unalmas.

Az előző hozzászólást Neked címeztem volna, de sajnos nem úgy küldte el a rendszer. :-(

Az előző hozzászólásomban, ami sajnos ismét "kisregényre" sikeredett én is elmélkedtem kicsit azon, vajon a Gustavo által vásárolt bábu hogyan kerülhetett Lucecitához?
Az nehezen valószínűsíthető, hogy magával vitte volna a templomba!
De: Talán a templomból megszökve Lucecita elment volna a Mendoza - házba, s ekkor vitte magával a könyvet és a bábut???
Talán így történhetett, hisz a ház üres volt, a család és az alkalmazottak egyaránt a templomban voltak, Gustavo pedig Alvaro társaságában igyekezett az esküvőre...
Persze, ez csak elmélet!

Ami Lucecita és Gustavo beszélgetését illeti:
Én nem gúnyolódnék azon, amikor Lucecita arról beszél, hogy a kutyájával osztotta meg a bánatát!
Nem gúnyolódom, sőt, inkább nagyon is megértem!
Egy okos jószág olykor sok vigaszt nyújthat!
Lucecitának az édesanyján kívül nem volt senkije, akivel a búját-baját megbeszélhette volna!Ez az én szememben nem a butaság jele!
Többet mondok: Én is mindig nagyon - talán túlságosan is - kötődtem / kötődöm a kutyámhoz, a cicáimhoz, és sokat beszéltem / beszélek hozzájuk!
Érdekes, hogy rögtön megérzik, ha szomorú vagyok, s a maguk módján próbálnak "vigasztalni".
Ha ez szerinted butaság, akkor vállalom!!!

Alvaro nagyon le van törve, tart attól, hogy sem Gustavo, sem Miguel nem bocsát meg neki, most utoljára járt e házban. Miguel is nagyon szenved (sajnálja saját magát, én viszont nem nagyon tudom sajnálni).
Angelina levelet küld Gustavonak Mirtával. Gustavo hajlandó kisebb vagyont Angelinának ajándékozni. Graciela aggódik, Miguel rosszabbul van, de Sátánkát ez nem nagyon izgatja. Graciela aggódik, mert Miguel semmit nem mondott Alvaro látogatásáról, azóta viszont nem hajlandó beszélni vele.
Gustavo Emilionak önti ki a szívét, bűntudata van, mert nem lépett hamarabb (na mi van, tán felébredt?). Mert nem lehet, hogy egy emberhez csak a szánalom kösse. Emilio szerint egy kis bűntudat és egy kis szánalom mindenkinek csak jót tesz. Imádkozásra biztatja az öccsét.
Lucecita a pénzét számolgatja, kis oszlopokba rendezi az érméket, mire mit szán. Majd magához vesz egy keveset és elmegy a városba nézgelődni. Szombat van, szabadnapja, a varrodában nem kell dolgoznia. Egy boltban szép porcelán babákat lát, bemegy érdeklődni. Körülnéz, de minden babaholmi nagyon drága, így nem vesz semmit.
Miguel, most, hogy már tudja az igazat, el akarja zavarni a feleségét és Angelinát a háztól, de rosszul lesz és elájul. Dona Maria a földön fekve talál rá.
Lucecitának rossz érzése támad, rögtön imádkozni kezd a szeretteiért. Majd olvasni kezdi a Gustavotól kapott könyvet és ott van a bábu is, amit szintén tőle kapott (vajon ezeket mikor vette magához, mikor megszökött az esküvői ruhájában???). A szomszédasszonya kopog rá, cukrot jött kérni, kicsit elbeszélgetnek.
Martin ráijeszt Fefára, idétlenül udvarol, de igazából Sergiót keresi. Fefa elzavarja.
Sergio rém letörten állít be Dr. Gutierezhez, elmondja sijkertelenül kutatta át a várost, az összes varroda zárva va. A doktor figyelmezteti, ma szombat van, majd hétfőn nyitnak műhelyek. Sergio nyavalyog, addigra már 5 nap fog eltelni az eltűnése óta. Jajj, vagyis Lucecita már harmadik napja, két éjszakája eltűnt és Sergio nyavalyog, mi lehet vele, miből él??? Anyjától tudja, hogy Miguel pénzt küldött neki, biztos nem halt éhen. De ez nem számít, ő "képtelen" nélküle élni!!!!
És most kibukkan megint Sergio valódi szándéka, ő meg akarta, akarja kapni Lucecitát, mindenáron! (és ha jogilag az "övé", akkor páros lábbal rúgná ki Gustavot, biztos nem engedné a felesége, a "tulajdona" közelébe!)
A doktor először arra inti, hogy ne ő menjen a lány után, ha akar, Lucecita jöjjön vissza hozzá. De Sergio nyafogására őszintén közli, hogy azóta, hogy Gustavo belépett Lucecita életébe, Sergio elvesztette őt. Bele kell törődnie!
Gustavo is Lucecitán mereng, a régi beszélgetésükön, hogy Luci csak a kutyájával tudta csak megosztani a bánatát, hogy ne terhelje a mamácskáját. (épületes beszélgetés..., habár a lány jó érzését tükrözi)
Gustavot Mirta keresi, levelet hozott Sátánkától. Gustavo nem túl szívélyes a nővel. A levél tartalma meglepi, Angelina beleegyezik a válásba, hogy ne tegye Gustavot boldogtalanná. De kéri, hogy az eljárás végéig költözzön haza. Gustavo nemet mond, és Mirta határozott kérésére ezt papírra is veti. Gustavo kérdésére Mirta elmondja, hogy Miguel rosszabbul van.
Mirta távozása után Alvaro érkezik letörten, mindent elmondott Miguelnek! Gustavo faggatja, miért tett ilyet, nem gondolt Miguel betegségére? Alvaro közli, hogy sajnálta Gracielát, hisz Miguel őt ostromolta. Nem akarta, hogy Miguel rajta töltse ki a dühét.
Sátánka aggódik, Mirta nem jön, és Mirta egyedül van Gustavoval, egy hotelben!!! Nem kellett volna hozzá küldenie!
Graciela jön, feldúltan közli, hogy Maria a földön találta Miguelt, Sátánka rákérdez: meghalt? Graciela és Sűátánka várják a híreket Miguelről, rosszul veszik, hogy Maria egyikőjüket sem engedi a fiához. Szerintük ők okozták a rosszullétét. Sátánka próbálja Lucecitára fogni, de Maria tudja, hogy hazudnak.
Megérkezik a doktor a beteghez. Graciela aggódik, mi lesz velük? Angelina a hazugságaival akar operálni, Gustavonak a mártírt akarja játszani, ezzel akarja továbbra is a maga mellett tartani Gustavot. Lucecitán bosszút kell állnia!.
A doktor szerint nem vészes a helyzet, de tahichardiát állapít meg. a betegnek állandó nyugalomra van szüksége. Érdeklődik, hogy min izgatta fel magát Miguel, de a nő nem tudja, csak azt, hogy Angelinával, később meg Gracielával vitatkozott valamin.

Nem tudom, miben reménykedett azok után, hogy Graciela egyértelműen a vagyont és jólétet választotta!
Ehhez már akkor is húsz körömmel ragaszkodott, különben nem ment volna vissza Miguelhez a történtek után!

Folyt.
Gustavo eközben Lucecitára gondol, felidézi a korábbi beszélgetésüket, amit azon az estén folytattak, amikor először megcsókolta a lányt.
Az elmélkedését Mirta megjelenése zavarja meg, aki "kézbesíti" Sátánka levelét.
Mirta a levél tartalma felől érdeklődik, s döbbenten hallja, hogy Sátánka beleegyezik a válásba.
Ugyanakkor azt szeretné, ha Gustavo visszaköltözne a Mendoza-házba.
Gustavo először csak szóban akar üzenni: Nem hajlandó visszaköltözni azért, hogy Sátánka könyörgését kelljen hallgatnia!
Mirta rábeszéli, hogy írjon is pár sort, Gustavo végül beleegyezik.
Szeretné rávenni Gustavot, vigye haza, de Gustavo fáradtságra hivatkozva visszautasítja, ugyanakkor felajánlja, hogy hív kísérőt.
Mirta rögtön eláll a szándékától, s egyedül indul el.

Közben Alvaro jelenik meg, hogy beszámoljon a történtekről.

Sátánka türelmetlenül várja Mirta visszatérését, aki nem sieti el a dolgot.
Attól tart, Mirta kikezd Gustavoval! Már bánja, hogy pont vele küldte el a levelet.

Közben Graciela jön be a szobába, s beszámol Miguel újabb rosszullétéről.
Sátánka rögtön az iránt érdeklődik, vajon meghalt-e?
Bármennyire is szeretné, Miguel életben marad!
Életben kell maradnia, hogy kidobja ezt a két perszónát!

Közben Alvaro elmondja Gustavonak, hogy felfedte Miguel előtt az igazságot.
Gustavo döbbenten és dühösen hallgatja.
Nem érti, hogy tehetett ilyet, amikor Miguel súlyos beteg!
Alvaro arra hivatkozik, hogy Miguel kétségbe volt esve, gyötrődött!
Ráadásul...Sajnálta Gracielát, amiért Miguel faggatta!!! (Tessék???)
Ezért is döntött úgy, hogy őszintén bevall mindent, hogy Miguel rajta töltse ki a haragját!
Már úgyis mindent tudott, leszámítva, hogy ki Sátánka igazi apja!
Ez hihetetlen! Itt tényleg mindenki megbolondult!
Alvaro is csatlakozott a "táborhoz"!
Mindazok után, hogy Graciela folyton megalázta, még mindig képes sajnálni??!
Hiába, a szerelem vak!
Gustavo sajnálja Miguelt, s Alvaro is gyötrődik!
Reméli, hogy nem bánja meg, amit tett!

Sátánka eközben - "igazi aggódó gyermekként" viselkedve - amiatt méltatlankodik, hogy Dona Maria nem engedi be őket Miguelhez!
Graciela rámutat, hogy ez a doktor utasítása!
(Még csak ez a két perszóna hiányzik Miguelnek!)
Graciela amiatt aggódik, hogy az újabb rosszullét annak köszönhető, hogy Alvaro mindent bevallott Miguelnek!
Sátánka igyekszik elhessegetni az aggodalmát, szerinte nem merte megtenni!
Graciela dühös amiatt, hogy Mirta is házon kívül van!

Dona Maria el van keseredve, mert Miguel állapota nagyon súlyos!
Megtiltja Gracielának és Sátánkának, hogy bemenjenek hozzá!
Őket hibáztatja Miguel rosszulléte miatt, s azzal vádolja a két hárpiát, hogy meg akarják ölni a fiát!
Dona Maria ezúttal ráhibázott!
(Ha Graciela nem is folyamodna ilyen drasztikus eszközökhöz, Sátánka bezzeg...)
Sátánka igyekszik eloszlatni Dona Maria gyanúját.
Dona Mariát azonban nem lehet olyan könnyen meggyőzni.
Tudja, hogy veszekedés előzte meg a rosszullétet.
Ráadásul a fia nem akarta neki elmondani, mi bántja, s ez arra vall, hogy súlyos dologról van szó!
Sátánka igyekszik elbagatellizálni a dolgot, s rögtön hazudozni kezd a veszekedés okát illetően.
Azt állítja, hogy Lucecitáról folyt a vita!
Igyekszik minden felelősséget a lányra hárítani, ő a hibás mindenért!

Hihetetlen, hogy úgy hazudik, mint a vízfolyás!
De: Dona Mariát mégsem sikerül maradéktalanul meggyőznie!
Továbbra is megtiltja a két "érdemes hölgynek", hogy bemenjenek Miguelhez!

Közben megérkezik Dr. Gutiérrez, hogy megvizsgálja a beteget.
Graciela dühös az orvos jelenléte miatt, mert ki nem állhatja!
(Hihetetlen ez a perszóna! Végre leszállhatna már a magas lóról!)
Aggódik amiatt, hogy "mi vár rá", a barátai elfelejtik, stb.
Sekélyes, ostoba teremtés!
Valóban megérdemelné, hogy kipellengérezzék, s nem a "bűne" miatt, hanem amiatt, ahogyan másokkal bánt!
Kegyetlen volt, nem ismert szánalmat!

Sátánkát viszont csak Gustavo válasza foglalkoztatja.
Graciela nem érti, hogy gondolhat most erre!
Ráadásul Gustavot már úgyis elvesztette, s a válásba is beleegyezett!
Sátánkának azonban esze ágában sincs megtenni, ez csupán elterelő hadművelet!
Az engedékenysége csak látszólagos, ezúttal a mártír szerepét óhajtja eljátszani!
Mindezzel Gustavo lelkiismeretét veszi célba, és szilárd elhatározása, hogy továbbra is mindenáron maga mellett tartsa!
Azt akarja, hogy Gustavo ne legyen boldog, bűntudatot akar benne ébreszteni, s bosszút akar állni Lucecitán!
Megfogadja, hogy tönkreteszi a lányt!

Hihetetlen, milyen hidegvérrel beszél a gonosz terveiről!
Egy dologgal azonban nem számol: Gustavonak tudomása van az "álterhességről" és a meddőségéről is!
Már csak az tenné teljessé a képet, ha a tettetett bénaságról is megtudná az igazságot!
(Erre sem kell már sokat várni!)
Akkor pedig romba dől az egyébként jól kitervelt stratégia!

Dr. Gutiérrez megvizsgálja a beteget, s megígéri Dona Mariának, mindent elkövet, hogy Miguelt ne kelljen kórházba szállítani!
A diagnózisa : súlyos tachycardia.
Állandó felügyelet szükségeltetne, de Mirta még mindig nincs sehol!
Dona Maria érdeklődik, hogy nem okozhatta-e bosszúság Miguel újabb rosszullétét?
Az orvos szerint elképzelhető!
Dona Maria elmondja, hogy csúnya veszekedés előzte meg a rosszullétet, Miguel Gracielával és Sátánkával veszekedett.
Az orvos a vita oka iránt érdeklődik, egyben figyelmezteti Dona Mariát, hogy jó volna, ha Miguelt megkímélnék a családi vitáktól!
Dona Maria meg van róla győződve, hogy Sátánka nem mondott igazat!

Azt mondjátok, hogy Alvaronak félre kellett volna állnia, de nem tette. Talán ez igaz is, de pont annak a tükrében, hogy tudta ő, vagy legalábbis érezhette, hogy Graciela is viszontszereti őt, nem tette. Nyilván örökké reménykedett, hogy még visszakaphatja egyszer.
Lehet, hogy ez hiba, de emberileg nagyon is érthető!

Alvaro el van keseredve amiatt, mert Sátánka nem tudja megbocsátani, hogy felfedte Gustavo előtt a Lucecita elleni ármánykodását.
Most, hogy felfedte az igazságot, Miguel barátságát is elveszítette.
Azzal vesz búcsút Migueltől, hogy utoljára járt a házában.

Sátánka nem mondott le Gustavo visszaszerzéséről, s tovább szövögeti aljas terveit.
A legújabb húzása a Gustavonak írt levél, melyet Mirtával küld el a címzetthez.
Érdeklődik anyjától, vajon miről beszélgethetett Miguel és Alvaro?
(Alvaro állítólag feldúltan távozott.)
Graciela nagyon aggódik, de Sátánka igyekszik elbagatellizálni a dolgot.
Sejtelmük sincs róla, hogy Miguel immár mindent tud!
Graciela kérdezősködik a Gustavonak írt levél tartalma felől.
Sátánkának természetesen ezzel is aljas céljai vannak!
Elmondása szerint azt írta benne, hogy beleegyezik a válásba.
Gustavo vagyonmegosztást javasol, "természetesen" ezt is elfogadja!
Valójában viszont esze ágában sincs elengedni Gustavot, ez is csak egy újabb aljas manipuláció!

Gustavo Emilionak önti ki a szívét, aggódik Lucecitáért.
Önkritikát gyakorol, miszerint előbb kellett volna szólnia, de gyávaságból nem tette!
Elmondása szerint a Sátánka iránt érzett szánalom és bűntudat akadályozta meg abban, hogy hamarabb felfedje az igazat!
Emilio szerint a bűntudat és a szánalom nem árt senkinek, de Gustavo szerint egy életet nem lehet erre alapozni.
Szerinte minden más lenne, ha nem történt volna meg az ominózus "baleset"!
Érdeklődik Emiliotól, vajon sikerül-e végigvinni a válási eljárást?
Emilio megígéri, érdeklődi fog a püspökségen!
Gustavot pedig imádkozásra biztatja, arra, hogy kérje Isten bocsánatát, s imádkozzon Lucecitáért!

Gustavo végre rájött, amit mi is szajkóztunk, hogy sokkal korábban kellett volna cselekednie!
Szomorú, hogy Sátánka ennyire gúzsba tudja kötni, s táplálja benne a bűntudatot!
Eddig is csak ezzel tudta magához láncolni, s most is ezt forgatja a fejében.
Bosszantó, hogy nincs, aki leleplezze a legnagyobb aljasságát, miszerint makkegészséges!
Akkor már semmivel sem tudná maga mellett tartani a férjét.

Lucecita a pénzét számolgatja, majd elindul szétnézni a városban, s végül egy olyan boltra talál, ahol szép játékokat és babaholmikat árulnak.
Bemegy, körülnéz, érdeklődik az árak felől, de a jelek szerint nem engedheti meg magának, hogy bármit is vásároljon.
Azt hiszem, mindenképpen jobban jár, ha a gyerekruhákat nem készen veszi meg, amennyiben meg tudja varrni!

Miguel közben a szobájában elmélkedik a közelmúlt eseményein, gyötrődik a történtek miatt.
Elhatározza, hogy haladéktalanul kidobja a két hárpiát, de ebben megakadályozza egy újabb rosszullét, mely során elájul.
Dona Maria talál rá az eszméletlen Miguelre!
Lucecita ismét "megérzi", hogy valami baj történt!
(Ismét előkerült a tipikus szappanoperai elem, már nem először alkalmazzák a sorozatban!)
Azonnal imát mond a szeretteiért!
Bocsánatot kér azért, mert olyasvalakit szeret, akit nem szabad, ráadásul egyre jobban szereti Gustavot!
Imádkozik a gyermekéért, anyjáért, s mindazokért, akiket szeret! (Dona Maria, Sergio, Modesta, Amador)
Gustavoért is, hogy el tudja felejteni!
Valamint arra kéri Szűz Máriát, vigyázzon az édesapjára!

Buta vagy sem, nem tagadható, hogy Lucecita jólelkű teremtés, szemben Sátánkával, benne nincs semmi gonoszság!

Lucecita éppen olvasgat, amikor a szomszédasszony kopogtat be, egy kis cukrot szeretne kérni.
Ha jól emlékszem, a neve: Caruca, s jó barátság alakul ki közöttük Lucecitával!
Lucecita szívesen kisegíti a kedves fiatalasszonyt, akinek két gyermeke van.
Közben beszédbe elegyednek, Caruca kérdezősködik Lucecita munkája felől, s eközben megakad a szeme a bábun, amit annak idején Gustavo vásárolt Lucecitának!
Rögtön érdeklődik, Lucecitának van-e gyermeke?
Lucecita elmondja, hogy most várja az első gyermekét, azt is hozzáteszi, hogy nincs férje.

Ez egyébként érdekes! Vajon hogyan került oda a bábu?
Talán - a templomból megszökve - Lucecita elment volna a Mendoza - házba, ott ruhát váltott, s ekkor vitte volna magával? (Azt nehezen tudom elképzelni, hogy a templomba magával vitte volna!)
Nem elképzelhetetlen! Elvégre mindenki, az egész ház apraja - nagyja a templomban volt, Gustavo Alvaro társaságában időzött...

Martin eközben Fefával incselkedik, Fefa legnagyobb bosszúságára!
Rendreutasítja, hogy ő már Vicente menyasszonya, de Martin szerint ez még nem hivatalos!
Már tényleg csak ő és a hőbörgése hiányzott!

Dr. Gutiérrez érdeklődik Sergiotól, sikerült-e megtalálnia Lucecitát?
Sergio el van keseredve amiatt, hogy nem tudott a nyomára bukkanni!
A doktor azzal vigasztalja, hogy mindent megtett Lucecitáért, amit egy férfi megtehet, ennél többet nem lehet tenni!
Sergio viszont nem tud lemondani Lucecitáról!!! (Tessék???!)
Dr. Gutiérrez megpróbálja ráébreszteni az igazságra, arra, hogy Gustavo színre lépésével elveszítette a lányt, s ebbe bele kell törődnie!

Úgy látszik, az elmebaj ragadós, és Sergio is elkapta!
Mégis mi ez már megint?
Nem volt elég, hogy Lucecita világgá ment, mert nem akart a felesége lenni?
Nem tud lemondani róla??? Mi ez az őrültség?
Két "egyforma" talán jobb belátásra térítené!
Nem tudja felfogni, hogy a mindenáron való "segíteni akarásával" mekkora bajt okozott?
Szerencsére azért az eset nem súlyos, hamarosan kijózanodik, s fontos szerepe lesz bizonyos dolgok napvilágra kerülésében!

Graciela számára mindennél fontosabb a jólét, s erről nem volt hajlandó lemondani.
Ezért sem értettem, miért hisztériázik folyton, miért kockáztatja azt, hogy egyszer kiderül az igazság.
Lucecitával gyalázatosan viselkedett, mindenféle tekintetben, állandóan gyalázta, "fattyúnak" nevezte, holott tudta, az ő Sátánkája se különb!
Az ominózus jelenet alapján én is azt gondolom, hogy szerethette Alvarot, de a pénz fontosabb volt az érzelmeknél!
Egyértelmű, hogy Alvaronak félre kellett volna állnia, de nem tette, s ezzel nagy hibát követett el!

így van, csak sajnos ehhez gyenge volt.viszont a sorstól így nem sok jót kapott. Graciela hiába nem volt boldog Miguellel, neki a pénz fontosabb volt Alvarónál, annak ellenére hogy szerintem szerette. ezt abból gondolom hogy mikor Alvaro egyszer megvallotta neki az érzéseit és megcsókolta, látszott hogy nem közömbös neki. de mivel ő a luxus miatt Miguelt választotta Alvarónak ott kellett volna hagyni és kész. ez lett volna a legjobb amit tehet.

Örülök, hogy egyetértünk!
Alvaronak bele kellett volna törődnie a menyasszonya elvesztésébe, s megpróbálni továbblépni, új életet kezdeni!
Ráadásul azt is látnia kellett (volna), hogy Graciela nem egy főnyeremény, hisz könnyű szívvel szakított vele, a jólétet és a gazdagságot választotta!
Sok szenvedést takaríthatott volna meg magának, ha akkor másképp dönt, mert így egy életen keresztül szenvedett, ráadásul olyasvalakik miatt, akik nem érdemelték meg a szeretetét és az áldozatát.

egyetértek. miután Graciela feleségül ment Miguelhez, neki el kellett volna tűnnie jó messzire, már csak amiatt is hogy tényleg elkerülje a kísértést. meg ő is kevesebbet szenvedett volna és előbb utóbb megismert volna valaki mást és ennyi. ő azzal cseszte el az egészet hogy ott maradt szenvedni. erre semmi szükség nem volt. normális ember eláll az útból ha a menyasszonya máshoz megy feleségül.

Nemcsak lehet, hanem biztos, hogy ő mutatta be Miguelnek Gracielát!
Amikor Gustavonak elmesélte a történetet, külön kitért erre is!

Sokadszor beszélünk el egymás mellett.
Az "elkerülést" a szakításuk és a Miguel és Graciela esküvője utáni időszakra értettem!
Konkrétan arra gondolok, hogy miután Graciela "lecserélte" őt Miguelre, és sor került az esküvőre, akkor mindenképp el kellett volna kerülnie Gracielát, s vele együtt a kísértést.
Hisz továbbra is szerette a nőt!
Ehelyett továbbra is a közelükben maradt!
Az ominózus "mosolyszünet", - amikor Graciela Alvaronál keresett vigaszt - kb. egy évvel az esküvő után következett be.
Azelőtt kellett volna minél messzebb kerülni a fiatal házaspártól, s akkor nem lett volna "kéznél", s nem szolgálhatott volna eszközül Graciela számára ahhoz, hogy "törlesszen" Miguelnek!
Azt én is tökéletesen megértem, hogy a gyermek születése után a közelében akart maradni, még ha nem is vallhatta be az igazat!