kgyuri0 2010 ápr. 30. - 22:09:12
(1/1)
Két lehetõség közül kell válassztani: 1. Egy MarkóIván formátumú mûvészre honfitársai minden körülmények között büszkék, õ már azt is megengedheti magának, hogy közhelyes legyen.
2. Neki is folyvást és állandóan bizonyítania kell, nem engedhet a legmagasabb elvárásokból.
Szóval nézõpontrkérdése.
Beethoven remekmûve különösen mióta az Európai Unió himnuszává választották a legelcsépeltebb zenei közhellyé nõtte ki magát, még úgy egy évtizede Bach d-moll Toccáta és Fúga címû mûve töltötte be ezt a díszkomolyzenei pozíciót(Na, most aztán adunk a klasszikus zenének, mert roppant intelligensek vagyunk!) . Pláne, hogy én láttam egy beszélgetést, melyben Markó a sipákoló LakatTKárollyal beszélgetett nagyjából pont ebben a kiábrándító stilusban, talán pont errõl a produkcióról).
Szóval, én nem vagyok specialistája se a zenének se a balettnak, de: pár éve láttam egy koreográfiát a MátéPassióhoz, egyik jellegzetes részhez illõ különös és vad topogást azóta se felejtettem el. Ilyen maradandó élménnyel ez az elõadás nem szolgált; külsõséges ötlet egy tolókocsiban áttolni a színen egy nõt, nekem nem tetszett, és a két gyerek (kislány és kisfiú) szerepeltetése sem.
Más részt tudom, hogy nem minden karmester egy Furtvengler,nem beszélve, hogy a zenekarok között se mindegyik Filharmónia. De a zene színtelen és unalmas volt, minden izgalom és feszültség nélküli, az ismert dallamképletek gépies letudása.
Azért egy Markó többet érdemelt volna, talán jobban is kitett volna magáért.
Ráadásul ingyen vo9lt a televizióban – köszönet a mûsorért.
Bár, ha fizetnem kellet volna érte, becsapva érezném magam.