ezt tudtam eddig is. :) Õ a kiválasztott.

Sõt, hülyeséget beszélek ,az építész a II: részben beszél, amit 2003 ban adtak ki, vagyis W. Bush 2 éve az elnöke az USA-ak akkor. Semmi Clinton....

99'ben már jelöltette magát GWBush, Ugyanazon a snitten apja is látszik az ajtó másik oldalán 6-8 monitoron. Vagyis, nem volt egy ismeretlen szereplõ...

Na, akkor jó az észrevételem:D

Mire?Arra,hogy Lila egy nagyon okos nõ,és ha nem érted,hogy mirõl ír,akkor egyértelmûen buta vagy.:)

Nem majdnem, hanem teljesen ugyanaz, csak oda van tekerve, ahol látszik az útlevél.
Egyébként, ha sikerül picit elõbb megállítani, akkor látszik a születési dátum is: 1971. szept. 13. A születési dátum alatt van egy idõpont: 2001. szept. 12. - az volna a logikus, hogy ez legyen a lejárati dátum. Nem tudom, mit keres a lap jobb oldalán a 2001. szept. 11. Akármit is, több mint furcsa, hogy pont ez szerepel. Vagy például az építész monológja alatt a képernyõkön óriási méretben Bush arca lesz látható - noha a film készítésekor az USA elnöke Clinton volt.

és? most mire kell ebbõl következtetnünk?

A két videó szinte ugyan az:D

Itt látható, 7 másodpercnél, hogy az útlevél lejárati dátuma 2001. szept. 11.: http://www.youtube.com/watch?v=RbGXCvNPY9k&feature=related
pontosabban itt: http://www.youtube.com/watch?v=RbGXCvNPY9k&feature=player_embedded#at=07

Persze,hogy nem érti,mert nem Platón írta a szabályzatot.:)

Ne zavard! Látod milyen jól elboldogul itt egyedül is.

Nos, mivel a felemelõ beszélgetés végét meghagyta a moderáció, a magam részérõl visszaírom a hozzászólásaimat. Mivel elbírja a legkényesebb nyomdafestéket is, és tanulságos arra nézve, hogyan lehet felülírni a focidrukkerek színvonalát, ha rászabadulnak egy film topicjára.


Nos, ez érthetõ volt? Ha van még kérdésed, nyugodtan tedd fel.
Ha nincs, akkor ajánlom a Tóth Bálint-féle szimbólumelemzést a youtube-on. Kábé fél óránál azt mondja, egy pillanatra látszik a filmben Mr. Thomas Anderson útlevele, ami 2001. szeptember 11-én jár le. Ó, ez durva....


Oxi. Remélem, nem ábrándítottalak ki valamibõl. A Mátrix nagyszabású film és sokféle síkon lehet értelmezni.
A kérdésedrõl, hogy "tényleg nincs kanál?" - nekem ez jutott eszembe.


Úgy látszik, elvettem az illúzióidat. Ha idáig abban reménykedtél, hogy talán az egész világegyetem illúzió, és nem is létezel, ha ezt komolyan vetted, akkor EHHEZ KÉPEST nyilván zakkant dolgokról írtam. Sajnálom :)
Minden kijelentés bizonyos vonatkoztatási rendszer függvénye. Szóval a TE VILÁGODBAN arról írni, hogy létezel - zakkant kijelentés. :)
Ez a mondat kábé annyira komoly felvetés a részedrõl, mint a következõ párbeszéd:
Két szõke nõ beszélget:
- Te láttad már a Mátrix c. filmet?
- Nem.
- Hanem?


Próbálkozz meg az érveléssel. Már írtam: ha szerinted feltehetõ, hogy nem létezel, sõt a világ sem létezik, akkor elõször is próbáld meg bebizonyítani, hogy nem létezik a karod; ha ez sikerült, onnan továbbléphetsz. Mondjuk oda, hogy én zakkant vagyok. Legyen ez a második érvelési szint, persze kezdheted rögtön ezzel is. Keress hozzá argumentumokat, tiéd a pálya. :) Nyilván csupa józan és értelmes dologról vagy meggyõzõdve, melyek logikusan bizonyíthatók. :)


Platónról valami? XD


Ez a te felvetésed, nem az enyém. Miért dönteném el érvek nélkül? :))
Ja, és vedd bele légyszi a bizonyításodba annak a levezetését is, hogy nincs karod :)
Úgy még hihetõbb lesz :)


Szerintem legyen ez a végszó. Ennyi, pont.


Azt látom, hogy én sokkal jobban érdekellek, mint Platón. :)
Ha ennyire semmi sem jutott eszedbe róla, akkor miért vetetted fel a nevét? :)


"Nem célom megosztani veled a gondolataimat Platónról."
Drága, amid van, az összes "ideillõ" gondolatodat máris, kérés nélkül is megosztottad velem :) Tõled ennyi telt :)


Egy újabb nagyívû gondolat. Csak úgy ontod magadból az intelligenciát, te puszták zsenije. :)
Tudod mit, magadra is hagylak. Remélem, reggelre egy egész esszét rittyentesz :)
Mirõl is? A Mátrixról? Platónról? Áhh...hagyjuk eme kicsinyes témákat :) Én jobban izgatlak, úgyhogy hagylak kibontakozni :)


:)))) Ezzel megbántani? :)))) Édes vagy, hogy így erõlködsz :)))))

Ez a videó is zsúfolásig tele van okkult szimbólumokkal: http://www.youtube.com/watch?v=3RLwuDQSkDI

Ezt olvasd el légyszíves: http://blogol.hu/comment.php?log=3666151
A srác annyira belelkesedett, hogy most már saját filmet tervez.
Hát nem is tudom....az biztos, hogy a saját területén profi, rengeteg misztikus tudást szívott magába, elég lehengerlõ, amiket elõadott a Mátrixról.
De szerintem jobb lenne, ha profi filmeseket keresne meg az ötleteivel, mintsem maga próbálkozzon.

Na mi az, téged itthagytak? :)
Nyilván mert õk is lihegve várják, hogy tovább írd az esszédet, legkedvesebb témádról - rólam :)

:)))) Ezzel megbántani? :)))) Édes vagy, hogy így erõlködsz :)))))

Pontosabban, pontosítok ezen: persze, az agy tulajdonképpen mindenképpen teremti is , meg is alkotja a valóságot. Van a valóságnak egy olyan, jókora darabja, amit az emberi elme hoz (hozott) létre. Ezt nevezzük civilizációnak; ennek része a kanál. Ami emberi agy nélkül nem létezne; ezt valóban az elme teremtette meg.
Persze nem úgy, hogy az elme minden pillanatban, aktuálisan elképzeli a kanalat, tehát illúzió az, hogy látná a kanalat, mert az aktuálisan nincs ott; hanem úgy, hogy (általában véve) ember nélkül nincs kanál.


Platón azt mondta: létezik egy világ, az ideák világa, ahol minden, ami itt aktuálisan megvalósul, ott ideálisan létezik. A mesterember, amikor kanalat készít, az elméjében visszaemlékezik az ideális kanálra, és azt próbálja leutánozni. A megvalósult kanál tehát csak utánzat; a kanál rajza pedig az utánzat utánzata.
Ebbõl nem következik az, hogy a kanál, ami az idea utánzata, nem volna valóságosan létezõ kanál; vagy a rajz, ami az idea utánzatának utánzata, nem volna valóságosan létezõ.
Csak épp nem nem az ideák világában létezik; ezért szerinte két világ, két valóság létezik: az ideák változatlan, tökéletes, megismerhetõ valósága, és az, ami állandóan változik és ezért megismerhetetlen.

Platón barlanghasonlata, amire a Mátrix c. film kapcsán sokat szoktak utalni (és amire talán pusztaizseni is gondolt) - nem állítja azt, hogy a barlang nem volna valóságosan létezõ hely, vagy a barlangban levõ emberek nem lennének valóságosan létezõk. A barlanghasonlat annyit mond, hogy a leláncolt emberek (akik valóságos létezõk) csupán a dolgok árnyképeit szemlélik a falon. Ha valaki felviszi õket a napfényre (a valóságosan létezõ barlangból), akkor megláthatják a dolgok igazi valóját (azaz az ideáját). Amit a barlangban látnak, azok az ideák árnyképei.

Platón szerint tehát minden megvalósult tárgy nemhogy létezik, hanem az emberi elmétõl tökéletesen független, ideális világban is létezik; nem az emberi agy találta ki. Az emberi agy csupán arra képes, hogy jól-rosszul, leegyszerûsítve képes legyen leutánozni az ideálisan létezõ kanalat.
Vagyis, amit én mondtam: az elme csupán a valóság leegyszerûsített modelljét képes közvetíteni a számunkra, és mi ezt a leegyszerûsített modellt fogadjuk el valóságként, tulajdonképpen közel áll Platón gondolkodásához, csak õ ezt egyáltalán mindenre értette - minden létezik, az emberi elmétõl tökéletesen függetlenül is, egy másik világban, az ideák világában - amit mi megvalósítunk, az csupán ezeknek az ideáknak a halvány tükörképe. De ettõl még van; csak nem bír az ideák változatlanul tökéletes létmódjával, hanem változó és tökéletlen, ezért nem megismerhetõ.


Az az elképzelés, hogy a valóság merõ illúzió, abban különbözik a barlanghasonlattól, hogy itt nem lennének emberek, nem volna barlang, nem volna napfényes fenti világ, aminek az árnyképeit az emberek a tûz fényénél a barlang falára vetítve szemlélnék.
Kérdés, hogy abban az esetben, ha a valóság merõ illúzió, egyáltalán mi az, ami van?

Platón tehát azt mondja, hogy két világ létezik; az ideák világa, ami teljes, tökéletes, állandó - és ez, ami tökéletlen és változó; és csupán az ideák világának gyarló árnyéka.
Ez pedig hasonlít arra a vallási elképzelésre, hogy ez a világ csupán árnyékvilág, a valódi világ a túlvilág. De ettõl még ez a világ valóságosan létezik, nem illúzió. Csak nem olyan tökéletes és örökkévaló, mint a túlvilág.

Dehogynem, épp ezt próbáltad: "Sok szempontból számomra az, h a világunk nincs is, sokkal valószínûbb, mint, h van. Gondolj csak arra az egyszerû kérdésre,az univerzum lehetetlenségére, vagyis is arra, h minden van valamiben, akkor nem létezik tér. hiszen olyan nincs, h minden van valamiben , akkor nincsen vége. De ha nincs tér, akkor borul az egész. Mert egész egyszerûen nem létezhetsz. Nincs hol."

"Mert egész egyszerûen nem létezhetsz. Nincs hol." - ez egyértelmû, határozott kijelentés, még csak nem is kérdés.


"Én csak veled ellentétben nem tudom kizárni, azt, h az egész csak illúzió." - oké, de ahhoz, hogy ezen a szálon elindulhass, és innen nézve visszafejthess mindent, kellene egy kulcs, ami miatt mindent egészen másképp lehet értelmezni; és az egész másképp is értelmes megfejtést adna.
Talán emlékszel még arra, amikor a valóság megismerhetõségérõl beszélgettünk a Passiónál (már jó régen, másfél éve).

Az tény, hogy a valóság úgy, ahogy van, nem megismerhetõ, tehát egyrészt mindenképpen illúziókban élünk, azaz nem a valóságot ismerjük meg, hanem azt, ami ebbõl az agyunkban tükrözõdik. Emlékszel a késdobálóra? Hogy az a trükkje, hogy el sem dobja a kést, és mi mégis meg vagyunk gyõzõdve róla, hogy látjuk. Mert az agyunk összerakja.

De abból a ténybõl, hogy amit valóságként fogadunk el, az csupán az agyunkban képzõdõ képek sokasága - még nem következik az, hogy a valóság ténylegesen nem is létezik. Mert ehhez olyan fokú kreativitásra lenne szükség az emberi elme részérõl, amivel nem rendelkezik (szerintem).
Néhány, rendkívül kreatív elme például ki tud találni nyelveket - de ez azt jelentené, hogy mindannyian különbözõ nyelveket tudunk generálni az elménkkel. Mégis, ha most hirtelen ki kéne találnod pár mondatot egy teljesen új nyelven, akkor az nem menne. És ez még egy elég egyszerû feladat, hol van ehhez képest a többi, ennél bonyolultabb probléma.
Egyszóval, a valóság túlságosan bonyolult és összetett ahhoz, hogy feltételezd, mindezt csak te találod ki, és körülötted semmi sem létezik valóságosan.
Mert az odáig teljesen oké, rendben van, hogy nem vagy képes valamit úgy megismerni, amilyen, csak annyit ismerhetsz meg belõle, amennyit az agyad megenged, és ez mindenképpen egy hozzávetõleges modell lesz, de nem az igazi, eredeti valóság. Mert ebbõl az következik, hogy az agy leegyszerûsít, az a kép, ami az agyadban keletkezik, azért illuzórikus, mert szegényebb, primitívebb, mint a valóság.

Abból viszont, amit te írtál - hogy a valóság nem is létezik, ez csupán illúzió; az következik, hogy az agy valami sokkal nagyobb gazdagságot teremt, mint ami valójában körülvesz, tehát az agy képessége meghaladja a valóságot.

Ha viszont ez így lenne, akkor logikus feltenni a kérdést, hogy vajon erre az agy miért képes? Honnan származik ez a csodálatos képessége az agynak?

Másrészt: hány darab agy létezik, ami elképzeli a valóságot? Csak a tiéd, esetleg sok agy van összeköttetésben, és közösen hoznak létre egy illuzórikus valóságot?

Harmadrészt: kié ez a csodálatos agy - vagy kiké ezek az agyak?
Mert ilyen erõvel lehet, hogy te is csak illúzió vagy; mondjuk valaki épp álmodik, és azt álmodja, hogy õ - te. Lehet, hogy nem is embernek az álma vagy, csak valaki azt álmodja, hogy ember. Stb.
Tehát, amikor azt mondod: szerinted a valóság illúzió - épp azért illúzió, mert nem is te mondod. Ha pedig ez a mondat illúzió, akkor nem is igaz; ha pedig nem igaz, akkor a valóság nem illúzió.


Egyszóval, ilyesmiket fel lehet tenni, de ahhoz, hogy ezek mentén el lehessen indulni, az kellene, hogy ebbõl egy olyan magyarázat kerekedjen ki, amivel a valóság viszonylag jól értelmezhetõ, és nem esik szét zûrzavarosan.

Amit én írtam, abból a kiindulópontból szerintem a valóság egésze jól értelmezhetõ. Mármint, hogy amit mi valóságnak gondolunk, az csupán az agyunkban keletkezõ LEEGYSZERÛSÍTETT kép; a valódi valóság valódi gazdagságát soha nem vagyunk képesek megismerni, mert nem vagyunk képesek az elménkbõl, az idegrendszerünkbõl kilépni. Számunkra annyi a valóság, amennyit az elménk képes befogadni és feldolgozni. Ebbe belefér az is, hogy az idegrendszerünk olykor tréfát ûz velünk, és nem valódi dolgokat is valóságként értelmez.

De az már valami egészen más, hogy a valóságot az agyunk TEREMTI, valójában nem létezik.

Más dolog azt állítani, hogy az agy leegyszerûsíti, torzítja a valóságot, és más azt, hogy teremti.

én nem próbálom bizonyítani, h nincs semmi. Nem is akarom bizonyítani, mert gõzöm sincs, h van -e vmi, vagy nincs. Én csak veled ellentétben nem tudom kizárni, azt, h az egész csak illúzió. De, hogy te mitõl vagy olyan magabiztos ,azt nem tudom. Értem , h a kezedben a SzentGrál, neked nem kell gondolkodnod semmirõl, mert mindenre tudod a választ, ráadásul az megrendíthetetlen igazság. Tudod van egy mondat a matrixban, h aki benne van, az foggal körömmel ragaszkodik hozzá, védelmezi. Lehet, most pont ezt teszed, és nem lehet kizárni, h nem.

"Nos, bebizonyítani nem lehet, de kizárni sem."
Miért nem? Mi az, ami miatt ezt nem lehet kizárni? Ehhez érv kellene; de képtelen vagy efféle érvet összeeszkábálni. Mert minden érv a létezésedet bizonyítja. A semmi mellett nem tudsz érvelni, mert ha érvelsz valami mellett, akkor az már valami.


"És itt kanyarodjunk vissza larához, illetve a számítógépes progikhoz. Vagyis, ha a virtuális "személyiségnek",lenne egoja, a büdös életben nem adnád be neki a valóságot, vagyis azt, h õ nem létezik."
Már erre is rákérdeztem egyszer, nem figyeltél: miképp létezik? Egoval rendelkezõ számítógépes progiként? Ha volna egoja, nyilván ezt gondolná magáról, és ez igaz is volna. Miért akarnád beadni neki, hogy nem létezik, amikor igenis létezik, mint számítógépes program? Ha volna egója, akkor létezne, mint egóval rendelkezõ számítógépes program. Mirõl beszélsz? Miért nem létezne? Te egy nem létezõ játékkal játszol?
Ha akkor azt mondaná, õ UGYANOLYAN ember, mint te vagy, az nyilván hazugság volna. De miért hinné ezt magáról?
Ha az õz tudna beszélni, akkor azt hinné, hogy ember?


"Sok szempontból számomra az, h a világunk nincs is, sokkal valószínûbb, mint, h van. Gondolj csak arra az egyszerû kérdésre,az univerzum lehetetlenségére, vagyis is arra, h minden van valamiben, akkor nem létezik tér. hiszen olyan nincs, h minden van valamiben , akkor nincsen vége. De ha nincs tér, akkor borul az egész. Mert egész egyszerûen nem létezhetsz. Nincs hol."
Ez valami jointos álmodozás, ugye tudod?
Mert ha te nem vagy, akkor minek írsz?
Azt, hogy maga a kérdés feltevõje ne létezne, a legvadabb filozófiai irányzatok sem tételezik, mert ez egyszerû hülyeség.
A maximum, ameddig elmennek, hogy az egész világ körülöttünk, amit tapasztalunk, minden, a kérdés feltevõjének elméjében létezik. (Ezt hívják szolipszizmusnak). Tehát téged én képzellek, vagy fordítva, te képzelsz engem.

De a Mátrix c. film nem errõl szólt, mert ott egyáltalán nem kérdõjelezték meg azt, hogy nagyon sok valóságos ember él, a világ valóságos stb.... - összesen annyi történt, hogy a civilizáció elpusztította önmagát, illetve a gépek maguk alá gyûrték az emberiséget, amibõl most zsákmányállat lett, a gépek eledele.

A film kérdése pedig az, hogy a civilizációról bizonyítsa be azt, hogy az alacsonyabbrendû, mint az emberi elme, ezért az ember nincs alávetve neki. Ezért tudta Neo megállítani a golyókat a mátrixban és a polipokat a valóságban. De a Föld és az emberek létezõ valóságok voltak a filmben, nem pedig semmik.


Te annak bizonyításával próbálkozol, hogy semmi sem létezik. Elõször próbáld meg bebizonyítani, hogy nincs karod (vagy nekem nincs karom). Majd ha ez sikerült, továbbléphetsz :)