Hát nagyon 337 perces a film. :D

azt nemtom h jelöték e ezzel Oscarra
meg mostár énis csípem a hollandokat:PPP

*** Spoiler ***

Egy kis történet a filmrõl.

A darab - és így a televíziós változata is - a 80-as évek Reagan-i világában játszódik, '85-ben. A fõszereplõk zömmel melegek, és AIDS-fertõzöttek. A darabot Kushner nem akkor írta, hanem már napjainkban, ezért is nevezhetõ egy retro-drámának, bár ilyen alapon Shakespeare legtöbb drámája is retro-nak minõsülne. A 80-as évek konzervatív (jobboldali) világa az USA-ban egy több szempontból is hangsúlyos éra-választás az író részérõl. Ez az idõszak egyrészt konzervatív, s mint ilyen, jellemzõen nem igazán toleráns, másrészt az AIDS terjedésének is egy jellegzetes fázisát jelenti, hiszen ekkor már világszerte ismert a járvány neve, és a tény is, hogy ha nem is kizárólag, de elsõsorban a meleg közösségeket fenyegeti. A harmadik ok, ami miatt az író 1985-be illesztette darabját, az a fõszereplõ karakter, Ray Cone, a roppant befolyásos zsidó ügyvéd valóságban is létezõ karaktere, aki 86-87-re már meg is halt -, AIDS-ben.

A film, amit az HBO-n láthatunk, valójában nem film, hanem egy színdarab televíziós adaptációja, bár az HBO nem tévé. A darab egyébként tényleg távolról sem elékeztet semmire, ami "televíziós", leginkább a DVD-nézés élményére hasonlít (érdemes egyébként felvenni videóra, illetve megkérni másokat, akinek van HBO-juk, hogy vegyék fel, különös tekintettel arra, hogy eredeti nyelven is leadják). A darab atmoszférája (képernyõn) meglehetõsen kihalt. Kicsit zöldes, nyomott hangulatú képeket látunk, stilizált, jelzés értékû berendezési tárgyakat. Ha ezt filmként néznénk, már itt bemondhatnánk az unalmast, de szerencsére az anyag világossá teszi, hogy ez egy színdarab. Az egész kong az ürességtõl, a szereplõk nem igazi New Yorkban mászkálnak, legalább is a belsõ helyszínek eléggé hangsúlyosak ahhoz, hogy ezt az érzetet keltsék. Mindez egy filmnél ugyancsak komoly hiba lenne, itt azonban a színdarab-élményünk létrejöttérõl kezeskednek -, a rendezõ, Mike Nichols jóvoltából.

A darab (úgy tûnik) gyakran maximálisan kiszámítható, amivel kapcsolatban már nem vagyunk annyira biztosak, hogy jó dolog. Például, amikor a film számunkra legizgalmasabb karakterét, a boldogtalan feleséget látjuk, a zseniális Mary-Louise Parker alakításában, amellett, hogy a kispolgári és antifeminista életkörnyezet fojtogató voltának ábrázolását élvezhetjük, azt is rögtön kitaláljuk, hogy a férj meleg. Majd, amikor ez a férj belép egy férfi mosdóba, nyomban összetalálkozik a másik karakterrel, akinek a (férfi-)szerelme nemrég vallotta be, hogy AIDS-es, ami miatt úgy érzi, szakítani fog vele. Mindez annyira kiszámítható volt, hogy jobban már nem is lehetne, ugyanakkor ez egy színdarab, amely más törvényeken alapul, mint egy film. Egy színdarab a karakterek elkerülhetetlen, sorsszerû összeütközéseirõl szól, mintha csak 1 darab (küzdõ)térbe, helyeznénk az összes karaktert, ahol a találkozás, az összeütközés elkerülhetetlen.

Ha van valami hibája a darabnak, az inkább az lehet, hogy az adott jelenetek inkább antológia-, gyûjtõ - jellegûek, mint igazán drámaiak. Úgy értjük, a dráma az egyfajta sûrítés, ami létrejöhet úgy is, hogy egy-egy karakter, vagy helyzet minden fellehetõ tulajdonságot magában hordoz, ami rá jellemzõ, mintegy gyûjtemény jelleggel, de létrejöhet úgy is, hogy lényegét tekintve, mint valami esszencia hordja magában az összes fontos és jellemzõ tulajdonságot, amitõl az adott karakter, helyzet vagy jelenet nem "egy karakter", "egy helyzet" vagy "egy jelenet" lesz, hanem "a". Ez a dráma (egyik) lényege. Az Angyalok Amerikában azonban, inkább hajlik a gyûjteményes jelleg felé, és erre még külön rásegít az, hogy mivel ez egy éra-történet, amely egy adott korszakban játszódik, az író szemlátomást igyekezett felvonultatni az érához köthetõ dolgokat.

Ezzel együtt a film abszolút élvezhetõ, illetve követhetõ, bár kétségtelen, hogy sokkal több feszültséget is elõ tudott volna állítani, ha írója tényleg akkoriban, 1985-87-ben írja meg, de azt is érdemes fokozottan figyelembe venni, hogy mindezt a dráma 1/6-át látva gondoljuk, most. A filmváltozat persze még külön rásegíthetett volna erre a retro jellegre, de ehhez az kellett volna, hogy gyakorlatilag ismeretlen színészeket alkalmazzon, hiszen elég Al Pacino-ra ránéznünk, hogy megmondjuk, egészen pontosan mennyit írunk.

A darab egyébként, amely 11 Emmy-díjat kapott, nemcsak a helyzetek és karakterek szintjén gyûjtemény jellegû, de azon a téren is, hogy szinte mindent felmutat, ami egy igazán jó színdarab attribútumai közt szerepelni szokott. Kedvencünk az a rész, amelyben az otthon ülõ, válium-trippen lévõ fiatal háziasszony (Mary-Louise Parker) hallucinációjában összetalálkozik az AIDS-fertõzött férfival, és így õk ketten, egymás hallucinációjában egymással kommunikálnak. Tökéletes jelenet, mégis, bár az elõzményt megnevezni nem tudnánk, most, a 2000-es években már abszolút egy déjà vu-érzetet kelt.

Mindenképp érdemes megnézni, hiszen komoly színházi színészeket láthatunk színházi módon szerepelni, köztük Mary Louis-Parkert, és az angol Emma Thompsont. Al Pacino, érdekes módon inkább húzónévként tûnik szerepelni, hiszen a fehérre szõkített haja, meg a melegsége, sõt, maga a tény, hogy televíziós darabban szerepel, 180 fokos ellentétben áll egész személyével, és így sokkal inkább ezen a tényen van a hangsúly, miszerint egy fehér hajú, AIDS- fertõzött meleg ügyvédet alakít a tv- képernyõn, mint azon, amit valójában játszik. Egyébként Pacino-t volt szerencsénk saját low-budget filmjében, a Looking For Richard-ban egészen színházi jellegû játék közben megfigyelni. AIDS-es, meleg darabot is láttunk már, Halász Péter darabját, Jacky Smith halála címmel, amely kicsit sem volt híján írói, rendezõi fantáziának, mégis teljesen tradicionális elõadás volt, tele feszültséggel.

forrás: cspv

Meryl Streep négy különbözõ szerepben:

http://www.moziplussz.hu/kepek/hirek/2004/10/angyalok03.jpg Angyal

http://img2.timeinc.net/ew/dynamic/imgs/060608/154840__angels_l.jpg Ethel

http://www.22dakika.org/imaj/hecatomber/aiams6.jpg Rabbi

http://newsimg.bbc.co.uk/media/images/39830000/jpg/_39830171_angels_streep.jpg Hannah Pitt

meg elég hosszú is:D

Hát én csak sok meglepetést kaptam amikor néztem. Nagy film volt. :)

szóval én már csak emiatt a jelenet miatt ajánlom mindenkinek ezt a filmet de Les ahogy mesélte a többi jelenet se lesz kutya:D:PPP

énisss:D én sokkolódtam a filmben mikor megnéztem:D

Kíváncsi vagyok, hogy a többiek mit fognak szólni, ha látnak ezt a képet. :D

Erõs spoileres volt. Nem baj. :D

Ez a drága Rabbink! :D

húúúúúú..tejóég ez nagyon ijesztõ..xd:D:D

itt tudtok hasonlítgatni:D:PPP
http://www.themakeupgallery.org.uk/character/male/aiams.htm

Így van. Nem semmi ez a szerep, Ethel nevû szerepben nekem nagyon ijesztõ, olyan szellemes arca van. Nagyon zseniális! Három Oscar három szerepért. :P

a híres nevezetes rabbi:D

azért nem jelölték oscarra, vagy igen csak nmem tudok róla??..xdxd:D:DD

fúúú gyerekek Les most mondta h megvette az Angels in America-t és mondtam h nekem is megvan eddig az 1-2 része és mondta hnézzem meg az elején a rabbit na nézem...hallgatom..és nekem gyanús volt mert hasonlított az öreg papa hangja Merylére aztán mutatták és az orráról felismertem,az a drága orr...:D de ez valami eszméletlen nagy ahogy játszik a hangjával h egy öreg férfinak a angjá visszaadja nem semmi meg ugye hozzá a kinézet nagyon ott van ez a jelenet nálam megér egy Oscart:PPP

Ez a második kedvenc karakterem Miranda után. :)
Nagyon röhejesek.

XDXDXD
http://i45.photobucket.com/albums/f66/mrs_bluesman/bon%20jovi/Death_Becomes_Her_9.jpg
http://www.whosdatedwho.com/topic/7988/meryl-streep-premiere-magazine-september-1992.htm