Szerintem nem kell tartanod a leszólástól, nagyon jól sikerült (egyik legjobb azok közül amiket olvastam eddig a Kételyrõl)!!!!! :)
Köszi h. megosztottad velünk :)

jujj nem bírtam betelni vele!!!!!

Sikerült végre megnéznem A francia hadnagy szeretõjét:
lebilincselõ, megható, csodálatos film, el vagyok ragadtatva! Beírta magát a legkedveltebb Meryl filmjeim közé. Még most is a hatása alatt vagyok!
A két fõszereplõ annyi érzelmet, szenvedélyt vitt bele, ami elsöprõ, még képernyõn keresztül is.

Többször meg kell majd néznem, mert maradtak homályos foltok:
Az nem lett számomra teljesen világos, hogy Sarah miért nem várta meg Charles-t, hogy érte jöjjön a szállodába.

És, hogy Mike a filmen kívül is beleszeretett volna Annába, vagy csak túlzottan azonosult a szereppel: keveredett benne a filmbéli illúzió a valósággal.
Ahogy Charles Sarah rabja lett, úgy lett Mike is Anna rabja?

Véletlnül kiáltotta Mike Anna neve helyett Sarah nevét a zárójelenetben? Ezzel érzékeltették a nézõkkel, hogy úgy érzi Mike, hogy elveszíti Annát, mint ahogy Charles kishíján elveszítette Sarah-t?
Vagy arra célzott a rendezõ ezzel, hogy Mike még a film világában van, még túlságosan a szerep hatása alatt?

És az sem derült ki számomra, hogy Anna azért tûnt e el a filmzáró party után, mert Mike életét nem akarja felrúgni, vagy Õ nem szereti úgy Mike-ot, mint ahogy a férfi õt, vagy pedig a férjét nem akarta bántani?

Mindenesetre azt nagyon díjazom, hogy a filmbéli filmnek ( Sarah és Charles története ) a happy end befejeztést választották!


Imádni fogom ezt a filmet is! :) Elgondolkodtató és gyönyörû.

Oké, megosztom veletek az ismertetõmet (nem is szeretem a kritika szót), ha nem tetszik, kérlek ne szóljátok le nagyon :)
Szerzõi jogokat fenntartom, vigyázat! :)



Kétely filmismertetõ

A színdarabból mozifilmre álmodott vállalkozásával John P. Shanley nagyszerû kamaradrámát rittyent ámuló szemeink elé, olyan színészóriásokkal, akik egyedül is elviszik hátukon az egész filmet. Mindezt egy árva szpesöleffekt nélkül.

Noha az eredeti Broadway-színdarabot évek óta osztatlan sikerrel játsszák világszerte, a Kétely sem kerülhette el, hogy Hollywood le ne csapjon rá. A Holdkórosok forgatókönyvéért Oscar-díjjal jutalmazott John Patrick Shanley nemcsak saját Tony- és Pulitzer-díjas darabját adaptálta filmvászonra, hanem a direktori székbe is õ ült bele. Az eltérõ dramaturgiai konstrukció miatt mindez nem kis kihívás lehetett, ám a film mindezek tükrében is meglepõen jól mûködik.
Az alkotók elsõdleges célja a nézõ elgondolkodtatása, ennek megfelelõen a sztori sem túl komplikált: 1964-ben járunk a bronxi St. Nicholas iskolában, melynek erõskezû igazgatónõje, Aloysius Beauvier nõvér (Meryl Streep) vasszigorral igyekszik fenntartani az iskola szigorú szabályait. Kezdettõl fogva rossz szemmel nézi, hogy a szabadelvû Flynn atya (Philip Seymour Hoffman) nemcsak nyitott az új idõk változásaira, de lazítana is a felállított szokásokon. Amikor a naiv és tapasztalatlan James nõvér (Amy Adams) megosztja a fõnõvérrel, hogy Flynn atya és az egyik diák között különösen személyes kapcsolat bontakozott ki, az igazgatónõ nyíltan pedofíliával vádolja meg a lelkészt, és mindent megtesz, hogy eltávolítsa a közösségbõl.

Noha a cselekmény és történet elsõ látásra soványkának tûnhet, ezt az egyetlen konfliktust oly mesteri részletességgel bontja ki a film, hogy rossz szavunk nem igazán lehet. A történetvezetés meglehetõsen lassú, de ennek köszönhetõen rövid bepillantást nyerünk egy-egy szereplõ jellemének legmélyére, még mielõtt a bonyodalmak megindulnának. A mai filmek jelentõs részébõl ez sajnos hiányzik, ezért külön jó pont, hogy a nézõ már kezdetben kialakíthat magában egy képet a karakterekrõl, anélkül, hogy egyáltalán megszólalnának. Jó példa erre a fõnõvér, aki szentbeszéd közben is a nebulók padjai között lépked, és már puszta látványától is vigyázzba vágják magukat a rémült diákok. A melegszívû James nõvér ezzel szemben mosolyogva terelgeti az osztályokat az udvarra, Flynn atya pedig jutalomból játékfigurát ajándékoz ministránsának. További kellemes meglepetés, hogy a forgatókönyv a legkevésbé sem szájbarágós: a nézõnek magának kell eldöntenie, hogy kinek a pártján áll, úgyszintén a végsõ konklúziót is maga hozza meg. A rendezõ véleménye szerint életszerûtlen, ha a nézõ minden feltett kérdésre választ kap. Ne várjuk tehát, hogy a kezünkbe adják a rejtély megfejtését. Ennél többrõl van szó: Shanley sikerrel éri el, hogy nemcsak a film szereplõi, de mi magunk is végig kétségek között hánykolódunk: a színészek olyan jól játszanak, hogy hol a nõvér, hol pedig a lelkész pártján állunk, s elhisszük, hogy mindkettejüknek igaza van. Hogy mi a teljes igazság, talán nem is fontos- a cél az emberi természet tanmeséjének ábrázolása és két különbözõ világnézet találkozásának bemutatása. Hogy fejben folytassuk az elkezdett párbeszédeket. És a filmnek ez sikerül.

A mozi másik hatalmas erõssége a tökéletes színészválasztása. Fõszereplõink egytõl egyig csúcsteljesítményt nyújtanak, az ember csak kapkodja a fejét, és nem hiszi el, hogy ez pusztán színjátszás lenne. Senki elõtt nem titok, hogy Meryl Streep vitán felül a világ legjobb színésznõje: tudjuk, mit várhatunk tõle. A Kételyben azonban saját magát is felülmúlja, és kolosszális erõvel söpör végig a filmen. A rideg, vaskezû és rettegett igazgatónõ szerepében olyan tökéletes, amennyire csak lehet- az embernek egyetlen szemöldökfelvonásától is a szõr áll fel a hátán. Meggyõzõdésem, hogy Streep ezért az alakításáért egy Kate Winslettel megosztott Oscart érdemelt volna, sajnos ez nem következett be. Bár Meryl Streep mellett ezúttal mindenki eltörpül, Philip Seymour Hoffman szintén csak a briliáns jelzõvel illethetõ Flynn atya szuggesztív megformálásáért. Alakja meghatározó, noha egyszer sem törekszik elõtérbe. Érezhetõ, hogy nincs minden rendben a karizmatikus pappal, mégis oly õszinte és diákcentrikus, hogy képtelenség nem bízni benne- ezt a kettõsséget Hoffman remekül ragadta meg. Nagyjelenete Streep-pel egyszerûen egetrengetõ, a kettejük összecsapása láttán komolyan belém szorult a levegõ. Flynn atya egyébként templomi beszédei alkalmával roppant tanulságosakat mond, különösen a pletykákról alkotott példabeszéde tetszett- érdemes odafigyelni rá. :)
Amy Adams a Bûbáj után ismét roppant üdítõ a bájos naiva szerepében, bár jobbára csak ártatlan tekintete játszik. Kedvelhetõ karakter, szöges ellentéte a rideg fõnõvérnek- szerepét egyébként eredetileg Natalie Portmannak szánták. (Érdekesség, hogy James nõvér alakját a rendezõ gyermekkori tanárnõjérõl mintázta. Mivel azt hitte, már nem él, meghagyta a nevét is- annál jobban elcsodálkozott, mikor a valódi James nõvér telefonon gratulált a filmhez.) A nagy meglepetést az eddig ismeretlen Viola Davis jelenti, aki a pap által felkarolt fiú anyját játssza: Davis eléri azt a bravúrt, hogy egyetlen rövid jelenete alatt csak õrá figyelünk, és szinte megfeledkezünk Meryl Streep-rõl. A ragyogó színészgárda mind a négy tagját Oscarra jelölték (a forgatókönyv mellett), s bár a díjesõrõl lemaradt, ilyen csapatot mégis ritkán látni együtt a vásznon.
Mindezen kivételes alakításokhoz remekül asszisztálnak az operatõr borongós és szürke képei. Tekintetünk elõtt megelevenedik a hatvanas évekbeli rideg apácazárda, az élettelen osztálytermek és a halódó folyosók, az igazgatónõ barátságtalan szobája- tökéletes alaphangulatot kölcsönöznek az egyébként is komor történetnek.
A leírtak tükrében gondolom kivehetõ, hogy igen pozitív véleménnyel vagyok a filmrõl. Nem egy halhatatlan mestermû, de mindenképp a tavalyi év legjobbjai közé tartozik, e tekintetben semmi kételyem nincs. :) Igazi gondolkodásra késztetõ alkotás ez az emberi bizonyosság veszélyeirõl, mely nézõit lassan, de biztosan vezeti rá: az igazság sem mindig egyértelmû, hiszen mindennek két oldala van. A színészek teljesítménye már önmagában megér egy misét, de bátran ajánlom mindazoknak, akik kedvelik a konfliktusokra és dialógusokra épített drámákat, melyek után az ember jó ideig hajlamos a látottakon merengeni.

Z. B.

az én tetszésemet elnyerte :)

Azt hiszem legújabb gyermekem most ideillik: (peryl)
http://i565.photobucket.com/albums/ss91/Lujzikaa/Meryl%20Streep%20Wallpapers/Peryl6.jpg?t=1237909623
----------------
és egy másik: (mamie és louisa)
http://i565.photobucket.com/albums/ss91/Lujzikaa/Meryl%20Streep%20Wallpapers/loumamie.jpg?t=1237909709

Remélem elnyeri a nagyérdemû (ti) tetszését^^

http://www.youtube.com/watch?v=iTDMZ4J75XA

Egy kis jó kedvre derítõs vidi!! :)

Engem is! Köszönöm a sok képet!
Asszem, nemsokára elkészül a harmadik fejezet! :)
Áprilisban elküldöm! :D

nagyon jó kis vidi!!!!!

http://www.youtube.com/watch?v=0ZDZR6cK6wY

sztem jó kis vidi
én találtam benne olyan részeket amit még nem láttam pl a vége felé egy rövidke részlet asszem a Sirályból (amikor cigánykerekezik sztem az az) + ami még teccett egy olyan interjú amit én még nem láttam, arról h. megcsókolta James Bondot bírom h. mondja " I'm the oldest woman who kissed James Bond" :D

Zempy én is kíváncsi lennék a kritikádra :)

Ismét köszi a képekért.. áhh Don télleg bevág egy fejet :D Meryl meg alva jár XD XD XD nah jó persze bittos csak pislogott XD
Engem mindig feldob ha közös képet látok róluk :)

szép:)
http://666kb.com/i/b7gnm3tdazhpl6a2n.jpg

mindjárt 13000:):)

Nekem ehhez annyi hozzáfûzni valóm van hogy EDDIG nekem az origo volt a kezdõlapom...

Képek:
http://tbn0.google.com/hosted/images/c?q=238c18e8a622aee7_large < XD Don-nak a feje...
http://tbn0.google.com/hosted/images/c?q=37065c4650ab5538_large < édes

Sziasztok!
Csak most olvastam az Origo kritikáját... hmm egy valamire jó volt... az alacsony vérnyomásom okozta problémákat sikeresen orvosolta, mert nagyon felhúztam magam rajta!
Én sem tudtam eldönteni, hogy a kritikát író alapból kedveli Merylé-t vagy sem, de ennek amúgyis mellékesnek kellenne lennie, mert a színészi alakításáról kellenne írnia... amirõl végülis írt, de amit meg írt arról..háááát azt hiszem a kedves kritikus nem érti az egész filmet... az apró mimikák jelentõségét... azt írni, hogy Meryl rosszul játszik??? Merylt lehet szeretni, nem szeretni, de egy Oscar díjra és sok egyéb díjra jelölt alakításról azt írni, hogy rosszul játszott stb... az nagyon durva szerintem.
Bocsi a kicsit hosszú reagért... idõközben lenyugodtam (egy kicsit)... xD

Zempy, nem rakod fel a kritikádat, amit a Kételyrõl írtál? Én kiváncsi lennék rá, gondolom mások is.

<--- hogy nevet! :-)

Egyébként az egyetemi iskolaújság Kultúr rovatába írok, és most a Kételyt választottam heti témának. Már beküldtem a cikket, és több mondaton keresztül Meryl-t dicsértem! :) Meg persze a filmet is! Aki másként gondolja, elmehet a francba! :))))))

Én is most olvastam... tudni kell, h Mesterházy Lili és Bujdosó Bori szinte mindenbe belekötnek, mindent lehúznak- ritka ocsmány filmkritikusok. Érdekes, hogy Bori nemrég a Hercegnõ-ben Keirát dicsérte, itt meg van pofája Meryl-rõl ilyeneket írni. Tényleg felháborító, én is felhúztam magam. Sztem baromi jól játszik, mondjon bárki bármit! :)

ez egyszerûen hülyeség....szerintem meg épphogy olyan jól alakított h hihetetlen ....szombat óta hatásd alatt vagyok...nah mind1..a Kétely egyszerûen egy fantasztikus film....legalûbbis szeritem:D