A sorozattal az a bajom, hogy nincs egyetlen szerethető figura sem az apák között.

Geyza a nagyképű, nagypofájú sztárfocista (aki az ex megjelölést nem szivesen hallja), aki eltartja a családját. Az ő feleségének nem kell állásba mennie, pont elég, ha süt, főz, mos, neveli a gyerekeket és kiszolgálja őt. A többi nem számit.

Szabi a maga módján szintén macsó, csak ő az eszére büszke. Nincs olyan bonyolult jogi ügy, amivel ő nem boldogulna. A nők a lábai előtt hevernek, nincs olyan nőci, akit ő ne tudna meghóditani, elcsábitani. És kb. csak eddig érdekesek. Aki már megvolt, az mehet is.

Miki, na ő aztán... Ő maga a megtestesült szerencsétlenség. Amibe fog, az rosszul sül el. Pedig ő mindig és mindenkinek csak jót akar. Verát sajnálom, hogy pont egy ilyen lúzerbe kellett beleszeretnie. Ráadásul kétszer.

Tamás kezdetben szimpatikus volt. Özvegyember, 2 éve egyedül neveli a kislányát, rendesen dolgozik, még a rémes anyósával is megpróbál kijönni. Amig csak lehet. És a szerelmi élete is szépen indulna egy kedves óvónővel, ha nem lenne a nő régi pasija és az ármánykodó anyósa.
Aztán Tamásban is csalódni kellett, totoja szar alak lett, aki nem mert, nem akart kkűzdeni a szerelméért. Inkább hagyta magát behálózni egy erőszakos nőtől, aki szemmel láthatóan a házasságra hajtott. De megint gyáva volt, nem mert kiállni magáért és egész addig sodródott, amig a nő meg nem únta, hogy nem tudja elérni, amit akart.

Ádámról nem nagyon lehet mit mondani, ő a felnőni nem akaró örök gyerek, aki soha semmiért és senkiért nem akar felelősséget vállalni. Csak úgy sodródik az életben, bejárta ugyan a világot, de soha nem ért el semmi. Nem tud felmutatni semmit, semmire nem lehet büszke. Mert hogy legalja munkákból tengődött, jórészt hajléktalanként, az ugye nem nem egy olyan eredmény, amire büszke lehetne.

Mostanában divatosak az olyan sorozatok, amelyekben nincs egyetlen egy olyan szereplő sem, akivel a néző azonosulni tudna, akinek drukkolhatna, hogy a nehézségek ellenére végül jól alakuljon az élete.
Ennyiben még a túlzó, nyálas mexikói és egyéb latin-amerikai sorozatok is jobbak voltak, hisz ott lehetett drukkolni Izaurának, hogy megszabaduljon a rabszolgasorstól, Esmeraldának, hogy visszanyerje a látását és boldog legyen a kisfiával a gonosz Malaver doktor ármánykodása ellenére.

De itt kinek lehet drukkolni? Hogy Makinak jöjiön meg az esze? Reménytelen. Szabinál volt egy halvány remény, mikor összejött Emmával, de elszúrta, mert nem dobta ki időben Katát.
Tamás szintén elszúrta, mert beengedte az életébe Mártát, akit nem is szeretett, csak kényelmes volt elfogadni a gondoskodását az ágyban és az asztalnál.
Talán Géza volt az, aki valamelyest megküzdött Klára szerelméért és később nem hagyta dolgozni a terhes feleségét. Persze azért ő sem erőltette meg magát túlzottan, megmaradtak a hülye dolgai (lásd pl. a fogorvosnál töltött idétlenkedéseit)

Hát most melyik pasit szeressem? nyilván egyiket sem. Egy darabig, rövid ideig még el lehet szórakozni a hülyeségeiken, na de azért a két, meg három évad az már mégis túlzás.

Maradnak a német osztrák családsorozatok A hegyi doktor újra rendel, az Erdészház Falkenauban, meg az olasz Matteo atya. Bármelyik jobb, mint az ócska mai magyar sorozatok.

Végignéztem az utolsó epizódot is Gézával, igaz csak felvételtől, mert Tamási Áron Ábelje jobban érdekelt élőben.
Meg kell mondjam, eléggé elkeseredtem. Kamarás Ivánban nagyot csalódtam, azt hittem, ő hitelesebben fogja hozni a bunkó, macsó apukát. De Kamarás végig ripacskodta az évadot. Az összefoglalóban minden kiragadott részletben borzalmas volt. Persze a szerepe is, na de ő meg sem próbálta eljátszani bunkó Gézát normálisan.

Ez a buta összefoglalósdi csak arra volt jó, hogy rájöjjek, hogy ebben a sztoriban nincs egyetlen szimpatikus szereplő se,, mindenki szerencsétlen és tökhülye. Az apák biztosan. De a hozzájuk tartozó nők se sokkal jobbak.

Tamás egy normális, helyes fiatalember volt, aki felköltözött Mátraszentimréről, hogy a lánya közelebb legyen a nagymamájához. Özvegyember, aki a felesége halála óta nem foglalkozik a nőkkel, csak a kislányának él. És mit csináltak belőle? Egy hülye szamarat, aki két nő között vergődik és nem meri megmondani az egyiknek, hogy nem ő az igazi és nem akar megismerkedni népes családjával. De a másikért meg nem mer kiállni, nem mer küzdeni, hagyja magát lerázni.

Miki az elejétől a végéig hülye lúzer, benne szemernyi szeretnivaló nincs. úgy hülye, ahogy van. Verát csak sajnálni tudom, hogy ő visszafogadta.

Szabi link, nőcsábász ügyvéd, akinél egy nő csak addig számit, amig megfekteti. Talán az egyetlen különbség Emma, de ő is csak azért kell, mert másnak is. És nem tűrheti, hogy más nagyobb macsó legyen, mint ő.

Ádám nem tudom, hogy került e körbe, neki semmi köze semmiféle apasághoz, családhoz, Ági frankón kirúgta. Mondjuk ő se szimpatikus, egyetlen percig sem.

És ha én is összegzek igy a végén, hát bizony engem egyik krapek sem érdekel. Ha végleg befejezik, nem fogok sirni utánuk.

Nem erre gondolok hogy Linda miért esőben induk dolgozni és miért napsütesben érkezik, hanem hogy míg Ádám és Ági full nyárban kocsikáznak vidéken, addig Csenge meg Dorka novemberi őszben gubbasztanak a parki padon.

Ahogy a melódíler apukával sem az a gond, hogy nem láttuk többet, hanem hogy miután Miki ki se megy Németbe, nem bassza őt pofán a fickó, amiért full bepalizta őt és a kinti megrendelőt.

Nem kell hozzá laposföldhívőnek lenni, hogy lássuk, itt rengeteg snittet kivágtak és átszerkesztettek - akárcsak a Dokibalinál.
Üvöltött a dolog összevisszaságából:
- Novemberi ballagás
- Németországi álommelóval megbízó apuka köddé válása
- Petra&Mukika hosszú eltűnése
- Különféle szereplők blokkjai közti kimagyarázhatatlan évszakváltások
- és a többi...

Én nem vagyok ennyire hozzáértő, mint amennyire az előttem kommentelő tanult kollégáim. Én csak egy mezei átlagnéző vagyok és azt vettem észre, hogy az utóbbi időben játszott sorozatok /úgy a retekadón, mint a konkurenciánál/ nívótlan, összecsapott, életszerűtlen gagyik. Ez azért korábban nem volt így. Ez már a nézők totál semmibevétele. Pedig azért rendesen fizetünk ezekért a gyatra műsorokért.

Ha tehetném a sori készítőit soha nem engedném többet a filmkészítés közelébe.