Téma: Philippe Jaroussky

hanguktaekwondoo 2018 febr. 17. - 17:43:42
(8/8)
A technika tényleg nem minden. A produkció harmadát adja. A másik kétharmad maga a hang és a fluidum.
Fluidum nélkül az egész csak megdonalc, legyen szó bármilyen mûfajról, vagy zenei korszakról..
én viszont az ínyencségeket és a jó házikaját szeretem. mindenkinek a maga ízlése.

Ferrier remek kontraalt volt, civilben is ragyogott.
Távol állt tõle minden olcsó színpadi fogás, eszébe sem jutott, hogy a siker érdekében manipulálja a közönséget.

Ha valaki -rendelkezzen akármilyen jó hangi adottságokkal és képezze is magát agyon- nem Felfelé énekel, hanem a közönségnek játszik és mindezt szakmányba teszi
nos, az ebben a mûfajban bizony ripacskodik.
Én, ha ilyet látok, egyszerûen felállok a székemrõl és otthagyom az elõadást.

Mivel manapság nagy divat elshow -zni az operát, magától értetõdik, hogy igen megválogatom, mire váltok jegyet.
Ma M. o.-n a modern rendezés dívik, ami teljesen agyoncsapja az opera lényegét. Megfosztja méltóságától, mind a zenét, mind a mondanivalót.
A határokon túl már kezdenek rájönni, hogy ez a globalista tendencia, erõltessék akárhogy, hosszú távon mégsem fekszik az anyagtalan mûvészetek rajongóinak.
Ezért ki lehet még fogni eredeti, vagy ahhoz legalábbis közelítõ jelmezzel és díszlettel operáló gyöngyszemeket. természetesen, a rendezõ sem perverzkedhet, akkor azonnal sztornó.
Mert úgy a legnehezebb megcsinálni egy operát, ahogy a Mester megálmodta.

Mostanában nagyon hódítanak a harsány produkciók is.
aránytalanul ömlesztik az ilyesmit, nincs egyensúly.
teli tüdõbõl; pl. pszeudo -megdögölve, a szenvedés és a halál élményét szinte erotikus extázisba hullva fejezik ki.
mintha attól függne a tehetség meg az önkifejezés, hogy ki mekkorát tud képzetten üvölteni.

Pedig lehet azt másképpen is -a kontroll finomít.

Az alábbi felvétel egy mexikói koncerten készült -Monteverdi Poppea megkoronázása c. operájából egy néhány perces részlet.
/Ezzel a mûvel kezdõdött tkp. a zenei barokk, hogy aztán, úgy ötven -hatvan év múltával lassanként -nem kapkodta el- rokokóba átfordulva, elõkészítse a terepet az alapos nagytakarításhoz
-tehát a klasszicizmushoz, azon belül is a bécsi klasszikához, amely kellemesen unalmasnak hatott bõ száz év mozgalmassága és extrém kreativitása után..:-)/

Poppeát, ezt a szerencsétlen, Nero által megölt, népe által gyûlölt, intrikus, különös varázsú asszonyt, aki legbelül mindig magányos maradt
csak a dajkája szerette és fogadta el õt igazán.
Mély szeretete magasabb régiókba emeli fájdalmát -szívében idõnként szinte követi a neki oly kedves, édes -rossz gyermeket a Fény útja felé.

Egyáltalán nem zavaró, hogy ezt a dalt férfi énekli, ellenkezõleg.
Tessék csak figyelni, így kell mosolyogva búcsúzni.. /5:20 -8:10/

https://www.youtube.com/watch?v=vVb2gNaz6uw

Vivaldi, a kis szalagoscipõjû Hermész így érzékelte a holtak édes álmát
s való igaz.
csak a Földön divat a fetrengés

https://www.youtube.com/watch?v=JP-7PevKQ2Y
Min-Rin 2018 febr. 17. - 08:25:22
(7/8)
Azt gondolom, a különbség egyik oka, hogy vannak azon kevesek, akik a közönség elõtt énekelnek, és vannak sokan - az általad hozott példák is ide tartoznak - akik a közönségnek. De nyilván nem ez az egyedüli különbség.

Az énekesnõk közül számomra Kathleen Ferrier az, akit hallgatni énektechnikai hiányosságai ellenére is gyönyörûség. Hogy miért voltak hiányosságaiés miért volt olyan szûk a repertoárja, arról magyar nyelvû oldalakon is lehet olvasni. A BBC 2003-ban készített róla egy dokumentumfilmet. Ezen volt pályatársak is megszólalnak. Úgy hiszem, rendkívül sokatmondó, hogy egy ilyen, hírhedten nagy versenyt, ennek eredményeként komoly féltékenységet kiváltó mûvészeti ágban a pályatársnõk a legnagyobb tisztelettel és szeretettel emlékeznek valakire.
Bár éneklési stílusán túlhaladt az élet, ennek nincs jelentõsége: miközben hallgatja az ember, elmerül az ember a zenében.
https://www.youtube.com/watch?v=Mr9PeUrTG6M

https://www.youtube.com/watch?v=IA4iebWtSf4

https://www.youtube.com/watch?v=NZSr07gd1fk

"1950-ben Bécsben, ahol a h-moll mise elõadásában közremûködött, a fáma szerint Herbert von Karajant könnyekre fakasztotta Ferrier átélt és megrendítõ elõadása."
http://www.momus.hu/article.php?artid=6295
hanguktaekwondoo 2018 febr. 16. - 15:49:24
(6/8)
Ezt a felhajtást Bartoli körül soha nem értettem.
Akárhová kattolok, a tube -on mindenütt superlativusokban ömlengenek róla -mintha tabu volna kimondani: a hölgy közepes.
Hatalmas a sajtója, õ A Bartoli,
holott tizenkettõ egy tucat.
Van néhány tökéletlenségem, de a fülem remek: Bartoli kisasszony hangjának igazából saját íze sincsen.
Ráadásul a vojsz állandóan "törik", mintha nem gyakorolt volna eleget -és sok a hiszti is.
https://www.youtube.com/watch?v=4yLsGL3J1VQ

A másik, ami gond, hogy a színpadon úgy viselkedik, mintha az Úristen csak õt részesítette volna abba a kegyelemben, hogy operát tudjon énekelni. Ennek tudata minden alkalommal úgy meghatja, hogy alig tud az éneklésre koncentrálni.
Pedig a Jóisten nem csak õt részeltette,
és hát énekelni se nagyon tud.
Mondom ezt ismervén nagyjából a felhozatal összszínvonalát..

Hasonló a probléma Netrebko kisasszonnyal, az ukrán szexistennõvel, akinek különösen dekoratív külsejét ki is használta a modern operarendezés. de õ maga is szívesen merít eme elõnyrendszerbõl
kell is, mert a hangocska nincs arányban a külcsínnel.
Középszer, holott Európa és a MET az õ nevétõl visszhangzik. divatos énekes, gondosan karbantartott portfólióval.
de én erre tojok.
Nagyobb ívelések elõtt kénytelen megtámogatni a torkát, egyebek.
A még kiforratlan hangú, idõnként bizonytalankodó kis Amira konkrtétan kenterbe vágja.
https://www.youtube.com/watch?v=XDFYbzddVU8

figyelem, ne a profizmust nézzük, máson van a hangsúly :-)
egyszerûen arról, hogy melyikük elõadásától fut át a hallgatón a hideg...

Netrebko is sokat játszik, mórikálja magát
hálistennek azért, rosszabb színész, mint énekes.
Ám tagadhatatlanul erotikus jelenség

Az eltúlzott gesztusok idõnként kiröppennek -vágtatnak az elõadóból, mert elvileg egész lényével részt vesz -részt kellene vennie :-)- a dalban.
De az rögtön érzékelhetõ, mikor pótolja a valódi érzéseket olcsó, melodramatikus gesztusrendszerrel.
Ilyen pl. a jól indult Lezhneva -remek technika, pompás hang
egyik legjobban sikerült felvétele, én is kedvelem -jó hallgatni, ha csak háttérzenére vágyom.. szépen csorognak a hangok.
Tessék csak összehasonlítani a Bartoli -féle felvétellel -óriási a különbség Lezhneva javára..
a zenekar viszont kiváló. talán még egy kicsivel több tûz..
https://www.youtube.com/watch?v=tsneraStokY

a megfelelõ hangszín, a brilliáns technika ellenére azonban csak egy "éneklõ mormota", hogy a klasszikust, Farinellit idézzem
-akit nyomokban sem tartalmaz az a film, amit merészeltek leforgatni életének egy részérõl.
Lezhneva sem érzi, amit csinál. nagyon nem érzi. csillog -villog a közönség felé, exponálja magát, így a lényeg nála is elvész
-viszont elismerésre méltóan képzett és mindent szépen megtanult

ez viszont nem elég.
Akiknek a felszín kell, vagy a nyájjal haladnának -esetleg tényleg tetszik nekik az ilyesmi, ilyen is van- bõszen hallgatják és tûzbe jönnek, ha pl. a még mindig szép Cecilia Bp.-re jön.
Viszont az opera, azon belül a barokk opera ennél jóval többrõl szól.
És, aki ezt nem érzi, és -ez a neccesebb- nem tudja magán átszûrni és átadni
az csak énekelget.

Hogy a topik címadójához visszakanyarodjak: kétségtelen, hogy vannak Jaroussky-tól nagyobb hangterjedelmû kontratenorok
-Radu Marian pl. már a denevérszintet verdesi-
és akad a kortársak közül, akinek hangszíne bõségesebb árnyalatokban hullámzik, amennyiben torkát munkára fogja
-az erõsen hiszterikus Cencic -csel manapság senki nem kelhet versenyre ezen a téren-
viszont nagyon-nagyon kevesen vannak, akik, ahogyan már elõzõleg jeleztem, atmoszférát tudnak teremteni.
legyen szó bármilyen zenei korszakról.

Jaroussky nagy erõssége, hogy erõlködés nélkül teremti a rokokóba szelíd megkönnyebbüléssel áthajló barokkot;
viszonylag sokáig megmaradt kerubi lénye beleolvad az áthozott másik valóság adott részletébe
és õszintesége szuggesztívan hat a hallgatóra.
Emiatt-és ezenkívül- vannak olyan dolgok, amire csak õ képes.
Egy Nel Profondót egyszerûen leszedtek a tube -ról, mert elvitte a show-t Lemieux elõl :-)
De szebb Vedró -t sem hallottam még.
stb.

A kontratenori hang lényege az éteri hangzás. ez -tanuljon bárki bármeddig ilyesmit- sajnos, adottság. nem lehet elsajátítani, csak kicsiszolni.
Érdekes, talán az asszonyiság általánosan anyagi jellege miatt, de hölgyeknél a földi erotika mindig ott van az énekhangban.
az angyali, anyagtól megtisztult, érzelmeket mégis tisztán és árnyaltan kifejezõ hang nagyon ritka.
Egy mittudomén milyen andré, aki gyõzelmesen sikítja végig a vadnyugatot, az életben nem tudja velem elhitetni, hogy õ Ruggiero az Orlandóból.

Nagyon fontos, hogy a dolog ne ússzon a nyálban.
És ez a feltétel csak akkor tud teljesülni, ha az énekes nem óhajt hatásvadászkodni
ellenben benne él a dalban és összeolvad a zenével.
ezáltal emelkedik

https://www.youtube.com/watch?v=an-MGm5H29s
Min-Rin 2018 febr. 14. - 19:47:45
(5/8)
Az elõbb elfelejtettem: gyakran lép fel Bartolival, az énekesnõ nagyon szépeket is nyilatkozik róla, ráadásul egyesek szeretik azt mondani hogy kettejük elõadói stílusa hasonló. Tudja a fene, nekem Bartoli már sok, túlságosan elõtérbe helyezi magát, így elvész a lényeg.
Min-Rin 2018 febr. 14. - 19:43:19
(4/8)
Jó lenne, mert jó volt így is. Míg hallgattam, egyszercsak azt vettem észre, hogy elfelejtettem levegõt venni. :)) Aztán rájöttem, hogy egyszer már mutattad ezt a felvételt, vagy öt éve.

Volt egy pillanat, azaz pár másodperc 3:03-tól, amikor a nyakát-vállát mozgatta, és ez elgondolkodtatott, mennyire nem csak a hangszálakról szól ez az egész. Természetesen. :)
hanguktaekwondoo 2018 febr. 14. - 16:27:12
(3/8)
Nem, nem voltam itthon. De nekem Jaroussky m.o.-i fellépéseivel vhogy nincs szerencsém.
Amikor 11-ben nagy nehezen eljutott volna Bp.-re, akkor olyan kutyául lett a torka, hogy inkább el sem indult; egyedül Spinosival beszélhettem, aki egy mélyen érzõ, kedves bohóc humorával próbálta menteni a menthetõt elõadás alatt és után, az este további részében.
A sanzonos cucca -bár merész ívû váltás volt és ügyesen megcsinálta -nem mûfajom; ráadásul a közönség végtelenül paraszt volt. évekig nem is jött errefelé :-))
Ami jó volt, azt idáig mind külföldön sikerült.

Egy ilyet azért élõben hallani remek lenne
/0:29 -ig recitativót érdemes átugrani, elég kiskakas/

https://www.youtube.com/watch?v=YxTH-bZYjEI
Min-Rin 2018 febr. 14. - 14:41:31 Előzmény hanguktaekwondoo
(2/8)
Egy éve itt volt. Meghallgattad?

https://fidelio.hu/klasszikus/2017/02/16/magas_muveszet_-_philippe_jaroussky_budapesten/

Sokan még ma is megkérdezik Jarousskyt, hogy átesett-e hasonló beavatkozáson. A Brandenburgi Zenekar igazgatója, Paul Dyer az énekes nevében hárította el egy ízben a kérdést: „Hát persze, hogy nem. Szerencsére a fiúk kasztrációja a legtöbb országban illegális. Azon gondolkodom, hogy a Bee Geestõl is kérdeztek-e hasonlókat.”
:)))
hanguktaekwondoo 2018 febr. 13. - 18:12:46
(1/8)
Ma 40 éves a barokk opera egyik kedvenc cöncöse, Philippe Jaroussky.

A kontratenor szabadidejében nem drag-queen egy éjjeli lebujban, sõt, a golyói is megvannak
ellenben évszázados hagyományt felelevenítve -folytatva, pompás zenei csemegéket tolmácsol, magas színvonalon
/A valódi, képzett, tehetséges kontratenorokra gondolok, nem pedig a tehetségkutatók szextáns nyávogóira/
Jaroussky Vivaldi, Händel és az ifjabb Bach -ok hullámhosszára képes úgy ráállni, hogy közben marad szufla egy kis Monteverdire, Porporára meg egyebekre.

Uránuszi Vízöntõ
-erõs Bika-cucc dominál, ezért civilben cuki meg jófiú meg anyák álma
a színpadon viszont az abszurd a terepe.

Itt csíkoshasú Néró, akit Agrippina éppen behúzott a csõbe. A breki -jelleg és a karakter szuggesztív megformálása összetett egyéniséget sugall
https://www.youtube.com/watch?v=KQlRpnQjOUc

A Bika Holddal és Asc.-sel csipkézett uránuszi jelleg -plusz a Skorpió-Uránusz itt nagyon nem csak generációs bolygó!- adja többek között a jellegzetes énekhangot és a személyiségnek azt a varázsát, amire férfiak -nõk egyaránt dõlnek.
Az énekhang egyébként "csak" technika, az alaphangszín bariton.

Annak idején volt szerencsém élõben a Faramondóhoz, életreszóló élmény volt az elõadás.
Ugyanakkor máig az a véleményem, hogy akkor születtek a legértékesebb zenék, amíg Spinosival együtt dolgozott. tökéletes munka- és mindenféle kapcsolat.
Tiszta, éteri hangzás
Tessék csak figyelni 2:45 -ig
https://www.youtube.com/watch?v=VHJYNYi5N7o

Összehasonlításul: feleannyi idõsen
1:05 -tõl
https://www.youtube.com/watch?v=Pms4a0Gih4U


Nem bánnék egy újabb bp.-i vendégszereplést. de csak barokk operával, vagy régizenével