Erre - mármint, hogy több Poirot történet született, mint Marple sztori, nem is gondoltam. Bár, ha jobban megerõltetem a memóriám, mintha rémlene, hogy olvastam, maga Christie is jobban kedvelte a "fiát":-)

Érdekes a szavazás eredménye... Meglepõ, hogy néhányan "a nem tudom mirõl beszélsz"-re voksoltak. Bár - ha jobban belegondolok - nem kellene meglepõdnöm. Mikor a sógornõmnek Sherlock Holmes-ról beszéltem, csak nézett rám, mert nem tudta kicsoda. Persze én is elhûlve meredtem rá. Mert Conan Doyle hõse is van olyan emblematikus alak, mint a Christie figurák. Nekem furcsa, hogy vannak emberek, akik nem ismerik sem Poirot-t, sem Marple-t, sem Holmes-t.
Igaz, én a Frizbi-vel, a sokadik X-faktorral és hasonlókkal kapcsolatban vagyok tudatlan:-)

"A fül olyan mint az ujjlenyomat. Alkalmas az azonosításra."
Erre gondolsz?
http://en.wikipedia.org/wiki/A_Murder_Is_Announced ?
:o)

A mennyiség! Több Poirot = több rajongó. Na meg Poirot stílusa és szerzett-hozott nemzetközi hírneve...jaj annak, aki nem ismeri "ab start" a környezetében! :o) Marple többnyire "csak" egy falusi old-maid induláskor és menet közben v a végén csillan meg igazán.

Az, hogy férfiközpontú társadalomban élünk, ahol egy férfi hamarabb megkapja a profi jelzõt, mint egy nõ. Ezt láthatod a személyes informatikus példából is, amit nemrégiben említettél nekem a rokonság kapcsán.Másodszor Agatha Christie krimijeibe Hála az égnek bekapcsolódnak ugyan férfiak is, mert sokan szeretik közülük, de azért az olvasók többsége mégiscsak nõ, és nekik Poirot a kedvencük. Mert egy kis hisztis pók, aki végtelenül jószívû, persze Marple is melegszívû. De Marple-nak nincsenek olyan mélyenszántó kis beszólásai, hogy Sacre, Mon' Dieau Hastings, n'est–ce pas Mon Ami, "A küszöb az a hely, ahol meg kell torpannunk", stb.Szóval röviden Poirot színesebb és szórakoztatóbb egyéniség, több mimikát használ, amin röhögni lehet, és alapvetõen tojásfejû is.
Marple egy fegyelmezett, kedves nénike, aki visszafogottabban használja a furcsa személyiségjegyek széles palettáját, és inkább szimplán okos, mint érdekes. :-)
Akkor a másikhoz írok a másik topikban, láttam, csak még nem fogalmazódott meg bennem a megfelelõ válasz. De igyekszem. :-)

Ez bennem is megmaradt, ami a ma látható filmben is remélem hallható lesz:
**SPOILER**
"Egy nõ életkorát a térdérõl mindig meg lehet állapítani."
**SPOILER vége**
Én ugyan nem vagyok ebben olyan biztos, de azt el tudom képzelni, hogy valaki a térde miatt gyanús lesz.

AC-nek van egy másik nagy igazsága is:
"A fül olyan mint az ujjlenyomat. Alkalmas az azonosításra."

Az írónõ külseje nálam is nehezen körvonalazódott. Ennek oka elsõsorban a sok rossz minõségû korabeli kép, és az, hogy eltûnési botránya után kerülte a nyilvánosságot. Az egyik legelsõ celeb volt, aki gyûlölte a sajtót és a paparazzókat.

Szia! Meghallgattad a Házmesterné bosszúját? Tökjó, ugye? Írtam ám Neked a Gyilkosság meghirdetve-hez, mert láttam, hogy szóltál hozzá...Még régebben, de én csak most vettem észre, és egybõl rám jött a beszélhetnék:-) Mert én azt a "mesét" is szeretem, jobban csak akkor sikerülhetett volna, ha Poirot nyomoz benne, Miss Marple helyett... És rájöttem idõközben, hogy a Paddington 16.50-t is csípem...

Egyébként olyan furcsa, még nem találkoztam olyan emberrel, aki jobban kedvelte volna a Miss-t, mint a zseniális szürke agysejtekkel rendelkezõ Monsieur-t. Vajon ennek mi lehet az oka?

A Rodoszi háromszög-et, mármint a megtekintését, még pótolnom kell. De utána megbeszéljük, miben rejlik a nagysága, rendben?:-)

Tiszteletem! Életkor-témában már meg se merek mukkanni :o) amióta a Gálffi-topikban Gábor Miklós kapcsán errõl a dologról üzenetet váltottunk...Hááát szóval én meg még (kis)kamaszkoromban láttam az 1965-ös Tíz kicsi indiánt, na jóóó, talán nálunk nem 1965 mutatták be, hanem 2-3 évvel késõbb. Ennyit az én pelyhedzõ bajuszkámról :)
A két említett remekség mellé a trükk szempontjából nyugodtan odatehetjük a Rodoszi háromszöget is, amiben a bravúr még nagyobb, tekintve h eleve szûkebb a kör, rövidebb az írás, amit nem olvastam ugyan, de tudjuk, "csak" novella-méret, a Suchet-féle adaptációt viszont nem lehet elégszer megnézni.

Akkor úgy tûnik, hogy sok tekintetben melléfogtam. A. C. megítélésében. :-)
Ez abból adódhat, hogy csupán képek és hiányos infromációk alapján vontam le következtetéseket. A lábát nem volt alkalmam megfigyelni, csak az arcot és némi felsõ részeket lehet látni a képek többségén. De mivel Te jóval járatosabb vagy a lexikális tudás birodalmában, ezért elhiszem Neked, hogy megdagadtak a lábai.
Én a fej alapján látom õt szürkének, elcsunyult fogakkal, nem túl szép, de tipikus angol nõi arccal. Le sem tudná tagadni, hogy angol származású. Mert feltételezem, az.
Egyébként egy sajátos elméletet olvastam tõle a nõk korának biztos megállapításáról. A Macska a galambok között c. igen nagy kedvencemben írja, hogy Shaista hercegnõ térde nem lehet ilyen, nem lehet az életkorának megfelelõ. Poirot, a nõi térdek nagy ismerõje vázolja fel eme elméletet, miszerint a nõk életkorát nehéz ponotsan meghatározni, de ha megnézzük a térdet, akkor minden nyilvánvalóvá válik, mert az az életkorral azonos mértékben változik. Érdekes. :-)

SPOILER**

Így a Shaist hervegnõt eljátszó felbérelt színésznõ térde némileg idõsebbnek bizonyult, és a jó öreg nyomozókutya azonnal szagot is fogott. SPOILER vége****

A Herkusleben feltûnõ Vera Rossakoff már nem a teltkarcsú nõideált jeleníti meg, egészen csinos hölgyemény kelti életre, aki gondolom férfiszemmel is megfelelõ a hódításhoz.

Archibald Christie valóban egy jó kiállású palinak tûnik, 12 év házasság után tehát lelépett egy másik nõvel. Örök törvényszerûségek ezek, úgy tûnik.

Az igazat megvallva teljesen megértem, hogy az Örök éj és a Házmesterné bosszúja kapcsán némi párhuzamra gyanakodtál, mert meghallgattam a Házmesternét, és valóban, ez egy rövidített kivonata az Örök éjnek, csak a szereplõket és egyes cselkeményelemeket megváltoztatott A.C. De jelen van a jellemtelen, és már gyermekként is eltorzult lelkû fõhõs, ebben viszont valóban az Éjféltájt gyilkosával látok párhuzamot, és valóban keverhetõ a két sztori.

SPOILER***
Viszont a gazdag feleség, akit a pénze miatt vesz el az igentisztelt férj, jelen van, csakúgy, mint a hásmesterné, aki az Örök éjben egy cigányasszonnyal egyenlõ, akit kipateroltak az építési területrõl, és ezért fújt a pasira, de fõként a feleségére. Viszont mind a cigányasszony, mind a házmesterné csak eszköz az igazi bûntett elkövetésére, amit mindkét történetben lovas balesetnek álcáznak.
SPOILER vége***

Nem rossz történet, úgy látszik, A.C.-nek kétszer is érkezése volt feldolgozni eme remekbe szabott bûntettet.
Az Örök éj fõhõsében több emberséget érzek,õt azt hiszem, a rossz anyagi körülmények, és az apa nélküli gyermekkor formálták ilyenné. Míg szerintem a Házmesterné bosszújának fõhõse velejéig romlott volt, már egészen zsenge korától fogva.

Szép napot! Én is a Suchet-féle Poirot-okat nézem inkább, de az Ustinov-os Halál a Níluson-nal elfogult vagyok, mert ez volt az elsõ Agatha Christie film, amit láttam, ezért mindig nosztalgiával gondolok vissza rá. Még kamaszkoromban történt:-)
Azok az apró jelenetek, melyekben Bette Davies és Maggie Smith huzakodik egymással örökösen, aranyos humort csempésznek a filmbe, szerintem.

Ha jól belegondolok, Christie a Halál a Níluson és a Nyaraló gyilkosok esetében is eljátssza a szokott kis klisés trükkjét, a tettesek kapcsán, mégis milyen jól sikerült mindkét történet.

Bevallom, ilyen részletfinomságokra nem (nagyon) emlékszem, még a kimagasló AC-opuszoknál sem, márpedig a Death on the Nile tényleg az...és, most h belenéztem: micsoda cast az Ustinovos változatban! (Ustinov/Poirot nekem amúgy nem jön be, tán írtam már.) Meg aztán, tudjuk, nem is elsõsorban Rosalie-ról szól a történet. Nem hinném h AC-invokációnak szánták, ha Rosalie olyan volt, amilyen. Inkább arról lehet szó, mint máskor,máshol is: rendezõi koncepció, változó kor-változó (vagy annak gondolt) közönségízlés. Nem ellenzem, ha 1-2 figurát bele-/ki-/átírnak, átneveznek, kis változtatások a sztoriban stb. Még 1-1 jól kitalált Marple is beférhet oda, ahová AC nem is írta be. Mondom, mértékkel. Mi a mérték? Ez a nagy kérdés. Ellenpélda hirtelenjében: Találkozás (filmben: Randevú) a halállal. Na azt kíméletlenül (és sztem fölöslegesen) átszabták, pedig a regény totál önjáró, príma és számomra hiteles megfejtéssel.

Na igen, Christie tényleg szerette újrahasznosítani egy-egy jól sikerült dobását, de mindez nem von le semmit a mûvei szórakoztató értékébõl, így ezeket a kis stikliket megbocsátom neki:-)

Van ám még, ami megfejtésre vár:-) Azt nem tudom megérteni, mostanság miért alakítják át egészen öncélú módon a filmcsinálók a karaktereket... Ezen nem nagyon tudok túllépni. Pl. A halál a Níluson esetében is. Rosalie Otterbourne nõies, finom, visszafogott figura a regényben, (és az Ustinov-os feldolgozásban is)talán, hogy ellensúlyozza az anyja viselkedésbeli túlkapásait. Ezzel szemben a Suchet-féle verzióban Rosalie egy férfi(as) öltözködést preferáló, pikírt nõci. Vajon miért van ez? Talán egy-egy nõalakban így kívánják megidézni Agatha Christie személyét? Mivel Gladiolus is említette, hogy Christie megjelenése némiképp maszkulin volt.

Kedves Gladiolus, megtisztelsz az ilyen alapos elemzésekkel.
Sok gondolatodra van válaszom.

- AC fiatalon klassz magas csaj volt, erõs csontokkal. Sok pasi bírja az ilyet. Ráadásul bármennyit evett, nem tudott hízni. A szülés után azonban minden megváltozott: nem csak testesebb lett, de elsõsorban a lába vastagodott meg, ami igen elõnytelen volt számára. Ez a folyamat élete végéig tartott: szabályosan megdagadtak a lábai. Mikor megkérdezték tõle, mirõl álmodik, azt válaszolta: "Két új lábról!".

- Õ csupán annyiban volt "emancipált nõ", hogy teremtõ, alkotó emberként élt, aki a munkájával sok pénzt tudott keresni, de hagyományos volt a családfelfogása, sõt úgy gondolta, hogy a nõk olyan terheket vettek magukra a család és a munka együttes vállalásával, amellyel többségük teljesen tönkreteszi magát - sõt egyszerûen megszûnnek nõk lenni. Ilyen értelemben tehát egyáltalán nem volt George Sand-típus.

- Mallowan nem volt olyan "jó pasi", mint Agatha elsõ férje, aki magas volt és karcsú, hanem egy átlagos férfinek számított, ám a róla írottak alapján én azt a következtetést vontam le, hogy nagy tudós és remek ember volt, de egyszerûen túl fiatal a feleségéhez.

- Vera Rossakoff sokszor valóban csak ürügyként tûnik fel Poirot életében. Én azt hiszem, hogy örökös emlegetésével AC kiáll a teltkarcsú, kivételes méretû bájakkal rendelkezõ nõtípus mellett, amely ráadásul gondolkodásmódjában eltér a XX. századi nõideáltól, mégis észben és tehetségben sok férfi fölé emelkedik.

Megpróbálom képpel is illusztrálni a mondókámat. Ezen a képen látszik, hogy A. C. elég erõsen maszkulin jellegû, ékszerek, smink hiánya, a ruha is lóg rajta, szóval látszik rajta a kiemelkedõ intelligencia, ami nélkülöz mindenféle nõi praktikára utaló hajlamot, vagy nõies bájt. Ha már Ms. Lemon sem felel meg a jó nõ fogalmának, akkor A.C. végképp nem, abban a bizonyos klasszikus, kifinomult értelemben. Amolyan Georges Sand típus.
Valószínûleg mindig oka van annak, ha egy nõ mellõl kikopnak a férfiak, és ez tetten érhetõ itt is. Az õ sorsa valószínûleg az volt, hogy remekmûveket alkosson, megteremtsen egy sajátos légkört, hangulatot, már-már kultikus elemekkel tarkítva. Alkotó ember volt elsõsorban, zseniális agytekervénnyel melyeket pszichológiai ismereteivel is gazdagított.
Egyébként itt felmerül, hogy esetenként egy gyakorlott A.C. rajongó képes lehet megfejteni, ki a gyilkos. Igen, akkor, ha ismeri az A.C.-re jellemzõ fordulat elemeket, és a pszichológiára alapoz. Mert A.C. mindig a pszichológiára alapoz, és Poirot is a pszichológia elemeinek vizsgálatával derít fel. Marple szintén, az emberismeret, az emberi reakciók árulnak el mindent.

Ezen a képen tisztán látszik, hogy van egy mély, egymásra hagyatkozó szeretet, de nincs igazán vonzalom, mert ez inkább üzleti és társi kapcsolat, mint férfi-nõ kapcsolat. A korkülönbség is markánsan szembetûnõ, egyébként Mallowan sem valószínûleg külsõ adottságaival hódított, mint inkább intellektusával, és talán ahogy a tekintetét elnézem, humorával, és kedvességével.

Ugyanakkor azt gondolom, hgoy Agathában nagyon sok romantikus hajlam lehetett, nem tudom, hogy elnyomta e magában, vagy a könyveiben hozta ühajtotta inkább felszínre hozni, és így élte meg azt, amit a valós életében nem tudott, nem akart.
Én sem szeretem a csillivilli tûsarkot, csak ritka esetekben, de akkor lehetõleg olyan cipõ legyen, aminek bokapántja is van, mert annál szebbet elképzelni sem tudok. :-)
És én sem vagyok híve az állnadóan habos zsabós nõi cuccok viselésének. Ahogy látom a lányokat, nõket az utcán, a hétköznapokban, mindenki inkább beszerzett magának lapos sarkú cipõket, ami sportos és praktikus, de néha ezt érdemes szoknyával is ötvözni, mert egész jó kombinációkat lehet kihozni ebbõl. Egyébként hogy valaki szép e,nõies e, ahoz gyakorlatilag nem kell a feltûnõ nõies ötözék, elég a szolíd smink, a nõies frizura és alkat, valamint az ékszerek viselése. Akkor, ha ezek megvannak, egy farmernadrágos , sportcipõs, vagy bumfordi cipõs nõ is lehet szép és nõies. De A.C. esetében nagyon kellett volna némi dekoráció, hogy nõnek hasson, mert az õ színei szürkék.

Az az öltönyös, skatulyás, kamáslis megjelenés, amit Poirot képvisel, szerintem a mai világban már nem igazán kivitelezhetõ. Nem is értem, egy férfi hogy lehet ilyen tipegõs kis hisztipók-dehát neki jól áll, ezért is szeretjük.

Elkezdtem nézni a Herkules munkáit, és mindjárt két jó kis idézettel kezdõdött:

"A küszöb az a hely, ahol meg kell torpannunk"
"Minden kezdet egy új esély"

- a második pontosságában nem vagyok teljesen biztos, bocsi. De valami ilyesmi. :-)

Egyébként ebben a kis etûdben is feltûnik Rossakoff komtesz, és elég nõies jelenség, de hogy milyen kulcsszerepe van, azt még meg kell néznem, mert félig jutottam csak ezidáig, annyi a dolgom. :-)

Restellek dicsekedni (ha ez az), de az Örök éjt (film: Végtelen éjszaka) menet közben megfejtettem. És nem azért, mert annnnyira okos vagyok, hanem azért, mert gyanút fogtam h AC ebben újrahasznosítja a számomra egyik legnagyobb "dobását"...és a végén kiderült h igen, ez történt.

***spoiler***
Természetesen Az Ackroyd-gyilkosság. Az egyes szám 1.személyben történõ elmesélés ott krimitörténeti szenzáció volt,nekem meg AC-alapélmény örökre, másodjára és évtizedek múlva talán már kevésbé.
***spoiler vége***

Tudom, egyszer már túlmentünk ezen, de még egyszer: Poirot sztem azért vár (ha vár, nem emlékszem) Rossakoff grófnõre Mezopotámiában, amiért máskor, máshol is...hogy jaaaj, el ne jöjjön má' ! Mit is kezdene vele, ha tényleg eljönne ééés még bele is egyezne...akármibe. V.ö. http://hu.wikipedia.org/wiki/Godot-ra_v%C3%A1rva :) Nem, nem a grófnõ az egyetlen, az igazi...mármint biztos fedezéknek egyéb esetleges "támadások" ellen. Így szeretjük. Így is. Vagy így még jobban.

:)

Érdekes, én elõbb olvastam egy irodalmi mûben (talán Mándy Ivánnál) a Citromkisasszony kifejezést, mint AC-nél a Miss Lemont, pedig gondolom, az írónõ ötlete volt.