http://www.youtube.com/watch?v=yq0KMvYZeic

Jó film. Néhol unalmas, de azért jó film... 9,5/10

Eddig úgy voltam vele, könnyebb kritikát írni "elõtanulmányok" után, mint ezek nélkül, de a Ponyvaregény esetében mégsem. Ez is a film kultuszának sajátja, mint ahogy különbözõ mûfaji kategóriákba próbálják passzírozni, miközben nem fér meg egyikben sem. Akció, vígjáték, krimi, dráma, lélektan... mindez speciális egyvelege - ám mégsem a szokásos módon.

Visszaemlékezvén az "elsõ látásra", persze tudtam, mekkora kultuszfilm és ki áll mögötte, de akkor nyilván csak az elvárásaimhoz tudtam viszonyítani. És nem kellett csalatkoznom. Az akciójelenetek teljesen élethûek, fõleg, hogy a sebesült szereplõk sem csupán véreznek, hanem még sántikálnak és mellé is lõnek. De ez elmondható a többi jelenet "közvetlen kameráiról" is - mindegyik külön epizód és mindegyik része az egésznek. Mindnek lényege van. A történet összekavarásán és a flashback-eken meg sem lepõdtem, és vontatottságuk ellenére a vontatott részekre is tudtam figyelni, mert Tarantino nyilván nem hatásvadász hülyeségek céljából rakta bele õket. Ennek ellenére nem mindig értettem, és ma sem értek bizonyos részleteket: Quentin játékhumornak vagy életszagú humornak, netán mégis hatásvadásznak szánta-e õket?

Második és sokadik nézésre már persze feltûntek egyéb részletek, fõként a jelentõségük. Különösen, miután audiokommentárral néztem... félig/harmadig, mert úgy a végéig nem jutottam el, de attól fogva magam is 100%-ig zseniális alkotásnak minõsítettem. Itt jöttem rá az audiokommentár jelentõségére és sokadjára arra is, miért is kell a filmeket (vagy mögöttük az alkotóikat) megérteni, amire a tömegmozi nem csupán az agyonfárasztott kliséi miatt is megbélyegzi ezt. Örülök, hogy ez a film már egy ideje tananyag a filmmûvészeti oktatásban, mert rávilágít a filmesztétikára, filmtechnikára és a rendezõ kulturális értékére.

No és ha a másik oldalról nézzük - újabb érvem a tömegmozik ellen -, hogy a beskatulyázott színészek is tudnak tehetségesen játszani - ha alkalmuk van rá. Igen, konkrétan John Travoltára gondolok. Nem szoktam azon apellálni, kit jelöltek eredetileg a szerepekre vagy kik játszhatnák még el... a lényeg, hogy a tényleges színész mennyire hiteles, és számomra Travolta - a többiekkel együtt - nagyon is az. S. L. Jacksontól már megszoktam a sokoldalúságot, Ving Rhames-nek mindenképpen jól állnak a "mackós" szerepek, de pl. Bruce Willis és Uma Thurman játéka (fõleg elõbbié) nyújt számomra újat. Willis itt nem a világmegváltó akcióhõs, "csak" egy vérbeli, mindennapi kemény fickó - és ilyen õszinte karakterekkel, akik TÉNYLEG tökösek, nem sûrûn találkozni a vásznon. Mozis keményfiúk (és csajok) a csapból is ömlenek.

Az audiokommentárból számomra fõleg az maradt meg, hogy a film mennyire propagálja a cigaretta és a drog szenvedélyét, valamint úgy általában az amerikai életformát. Minden filmnek vannak ilyen külsõ tényezõi, de a Ponyvaregény esetében akár így van, akár nem, ezek a szenvedélyek hozzátartoznak a szereplõkhöz és a film hétköznapi hangulatához. E szempontból különösen kedves képeim a bérlakásokat és környéküket bemutató jelenetek. Végre nem a milliomos rosszfiúk elegáns luxuslakhelyei. Viszont a mai napig (és feltehetõleg mindig) haragszom a gasztronomikus közelképekért, mert mindig az étvágyamat kínozza. :)

Végsõ soron miért is ne lehetne egy gengszter az öltöny és fegyver ellenére, köpcös, oda a jó kajákért, az irodalomért, Európáért és miért is ne zúghatna bele olyan nõbe, akibe nem szabad? Az a baj a filmekkel, hogy ha megpróbálnak eredetinek is látszani, akkor is klisékkel dolgoznak (szerencsére jó pár kivétel akad az elmúlt évek termésébõl is). Ha utánanézünk gengszterek, terroristák, de akár világsztárok életrajzának, õk is "csak" emberek, ha nem is hétköznapi dolgot mûvelnek. Megkockáztatom, ez utóbbi vonatkozásában a film erõsen lélektani is, bemutatja a szereplõk személyiségét is.

Egy szó mint száz: a Ponyvaregény filmnek olyan, mint irodalomnak a kedvenc olvasmányaim: a híre ellenére (vagy épp azzal együtt) is különleges, és minden újranézéssel ugyanolyan szórakoztató, elgondolkodtató vagy épp egyenesen "már megint" újszerû.

Hopsz, kihagytam a listából a Grindhouse-t és a Sin City-t. Habár tudomásom szerint az utóbbinak csak egy-két jelenetét rendezte Tarantino, a többit Rodriguez, és Frank Miller is besegített.

Az évek során általában mindig változott valamennyire az ízlésem, de ez a film örökre benne marad a saját top 10-emben. Egyik örök kedvenc, a legjobb Tarantino film. 10/10
Egyébként az én Tarantino film topplistám ilyen:
1. Ponyvaregény
2. Becstelen Brigantyk
3. Kutyaszorítóban
4. Kill bill
5. Kill bill 2
6. Jackie Brown
Ha van több is, azokat nem láttam.

Hogy ez a film, miért kultikus azt nem tudom. Pont a története az, amiben nem találok kiemelkedõt. Más filmekben jobban lázba hozott a maffiatörténet, itt nem annyira. Meg olyat olvastam, hogy képregényes/bibliai utalások vannak benne elrejtve - öö mi van? Mégis hol?

volt benne pár uncsi rész, de miután Bruce komolyan képbe kerül élvezhetõvé válik. Thurmantól többet vártam
A gárda miatt: 8/10

Fantasztikus, emléxem mikor elsõ alkalommal néztem

*****SPOILER*****
Amikor beleszúrja a Uma szívébe a tût, akkor nem bírtam abbahagyni a röhögést.
*****SPOILER VÉGE******


Számtalan emlékezetes jelenet van a filmben, a legjobb nekem a Bruce Willises epizód:)

Én is már vagy egy tucatszor láttam de egyszerûen nem tudom megunni.

Zseniális filmalkotás. Samuel L Jackson szövegei legendásak. Tetszik a stílusa a film fejezeteinek. Sokadjára néztem is jókat derültem.

Na ez egy nagyon jó film, ilyen egy alapfilm.

Ahányszor megnézem, mindig újra beleszeretek egy kicsit.:)

Utánanéztem. Az eredetiben a "f*ck" szó 265-ször hangzik el.
Ami a táska tartalmát illeti, eredetileg gyémántok voltak, de aztán túl sablonosnak találták. 2003-ban Tarantino azt mondja a kérdésre egy rádióban, hogy "bármi, amit a nézõ bele szeretne látni". Marsellus fején a ragtapasz nem azért van mert "kivették a lelkét", hanem mert Ving Rhames tarkóján volt egy csúnya seb, és jobb volt rátenni egy igazi ragtapaszt, mint elsminkelni.
(IMDb trivia)

A magyar szinkronban kevesebbszer, mint ahányszor az eredetiben azt, hogy f*ck vagy f*ck you vagy ilyesmi.

Egyébként nem tudom, mindig ezek voltak-e a szinkronhangok, én mintha másra emlékeznék, évekkel ez elõtt láttam utoljára magyarul, azóta csak angolul, magyar felirattal nézem. Valahogy most mintha nem lett volna olyan kemény, Marsellus hangja is mintha más lenne, nem tudom. Lehet hogy tévedek.
Hát ilyen egy kultuszfilm.

Röviden:10 pont.
Valaha készített legjobbak egyike

Elszámoltam!
AZ ÖTÖDIKRE GONDOLTAM!

Hm...
A harmadik se rossz!
Ja!
Én nem vagyok bölcs! Nem is voltam!
Nem is leszek!

Ráadásul a Ponyvaregény eléggé új, legalábbis az -én ítéletem szerint, ahol az új filmek nagyjából 1960 óta vannak.

"A víz nedves, az ég kék, a nõk titkolóznak." A Pulp Fiction pedig benne van a legjobb 10-ben. Axióma. 10/10