Úgyszintén!:)

Van néhány egészen kiváló film, amit csak nagyon kevesen láttak, kevesen ismernek!
Pl. az egyik nagy kedvencem, a korszakos jelentõségû Mihalkov film, az Oblomov néhány napja.

Istenem! a saját és a szép színésznõk és - fiúk ifjusága!De rég volt!

Sajnos csaka végére értem oda :((((((((((
De a Zene...
Beuszik a füledbe és még percek múlva is ott van. Dudolod.
Nos a Zene megfogott. Eggyütt énekeltem velük a Syrius dalát:"Húsz esztendõm hatalom, húsz ezstendõm eladom"

(Bár nekem Siriusról a Harry Potter 3 és 4 jut eszembe :)

A hideg borsodzott a hátamon -és ezuttal jó értelemben!

Úgylátszik voltak jó magyar filmek is !
a fényképezés (nõi test rulez :), a szomorkás hangulat nagyon jelképerejû-
a korszak tényleg ilyen lehetett!
ez tényleg kultusz. ez a Film.

Ezek után kérdem én: hogy alakult ki a mai mûmájer, amerikát pártoló kortárs szörnyûség?
Ezt tanitották a Filmmûvészetin?
Mikor romlott el a mai magyar film?

Nagyon szeretem ezt a korszakot. A zene felejthetetlen.

Nagyon örülök, hogy ismét összefutottunk!
Tegnap azt hittem, csak én néztem ezt a remek filmalkotást, de látom, hogy másnak is felkeltette az érdeklõdését.

A film, amely korának egyik legjobb, legszebben kivitelezett filmje, gondoltam, ma már retrospektív kultuszfilm v vmi ilyesmi.

A fórumban található eddigi kevés hozzászólás alapján azonban azt kell, hogy mondjam: minden bizonnyal tévedtem.

Pedig ez a film, különösen a mai retróláz fényében, jóval több figyelmet érdemelne.

Maga a történet nagyon egyszerû és egyáltalán nem bonyolult, ami mondjuk általában a célkorosztálynak készült filmek tipikus tulajdonsága (hál' istennek azért vannak kivételek szép számmal), viszont ezzel semmi baj nincs, mert Zimre Péter a forgatókönyvíró, és Zimre Péter bizony nem akárki. Neki olyan forgatókönyveket köszönhetünk már a Szép leányok elõtt, mint pl. a Fejlövés, vagy a Nyár a hegyen, és olyanokat utána, mint a Forró vizet a kopaszra! c. korszakalkotó Bacsó-szatíráé, vagy a Plusz-minusz egy nap, a Szikrázó lányok és a Talpuk alatt fütyül a szél szövegkönyve.

És az is garancia a minõségre, hogy Mészáros Márta ezen filmjének "személyében" az általam (nem létezik ilyen filmtörténeti terminus technicus) 60-as évek vége trilógiájának záró darabjával van dolgunk. Ugyanis Mészáros Márta két évvel ezelõtt 1967-ben elkészíti a Holdudvar, 1968-ban pedig az Eltávozott nap címû filmet, amelyek véleményem szerint Mészáros Márta mind a mai napig legjobb filmjei, és a közép-európai filmtörténet egyik mérföldköve, mert véleményem szerint a magyarországi modern film egyik záró darabjának tekinthetõ, s egyúttal expozíciója annak az átmeneti idõszaknak, amelyet az elbizonytalanodott, ám természetesen továbbra is számos zseniális alkotást kitermelõ magyar filmmûvészet átélt, mielõtt Tarr Béla Panelkapcsolatával és különösen is Jeles András Kis Valentino-jával betör, és mintegy tíz évig egyeduralkodó lesz a posztmodern film Magyarországon...

De itt most nem errõl van szó.

Mindössze azt kívántam érzékeltetni, hogy a filmnek, még ha néha úgy is tûnhet, hogy kicsit szétfolyik az egymást követõ track-ek között, nagyon tudatosan felépített alapkoncepciója van.
Ez igaz a "trilógia" másik két "elfeledett" darabjára is, de ami miatt ezekhez képest mégis sokkal populárisabb lett az idõszakban, (és sokkal kulttabb lett napjainkban) az az, hogy elsõsorban a fiatalokról szól. Így nagyon erõs eleme a szépségkultusz (bármennyire is nem tûnik ez fel nekünk, Zala Márk vagy a fõszereplõ csehszlovák színmûvész-kisasszony, Jaroslava Schallerová, aki egyébként több késõbbi magyar filmben, többek között Fábry zseniális Kafka Margit regényadaptációjában, a Hangyabolyban is feltûnik, a korszak viszonyai között meglehetõsen eyecandy-k! - az itt rendkívül fiatal és figyelemreméltóan gyönyörû Piros Ildikóról már nem is beszélve) és a soundtack - ha szabad ilyen anakronisztikus kifejezéssel élnem - amely egyszerûen nagyszerû.

Többségében elég magas zenei kvalitású zenekarok kerülnek itt elõ és nem mindennapi zenészeket láthatunk fiatalon. Fantasztikus önmagában is, olyan korabeli népszerû "sztárzenekarokat" mozgóképrõl hallgatni, mint az Illés vagy a Metro, de ma az, hogy a KEX-et (Baksa-Soós János egy év múlva már Németországban heppeningel!) és különösen is minden idõk egyik legzseniálisabb magyar zenekarát, és a 70-ES ÉVEK LEGJOBB EURÓPAI JAZZ-ROCK ZENEKARÁT, A SYRIUST MOZGÓKÉPRÕL TUDJUK NÉZNI...
Nos, ez ma olyan szenzáció, amelyet már önmagában sem lehet szó nélkül hagyni...

A színészek jók. Nem szerencsétlenkednek a kamera elõtt, mint oly sok akkori és késõbbi magyar filmbe, látszik, hogy a rendezõnõ bizony nagyon értett a színészek kiválasztásához, instruálásához és a csapat kézben tartásához. Mészáros Márta, ahogy késõbb valahogy oly sok késõbbi filmjében nem, úgy most legalább olyan jól tud rendezni.
A soundtarck, mint már emlegettem volt az elõbb, nagyon jó.
A cselekmény, egyszerûsége ellenére, a jó párbeszédek és cselekményvezetés miatt tökéletesen rendben van, és a filmesztéta számára oly nagy örömet okozó bújtatott (vagy kevésbé bújtatott) rendezõi stíluszeszközök használata is sok izgalmas felfedezéssel kecsegtet.

Így tehát egy pazarul kivitelezett, igazi mestermunkával van dolgunk, amellyel kapcsolatban egyszerûen nem értem, miért nem adják évente tízszer a tv-ben, és miért nem állandóan ez folyik a csapból.

Na jó, ez azért túlzás volt...

10/9.55

Ez az én értékelésem.

Ja, és a Metró! És NEM a citromízû banánról énekel Zorán, hanem Radnóti Miklós: Lapszéli jegyzetek Habakuk prófétához c. versét! A Kex meg, mások mellett József Attilát (A hetedik)...

Aki szerette/szereti a Kex, a Syrius, a Tolcsvay testvérek, az Illés stb. zenéjét – ne hagyja ki!