manao 2014 aug. 27. - 01:00:44
(5/5)
Nekem tetszett a hangulata, nem az az emberidegen faszság ami ömlik a tévébõl állandóan.
6/10
Dalmát 2013 dec. 08. - 13:59:14 6/10 Előzmény blowup
(4/5)
Egyáltalán nem belterjes, csak Magyarországon nem igazán ismerik a mai francia filmet a Luc Besson produkciókonn, és egy-két sztáron (Depardieu, Deneuve, Cotillard, Tautou, Marceau, Reno, Clavier) túlmenõen. Néhány színésznõt nekem is nehéz volt beazonosítani, pl. Muriel Robint csak a Jöttünk, láttunk, visszamennénk 2-ben láttam, és ott sem tett mély benyomást rám.
VIGYÁZAT INNENTÕL SPOILER VESZÉLY!!!
Szerintem a film legnagyobb erénye és legnagyobb hátránya is Maiwenn, aki nem csak írta és rendezte a filmet, hanem a filmbeli rendezõ szerepét is magára osztotta. A játékidõ kb. háromnegyedéig egy intelligens, jól összerakott filmet láthatunk, amely a színésznõk látszólag csillogó életérõl rántja le a leplet. Aztán jön a leszbi csók, ami annyira, de annyira felesleges, és még visszatetszõ is, mivel a rendezõ smárol az egyik szereplõvel. Félreértés ne essék, nem az azonos nemûek csókja ellen van kifogásom, hanem az ellen, ahogy belegyömöszölték a filmbe. Innentõl válik nyilvánvalóvá, hogy az alkotónak volt egy remek elképzelése, de azt már nem tudta, mit is akar kihozni az egészbõl, ezért a végén mindent lerombolt, amit az addigi 80 percben felépített. A film nagy részében szeretni és sajnálni is tudtuk a depresszióra hajlamos, egyszerre sikerre éhes, ugyanakkor megcsömörlött színésznõket. A végére azonban mind ellenszenves banyákká válnak, akik nem értik meg a magánéleti válságba került rendezõt, aki dokumentátorból hirtelen maga is színésznõvé, vagyis fõszereplõvé lép elõ.
Amúgy a betétdalok nekem is tetszettek, és különösen azért tartom érdekesnek a filmet, mert sokszor nem tudni hol a határ a valóság és a fikció között. Egy csomó mindent elhisz a nézõ, pedig kamu az egész. (Pl. Kíváncsiságból rákerestem Karin Viard és Bertrand Blier közös filmjére, de ebben az idõszakban Blier nem is készített filmet.) Számomra ez is a magyarázat, hogy a szereplõk miért vállalták el, hogy nevüket adják a filmhez, és látszólag lecsupaszítva a lelküket, nem épp a legvonzóbb arcukat mutatják. Különösen Christine Boissonon csodálkoztam, aki nem egy valós személyrõl mintázott, de fiktív nevet viselõ drámatanárként szerepel, hanem a saját nevén.
Összességében Bertrand Blier Színészek címû 2000-es filmjéhez hasonlóan vegyes érzéseim vannak ezzel az alkotással kapcsolatban is. Bliernél vannak igazán jól sikerült poénok, és tetszett, ahogy a nagy filmes elõdök elõtt tisztelgett, de nála nem láttam egy jó film lehetõségét. Ezzel szemben a Színésznõk bálja egy ütõs befejezéssel nagyon jó film lehetett volna, de így paripa helyett csak egy öszvér jött össze.
7/10
Vérone1992 2012 febr. 27. - 22:32:57 7/10
(3/5)
unalmas, semmi nem történik benne
blowup 2012 febr. 09. - 23:19:30
(2/5)
Egyáltalán nem olyan szórakoztató, mint az ismertetõ leírás alapján várható.
Belterjes, idegesítõ álproblémás áldoku olyanokról, akiknek „csak megszületni volt nehéz”, a sztereotípiákat erõsítve a tuggyukikrõl.
Egyedül a betétdalok üdítõek, összhangban az adott színésznõ szerepére komponálva, a többi szenvedés volt.
3/10
seprunyel 2011 máj. 18. - 20:47:48
(1/5)
Segítség a Port.hu-nak: http://www.imdb.com/title/tt1035729/