Halálát követõen, 1948-ban barátai és volt kollégái a fennmaradt kéziratok felhasználásával kiadták az Ég, szél, csillag és vers c. kötetet. A kötetben látott napvilágot az Elõszó címû, máig legnépszerûbb költeménye.

Elõszó

A halálom napjáig
szeretném, ha nem lenne a szégyen cseppje
amikor feltekintek az égre.
Szenvedtem így is,
amikor a szél felkavarta a leveleket.
Szívemben énekelnek a csillagok,
szeretni fogom a haldokló életet.
Aztán hadd járjam adott utamat.

Ma este ismét a szél horzsolja a csillagokat.


서시(序詩)/ 윤동주

죽는 날까지 하늘을 우러러
한 점 부끄럼이 없기를,
잎새에 이는 바람에도
나는 괴로워했다.
별을 노래하는 마음으로
모든 죽어 가는 것을 사랑해야지.
그리고 나한테 주어진 길을
걸어가야겠다.

오늘 밤에도 별이 바람에 스치운다.

Késõbbiekben néhány tudós azt állapította meg, hogy versei inkább humanista, mintsem politikai üzenetet hordoznak, Korea függetlenségi harcán keresztül naiv hangja általános üzenetet közvetít.

1968-ban a Yonsei Egyetem fiatal tehetségek számára létrehozott egy alapítványt, amely Yun Dong-ju nevét viseli.

Kiotóban egy koreai csoport tagja lett. A társaság Japánból igyekezett a koreai függetlenség ügyét elõrevinni. Ennek lett a következménye, hogy 1943 júliusában a japán rendõrség letartóztatta thought-crime, azaz gondolat-bûncselekmény vádjával. Egy évet töltött a Kyoto-i rendõrségi fogdában, majd két év börtönbüntetésre ítélték.
Büntetését a fukuokai börtönben kellett letöltenie, ott halt meg 1945. február 16-án. Halálának oka nem tisztázott. Egész életét elkísérõ barátság kötötte unokatestvéréhez Song Mong-gyu-hoz, aki szerint japán orvosi kísérletek okozták halálát.


A kép baloldalán Dong-ju, jobb oldalon a barát, Mong-gyu.

1942 márciusában Tokióba költözött, hogy angol irodalmat tanuljon a Rikkyo Egyetemen. Fél év múlva úgy határozott, hogy inkább Kiotóba megy, és a Doshisha Egyetemre iratkozik be.

A kép jobb szélén látható barátok társaságában.

Az érettségit követõen a szöuli Yeonhee Keresztény Fõiskola (ma Yonsei Egyetem) hallgatója lett, és akaratlanul keveredett bele a politikába. A japán kormány a koreai állampolgároktól megkövetelte a Japán iránti hûséget. Ennek részeként arra kényszerítették a fiatalokat, hogy japánul beszéljenek, japán nyelven tanuljanak és japán nevet vegyenek fel. Yun Dong-ju öntudatos fiatalember lévén, sok más koreaihoz hasonlóan szenvedett az egyetemen. Olyan barátokra lelt, akik társadalmi és politikai okokból, íróként, szándékosan nem alkottak.

Miután végzett az egyetemen, befejezte az "Ég, szél, csillag és vers" c. versgyûjteményét, és szerette volna megjelentetni. Próbálkozásai sikertelenek voltak.


A kép valamikor 1941-ben készült Mandzsúriában, Yun Dong-ju, Huh Sung-Taek és Song Myung-gyu látható rajta.

Középiskolai tanulmányait ezután szülõvárosában, egy japán tulajdonban álló iskolában fejezte be. Ebben az idõszakban írta legtöbb költeményét, elsõsorban gyerekeknek szánva azokat. Közülük való a Visszhang a hegyekben címû darab.

Visszhang a hegyekben

A szarka kiáltása
visszhangzik a hegyen,
De senki sem hallja
a visszhangot a hegyekben.
A szarka hallja
a visszhangot a hegyen,
egyedül hallgatja
a visszhangot a hegyekben.

Testvérek, apa, nagyapa és Dong-ju a képen.

Dong-ju 1917. december 30-án született négy testvér közül legidõsebbként az észak-mandzsúriai Ryongjeong városkában (a mai Kína Jilin tartományában). Ebben a városban a lakosok 60%-a koreai etnikumú. Gyermekként otthon és az iskolában azt látta, a legfontosabb a koreai nemzeti identitás megõrzése. Apja, sõt nagyapja is keresztény volt, így 1936-tól a phenjani (akkori nevén Pyeongyang) Soongsil Gimnáziumban tanulhatott, amelyet presbiteriánus misszionáriusok mûködtettek. Csupán hét hónapot töltött az iskolában, mert a japán megszállók arra kényszerítettek minden iskolát hogy építse be oktatásába a sintoizmust, vagy zárják be az iskolát.

A kisfiú édesapjától a Haehwan (napfény; ragyog, mint a nap) nevet kapta. Ez a név nagyban hozzájárult ahhoz, hogy már fiatalon a költészet felé fordult. Tizenhét éves kamaszfiú, amikor elsõ verseit megírja, köztük a Nincs holnap címût.

Nincs holnap

Gyakran mondják, "Holnap, holnap."
Kérdeztem õket, "Mikor jön ez?"
És azt felelik: "Amikor pirkad, eljön a holnap."
Keresem magamban az új napot.
Amikor ébredek és körülnézek
Nem találom a holnapot.
Ehelyett a mát találom
amely már eljött.
Családom!
Nincs holnap.

Tegnap azt ígértem, hogy elmesélem, kirõl beszélhettünk a teakortyolgatás, -ízlelgetés közben.
Íme!

Yun Dong-ju nevét minden koreai - öreg és fiatal - jól ismeri. Nem egy sorozat fõszereplõje, nem is valamelyik k-pop csapat énekese õ, hanem egy tragikusan ifjan meghalt költõ, aki a japán gyarmati uralom idején álmodott szabad és független hazát. A koreaiak mindegyike fújja szép költeményét az Elõszót. Õ a legnépszerûbb és legismertebb költõ hazájában.

Jó reggelt!

Yiruma, (이루마) - 회상
https://www.youtube.com/watch?v=7Cq175HNWu0

Tegnap egy koreai teaszertartáson (다례, darye) vettem részt. A napi teázás hagyománya több mint ezer évre tekint vissza, és nem abból áll, hogy egy bögre forró teát hörpölnek le, majd szaladnak tovább. A teaszertartás egyszerû, de elegáns környezetben zajlik, és lehetõséget ad megpihenésre, jó társaságban, barátságos beszélgetésre.

A teaszertartás résztvevõi alacsony asztalt ülnek körül. A teamester avagy a házigazda készíti el az italt. Az asztalon kis magasítón van elhelyezve a teakészítéshez szükséges összes eszköz. A forró vizet tartalmazó kancsó, egy mélyebb tál, egy kisebb, csõrös tálka, az apró teáskanna, a teáscsészék, tányérkák, egy kendõ, a bambuszból készült teáskanál, és egy szûrõ, meg természetesen a tealeveleket tartalmazó üveg. Az elõkészített eszközöket szép terítõvel borítják le amíg el nem érkezik a tea elkészítésének ideje (ilyen terítõt készíthet az, akinek alkalma nyílik részt venni a koreai központ foltvarró tanfolyamán).

A teáskészlet hagyományosan kõagyagból vagy kiégetett mázas cserépbõl készül. A minap jártam a Pipa utcai Ázsia boltban, és örömmel láttam, hogy többféle készlet kapható.

A teakészítéshez a lehetõ legfinomabb, legtisztább vizet használják. Koreai teaházak sokszor saját kicsi forrásukból nyerik a vizet.

A teamester forró vizet önt a csõrös tálkába, majd ezt a kannába tölti. Ez átmelegíti a kannát, és amikor ebbõl a csészékbe tölti át a vizet, azok is átmelegednek. Rövid várakozás után a csészékbõl a mély tálba önti a vizet. Ezután következik a tea elkészítése. A kancsóból újból a tálkába tölt forró vizet, amelyben a kilencven fokos víz 50-70 fok közöttire hûl le. Ekkor már be lehet tölteni a kannába, amelybe három kanálnyi tealevelet kell szórni. A kanna fedelét visszahelyezve kell várakozni addig, amíg a tea elkészül.

Amikor már feltételezhetõen megfelelõen átvette a víz a levelek ízét és illatát, a teamester önt egy keveset az egyik csészébe, ezzel ellenõrzi a színt és az illatot. Ennek alapján dönti el, jó-e már az ital. Tölt belõle az összes csészébe, de mindegyikbe csak egy keveset, aztán visszafelé haladva újra egy keveset mindegyikbe, majd ugyanezt teszi harmadszor is. Így az összes csészébe ugyanolyan ízû tea kerül.

Az elsõ csésze a mesteré lesz, a többit az asztal körül ülõk életkora szerint nyújtja át a legidõsebbtõl a legfiatalabbig haladva.

A teát annak ellenére sem egy hajtásra isszák meg, hogy a csésze aprócska: legalább háromszori alkalommal fogyasztják el. Élvezik az ízét, az illatát.

A kiürült csészéket a magasítóra helyezik vissza, ha kérnek még teát, ha nem kívánnak többet, a csészét az asztalra helyezik.

A teaszertartás ideje alatt legalább három alkalommal készül tea. A készítés az elsõvel azonosan történik, de a kannába nem kerül új tealevél, hanem az elsõre beleszórt leveleket áztatják ki a további alkalmakkor.

Ezután a teamester már csak a magasítón elhelyezett csészékbe tölt, a csészéket ki-ki maga veszi fel, itt már nem érvényesül az elsõ alkalommal követett életkor szerinti átadás.

A teázás közben ropogtatni valókat is fogyasztanak. Mi ropit és apró kekszeket kaptunk.

A készítés az alábbi videón jól követhetõ. Egyúttal az is megfigyelhetõ, hogy a szertartás minden mozdulata ünnepélyes és tiszteletteljes lassúsággal történik.
https://www.youtube.com/watch?v=5AmYjztNe4A

A tegnapi szertartást egy koreai férfi tartotta, de teamesterként az egyik koreai szakos fiatal lány ügyködött a két korábbi szertartáson megtanultak segítségével. Tegnap lótuszlevél teát ittunk, az elõzõ alkalmakkor krizantém, illetve ballon teát fogyasztottak a résztvevõk. Míg teáztunk, beszélgettünk, azaz vendéglátónk beszélt nekünk egy érdekes témáról. Hogy mirõl, azt holnap fogom elmesélni. :)

A szertartás történetérõl, a hagyomány részleteirõl az alábbi linken olvashattok.
https://en.wikipedia.org/wiki/Korean_tea_ceremony

Sziasztok!
Mostanában lekötött a "Queen In Hyun's Man" címû sorozat. A jelenben és a múltban játszódó fantázia sorozat. Elsõre semmi különös, mégis lekötött. Valahogy más volt, mint a többi. Jól szórakoztam.

Jó reggelt!

커피소년 - 니가 그리워
https://www.youtube.com/watch?v=JeMJTApNdbc

Kellemetes csacskaság a közelmúltból

Ne fogyj le!
https://www.youtube.com/watch?v=xJRYBWy7-bI

A kellemes, nem túl kiugró dallammal érdekes kontrasztot ad a szöveg.
Olyan nõ kell neki, akin van mit fogni.
nagyon helyes.

A szövegen kívül egyéb izgalmak is felsorakoznak.
1:19 -nél kaját hoznak, 1:52 -tõl méla tetvészés
2:11 -tõl pedig az énekes egy rakoncátlan plüssállatot gyûr maga alá, hogy móresre tanítsa.
Ám a bosszúszomjas plüss 2:26 -nál visszatér
és a gitár mögött harcra készen lesben áll

A képen Silvia Rho koreai plus size model

Jó reggelt!

https://www.youtube.com/watch?v=JhLyoXth57g

Kérem a moderátort, hogy az elõbbi / 35797 -es/ hozzászólásomat távolítsa el
mert a youtube linken olyan képi hatások láthatóak, amelyek destruktívan hathatnak az arra érzékenyekre.

Amikor belinkeltem, nem gondoltam át
nem mindenki olyan vastagbõrû mint én.

Köszönöm

Bizakodjunk, hogy majd a gyerekek és a fiatalok...

Lassanként talán a korosabbak is ébredezni kezdenek. Bár a kompkatasztrófában meghaltak szülei elsõsorban másokban keresik a bûnöst ahelyett hogy azon gondolkodnának el, õk mit tehettek volna másképp. Pedig ez is nagyon fontos lenne, hiszen a felismerés nélkül nem lehet elindulni a megfelelõ irányba.

Az viszont kissé mellbe vágott, hogy a Nell zenéjét - nem véletlenül - választották a videó készítõi, és éppen az elsõ fele zenei aláfestésének. Nagyon jó zene, de nem az életigenlés csúcsa. :(

A magyar nép önsorsrontó attitûdje tart már pár évszázada
-hol széthúz, hol szervilis, hol egyszerre a kettõ :-)
Nem is érdemes ezt tovább ragozni.
Állandó téma, hogy a massza lehúzza a fény felé törekvõket,
A fórum különbözõ topikjaiban napi szinten próbálja a kisebbség megértetni a masszával
illetve a fizetett tollnokokkal:
ez az út nekik is a semmibe vezet hosszú távon.

Nálunk is hagyomány kikúszni egy rangosnak tûnõ egyetemre
Ami gyakran be nem vallottan is csalódást okoz az érintettnek:
mielõtt ránk rakták a bolognai kalodát, jól mûködött a felsõoktatás,
küldték hozzánk a diákokat szorgalmasan.
mert tudták: nem ettõl függ.
Már aki tudta.

Koreában meg talán túl nagy az „összetartás” :-)
Olyan szinten, hogy ez már talán a hírhedten bekövesedett Konfucénak is túl szoros lehet a nirvánában.
Lassan elfogy a levegõ, így képzõdik a pompás múmia ;-)
erre spekulál egyébként ügyesen az Északot mozgató pszeudo –erõ
-de nem csinálok reklámot Csoszonnak, írtam Északról eleget
Kissé késõn jöttem rá, hogy gyakorlatilag Madonna szajhaelvét alkalmazza a kommunikációban:
Mindegy mit, csak beszéljenek rólam.
Az én szellemi bukszámat ugyan nem nyitja ki :-)

Közben Délen recseg –ropog eresztékeiben a rendszer.
nem is kell nagy megfigyelõ tálentum ahhoz, hogy summázzuk:
minden esetben gyerekek hozzák a tanítást.

Komphajó süllyed, tûzvész,
már –már szinte tudomásul vett diáköngyilkosságok
https://www.youtube.com/watch?v=QGe8oFK57YU

Az idol-kultúra szellemi áldozatai megszámlálhatatlanok
Õk azok, akik a nagyüres semmit mint értéket hordozzák, nevelgetik
s hamarosan gyermekeiken fog lecsapódni a jó nagy büdös szar.

A kintre örökbefogadott kölykök elsõ generációja lassan velem hasonló korú,
de bõven vannak még nyugati országokba dobott pulyák, akik deviáns –leleplezõ megnyilvánulásaikkal
–vagy éppen csak szép lassan, szerényen és csendben tönkremenve-
szintén óva intik a chaebol- és kütyürajongó tömeget attól, hogy ragaszkodjon agyatlan mindennapjaihoz.

a hwabyeong -posztban /transzkulturális pszichiátria/ már írtam errõl
önmaga által tiporva ez a nép
nem véletlenül ugranak napjában félszázan

Ez a kislány, aki egyébként úgy tûnik, nagyonis intelligens, újabb lakmuszpapír.
Nem a kölyök a hibás elsõsorban.
A rendszer, az életfelfogás, az oktalan társadalmi hierarchia,
ami mikro – és makroszinten is akadályozza továbblépést
az oldást és az oldódást

Már másodsor hivatkozom saját csodálatosan megírt mûveimre, de a téma iránt érdeklõdõknek
talán plusz infót ad a látókör szélesítéshez az alábbi link.
A képeken koreai középiskolások
leírták, ami a fejükben jár
http://koreaekkovei.blogger.hu/2014/04/25/feszul-a-ham-vasik-a-zabla-koreai-diakok-onmagukrol-oszinten

Egynémely táblácska –és a mögötte álló kölyök arckifejezése, gesztusai-
kendõzetlenül világít rá:
annyi minden lett szõnyeg alá söpörve az elmúlt évtizedekben
hogy ember legyen a talpán, aki nem tanyál el, amikor rálép.

A lélek nem nagyon kap segítséget, max. sámánoktól
-nagyon erõs a dzsungeltörvény.
A hagyományokból kifolyólag pedig, mivel az egyén alapból nem túl fontos
–kivéve ha pénzzel van kitömve és a társadalom nyakán él-
az elfojtás burjánzik kedvire.
nohát, ami meg el van fojtva
az többszörös erõvel tör ki.

A piramis csúcsán állók érdekeinek megfelelõ elváráskörbe belehajszolva az ifjúság
így egyre szaporodnak az ilyen esetek.

Meggyõzõdésem, hogy az általad ismertetett malõr –kié?- csak a jéghegy csúcsa,
amit már a média sem tudott eltussolni.
Mindenesetre érdeklõdve várom az okos és tehetséges gyerekek hasonló megmozdulásait.
nekik kell takarítani és újjáépíteni.

Meglehetõsen nehéz dolguk lesz.
Bár a tisztulás küszöbön áll,
nyaktörõ meló felvenni a harcot egy olyan, jelenleg még erõsebbnek tûnõ elõzõ generációval, illetve annak romlott krémjével
amely
–tudván, hogy kamaszkorban az énkép még homályos és mozaikszerû /ez a példaképek idõszaka/-
ilyen tehetséges gyerekeket az alsó csakrákra ható siker érdekében vizuálisan átszexualizál,
és okkult szimbólumhordozóként olyasmire használja fel õket, amirõl ha fogalmuk lenne
rückvercben hagynák el a színpadot.

https://www.youtube.com/watch?v=t6fPzVNIEB0

Két nappal ezelõtt hanguktaekwondooo jóvoltából igazi szívet melengetõ gondolatokat olvastunk, igazi koreai példaképeket állított elénk. Amirõl ma beszélek, a szõttes fonákja, de ezen is érdemes elgondolkodni.

Nemrégen volt szó a Miss RIpley c. drámáról, amelynek fõszereplõje – valóságos történet alapján – az elõrejutás érdekében mindent meghamisított. Az élet újabb ilyen esetet teremtett: egy 18 éves lány, egy állítólagos matematika zseni az ország napilapjainak címoldalára került azon állítása alapján, hogy két neves amerikai egyetem, a Stanford és a Harvard is helyet ajánlott fel számára. Dél-Korea ünnepelt. Egészen addig tartott az örvendezés, amíg – egy héttel késõbb – mindkét egyetem hivatalosan cáfolta a hírt.

Kiderült, hogy a bemutatott meghívólevelek hamisak.

Pedig az ünneplés nem volt akármilyen: a lány vendége volt egy rádiós talk-show-nak, apja hozzájárult interjúkhoz. Az emberek persze irigykedtek. Abban az országban, amelynek lakosai babonásan hiszik, hogy az egész jövõt az határozza meg, milyen egyetemre járt valaki, ahol a szülõk emberfeletti erõfeszítésekre, teljes eladósodásra hajlandók egy külföldi – lehetõség szerint amerikai – egyetemre való beíratás kedvéért, egy ilyen eset megerõsítést ad. Úgy tartják, ezen múlik a karrier, a házasság, szóval minden.

A csalódottság érthetõ: nemcsak a lelkesedésnek kellett kihunynia, hanem sokak nyilván szégyenkeznek.

Seol Dong-Hoon, a Chonbuk Nemzeti Egyetem szociológia professzora felhívta a figyelmet, a lány esete nem egyedülálló, õ egy hosszú lista végén szerepel. A témában legismertebb az a Shin Jeong-ah, akinek történetét a Miss Ripleyben dolgozták fel.
https://en.wikipedia.org/wiki/Shin_Jeong-ah

Ahogy Shin Kwang-Yeong, a Chung-Ang Egyetem a szociológia professzora mondta a The Korea Herald újságírójának: a történelemben ezer éven keresztül csak az arisztokratáknak volt esélye arra, hogy egy állami vizsga segítségével emelkedjen a társadalmi státuszuk.

Egy 418 cég részvételével lezajlott toborzási helyszínen Saraminban, a megkérdezett vállalatok 88,5 százaléka azt mondta, hogy elõnyt adtak azoknak, akik diplomájukat neves egyetemeken szerezték.

Egyes szakértõk rámutattak, hogy a rossz újságírás is okolható a botrányért. A koreai média túlzottan gyorsan kapta fel a hírt, az állítás valóságának ellenõrzése nélkül. Ennek hátterében persze a sajtó kiélezett versenye bújik meg.

Choi Jin-bong, aki tömegkommunikációt tanít a Sungkonghoe Egyetemen, azt fogalmazta meg:
"Kim viselkedése egy önarckép rólunk."

http://www.koreaherald.com/view.php?ud=20150616001090


Bennem kérdések merültek fel.
Nálunk másképp mûködik a média?
Magyarországon más a diplomák megítélése?
Az elmúlt tíz-tizenöt évben nem hallottunk számos történetet olyanokról, akik valamelyik futottak még amerikai egyetem diplomájával a zsebükben, hazatérve kiemelt fizetéssel és azonnal álltak munkába, miközben az itthon végzettek sokszor reményvesztetten és eredménytelenül küldözgették önéletrajzukat honi felsõoktatási intézményben kiállított diploma birtokában?

Mi a helyes megoldás? Megszólni, lesajnálni a koreaiakat, vagy okulni az õ példájukból, és ennek segítségével változtatni az itthoni gyakorlaton?
És egy utolsó kérdés: nem lenne okosabb, a külföldi diplomákra elköltött óriási összegekbõl versenyképes, sõt, a csodálat tárgyának tekintett amerikai egyetemeket túlszárnyaló felsõoktatás létrehozása?

Talán nem csak én emlékszem rá, hogy az athéni olimpián várakozáson alul teljesítõ egyik sportolólány szinte zokogva sajnálta magát egy rádióinterjúban. Azt hajtogatta, milyen nehéz sorsa van, és milyen rengeteget tanul, és lám mégis, képesek elmarasztalni õt halvány teljesítményéért. A leány tudniillik egy mérsékelten neves amerikai egyetem hallgatója volt, az intézmény csapatát erõsítette, amerikai bajnok is lett, tehát az amerikaiak számítása bejött. A sportoló nyilván sokat tanult, de azt önmaga érdekében tette. Hogy közben Magyarország vesztese lett a dolognak? Annyi baj legyen.
Azóta már újra a keblünkre öleltük.

Jó reggelt!

https://www.youtube.com/watch?v=-zruXM_Z3_s

A nyolcvanas években... hát igen, azok még más idõk voltak. Azóta valahogy megváltozott a világ. Talán azért is, mert a nõi fehérnemûket gyártó világcégek hozzánk is besorjáztak, és el akarnak adni mindenáron.
A push up ronda divat. Ha már a divatnál tartunk: törvényben kellene tiltani azt az újkori õrületet, hogy a férfiak megfosztják magukat - és a nõket - a vonzó szõrszálaktól, akárhol nõjenek is azok. Ki a fenének tetszik egy csupasz férfi?

holnap megyek is próbálni.
Megkérem a kisasszonyt, találjuk meg a megfelelõ méretet.
szelíd leszek
és alkalmazkodó.

A pusápos megoldásról nincs véleményem
végtelenül nagy disznóság.
Megtévesztés, legyen bármekkora a kebelméret
https://www.youtube.com/watch?v=4caj-z_rwI0

Ilyenkor beugorhat, hogy ha így át akarnak verni
–meddig?-
akkor esetleg az élet más területén is hasonló praktikák..? ;-)

de most tényleg.
Ezt a melltartó dolgot sosem értettem.
Minek az?
Rendben, a fizikailag bõvebben áldott hölgyeknél kényelmi okokból megfontolandó.
meg esetleg olyan csupa lyuk ruhánál /sztem azt se kéne erõltetni/.

De egyébként mégis kit tesz boldoggá?
Viselõjének kellemetlenséget okoz, mert becsomagolja a legnagyobb hõségben is azt a tartozékot,
melyben a zsírszövetek túlsúlyban, tehát
figyelem!
a melltartó karcsúsíthatja a keblet.

és nem mellesleg
mi is megfosztódunk a naturális esztétikai élménytõl.
ami megbocsáthatatlan vétek
a férfinem ellen.
Ezt a legszõrösebb szívû fejérnépnek is el kell ismernie.
/nem beszélve arról a kínról, amit lehámozása közben él át a hímember
–részvétem a képen látható kollégának/

Melltartó nélkül jártak sokan a hetvenes években, a nyolcvanasok elején
Zsenge ifjúságom csodaszép emlékei között tartom számon ezeket a normális éveket
Miért ne lehetne õket visszahozni?
Sokkal egészségesebb, szellõsebb szokás volt.

A szépnem elégedettebben, kényelmesebben élné napjait,
tudva, hogy szabadon ringatózva még izgalmasabb, mint azzal a marhasággal
mi pedig boldogabban tennénk az asszonyok kedvére, az élet minden területén, úgy elvarázsolnának minket.

megfontolásra visszaküldeném a javaslatot

addig is, koreai melltartóreklám 1985 –bõl

https://www.youtube.com/watch?v=Syk1FLXMpBs