no comment

no comment

ok - Zorroé az elsõbbség :)

Sajnos nem. De most nem is merültem még annyira bele a keresésbe.:-) Csak belepillantottam a Chris Meier-es kínálatba.:-)


Ne haragudjatok, most a Zorro miatt el, hogy készíthessem a képeket.:-))

Addig is jók legyetek!:-))

és Luciana nem esett a lábaid elé véletlenül? :)

S nem is kerestem sokáig.:-)) S úgy "belelapoztam" itt a neten lévõ kínálatba.:-))

Néha tényleg kész kincseket lehet találni!:-)))

miket lelsz ma! - ügyi vagy! :)

Berakom Marlene-vel történt interjút is.:-))

http://www.youtube.com/watch?v=t_v_cmZgQrA&eurl=http://www.laespadaylarosa.eoldal.hu/cikkek/a-szereplokrol/marlene-favela&feature=player_embedded


Marlene Favela: „Esmeralda egy fiatal, arisztokrata lány, aki Spanyolországban született és egy gazdag, befolyásos családban nõtt fel. Õ egy nagyon vidám, gyengéd és érzékeny lány, de egyúttal erõs asszony is, aki egy nagy átalakuláson megy át, mikor megérkezik Amerikába. Családi okok miatt érkezik, az apját kinevezik Los Angeles kormányzójává, és amikor megérkezik, akkor azonosul igazán önmagával, azzal, aki õ valójában, itt találkozik a múltjával. Nagyon szenvedélyes, de mindenek elõtt nagyon erõs nõ, és ez nekem nagyon tetszik.” „Esmeraldában megtalálhatók az én tulajdonságaim is, ahogyan én is birtoklok párat az övéi közül. Nagyon emberi karakter és nagyon életszerû is, mivel – bár sír és szenved – erõs, mint ahogyan a legtöbbünk, mikor arra kerül a sor, hogy meg kell védenünk magunkat, ha bántanak, vagy ha valamiért küzdeni kell, mi is erõsek vagyunk, de sírunk is, ha fájdalmat okoznak nekünk. Nagyon emberi.” „Mindig is szerettem volna egy kosztümös telenovellában szerepelni. Ez volt az álmom mindig. Hallottam a Zorróról, ami már igazi legenda, és többször filmre is vitték. Nagy csodálója vagyok a filmeknek és a szereplõiknek, fõleg Catherine-nek [Catherine Zeta-Jones], akinek a szerepébe most én bújok, csodálatos és gyönyörû színésznõ, örülök, hogy most én is részt vehetek ennek a legendának a spanyol nyelvû tévés változatában.” „Voltak nehéz jelenetek, harcjelenetek, meg kellett tanulnom vívni, lovagolni… de nem csalódtam, mert nagy élmény volt, nagyon boldog vagyok ebben a szerepben, azt hiszem, már egy kicsit a saját részemmé is vált. Ez a legszebb része a dolognak, amikor a karakter már benned él, és ahogyan olvasom a részek forgatókönyvét, már átérzem, ami vele történik. Azt hiszem, ezen az átmeneten én pont most estem át, már tudom, hogy értsem meg a szereplõt. De eddig is nagyon élveztem.” „Igazából nagyon keveset tudtam készülni a szerepre az idõhiány miatt, korábbi elkötelezettségeim miatt késõn tudtam csak megérkezni és egybõl nekiálltunk forgatni, de nagyon szórakoztató volt, kivételes tanárom van, nagyon türelmes és nagyon sokat dolgoztunk közösen. Christian Meier is sokat segített, akivel a harcjelenetek zömét játszottam. Csodálatos. Úgy élvezem, mint egy kislány. És a lovaglás… már lovagoltam korábban is, de nyilván itt más a helyzet, mert itt sokkal finomabb, „arisztokratikusabb” lovaglási modort kell elsajátítani, nem mindegy, hogyan fogom a gyeplõt, én másfajta lovagláshoz voltam szokva, nem olyanhoz, ahol a kamerának kell pózolni. Ez volt az, ami talán a legtöbb munkába került.” „Csodálatos helyre kerültem, nagyon tehetséges, profi, elhivatott emberek közé. A szereposztás lenyûgözõ. Biztonságban érzem magam közöttük, mintha otthon lennék. Nem csak a mexikóiak miatt, akik itt vannak, hanem a többi nemzet miatt is, kolumbiaiak, peruiak, mind-mind egy csodálatos csapatot alkotnak. És azt hiszem, ez a képernyõn is tükrözõdni fog.” „A sorozat tele van varázslattal és bájjal. Egy kosztümös sorozatról beszélünk, ami emellett rendkívüli tájakon és helyszíneken is játszódik. Csodálatos munkát végeztek a felkutatásukkal. Általában ilyen dolgokat az ember nem szokott látni a tévében, olyan a hangulat, mintha egy mozifilmet forgatnánk. A sorozat HD-képminõségben készül, sokkal tisztább a kép, öröm nézni. A jelmezek mesések, a forgatókönyv fordulatos és látványos elemekben gazdag, a történelmi környezetet is figyelembe véve, olyan elemekkel, melyek csak ebbe a változatba kerültek bele. Igazi hajókat, igazi korhû kalózhajókat használtunk. A szereposztás csodálatos, mind a tapasztalt színészeket, mind a tehetséges fiatalokat tekintve. Christian… a lányok kedvence. Nagyon feltûnõ jelenség. De minden férfiszereplõre elmondható ez, mind nagyon jóképûek, jó színészek, nem is beszélve a nõkrõl, akik isteniek, minden igény ki lesz elégítve. A történet zseniális, elõször azt hittem, nehéz lesz ezt a történetet televízióra adaptálni, de remekül sikerült, nagyon elégedett vagyok. Nagyon.”

nagyon jól tetted :)köszike :)

Neked is szia!:-)

Ugye?:-) Úgy megörültem neki hirtelen, mikor megláttam, mondom, gyorsan megosztom veletek is!:-))

nem mindegyik onnan van, azért nincs rajta logó - van, ahol nem logóznak...

Nincs mit!;-))

Nagyon jó kis cikkek ám! Kerestem, hogy ki lehet a fényképész, ezért figyeltem fel a logóra! Ezek szerint mindegyiken ott kellne, hogy legyen, ha az övék lenne a dicsõség... :))

köszi, Betty - nagyon jó :)

a mindenhol - az pontosan 6-ból 2-n van, ha jól láttam... de sebaj. A gond akkor van csak, ha sajátodként prezentálsz valamit... A logó pont arról tájékoztat, hogy kié a dicsõség... :)

Sziasztok!:-))

Hoztam én is nektek valamit, remélem, tetszeni fog mindenkinek!:-)) Bár lehet többen láttátok már.:-)

http://www.youtube.com/watch?v=csJ_xo93Asw&eurl=http://www.laespadaylarosa.eoldal.hu/cikkek/a-szereplokrol/christian-meier-beszel-&feature=player_embedded

S a hozzá tartozó fordítás:

Christian Meier: „Diego… egy olyan fiú, aki egy indián asszony és egy spanyol férfi gyermeke. Amerikában születik, de Spanyolországban tanul, majd pedig visszatér, azokkal az ideákkal a lelkében, amelyeket a francia forradalomról és a liberalizmusról tanult, egy olyan fiú, aki otthonosan mozog a világ minden táján. Mély fájdalmat érez a népe miatt, akik el vannak nyomva, és erõsen él benne az a lelkület és az a szomorú eltökéltség, hogy tegyen valamit értük. Ám ezt az érzést mindig elfojtja, csak akkor veszi elõ, amikor egyedül van, vagy az atyával vagy Bernardóval, akik az egyedüliek, akik ismerik Diego mindkét arcát. Mindenki más elõtt ennek ellenkezõjeként jelenik meg: jó sora van, a nõk bolondulnak érte, boldog, teljes életet él, mindent elért, amit csak lehetett, és keményen megdolgozott érte. És itt ér el egy olyan konfliktushoz a történetben, ahol már nem tud tovább színlelni. Zavarja, hogy meg kell játszania magát, holott valójában mély dühöt érez a spanyolok iránt, akik ártanak az indiánoknak. Ezért pedig rendkívül ellentmondásos személyiség. Zorro az egyetlen fegyvere, amivel gyakorlatba tudja fordítani azokat az ideákat, amiket birtokol, hogy egyenlõséget teremtsen az emberek között és harcoljon a zsarnokok ellen, alapjában véve azok ellen, akik a hatalmat kézben tartják. Zorro egy rendkívül szótlan alak. Diego tudja, hogy nem beszélhet Zorróként sokat, nehogy leleplezõdjön, nem mutathatja meg az igazi arcát, ezért Zorro megjelenései mindig nagyon gyorsak, és ha beszél, mindig egyenesen az illetõ arcába néz és mindig csak két-három szót szól, és ezzel tökéletesen teljesíti, amit szeretne. Nagyon nagy félelmet kelt a megjelenése.” „Azt hiszem, hogy az az életerõ, ami Diegót jellemzi, bennem is megvan. Az az életerõ, amit Diego csak színlel, ugyanis õ valójában sokkal visszahúzódóbb, nyugodtabb figura, mint amit elénk tár. Amikor ezt az életerõt megjátssza, akkor abba egy kicsit beleadom a sajátomat is. Diego nagyon sokat használja a humort, ami számomra is kedves dolog. Elsõsorban fekete humorról van szó, és ha lehet, Zorro humora még „feketébb”, de sokkal kevésbé egyértelmû. Ez szintén olyasmi, amit saját magamból kölcsönzök mindkettejüknek, a humor az én életemnek is része, nagyon fontos nekem. Nagyon élvezem, amikor akár Diego vagy akár Zorro átvitt értelemben beszélnek, vagy saját magukon viccelõdnek. Ez nagyon megfogja a nézõket is, akárcsak a többi szereplõt. Ezt sokszor kihasználom.” „Kisfiúként én is beöltöztem Zorrónak. Azt hiszem, a Szent Lajos napi bálon is Zorro voltam. Ezt a jelmezt a legkönnyebb elkészíteni, minden boltban lehet kapni, de ha mégsem jutunk hozzá, az ember fog egy fekete kendõt, vág két lyukat rajta a szemednek, fest magának egy kis bajuszt anya szemceruzájával és máris te vagy Zorro. A többi már nem érdekes, hogy piros köpenyt húzol-e hozzá, vagy nem, a lényeg az álarc. Gyerekkoromban sokszor játszottam, hogy én vagyok Zorro, de sosem gondoltam, sosem álmodoztam arról, hogy egyszer majd valóban eljátszhatom. Elég hirtelen ért a felkérés. Ritkán van ilyen lehetõség, hogy mikor megkapja az ember a lehetõséget, már ismeri a szerepet, ez történt velem is, lévén nagy fanatikusa a Zorro-történetnek. Természetesen nagyon boldog voltam.” „Amikor felkértek a Zorro fõszerepére, egybõl megmondták, hogy tökéletesítenem kell a lovaglásomat. Korábban már lovagoltam, de igazán csak a La Tormenta [Cristian elõzõ sorozata, 2005-ben forgatta Natalia Streignarddal szintén a Telemundónak], forgatásán tanultam meg. Ott azonban nem volt szükség semmilyen különleges stílusra, úgy lovagolhattunk, ahogy kedvünk tartotta. Zorro sokkal nemesebb, nemesibb figura, ezért más a lovaglási modora, egyenesen ül, a végtagjait szorosan a teste mellett tartja, egyenesebben lovagol. Ezt nekem hónapokig kellett tökéletesítgetnem Frances-szel. Frances a ló, akit a történetben Tornádónak hívnak. Hónapokig gyakoroltuk, hogy hozzámszokjon, felismerjen, hogy én hozzászokjam, hogy megtanuljak olyan dolgokat, amiket korábban nem tudtam, hogyan üljek fel a lóra elegánsan, elérni, hogy a ló felágaskodjon, hogy amikor elindulok, õ kövessen, amikor én megállok, õ is megálljon, és hogy megszokjuk, felismerjük egymást. Szinte barátok lettünk. A vívással hónapokig dolgozam, elõször az olimpiai bajnok vívókkal edzettem, akik az alapvetõ megállásokat, mozdulatokat tanították meg, majd Leóval, a tanárnõmmel gyakoroltunk, aki a moziban és tévében alkalmazott vívás szakértõje. Megtanultam a lépéseket, sokkal leegyszerûsítettebben, mint ahogyan az a képernyõrõl lerí. Kemény volt és fáradságos, de nagyon élveztem, hogy új dolgokat tanulhatok meg. Ez a szép ebben a szerepben, hogy olyan dolgokat tanulhatok meg, amikben sosem gondoltam, hogy valaha is részem lesz mint civil.” „Otthon is szoktam gyakorolni, de igyekszem, hogy a kamerák elõtt már minden tökéletes legyen. Könnyû dolgom van a nehezebb fizikai feladatokkal, bár a producerek mindig félnek a rizikótól, hogy valami bajunk esik, de mindig megpróbálom én elõbb megcsinálni a jelenetet, mint a dublõr, és nagyon szeretem azt az érzést, amikor tudom, hogy valami nekem is sikerült, amit egyébként a való életben nem csinálnék. Nagyon élvezem. Azt hiszem, ha nem lettem volna színész, dublõrnek mentem volna.” „Amit a La Tormentában csináltunk, nagyon sokat segített abban, hogy a lovakkal együtt tudjak dolgozni, megtanultunk vágtázni, elengedett gyeplõvel, kéz nélkül lovagolni, lõni a ló hátáról, satöbbi. A Zorróval úgymond egy második lépcsõfokra léptem, vagy inkább mintha két lépcsõfokot feljebb ugrottam volna, megtanultam falakon átugrani, amit a La Tormentában nem csináltunk, Santos [Cristian karaktere a sorozatban] csak a bozótvágó kést használta, most megtanultam kardozni, mikor megtanultam a jobbal, jöhetett a bal, így már mindkettõvel tudok vívni, akár egyszerre is. Szóval sokat tanultam.” „Zorro volt a történelem elsõ latin-amerikai hõse. Kicsivel több, mint nyolcvan éve létezik csak. És ez az elsõ alkalom, hogy spanyol nyelven is filmre viszik a történetét, tehát megéri vetni rá egy pillantást. Nagy büszkeség, hogy végre van egy spanyol Zorrónk is. Másodsorban, még sosem készült egy olyan tévémûsor, kifejezetten tévénézõknek, mint ez. HD-képminõségben dolgozunk, egy olyan produkcióban, ahol nem sajnálták a pénzt egyetlen jelenetre sem. A történet rendkívüli, a látványvilág – úgy a helyszínek, mint a jelmezek – megtervezése, a színészek mind elsõrangúak. Nincs ok, amiért azt mondanám, hogy ne nézzék. Minden arra mutat, hogy sikeres lesz és az embereket magához láncolja majd.”

Milyen fura! Mindenhol ott a Forum logója! :)) Felmentem az újság honlapjára és ChM nevére nem adott találatot.. :(