Santos, Maria Nieves egy bárban iszogatnak, elemlzik a történteket
S: gyûlöl engem és igaza van, én is gyûlölöm magamat. Annyira gyönyörû, intelligens, elnyomott az érveivel, elárasztott a sártegetéseivel és megérdemlem, megcsókoltam õt és ezért gyûlöl
Maria Nieves: Hát, innen kívülrõl úgy tûnt, élvezte a csókot, sõt viszonozta, de rendesen!
S: Én is így hiszem, de Mariselának igaza van, megcsókoltam, pedig õ Barbara lánya és Barbara...
MN: az asszonya, igen, hát az szörnyen bonyolult, kényes helyzet, nem szeretnék a helyében lenni, mert maga az anyjával él de szerelmes a lányába...
S: Ne keverd a dolgokat, én nem vagyok szerelmes... (döbbent fej, gondolkodik) Istenem, Maria Nieves, én egy gazember vagyok, egy bolond, erkölcstelen, az anyával élek, de most veszem észre, hogy a lányába vagyok szerelmes! (*végre leesik neki, ez is nagyot koppant)
S: az elsõ csókja volt (mosolyog, döbbenet még mindig az arcán)
MN: Bocsásson meg Don Santos, de nekem is meg kell csókolnom valakit. Elkísértem megkeresni Mariselát, de most már menni akarok
S: Igazad van MN, a ki helyünk ott van, Araucán, visszamegyünk, már nincs mit tennünk itt. Mariselának joga van elfelejteni engem, én elengedtem, amikor õ szeretett engem, az én hibám, hogy elveszítettem. Irány Altamira.


Db Ceci után Mijunál próbálkozik, megfenyegeti, de úgy tûnik nem is Muji írta a levelet.

Estére Santos hazatér, Antoniot együtt találja a családdal, majd ketten maradnak, egy fánál ücsörögnek. Ismét a szokásos "beszélgetésük", mindenki mondja a saját dumáját, de a másik nem figyel. Antonio Cecirõl mesél, Santos Mariseláról, egy dologban megegyeznek, a elrontották a múltban a dolgokat és ezen nem változtathatnak. Majd megegyeznek késõbb találkoznak, sok mindent meg kell beszélniük. Ölelések.

Maria Nieves hazaér, Carmelito, Pajarote nagyon megörülnek neki, (*nagyon arik :)) MN egybõl jön a kérdéssel: Teljesítették-e, amit kért tõlük (hogy vigyázzanak Altagraciára, nehogy valaki a közelébe férkõzzön) A fiúk elkomorodnak.

Marisela közben Mauricenak meséli mi történt, elmeséli a csókot. M: Barbara az anyám és õk egyött vannak, én nem lehetek szerelmes Santosba, ez nem vezetne sehova.

Santos hazatér teljes letargiában, csalódottság az arcá, Dona fogadja, jönnek a kérdések, miért nem mondta, hogy a fõvárosba megy, Santos csak azt akarja hogy hagyja békén, nem akar veszekedni és fáradt.
DB faggatja, hogy vele voltál, ugye? Mariselával találkoztál?
Santosnál felmegy a pumpa, üvölti hogy Igeeeeen, láttam õt! most elégedett vagy?
S: otthagyja azzal, hogy már nem bízik benne, nem hiszek neked Barbara és köztünk vége mindennek (*pfff dejavu érzés, mintha megtörtént volna már ez, nem?) Santos felmegy a szobába, már pizsiben van, fogja a párnáját... DB beállít: már nem akarsz velem aludni? (*uramég, mégis mit gondolt, hogy igen????de szánalmas) S: Pontosan, egyedül akarok lenni, és ha ezt nem tudod megérteni... hát nagyon sajnálom. kimegy

Mau tovább beszélget Mariselával, gyõzködi a lányt, hogy Santos szereti õt, mindig is szerette, csak fél bevallani Marisela mondja milyen csodálatos volt a csókjuk, de õ belefáradt a szenvedésbe, nem akar többet szenvedni egy lehetetlen szerelem miatt

Santos Marisela szobájába megy aludni, leül az ágyára, Mra gondol, mikor beteg volt és elõször mondta a lányneki, hogy szereti. Majd gondol a csókra, simogatja az ágyat, és mondogatja, hogy bocsáss meg, bocsáss meg, Marisela!


Antonio Luciánál, bocsánatot kér tõle, elmondja hogy befejezte Ceciliával, csók

DB beállít Santoshoz, leveti a ruháját, és tök meztelenül felajánlja magát. Santos meglepett arcán mintha kis félelem is lenne hihi

VÉGE

Elõzetes:
ismétlik a csókot és hogy DB ott áll Santos elõtt meztelenül. Santosnak cselekednie és döntenie kell. Marisela tovább beszélget Mauval, Marisela: a történetem Santosszal ezzel a csókkal befejezõdött Mau gyõzködi, hogy értsd már meg, nem veszel el semmit sem Barbarától

szia Tücsök!
Örök hála:)

Tartalom - DB cap 116
----------------------------
Folytatjuk a csóknál... jó hosszan tart még :) Majd
Marisela: (mosollyal, kis döbbenettel még) Az elsõ csókom és tõled kaptam, Santos (Santos csak mosolyog) és akkor jön a pofon... hatásszünet... Mit hiszel, ki vagy te? Miért csókoltál meg? Elraboltad az elsõ csókomat
S: Én nem loptam semmilyen csókot, te csókoltál meg engem és ne tagadd, szerelmes nõként csókoltál meg.
M: Nem akarlak meghallgatni, tûnj el innen (közben siet be a házba) Santos még mindig mosollyal az arcán megy utána, gyere ide, még nem fejeztük be a beszélgetést!
De Marisela rácsukja az ajtót, szó szerint, Santos lábára.


Cecilia közben Antonioval, Antonio reklamál, hogy mióta nem írt neki, nem látogatta és a gyereket se vitte be hozzá. Ceci elmeséli hogy bent volt és mit látott. És ezek után még Antonionak áll feljebb, ismét elõjön Lorenzoval, hogy egy ágyban aludtak, Lorenzo is Ceci ágyában halt meg, biztos épp... de jön a pofon neki is! C: velem így nem beszélsz, engem tisztelni fogsz! Antonio tovább reklamál (teljesen õrült), Ceci: ha nem vagy képes tisztelni, akkor ennyi, a gyereket bármikor láthatod, de köztünk nem lesz semmi. Ebben megegyeznek, Antonio el.


Marisela elbújik a gyerekekkel egy teremben, Santos bedönti az ajót és kiabál, hogy már pedig beszélni fogunk. Meghallja hol van Marisela, simul az ajtóhoz, kérleli nyisson ajtót, beszéljenek, mint 2 felnõtt, és bocsásson meg neki. Mondja, hogy elragadta a hév, mindig is meg akarta csókolni, és mennyire gyünyörû stb stb... majd a gyerekekhez szól, hogy segítsenek, gyõzzék meg a tanítójuk, hogy nyissa ki. (Édes jelenet:)) Végül gyerkõcök el, Marisela kinyitja. Santos áll bambán az ajtónál, olyan szemekkel nézi Mariselát húúúúú :)

M: Jól van, beszéljünk
S: Gyönyörû vagy Marisela, annyira nõnek látszol
M: Nõ vagyok mióta megszülettem, nem vagyok se több, se kevesebb nõ azóta, tehát beszélj
S: Marisela én nem akartam tiszteletlen lenni veled, nem akartalak megcsókolni
M: De megtetted és jóideig úgy maradtál, szóval ne hazudj
S: Jól van, de te is megtetted és nem úgy tûnt, hogy nem tetszett
M: Mert megleptél de ne beszéljünk róla, mi az amirõl akarsz velem beszélni
S: Marisela, ez az év nagyon hosszú és szomorú volt nélküled, nemtudtam semmit rólad, nagyon büszke vagyok rád, hogy ennyi mindent elértél, hogy tanulsz, dolgozol a gyerekekkel és annyira szép vagy, egy elegáns nõ és azok a csodás ajkak... Marisela most vettem észre, hogy menekültem elõled, mert annyira fiatal lánynak láttalak
M: Most is fiatal vagyok, csak 1 évet öregedtem
S: Igen, már öregasszony vagy, de jól áll neked (nevetnek mindketten :) és úúúgy nézik egymást aaah)
S: Istenem, Marisela, annyira hiányoztál (végre belép az ajtón) és átöleli, majd nézik egymást, csak nézik
S: Marisela, nem tudom elkerülni és megcsókolja! (Hosszú, szenvedélyes csók) De Mariselának eszébe jut, mikor elõször látta Santos B-val a tóban és ellöki magától
M: elég Santos, mi lelt téged? Elfelejtetted, hogy te az anyám szeretõje vagy, beteg vagy, mit akarsz tõlem? A szeretõddé akarsz tenni, miután beleuntál Barbarába? Most, hogy már nem is gondoltam rád, most hogy felismertem, hogy hibát követtem el, mert belédszerettem... És most hirtelen elõbukkansz, megpróbálsz megcsókolni, átölelni és ki tudja még mit, miérrt Santos, miért? válaszolj!
S: (keresi a szavakat) Én nem gondolkodtam, csak cselekedtem
M: Pedig azelõtt mindig gondolkodtál és most hagyod, hogy az ösztöneid, a szenvedély irányítson, miért? Mi történt veled Santos, nem veszed észre ki vagyok én? Annak a nõnek a lánya vagyok, akivel ágyba bújsz nap, mint nap, mert továbbra is vele alszol, nem? válaszolj!
S: Marisela bocsáss meg, igazad van (*ekkora hülyét grrrrr már õ is elfelejtette, hogy szakított Barbarával????)
M: Rendben, akkor már láttál, jól vagyok és folytatom az életemet, ahogy eddig (könny a szemében) most pedig menj, és ne keress újra, kifelé, vagy hívom a rendõrséget!
Santos: (arcán a döbbenet) Marisela, mit teszünk azzal, amit érzünk (néz rá olyan szemekkel uuuh)
M: Santos, nekem és neked már nincs mirõl beszélnünk

Késõbb Marisela kimegy az elõtérbe és mondja az intézmény vezetõ nõnek, hogy hívja a rendõrséget. De Santos jön utána, hogy erre nincs szükség, már megyünk is. Elmennek Maria Nievesszel.


Altamirára érkezik egy névtelen levél Santosnak, de persze DB egybõl felnyitja, a levélben B-t ócsározzák, gyilkosnak nevezik...

Lucia az apjának panaszkodik, hogy elbánt vele Antonio, elhagyja egy mondat a száját: pedig olyan kevés idõm maradt hátra (*ujjuj beteg a csaj, meg fog halni hmm)

Db ismét forral valamit, az embereivel pusmog, Lucia apját akarják ezúttal meglopni, valami szállítmányt akarnak kirabolni(*???)

DB megérkezik Cecihez, inzultálja, azt hiszi Ceci írta a levelet. Ceci jól visszavág, milyen jogon nyitja ki Santos levelet, te aztán nem tisztelsz senkit és semmit. Majd kitessékeli a házból.

folyt. köv, csak nagyon fagy, hátha elveszik

én azt gyanítom, hogy Balbino!!!!

jaj, köszönöm! Észre sem vettem közben - álmosodom :)

jó éjszakát, szép álmokat neked! :)

megyek aludni
jóccakát, hasta pronto! :)

hm, de nem ám! ott látjuk a harmadikat majd :) ojalá!

ok persze, valószínû ez is benne van :)

na akkor ezek után MN és Santos egy bárban söröznek... kibeszélik a történteket.
S: Marisela gyûlöl és én is gyûlölöm magamat. Úgy tûnik bolond vagyok. MN nem is érti mi történt, mondja, hogy kívülállóként úgy látta, hogy Marisela viszonozta. Santos egyetért. Santos áradozik Mariseláról, milyen gyönyörû lett. S: Mariselának igaza van, ez nem lehetséges, hisz én az anyjával vagyok. Én szerelmes vagyok.... gondolkozik... a LÁNYÁBA! (édes mosoly az arcán) S: De elvesztettem õt, az én hibámból
ezek után MN azt mondja, nekem is meg kell csókolnom valakit, haza akarok végre menni.
Santos: igazad van, menjünk és fizet.

Még az történt az elsõ felében, hogy Santos Altamirára kapott egy névtelen levelet, (DB persze azonnal felnyitja) amiben Barbarát mocskolják és gyilosnak nevezik. Aztán DB beront Cecihez üvöltve (mint mindig) vádolja, hogy õ írta. Ceci persze cáfol, mi köze hozzá de amúgy meg, hogy jut eszébe B-nak kinyitni Santos levelét. Fejéhez vágja, hogy te nem tisztelsz senkit és semmit, majd kidobja a házából (Bravó Ceci, mostanában nagyon tud :)) Késõbb a faluban Mujit vádolja ugyanezzel, de nem Muji tette (hihi gyanítom Sapoék vannak emögött)

lényeg kb ennyi, délelõtt írok hosszabbat

el encuentro real entre Santos y Marisela va a ser en Altamira, junto a la tumba de Lorenzo, es es mi apuesta.

Hm - nem rossz elgondolás :)

Nagyon a fülembe cseng Lorenzo búcsúja Santos-tól! Világosan elmondta akkor, hogy mi lesz... és Santos-t akarja Marisela-nak! :):):)

Además está la carta de Ceci pidiéndole que cumpla la voluntad de su padre, para mí que recupere la hacienda y a Santos también.

látod, más is így gondolja, hogy Lorenzo utolsó akarata nemcsak a birtok, hanem Santos megszerzése is :):):

jaj, de kár, hogy nem láttam! :(:(:(

köszike :) nem láttam egészen 2:35-ig bárost sem

ja és az elsõ csók után üvöltöznek egymással, ugyanúgy mint annak idején, kezdetekkor :) szerintem ez nagyon édes volt benne, csak kár, hogy utána jött a defekt...

jó éjt neked is :)

én is totál kikészültem.... mondjuk várható volt, hogy Párraga nem hagy minket örülni sokáig, a beteg agyának azonnal cselekednie kellett

így van, elkullogott, ez a jó szó rá

Tehát csók, csók, még az elõzõ rész végérõl, Marisela viszonozza, átkarolja Santost aaaaw :) csók után, kis hatásszünet... Marisela: az elsõ csókom és tõled kaptam... majd jön a pofon! Miért tetted ezt, he? Santos: néz egy darabig, majd: hát te csókoltál meg engem! M: elloptad az elsõ csókomat, közben fut be a házba, Santos: én csak megcsókoltam egy nõt, aki szerelmes belém, Marisela rávágja Santos lábára az ajtót (fáj neki :D) Santos berontja az ajtót, Marisela után ered, de M elrejtõzik a gyerekekkel a foglalkozó szobában. De a gyerekek elárulják, hogy bent van. Édes jelenet, Santos ajtónak simulva mondja a szépeket, Marisela bent a gyerekekkel, közben vigyorog :)) (Itt kicsit leblokkoltam és elfelejtettem jegyzetelni, nem tudom miket mondott :( ) Könyörög nyissa ki az ajtót, beszéljenek mint 2 felnõtt ember. Gyerekek el, ajtó nyit, Santos beljebb lép... úgy néz Mariselára hogy te jó ég, leesem a székrõl :D azt mondja hogy tan mujer lettél. Marisela: olyan nõ vagyok, mint eddig, se több, se kevesebb, de Santos csak bámulja :) továbbra is a szépségét dicséri, meg hogy azok az csodás ajkak... mondja mennyire büszke rá és hogy hiányzott neki, hosszú volt ez az egy év... és akkor közelebblép, átöleli, majd nézések... S: no puedo evitarlo és BESO de olyan jó nagy, szenvedélyes aaaajjjj :))) a csók közben Mariselának eszébe jut amikor elõször látta Santost DBvel a tóban, és ellöki magától. M: mit akarsz tõlem, miért csókoltál meg? a szeretõddé akarsz tenni? Santos csak bambul, Marisela ismétli a kérdést vagy 3szor, miért csókoltál meg? miért, mikor az anyámmal alszol minden nap? S: Igazad van! lehajtja a fejét bocsáss meg (itt megfojtanám, ekkora idióta a világon nincs) Marisela: rendben, akkor folytatom tovább az életem, minden úgy lesz, mint eddig, eredj innen! (szegény lány a sírás határán :( valószínû õ is egy te amot várt) Santos továbbra is azzal a buta képével, de mit csinálunk? Marisela már nem akarja tovább hallgatni, elküldi, hogy nincs mirõl beszélniük.

Marisela ki elõtérbe, mondja annak a nõnek, hogy hívja a rendõrésget. Jön Santos utána, hogy erre nincs szükség, és elmennek MNszel... és ENNYI :(((

A báros jelenetet láttad már?

szép álmokat neked :)