Helyszín

Vinczemill


Fehérmívesség és a türelmes papír

Könyvek anyaga, a hivatal felszerelése, a tudós eszköze, a tanuló kincse, a barátság fenntartója, a papír a világ legnagyobb haszna. Szellemi és anyagi műveltségünk, társadalmunk épülete a papírt nem nélkülözheti. Öröklött tudásunkat ez az íróanyag mentette meg az idő semmisítő kezétől, a papír segítségével gyarapíthatjuk tovább ezt az örökséget, s hagyományozhatunk sok mindent az utókorra.

Mielőtt Kr. u. 105-ben feltalálták a papírt, különféle puha anyagba, agyagba, viaszba írtak, de nem volt ismeretlen a nagyra nőtt levelek, állatbőrök (a pergamen) alkalmazása sem. Jóval korábban az egyiptomiak a papyrus nád háncsából készítettek írásra alkalmas tekercseket (ez volt a ma ismeretes anyag névadója). Legősibb darabjai 5500 esztendősek. Amikor kevés papyrus nád termett, más anyag
után néztek: 3500 éve e probléma megoldására kezdték a pergament használni. Előnyös tulajdonsága volt, hogy hajtogatás közben nem töredezett, így könyvvé köthették a kisázsiai Pergamonban feltalált pergament. Hátrányaként költséges voltát említhetjük. Ho-Ti császár minisztere, Caj-Lun nevéhez fűződik az ötlet: javasolta a császárnak, hogy a nehéz bambusztábla és a drága selyem helyett papírra
írjanak. A császár elfogadta és elrendelte a papírkészítés elterjesztését.
Szinte csak cellulózt tartalmaz a rami vagy a kínai fű, de mifelénk egyik sem honos. Temérdek ruhaneműnk van, amelyek tökéletesen alkalmasak papírgyártásra, mert olyan növényekből készülnek, mint a kender és a len. Ezek java része pedig cellulóz. Ráadásul már feldolgozott formában, tehát papírkészítéshez elegendő szétdarabolni, megtisztítani: lúggal vagy mésztejjel kioldani belőle az egyéb anyagokat – így csak a cellulóz marad. Ezek után őrölni kell a rostokat. Vörösmarty Mihály „Gondolatok a könyvtárban” című versében megjegyzi: „… Országok rongya, könyvtár a neved…”.


Vincze Lászlót matematikai és kémiai vonzódása vezette a kazincbarcikai vegyipari szakközépiskolába. A Budapesti Műszaki Egyetem vegyészmérnöki kara következett volna, csakhogy átirányították a Könnyűipari Műszaki Főiskola papíripari szakára. Csekély érdeklődéssel vágott neki a képzésnek. Diplomát szerzett, majd a Szentendrei Papírgyárban dolgozott művezetőként. Látott egy hiteles dokumentumfilmet a bázeli papírmúzeumról és papírmerítésről, megérintette tanult szakmájának múltja.

Minden érzékszervét erre állította: irodalmat keresett. Leginkább a Papíripari Vállalat
Kutatóintézetének könyvtárában, az Országos Széchényi Könyvtárban, az Iparművészeti Múzeum könyvtárában és az Országos Levéltárban. Azután pedig kezdetleges eszközöket készített. Elsősorban művészi és protokoll-igényekre szabja termékeit a papírmester. E téren nem csupán a minőség, az időállóság is kiugróan fontos. Ha csak cellulózból, rongyalap nélkül készül egy szép oklevél vagy egyetemi diploma, száz évig megőrzi minőségét. Sokkal jobban mutatnak, exkluzív hatásúak a kitüntetési okmányok, esküvői meghívók, ha minél rusztikusabban néznek ki!
Örök barátság fűzte Kányádi Sándor költőhöz, aki „papírmónárnak” nevezte el Lászlót. Napjainkban nincs szakmai iskolarendszerű képzés, a korábbi 14 hazai papírgyárból stabilan a Diósgyőri Papírgyár működik. Azon kívül 2-3 papírgyár termel, azok tulajdonlása, működése időnként rapszodikus.


„A Föld kicsi, határok nincsenek. Ha valaki valamit szívből, igazán akar, és kitart mellette, akkor a sors is akarni fogja, s az álom megvalósul” – ezt a felfogást vallotta és vallja Vincze László, és 1985-ben létrehozta önálló vállalkozását. A Vinczemill műhelynek Szentendre a központja, és Fedémes a szülőfalu ad otthont a papírmerítő
alaptevékenységnek. Itt készülnek a savmentes, kiváló minőségű kézzel merített papírok, fehér, pasztell, antik színekben, különböző vastagságban. Igen gazdag a kínálat: többek között akvarell, rajz- és grafikai sokszorosítás papírjai, művészeti nyomatok, nevesített díszoklevelek, egyetemi diplomák, levélpapírok, névjegyek, katalógusok, exkluzív képes- és üdvözlőlapok, térképek, könyvkötészeti
ritkaságok készülnek itt, illetve az általuk előállított papírokra. Könyv- és papírrestaurátorok is az ő papírjait, illetve adott összetételű papírpépjeit használják munkáikhoz. A vállalkozás csúcsteljesítménye a Vizsolyi Biblia faximile kiadása. Az egykor megálmodott papírmerítő műhely ma már grafikai tervezést, nyomdai kivitelezést és kötészeti munkát is ellátó családi vállalkozás.


Nagy lökést jelentett a vállalkozásfejlesztésben a Vinczemill számára, hogy felismerte lakóhelye lehetséges vevőkörét. Szentendre művészváros sok képzőművésznek ad otthont, akik akár a munkájukhoz, akár egyedi elképzeléseikhez fel tudják használni az általa kínált különleges papírt. Mindemellett a szentendrei galériák közül fokozatosan, egyre több lépett vele kapcsolatba, és rendeltek merített papírjaiból, melyeket elsősorban művészi albumaikhoz, gyűjteményeikhez használhattak fel.
A későbbiekben, a 90-es évek második felére a szentendrei művészek közül rendszeres vásárlóivá váltak többen is: Aknay János, ef. Zámbó István, fe. Lugossi László. Így tehát a művészeti szektorban is komoly kapcsolatokra tett szert, hosszú távú, tartós megrendelői azonban továbbra is egyértelműen a papírrestaurátorok voltak.


Érdemes részleteiben kitérni a Szent Mihály Kápolna és a Vincze-műhely közös történetére, figyelembe véve, hogy az ezredforduló táján és az ezt követő években meghatározó élményt jelentett az ottani bemutatkozási lehetőség. László 1997 és 2007 között működtetett művészeti galériát a kápolnában, melynél – elmondása szerint – nagyobb megtiszteltetés kevés érte az életben. A mai napig büszkeség, ezzel együtt némi hitetlenség fogja el, ha arra gondol, az egyszeri falusi fiú a Budai Vár kellős közepén alkothatott.


A művészeti és irodalmi galériaként berendezett kápolnát a budai I. kerület polgármestere bocsájtotta rendelkezésére. Havi rendszerességgel festő- és grafikusművészek, szobrászok, iparművészek és kézművesek állítottak ki.

László „önjáró” műhelyként képzelte el a Szent Mihály kápolnát, így programjait ennek megfelelően találta ki, azok mezsgyéjén lépésről-lépésre alakult ki a HELY. A műsoros tárlatok során kortárs előadóművészek léptek fel, írók, költők alkotásait mutatták be, sokszor olyanokét, akik a  "papírmónár” baráti körét jelentették. Verses- és novelláskötetek, grafikai albumok számozott példányú kiadásai kerülhettek ennélfogva terítékre egy-egy este alkalmával. A teljesség igénye nélkül Kányádi Sándor, Gyurkovics Tibor, Jankovics Marcell, Makovecz Imre, Kopácsi Sándor, Szakolczai Lajos, Utassy József, Nagy Gáspár művei. Fellépett Berecz András, Faragó Laura, Petrás Mária, Misztrál Együttes, Duna Táncegyüttes, és a szülőfalu Repülj Páva-díjas Asszonykórusa soraiban a papírmerítő mester édesanyjával. Ez a lüktetés, a változatos összművészeti program közönséget, majd közösséget alakított ki a Budai Várban, a Szent Mihály Kápolnában.


Ez év elejétől a szentendrei Vinczemill műhelygaléria ismét képzőművészeti kiállításokat rendez kéthavi rendszerességgel. Szentendre falusias részén Izbégen ismét közönség és közösség építés veszi kezdetét „Vincze László módra”. Nincs szükség támogatásra, józan paraszti ész, kitartás és a gazda erős akarata a meghatározó, tehát könnyű a feladat. Benkovits György akvarellista és drMáriás
festőművész már bemutatkoztak, Kopacz Mária, Keresztes Dóra, Szyksznian Wanda, ef. Zámbó István, Orosz István, Földi Péter, Aknay János, Puha Ferenc és ezt követően folyamatosan a tehetséges fiatal alkotók számára lesz ez egy HELY.


A papírmerítő szerint manufaktúrája letéteményese három fiúgyermeke. Számukra tartogatja tapasztalatait, tanácsait joggal, hiszen ők azok akik álmait kiteljesítik, megvalósítják.