A háborúkban egyfajta hadviselési formának számít a nők megerőszakolása, de talán a legbrutálisabbak e tekintetben a Magyarországot megszálló szovjet katonák voltak. A korabeli nemibeteg-gondozók adatai szerint ötven- és kétszázezer között van az 1945-ben Magyarországon megerőszakolt nők száma. Megszólalnak az akkori áldozatok, vállalva a felkavaró, borzalmas visszaemlékezéseket. Miként viselte meg a nőket és az egész társadalmat ez a megaláztatás? Sokan még most is titokban tartják a történteket, ráadásul jogilag sem vonták felelősségre azokat, akik ezt elkövették..
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
10/10
LajtaJ
2013 szept. 17. - 03:17:01
10/10
Ugyanerrõl a témáról szól Sára Sándor: A vád címû filmje.
Megdöbbentõ erejû alkotás, csak nagyon erõs idegzetûeknek ajánlott a megtekintése.
Sajnos már évek óta nem játsza egyik TV adó sem (vajon miért?). Pedig nagyon érdemes volna évente legalább egyszer mûsorra tûzni, mondjuk február 25. (a kommunizmus áldozatainak emléknapja), vagy április 4. (Magyarország orosz megszállása), esetleg május 9. (a II. világháború befejezése) napján.
Hajszálpontosan ugyanerrõl a témáról szól, csak német relációban az Anonyma: Egy berlini nõ címû könyve.
Ebbõl a mûbõl már 2008-ban (!!!!) egy nagyszerû film is készült német-orosz kooprodukcióban, amely érthetetlen módon még ma sem került Magyarországon semmilyen formában sem bemutatásra. Vajon miért?
23:40-kor?Nem mondom, jól eldugják a hátsó kisszobába.
Reméljük, rövidesen a filmhez és a témájához méltóbb idõpontot is találnak majd neki.
Bár ha az ember "vidíthatja" magát miszterrel, meg miszisz-szel, a szingli nõ férjet keres-sel,meg az édes drága élettel, csak nem ilyen régi, elfeledett, vagy elfelejtetett történeteket hallgat fõmûsorban.
Sára történelmi/rendszerváltó dokfilmjeit októberben vetíti az Uránia, kedvezményes 600 HUF-os árfolyamon.
Tényleg egy nemzet szégyene, hogy ezek az alkotások (beleértve Ember Judit filmjeit is) így el vannak dugva, és ez kormányfüggetlen gyávaság...
Ezt a filmet egy hírdetõtáblán láttam, ami talán a Heti válasz címlapját reklámozta. Az alkotót nem igazán ismerem, az kicsit zavar, hogy egybeesik a téma a politikai trendekkel, de remélem nem ragadtatja el magát az alkotó.
Polcz Alaine: Asszony a fronton "(…) éjszaka egész csapat ütött rajtunk, akkor is a földre fektettek, sötét és hideg volt, lõttek. A következõ képem maradt meg bennem: guggolva körbevesz nyolc-tíz orosz katona, hol egyik fekszik rám, hol a másik. Megszabták az idõt, hogy egynek mennyi jut. Néztek egy karórát... Mérték az idõt. Sürgették egymást. Kérdezte az egyik: "Dobre robota?" Nem mozdultam. Azt hittem, ebbe belehalok. Persze nem hal bele az ember. Kivéve, ha eltörik a gerincét, de akkor sem azonnal. Hogy mennyi idõ telhetett el és hányan voltak, nem tudom. Hajnal felé értettem meg a gerinctörést. A következõt csinálják: az ember két lábát a válla fölé hajtják, és térdelésbõl feküsznek bele. Ha valaki ezt túl erõsen teszi, elroppan a nõ gerince."
Sziasztok
Én is várom a mûsort. Igaz még nem láttam, meg nem is akarom védeni az oroszokat/szovjeteket, mert 90 vagy 99 százalékuk megtette azt, ami errõl a dokumentumfilmrõl szól, de két sztorit csak leírnék.
Mindkettõ "személyes" tapasztalat, ha ezt mondhatjuk.
Én a Hajdúságban, Debrecen közelében élek, kb 25-30 km. A "Felszabadítók" azt a kisvárost is meglátogatták, ahol élek. A környékünkön nagy harcok voltak, pl. a hortobágyi tankcsata is, ami a II. vh második legnagyobb páncélos ütközete volt, és habár a ruszkik gyõztek, nagyon nagy veszteségeik voltak. Szóval a csata után a felszabadítók a teljes település nõi lakosságát meggyalázták, akit csak tudtak. Egy helyi legenda szerint, - de errõl is már csak a rendszerváltás után lehetett suttogni egyrészt a politikai vonatkozásai miatt, másrészt pedig az áldozatok teljesen érthetõ személyes szégyenérzet miatt-, szóval csak nagyon halkan lehetett errõl olykor-olykor hallani, hogy a háború vége után hirtelen elég sok szõke gyermek kezdett el születni...hát sajnos ez van, de hát ez annyira kényes kérdés, hogy jobb errõl nem is beszélni...
ugyanakkor van az éremnek egy másik oldala is: szegény Anyukám akkoriban még csak karonülõs volt, õ volt a legkisebb a családban, volt még öt lánytestvére. A nagyapám az elesett a fronton, így férfiember nem volt otthon, csak nõk és gyerekek. Élelem is alig. A nagylányok az elbújtak, amikor a híre jött az szovjetek közeledtének. A ruszkik a mi kis tanyánkra is bevonultak. Elkezdtek fõzni, pl. a húst azon a ládán vágták egy fejszével, amely alatt anyukám egyik lánytestvére bújt, szerencséjére nem vették észre. Szóval ettek-ittak, dorbézoltak. Viszont elõkerült egy tiszt is, aki amikor anyukámat meglátta, kikapta nagyanyám kezébõl, könnyes szemmel elkezdte ölelgetni, meg oroszul mondogatta, hogy "babocska" vagy "gyevocska" (már nem tudom, nem igazán értek ruszkiul). Közben mutogatta, hogy neki is van otthon hasonló korú kisgyereke. Ez a tiszt aztán jól lehordta az embereit, azok utána egybõl lapítottak, és amikor elmntek, még kaját is hagytak ott anyuéknak.
Szóval szörnyû dolog lehet egy háború. Aki gyenge és benne van a hajlam, az biztosan egy szörnyeteggé válik, sajnos azt kell mondjam, a többség ilyen, de azért a nemes lélek ilyenkor sem vész ki teljesen.
Örvendetes, hogy végre már ilyen témájú filmeket is mernek (engednek?) mutatni a tv-ben. Persze nem véletlenül kezdõdik 23.40-tõl, csak hogy lehetõleg minél kevesebben nézzék, mert akinek reggel 7-re, 8-ra kell menni munkába, az biztos nem marad fent ilyen késõn.
Lényegében igazad van (nem is értem, mit keresünk a porton...), csak azzal nem, hogy hasonlítgatással relativizálod a dolgot.
A mocskos háborúkban így van, csak azt bizonyítod a délszláv példával...
Nem, ami mocsokság és igazságtalanság, azt be kell mutatni, fel kell tárni, ki kell beszélni.
Csak:
- már fel lett tárva a 80s végén (jéé, akkor már lehetett, most lehetne ellenkezõ elõjellel?)
- túlzottan belesimul a mai politikai-ideológiai-indulatkeltõ trendekbe
- az alkotókban nem érzem azt a hitelességet, amivel egy ilyen témát érdemes újra elõvenni
Örömmel olvastam a történetet. Én már nem mesélek. Olyan fegyelem volt a ruszkiknál, amilyen más hadseregben nem volt.1956 Hajdúhadház (Debrecenhez közel). Kedvesek, barátságosak voltak.
A film nem érdekel. Ilyet nem akárki készít...Csak rendelésre, vagy törtetõ szándékkal.
Sajnos a háborúk katonái - nemzetiségüktõl függetlenül - kivetkõznek magukból. Nincs különbség. De azt hiszem, leghalványabb elképzelésünk sem lehet (és ne is legyen!) arról, mi történik az emberrel háborús körülmények között. Csak gondoljunk a Vietnamból hazatért amerikai katonákra!
Ilyet bölcs ember nem mond... mert azon nõk szenvedéseire legyinteni, akik átestek ezen, a lehetõ legnagyobb ostobaság - finoman szólva... Több könyvben is szó esik ilyen esetekrõl, lehet, hogy ezen dok.film nem a legjobb, de mivel ma már ált. nem olvasunk, mert nem érünk rá... ezért be kell érni ennyivel. Talán Ön már rájött, nem 1956-ról van szó, de még ha '56-ról is lenne szó, akkor sem lehet pusztán egy példával jellemezni az orosz katonákat, ahogy a magyarokat, amerikaiakat, sõt a II. vh.-ús német és japán katonák sem voltak egyformák, még ott is volt - ha nem is jellemzõ - de becsület! Nyilván voltak olyan orosz katonák is, akik nem tettek ilyesmit, de voltak akik megtették, nem csak hazánkban... Nos, bebizonyosodik az, amit sokan hangoztatnak, hogy ma nálunk - de külföldön is - gyakori, hogy nem tudnak szöveget értelmezni, és ez vonatkozik akár némely diplomás emberre is... De ez csak egy dolog, van ilyen, nem tudhatunk mindent, és bizonyos emberek legalább tisztában vannak hiányosságaikkal, viszont az tesz egyes okoskodó embereket ostobává, hogy szentül hisznek még a tévedéseikben is, és hangoztatják, semmi empátiát nem mutatva.
"azok a nõk, lányok voltak a legnehezebb helyzetben, akiknek nem volt férjük, apjuk"
Ez nem számított, ahogy késõbb el is mondja az egyik ispán, vagy pap a filmben.
azokat a dokukat, ahmelyben színészekkel, statisztákkal eljátsszák a történetet, mindig is alábbvalónak tartottam, mint amelyikben csak a tényekre, elbeszélésekre szorítkoznak. elõbbi ugyanis bulvárjellegû, a félhülyéknek képekkel is meg kell magyarázni hoyg mi történt, hogy fel tudják fogni?
nem regisztráltak minden nemibeteg nõt a háborúban.
és a buta indexszel ellentétben azt mondom, hogy nem felesleges vitakozni a vén komcsikkal a filmben, ugyanis elég sokan vallják ezt, szembesülni kell vele
"Bevágni a szovjet felszabadítókról megemlékezõ szocialista Szanyi Tibort kisstílû és méltatlan a témához"
szerintem meg pont hogy szorosan kapcsolódik a témához. az már más kérdés, hogy orbán apja is nyilván úgy vélekedik mint szanyi.
***moderálva*** minden hadseregben akkoriban vasfegyelem volt, másrészrõl meg nem voltak túl kedvesek az oroszok, a kivételek egyike volt az, h jót cselekedtek.
de van különbség
"A nõk vadállatként és szervezett összetereléssel történõ megerõszakolása a „szovjetorosz” hadseregre volt jellemzõ! És nem csak a nagyvárosokban, a nagy ostromok után, hanem minden kis faluban így tettek. Legtöbbször szemet hunytak vagy maguk a tisztek is szervezték az erõszakot. Ahogy az angol, amerikai és francia hadsereg katonái nem erõszakolták végig Németországot, úgy a német vagy a magyar hadsereg sem tett ilyet Ukrajnában és Oroszországban. Az gyakran megtörtént, hogy az éhezõ ukrán asszonyok ajánlották fel magukat azért, hogy túléljék a háborút, a kényszer alatti prostitúció azonban sem ott, sem Berlinben nem azonos azzal a gyalázattal, amit Polcz Alaine ír le az Asszony a fronton c. könyvében vagy Hardi Péter a Bomlott világ c. riportkönyvében. Nem lehet tehát azt állítani, hogy a szovjetoroszok csupán "visszaadták" azt az erõszakot, ami õket érte az õ hátországukban. A német vagy a magyar erõszak a partizánokkal együttmûködõ civileket érte és nem szexuális jellegû volt. Elszórt esetek bizonyára voltak, de az a tömeges állati erõszak, vagy csoportos felhajtás és meggyalázás, amelyrõl a nagyszüleink meséltek, s amelybe sokan belehaltak vagy olyan fertõzéseket kaptak, hogy meddõvé váltak utána, mint Polcz Alaine is, ilyen a „szovjet” fronton nem volt jellemzõ. Ezért nem patikamérlegen kellene méricskélni a „kölcsönös” sérelmeket. Baloldali nosztalgiának, „beleélõ megértésnek” itt nincs keresnivalója, mert ami történt az gyalázat, ahogy minden másféle civilekkel szembeni erõszak is az volt, bárki követte el."
Elképedve olvasom itt és másutt is,hogy ez nem így kell bemutatni meg nem úgy történt, meg a nõk hibája...meg politikai hangulat keltés ...
S most erõsen fogalmazok : aki ezen szomorú események meglétét tagadja, vagy nem fogadja el az ugyanazon kategória mint a holokauszt tagadás.- Bûncselekmény.
Tessék elolvasni akár Guido Knopp A Nagy Menekülés c. könyvét ,- amely ugyan a német civilek exodusát mutatja be...hiába segített sok százezer civilen a Hannibál Hadmûvelet, a veszteségek elképesztõek voltak. A magyar helyzet sem volt sokkal jobb L.s.d Sára Sándor vád. Vagy a Székesfõváros ostromakor meggyalázott nõk tízezrei.
Valamint minden kérkedõ figyelmébe ajánlom ezt az alábbi szöveget mely a II. Ukrán Front katonáinál is megtalálható volt.Mivel ezen szavak ránk is vonatkoztak,
Nagyobb elánnal - dühvel támadtak a Belorusz Front katonái de nekünk is jutott a sok kedves ölelésbõl - szovjet csókból.Nekem nagyszülém Battonyai volt ,- mesélt ám cifra dolgokat.
Tessék gyönyörködni eme Szovjet csodában : ,- a kétkedõknek meg a hitetleneknek.
A németek nem emberek. Ezentúl az a szó, hogy német, nekünk a legszörnyûbb átkot jelenti. Mától kezdve az, hogy német, elsüti a puskátokat. Többet nem beszélünk. Nem izgulunk fel. Gyilkolni fogunk. Ha nem öltél meg legalább egy németet naponta, akkor elpazaroltad az idõdet… Ha nem tudod megölni a németet golyóval, akkor szúrd le bajonettal. Ha minden csendes és nyugodt körülötted a fronton és arra vársz, hogy elkezdõdjön a harc, mialatt várakozol, ölj meg egy németet. Ha életben hagysz egy németet, akkor majd az felakaszt egy oroszt és megerõszakol egy orosz nõt. Ha megöltél egy németet, akkor ölj meg még egyet - nincs szórakoztatóbb számunkra, mint látni egy rakás német hullát. Ne számláld a napokat és a mérföldeket. Csak az általad meggyilkolt németeket számold. Öld a németet - mert ez a te öreganyád régi imádsága. Pusztítsd a németet — mert a gyermekeid is ezt várják el tõled. Pusztítsd a németet — mert ez az orosz föld vészkiáltása. Ne habozz. Ne add fel a harcot. Ölj."
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások