1944. szeptember 3.: öt évvel ezelőtt éppen ezen a napon tört ki a háború. Timothy James Jenkins a bölcsőjében fekszik a szülészeti osztályon. A narrátor mesél neki Goronwyról, a bányászról, Alanről, a gazdálkodóról, Billről, a mozdonyvezetőről és Peterről, a sebesült vadászpilótáról, róluk, akik részt vesznek, az egész országgal együtt a totális háborúban. A szövetségesek éppen most lépik át a belga határt, és törnek Németország felé. Mindenki tudja, hogy az utolsó felvonás következik. Ám a harc még folyik, miközben Timothy önfeledten gőgicsél az ágyában: V2-es rakéták csapódnak be Londonban, Goronwy megsebesül a lövészárokban, a Királyi Légierő bombatámadásai a földdel teszik egyenlővé a német városokat. Eközben zajlik a kulturális élet: Myra Hess zongoraesteket ad, a gyerekkórus a szovjet küldötteket üdvözli, George Woodbridge és John Gielgud pedig a temetői jelenetet játssza a Hamletből. A napló egészen Németország bukásáig és a győzelem napjáig követi nyomon az eseményeket. Ahogy közeledik a háború vége, egyre fontosabbá válik, hogy mi is jön majd utána, és egyre erősödik az eltökéltség a túlélőkben, hogy soha többé ne engedjék így elrontani a dolgokat, mint legutóbb. Az egyszerű emberek vágyairól és reményeiről fölvillantott pillanatkép sokak szerint Jennings remekműve.