Kritikusai szerint sokat ártott a romák megítélésének, évekkel ezelőtt a kereskedelmi csatorna igazgatója azzal védekezett, nem romákról szól, csak emberekről.
A 3-test probléma furcsa útja a sikerhez nemcsak azt jelzi, hogy Kína exportcikke a sci-fi lehet, hanem azt is, hogy a szigorú cenzúra nem járható út a kommunista párt számára.
A 26 éves Sydney Sweeney saját produkciós céget alapított, és maga irányítja a karrierjét. Más utat járnak a színésznők a #MeToo utáni korszakban.
Az Amerikai irodalom című film látszólag olyan problémát érint, ami a magyar nézőktől távol áll. Mégsem egészen. Hiszen nálunk is éppúgy skatulyába zárják a kisebbségi alkotókat.
Jó ideje rebesgetik, de úgy tűnik, most vált biztossá, hogy a 33 éves brit színész, Aaron Taylor-Johnson lesz a következő 007-es ügynök. Elődje, Daniel Craig tizenhat év alatt öt filmben játszotta el a világ leghíresebb kémjét.
Max Richter érzelmes vonószenéjét Martin Scorsese és Denis Villeneuve is megvette. De megunjuk-e valaha?
A rezsim nem a magyar közönségnek készült, és nem sokat mond arról, milyen egy kelet-európai diktatúra. De hát ezt a világnak ezen a felén a múltunkból fakadóan amúgy is jobban ismerjük.
Frank Herbert szerencsére regényíró lett, és nem politikus, így hajmeresztő elképzeléseiből magával ragadó könyveket írt.
A Hogyan robbants csővezetéket vállaltan baloldali film, mégsem kell félni tőle. Akciófilmnek kevés, kiáltványnak viszont erős, és éppen az indie filmek nyers hangulata miatt fog sokaknak tetszeni.
Vermes Dorka első nagyjátékfilmje aprócska költségvetéssel készült, de a 80. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon mutatták be.
Greta Gerwignek már rég meg kellett volna kapnia, és ha kilépünk Barbielandből, máris fontosabbnak tűnik, hogy Mihalek Zsuzsa elnyerje a maga szobrocskáját.
Orwell szerint minden művészet propaganda, de az ösztöneink tiltakoznak a kijelentés ellen. De ha nincs is így, élvezhetünk-e olyan filmeket, amik valaki „szekerét tolják”?
Discmannel és kinyithatós telefonokkal a kézben eredünk utána, mit is eszik a kétezres éveken a Z-generáció, amely nem is emlékezhet még rá.
Megeszi a kapitalizmus a kapitalizmuskritikus filmeket. Az Élősködők és a Squid Game nyomán pedig megállíthatatlan trend lett a szegények és a gazdagok ellentétén gazdagodni.
Így szokott lenni azokkal a dolgokkal, amit nagyon vár az ember: Bradley Cooper zenés életrajzi filmje csalódás volt. Akkor is, ha sejtettem, hogy egy ilyen tarka és szerteágazó élet, mint Leonard Bernsteiné, nehezen fér bele két órába.
Az utolsó álomban elbeszéli anyja halálát, egy-két lényegtelennek tűnő művészi munkáját, és közread egy rakás furcsa novellát, amivel nem tudunk mit kezdeni azontúl, hogy remekül szórakozunk rajtuk.
Ha a nagy filmstúdiók továbbra is meghamisítják a valóságot, hogy fekete karaktereket írjanak a történelembe, azzal a kisebbségeknek ártanak a leginkább.