David Frankel már igazán rutinosan közelíti meg a szex témát a humor oldaláról, hiszen a Szex és New York filmsorozat harmincas szinglijei is több szérián keresztül sete-sutáskodtak e kérdést illetően. Most ugrott néhány évtizedet, és megvilágította, hogy "áll" vagy épp "nem áll" a helyzet a szex körül egy ötvenes-hatvanas éveit taposó, kissé befásult házaspár háza táján.
A Priscilla - A sivatag királynőjének kalandjait jegyző Stephan Elliott finoman szólva harmatos eresztésű vígjátékában számos bazi lagzi előd után a kenguruk földjén is színre lép az oltári vőlegény a másnaposnak már nem mondható harmadnapos cimborákkal, és egy mára már kissé túlbotoxolt Olivia Newton-John anyósjelölttel.
Mekkora "áldozattal" jár, és mennyi erőfeszítést kell tenni ahhoz, hogy az ember saját országában homoszexuális állampolgárként szabadnak érezhesse magát? Ezt a kérdést járja körbe Srdjan Dragojevic tragikomikus elemekkel átszőtt filmje, mely az idei Berlini Filmfesztiválon három díjban is részesült.
Mike Gunther rendezőről két dolgot tudtunk meg első filmje kapcsán. Szereti Guy Ritchie munkásságát, legalábbis előszeretettel nyúl le tőle stílusjegyeket, és kedveli a B kategóriás akciófilmeket. Első filmjével legalábbis csak ezt a szintet sikerült megütnie.
Az Oscar-díjas Giuseppe Tornatore legújabb filmje egy önéletrajzi ihletésű családi eposz. Bagheria, vagy ahogy Tornatore nevezi Baaría egy szicíliai kisváros, a rendező itt született és nőtt fel. Filmjéhez az itt szerzett tapasztalatokból és élményekből merített.
Emmanuel Mouret vígjátékában az érzelmek és vágyak állnak a középpontba. Pontosabban megfogalmazva azt a kérdést járja körül,
Párizsról először általában ezek a dolgok jutnak az eszünkbe: divat, fények, románc. Ezt az életérzést azért itt is finoman
David McKenzie (Young Adam) filmjének főszereplője az a Jamie Bell, aki mindig olyan szabadidős tevékenységet űz, ami nincs