A világot nem tudjuk egy történetben elmesélni – szól a posztmodern irodalom legfőbb tantétele. Éppen erre alapoz Putyin is, amikor dezinformációs háborút vív a valóság ellen.
Az irodalomtörténet kevésbé ismert fejezete szerint Charles Bukowski későn tanulta meg használni a nyelvét, de hamar belejött a dologba, és az elmúlt tízezer év férfipopulációjával ellentétben szívesen dicsekedett vele, mire hajlandó.
„Amint lent, úgy fent” – hirdeti az ezotériáért rajongó műkörmös, a hippi, a klasszikafilológus, Platón, Newton és Hamvas Béla. De kicsoda Hermész Triszmegisztosz, akitől a jelmondat származik?
Egy új versantológia, A ránk bízott kert húsba és lelkiismeretbe vág, mégsem nyomasztani vagy vádolni akar. Azt szeretné elérni, hogy a természetre nem külső, fenyegető erőként nézzünk, hanem tőlünk elválaszthatatlan részként. Hiszen itt születtünk és itt fogunk meghalni is.
Az oktatásban keletkezett károk csak évtizedek után mutatkoznak, és helyrehozásukhoz újabb emberöltők kellenek. Ez már olyan hosszú idő, hogy nem engedhetünk meg magunknak hibát.
Egyetlen mondat, de könnyen befészkeli magát az ember fejébe James Joyce szállóigéje a történelemről. Ki lehet belőle hámozni valamit egy rövid blogbejegyzésben? Buddy Endre megpróbálja.
Húsz év alatt, mióta a Mátrix első része elkészült, a film ikonikus jelenetében szereplő piros pirulának számos jelentése lett. Hogyan lett a nemváltás szimbólumából az amerikai szélsőjobboldal mémje, és hogyan szerezték vissza a Wachowski-testvérek?
Megvan még, hogy amikor 2020-ban kitört a világjárvány, és mindenki karanténba vonult, milyen nagy lelkesedéssel bizonygattuk, hogy öröm az ürömben, most végre megtanulunk rajzolni, zongorázni és istenbizony elolvassuk a teljes Eltűnt idő nyomában-t?
Lehet cifrázni, de az ember (legalábbis én) alapvetően két okból olvas: 1) kicsit azért, mert élvezetet keres benne, a képzeletét tornáztatja és a szépérzékét eteti, és 2) nagyrészt azért, mert nem akar hülye maradni.
Nem sci-fi paródiának, hanem vicces sci-finek tartja új könyvét Kőhalmi Zoltán, aki Az utolsó 450 évben a Földünk pusztulásáig tartó időszakot meséli el – különös szerephez juttatva egy mézesmaci-palackot. Aminek a lebomlási ideje 450 év, tehát itt lesz akkor is, amikor mi már régen nem. És amikor az általunk megismert világ már a feje tetejére állt.
Az ezerkilencszáznyolcvannégyezés létező népsport. Lényege, hogy bármit, ami nem tetszik, orwelli disztópiának kell nevezni. Buddy Endre jegyzete.
Igen, pont erre van szükségünk! Íme egy könyv, ami nem húz éles határvonalat tudomány és mítoszok között. Guido Tonelli részecskefizikus hét napban meséli el az univerzum születését az ősrobbanás előtti vákuumtól az ember megjelenéséig.
Egyetlen újságíró sem szerepel Kovács Bálint huszonkét novellát tartalmazó kötetében, de az minduntalan átjön, hogy a szerző azt csinálja, amit az írónak és újságírónak elsősorban csinálnia kell (az íráson túl, persze): itt él közöttünk.
Megesett, hogy úgy néztem fel a könyvből Puskás Panni egy-egy története után, hogy: hát ez meg mi a jó élet volt? De tetszett mindegyik. Ezen a héten A rezervátum visszafoglalása című kötetet ajánlom.
„Csak kitalálunk valami jobbat” – mondja a barátom, akivel a Bartók Bélán ülünk, és a derékig érő utcazajban arról beszélgetünk, hogy vajon most majd kihalunk-e.
Azt hittük, az internet a szabad világ lesz. Most, húsz-harminc évvel később a virtuális teret nagy hatalmú gyarmattartók osztották fel egymás között. És nem tudjuk, meddig tudnak még terjeszkedni.
Széljegyzet egy amerikai klasszikushoz: John Steinbeck regénye olyan világosan mutat rá, mi a baj a kapitalizmussal, hogy receptre kellene felírni a mai embernek.
Bödőcs Tibor sokak számára lett most messiás. Várják tőle, hogy helyrepakolja, amit helyre kell. Korábban azt mondta, nem ír, mert ők hárman, Szókratész, Jézus és ő nem írnak, de aztán csak megjött a kedve. Kritika a Mulat a Manézs című könyvről.
Olvasom a híreket. Miért is? Azt hiszem, állampolgári kötelességem. Vagy hát: polgári. Az államot ebbe ne keverjük bele. Tehát olvasom, valószínűleg túl sokat.
Ha csak az elmúlt évek magyar híradásai alapján akarjuk megtudni, kicsoda Patti Smith, könnyen azt hihetnénk a punk keresztanyjáról, hogy hivatásos olvasó. Vagy valami ilyesmi.