Cipruson járunk, ahol elkóborolt kutyáját keresve jut át görög hősünk a török oldalra, hogy ott mindenféle nehézséggel szembesüljön, amiknek semmi köze nincs ahhoz, hogy éppen ki görög és ki török.
A legjobb dolog, ami egy thai börtönben történhet az, ha a ringben vernek péppé, mert utána felmos valaki, kapsz enni és valahogy túléled az egészet. Persze mindez valós történet alapján...
Tom Cruise elképesztő energiája és Henry Cavill legyőzhetetlen bajsza nyertes párost alkot az elnyűhetetlen széria leghosszabb és talán leglátványosabb részében, ami hoz minden jól bevált klisét.
Igen, az egykor sikeres, indulatkezelési problémákkal küzdő séf és a gondjaira bízott Aspergeres fiú road movie-ja tisztára olyan, mint a Rainman, csak olcsóbb és egyszerűbb.
Aki bátor politikai kiáltványra számít, csalódni fog, a letartóztatott orosz rendező filmje főleg nosztalgiázás, fátyolos tekintetű visszanézés a leningrádi underground zenei szcénára. Annak viszont nagyon jó.
Az HBO bemutatta a Robin Williamsról szóló, egyszerre hihetetlenül vicces és végtelenül szomorú portréfilmet.
A Felhőkarcoló jól játszik a magassággal és a térélménnyel – kár, hogy a sztori a Die Hard béna koppintása.
A mesteri Holtodiglan és a csapnivaló Sötét helyek című adaptációk után Gillian Flynn írónő első regényéből is elkészült a mozgóképes feldolgozás, egy minisorozat formájában, a csodálatos Amy Adams főszereplésével.
A szóban forgó férfiak ugyan többnyire nem fecskében vannak hanem régimódi úszódresszben, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy megmelengetik vele a szívünket.
Hála a történet tagolásának, a szemünk előtt fullad bele egy izgalmas, megtörtént eseményen alapuló katasztrófafilm egy sablonos szerelmesfilmbe, amit többnyire a csodálatos természet ment meg a giccsbe fordulástól.
Akár rettentően kínos is lehetett volna a film, egy új Faterok motoron, mert a magukat mindenáron szórakoztatni akaró középkorú pasasok sosem viccesek, de szerencsére akadnak nagyon jó dumák.
Íme, egy film, amiben az emberek folyton leveseket kóstolnak. És ettől boldogok lesznek, sírnak, szeretnek, megbocsájtanak, múltat idéznek és némileg mellékesen jól laknak. Mindez Japánban, majd Szingapúrban történik.
Ott volt a tarsolyomban a rémes szóvicc címnek, hogy A hiteltelen család, arra az esetre, ha pocsék lenne a 2004-es nagyszerű szupermese folytatása, de jó lett, méghozzá nagyon jó!
Kedves multikulti darab, ahol mindenki tanul a hibáiból és megtanulja tisztelni a másikat, amihez persze az kell, hogy egy pasi a játékidő nagy részében tetőtől talpig fekete burkába öltözve rohangáljon.
Sylvester Stallone visszatér, mint a szuperkemény börtönökből való szökések még keményebb specialistája, és most egy egész csapat dolgozik azon, hogy ne nagyon fáradjon el.
A 2015-ös Sicario - A bérgyilkos az év egyik legjobb filmje volt, és a sztoriban, a környezetben tényleg megvolt a folytatás lehetősége, itt viszont egy jókora katyvaszt kapunk. Szerencsére jár hozzá Josh Brolin és Del Toro is!
Nagyon kellemes meglepetés a gyilkos hajlamokkal megvert srác nyomozása a kisvárost terrorizáló sorozatgyilkos után: fanyar, szórakoztató, izgalmas és némi pluszként nagyon jól néz ki.
Hősünk nagy titkot rejteget, aminek köze van Harry Potterhez, és amit még legjobb barátainak sem árul el az elmúlt évek egyik legjobban fogadott tinivígjátékában, amit azért egy icipicit túlértékelnek.