Olyan karaktert alakítottak, akiben ott volt a jó is és a rossz is, hogy aztán a történettől függően az egyik vagy a másik felül kerekedjen.
Sokan az év sci-fijének kiáltották ki Gareth Edwards filmet -. hát nem lett az, inkább egy nagy halom klisét láttunk egy elnagyolt történetre öntve - de ezek alatt ott van egy teljesen korrekt látványfilm is.
Az 1968-as A majmok bolygója, az Indy 5 és az Ex Machina is korszakalkotó trükkökkel vonult be Hollywood történelmébe.
Az amerikai forgatókönyvírók szakszervezete előzetes megállapodást kötött a stúdiókat és a streamingszolgáltatókat tömörítő érdekképviseleti szervvel, az AMTPT-vel – de még a tagoknak is áldásukat kell adni rá egy szavazáson.
A források szerint a magatartási kódex megsértése miatt kellett megválni az évtizedek óta Los Angelesben élő filmkritikustól.
Az alapvető filmes logika azt diktálja, hogy a főhős és legfőbb ellenfele a történet végén megküzdenek, és a jó kerül ki győztesen - de mi van akkor, ha még csak nem is találkoznak?
Egészen megdöbbentő, hogy még a modern, közelmúltbeli művek alkotói sem figyelnek arra, hogy a nők reprezentációja megfelelő legyen a filmjükben. Így nem túl meglepő módon a múltkori címek után pofonegyszerű volt újabbakat találni, amelyek szintén nem mentek át az ún. Bechdel-teszten.
Jerry Bruckheimernek köszönhetjük A Karib-tenger kalózait, a Top Gunt, a Bad Boyst, és Michael Bayt is. Toplistáztuk a filmjeit.
A Rettenthetetlen után Mel Gibson újra az angolokkal viaskodik, csak most Amerikában, a függetlenségi háború alatt, és olyan remekül forgatja a tomahawkot, hogy ezzel még az Assassin's Creed videójátékba is bekerült.
Nem könnyű őket megemészteni, a nagyközönségnek nem is sikerült, de bizonyos rétegekben kultfilmeknek számítanak.
A nácik már hatalomra kerülésük előtt sikeresen törték be a nagy amerikai stúdiókat, és azt is elérték, hogy a német cenzúra a még el sem készült filmekre és az olyan produkciókra is érvényes legyen, amiket náluk nem is forgalmaznak.