Már szokássá vált, hogy a szombat csurig tölti a programkosarat, és csak a lepattanókat hagyja a vasárnapnak. Nem tudom, most is így lesz-e, de az már most látszik, hogy a napi programfelelős nem bírt magával! Családok, gyerekek, táncoslábúak és vájtfülüek, irány a szombat!
Vegyes programok, egyenletes minőség! Ez is lehetne a mottója a jó szombatunknak, amit talán már nem a csapadékgazdagság fog jellemezni leginkább, hanem a jövés-menés!
Végre beköszöntött a farsang, aki ilyesmire vágyik, választhat is! A többieknek be kell érnie a hagyományos programokkal, délelőtt a családdal, estefelé meg már egyedül is lehet szédülni!
Vegyes érzelmekkel vágok neki a végső Sziget-napnak, egyrészt sajnálom, hogy újdonatúj, önmagához visszatalált fesztiválegyéniségem búcsúzni készül egy időre, másrészt hiba volt tegnap lemenni a szomszédhoz, mert izomlázam van a lépcsőzéstől, szóval jó lesz már leszakadni a fiatalos bulihengerről. Szerintem az a tanulság, hogy az ember csak sörözzön magában, mindenféle fesztivál nélkül a konyhában, és hümmögjön fejcsóválva, gyakoroljon az öregkorra. De ha már itt vagyok a fejSzigetben, végig csinálom.