Ötéves gyerekeknek készült játékfilmben ilyen sok undorító csúszómászót és ilyen kevés színészi játékot ritkán látni.
Tény, hogy a Magyar Televízió fénykorában nagy erőkkel képviselte a kultúrát, voltak műsorok, melyeket ma is nagy sikerrel alkalmaznak az alvásklinikákon.
Már-már közhely, hogy a sorozatok jó ideje átvették a filmek szerepét, és egyre magasabb nívót képviselnek. Ám nem volt ez mindig így, a 90-es, korai 2000-es években mintha csak egyetlen céllal gyártották volna a délutáni tévészériákat: hogy háttérzajt biztosítsanak a kajakómában fetrengő kábeltévé-előfizetőknek. Lássunk néhány sorozatot, mely aligha bírt egyéb funkcióval!
Az Elvis című Baz Luhrmann-film után bő másfél évvel újabb, szokatlan szemszögből elmesélt életrajz érkezett a Királyról – ezúttal az énekes élete asszonyát főhőssé téve. Kritika Sofia Coppola Priscilla című alkotásáról.
Lehet, hogy egy film egy rakás Oscart kapott, vagy akár egy önmagában nagyon izgalmas témát boncolgat, esetleg egy legendás rendező készítette, de mégis bealszol rajta!
A sztár egy nagyszabású európai történelmi-életrajzi filmben tért vissza a bulvárlapok hasábjairól a nagyvászonra, a sokoldalú francia művész, Maïwenn oldalán. Kritika a Jeanne du Barry – A szerető című kosztümös filmről.