Nem véletlenül nevezik Ray Cooney-t az angol Feydeau-nak. A közel ötven éve, 1969-ben írt vígjátékuk folyamatosan szerepel a világ színházainak műsorán. Ez nem véletlen.
Shakespeare Lear király című műve nyomán. Shakespeare egyik legismertebb, ugyanakkor talán legfájdalmasabb és legszívbemarkolóbb színpadi műve a Lear király, melyről G. B. Shaw így ír: „Soha senki nem fog a Learnél jobb tragédiát írni”. A valaha erős, ám öregségében egyre inkább az őrület felé sodródó uralkodó története szinte népmesei motívummal indul - a cselekmény szerint birodalmát lányai közt megosztani kívánó Lear hálára számít, ám mélységesen csalódnia kell a hízelgő, de valódi szeretetre képtelen és számító idősebb lányai részéről. Legkisebb gyermekét, az őszinte Cordéliát viszont száműzi, mert nem az ő szája íze szerint beszél - és végül saját érzelmi vakságának áldozatává válik, országát pedig halál és pusztulás nyeli el. A több szálon futó, jól ismert példázat ugyanakkor több, mint tragikus családtörténet – egy kizökkent világot, a káoszba zuhanó emberi lét előérzetét sugallja: „A szeretet meghűl, a barátság meghasonlik, a városokban zendülés, viszály a falukon, palotákban árulás s a viszony felbomlik apa s fiú között.” – mondja Gloster, a történet másik tragikus hőse. Zaklatott korunkban katasztrofális események és változások söpörnek végig az egész világon és joggal kérdezhetjük - van remény? Vagy a sötétség teljesen elnyeli a fényt? Shakespeare tragédiájának egyetemes léptékű kérdései Valerij Fokin rendező megfogalmazásában civilizációnk mai állapotára mutatnak rá. „Nehéz idő sújt: itt engedni kell, És mondanunk, mi fáj, nem ami illik.” Szerző: Kirill Fokin
„Mozartért érdemes volt az evolúciónak megtörténnie.” - Peter Shaffer Antonio Salieri II. József császár udvarának ünnepelt komponistája, kiváló muzsikus, aki megszállottan hisz abban, hogy ő Isten kegyeltje, fenséges dallamaiból a Teremtő hangja szól... Egészen addig, míg meg nem jelenik Bécsben Wolfgang Amadeus Mozart, egy pimasz, szabadszájú, öntelt, fiatal zseni, aki mellett ő csak ügyes mesterembernek érezheti magát, ráadásul Isten még azzal is bünteti, hogy a városban ő az egyetlen, aki ezt a páratlan tehetséget igazán értékelni tudja. És Salieri bosszút esküszik. A középszerűség szívóssága igyekszik legyűrni a gyanútlan, nagyvonalú és törékeny zsenialitást.
A darab kritikus hangvételű, és a zsidósággal kapcsolatos paranoiákról szól. A zsidó kultúrával foglalkozó, független színház szerint társadalmunkban a "zsidó vs. nem-zsidó" hivatkozású diskurzus ördögi köröket fut. Ezért fontos, hogy próbáljunk nyitni egymás felé mégpedig úgy, hogy saját közösségünkhöz is kritikai szemmel közelítünk. A darab előkészületeként a színház felhívást intézett a nyilvánosság irányába: mindenki beküldhetett zsidósággal kapcsolatos közhelyeket, majd vegyes kulturális hátterű fiatalokból álló csapatot verbuvált a darab megvalósítására. A cél, hogy a különböző látószögből közelítő, sokszor öröklött előítéleteit hordozó felek mindegyikét szembesíteni lehessen abszurd berögződöttségeivel. Mindezt rengeteg humorral!A Lefitymálva című darabban mindenkit kinevethetünk, önmagunkat is. Nevethetünk a két baráton, akik nem tudnak beszélgetni, mert az egyikük mindig attól fél, hogy antiszemitának, rasszistának bélyegzik majd: "Vigyázz, hogy mit mondasz, nagyon vigyázz!" - ismételgeti. Nevethetünk azokon, akiknek rögeszméje a "zsidó konspiráció". Kinevethetjük a sok zsákutcába torkolló, békítő kezdeményezést: "Kuss legyen már! Itt a lehetőség, hogy végre közelebb hozzuk egymáshoz a kurva kultúrákat! Kuss legyen! Koncentráljunk!" - kiabálja a darabban a fiatal riporter miközben zsidókat és antiszemitákat próbál kibékíteni. A darab igen kritikus a zsidó közösséggel szemben is, nagy adag (ön)iróniával láttatja a zsidóságon belüli mániákat, amelyeket részben két karakter - Rosenzweigberger, holokauszt-szakértő és Horovitzné, számos zsidó szervezet vezetőségi tagja - közvetítenek."A készülő színdarab egyszerre szimpatizál és gyűlölködik minden szélsőséggel, miközben önmagának is folytonosan gáncsot vet. Bevállaltan antiszemita és zsidóbérenc, egyértelműen antinacionalista és fajvédő. Egyszerre holokauszt-tagadó és tartja a holokausztot az aduásznak, amit bármikor elő lehet rántani a pakliból. Addig szeretnénk püfölni a fogalmakat és a kategóriákat, a félelmeket és a fájdalmakat, amíg azok teljesen el nem veszítik eredeti jelentésüket és funkciójukat.És ha olyanokkal találkozunk, akik ezt nem tartják humorosnak, hát kezdjük el gyűlölni a humor nélküli embereket! Kategorizáljunk, általánosítsunk és mutogassunk egymásra, amíg el nem fáradunk. Rettegjünk addig, amíg már képtelenek vagyunk komolyan venni rettegésünk tárgyát! (...) Legyünk vele tisztában, hogy mindannyian szörnyetegek vagyunk valakinek a szemében. Az együttélés lehetetlenségét már megírták minden lehetséges formában. Mi arra vállalkozunk, hogy bebizonyítsuk: a szörnyek igenis jól kijönnek egymással, vagy ha ez túl merész állítás, hát legalábbis képesek kiröhögni egymást és talán magukat is." - Vinnai András
A német színház és film megújítója, Rainer Werner Fassbinder műve egy idősödő takarítónő és egy bevándorló szerelmén keresztül az emberi kiszolgáltatottság történetét meséli el szívszorító egyszerűséggel és tisztasággal.
Megtartható-e a magyarság, a magyar identitás, megőrizhető-e a magyar kultúra Erdély sajátságos történelmi helyzetében? Erre keresik a választ a szereplők: a magyar értékeket őrző múzeum atyja, Harisnyás Márton, a magyar orvos és a Harisnyás család többi, először menekülni akaró, majd mégis maradó tagja, akik egyszer csak egy politikai gyilkosság kellős közepén találják magukat. Sikerül-e ilyen körülmények között megmaradni a ’80-as évek Erdélyében? Sikerült-e ilyen körülmények között megmaradni? – tehetjük fel ma is a kérdést.
Az amerikai írónő Romance.com című vígjátéka az internetes ismerkedés világába vezeti be a nézőt, ahol mindenki annak adhatja ki magát, akinek csak akarja.
A kabaré, a pesti kabaré és a klasszikus kávéház édestestvérek. Az 1900-as évek pestje híres volt szerzőiről, előadóiról. Napjainkra az igazi, a naprakész humor, az élő kabaré - Hofi Géza halálával - szinte teljesen eltűnt a palettáról.A Stand-Up az egyik legnehezebb műfaj, egyedül a színpadon, díszletek, speciális effektek és jelmezek nélkül csak a szövegre, a gesztusokra és az előadó egyéniségére hagyatkozva kell elvarázsolni a nézőket, nap mint nap megújulva, s kell tenni mindezt olyan körülmények között, ahol a nézők az asztalaiknál esznek, isznak, esetleg megszólalnak, avagy megszólaltatnak, ahol a pincérek állandó mozgásukkal elvihetik a figyelmet az apró nüanszokról. Fellépők: Aranyosi Péter, Ács Fruzsina, Bács Miklós, Badár Sándor, Beliczai Balázs, Bellus István, Benk Dénes, Csenki Attila, Dombóvári István, Elek Péter, Éles István, Fábry Sándor, Felméri Péter, Fülöp Viktor, Hadházi László, Hajdú Balázs, Janklovics Péter, Kertész Richárd, Kiss Ádám, Kovács András Péter, Kőhalmi Zoltán, Litkai Gergely, Maksa Zoltán, Mogács Dániel, Musimbe Dávid Dennis, Ráskó Eszter, Szabó Balázs Máté, Szomszédnéni Produkciós Iroda, Szupkay Viktor, Tóth Edu, Szobácsi Gergő.
Semmiképpen nem ajánlják Pokorny Lia zenés estjét azoknak, akiket még nem talált el Ámor nyila. Azoknak viszont, akik már átestek azon a bizonyos veszedelmes kóron, vagy éppen jelenleg is elszenvedői, egyenesen kötelező! Fedezzék fel vele együtt a vágy ezernyi árnyalatát, hiszen van reménytelen szerelem, tiltott szerelem, ábrándos szerelem, bosszúszomjas szerelem, érzéki szerelem, bűnös szerelem, sőt, állítólag igaz szerelem is – bár erről megoszlanak a vélemények. Lia partnere az érzelmi és dalkavalkádban a fantasztikus harmonikaművész, Kéméndi Tamás, aki harmonikájából hangok és hangulatok millióit képes előcsalogatni... Akik nélkül nem jöhetett volna létre: Botos Éva, Zöldi Gergely, Grósz Zsuzsanna, Kárpáti Enikő, Varga Judit, Oszkai Rita, Juszt Balázs, Sziki Ágnes
Thury Gábor, Thury Lili és Thury Zita közösségi színházi előadásukban egy családi örökségből indulnak ki: nagyapjuk az 1930-as években megtűrt, majd betiltott munkásmozgalmában töltött be fontos kultúraszervező szerepet. Többek között mozgás- és szavalókórusokkal készített előadásokat, hangot és önkifejezési platformot adva az akkori munkásságnak. A száz évvel ezelőtti összművészeti, közösségi jelleget megtartva a három testvér egy tipikusan 21. századi dolgozói csoportról készít előadást: a szabadúszókról. Az előadás alkotói és résztvevői közel egy éven keresztül gondolkodtak együtt a munka- és a szabadidő viszonyáról, a szabadúszás terheiről és szépségeiről, kiszolgáltatottságról, kényszerekről, önkizsákmányolásról és kiégésről. A kutatófolyamat tapasztalatai és a ‘20-30-as évekbeli archív anyagok alapján létrejövő előadás olyan élethelyzeteket vizsgál, amelyekben egyre inkább elmosódnak a határok a szabad- és munkaidő, a munkahely és a magánszféra között, és amelyek annyira hasonlóan különbözőek, hogy érdemes velük közösségben foglalkozni. Thury Gábor, Thury Lili és Thury Zita testvérek, különböző művészeti területeken dolgoznak. Közös érdeklődésük fókuszában a részvételi, közösségi alkotói gyakorlatok vannak, mely több eddigi egymástól különálló munkájukat is jellemzi. Résztvevők: Albert Zoltán, Bagdi Sára, Boda Tibor, Bogó Krisztina, Csibi Boróka, Donáti Flóra Lili, Dömötör Dominika, Hóbor Anikó, Hódi Virág, Kálmánczhelyi Gábor, Sáfrány Anna Viola, Selmeci Lili, Songoro Laura, Szakolczai Alida, Szabó Krisztina Mirka, Veres Gábor
A másodéves szerda esti imprócsoport mutatkozik be az Impró színpadán! Gyertek, nézzétek meg mit tanultak az elmúlt másfél évben az impróról, önmagukról és a közös építkezésről. Megmutatják, hogy mernek hibázni és kockáztatni, mernek nevetni és nevettetni, hogy szeretik a történeteket és hogy játszani: jó dolog.Ez az előadás nem csak barátoknak szól, hanem mindenkinek, aki kíváncsi arra, hogy lehet ennyi idő alatt improvizációs játékokon és gyakorlatokon keresztül megtanulni egymásra figyelni, működtetni a közös kreativitásunkat, a semmiből jeleneteket, történeteket építeni. Az impró szemlélet, játék, kihívás - és mind a játékosoknak, mind a közönségnek szórakoztató!
Megváltó-projekt a 2020-as évek Magyarországán. Angyali üdvözlet a fehérje-feldolgozó árnyékában. Megtörtént eset alapján. Mi van akkor, ha Isten lámpaoltás után besurran egy szobába, aminek az ajtaja nem neki lett nyitva hagyva? Elvégzi a dolgát, a következményeit pedig viseljék az emberek. Mondjuk a polgármester meg az a fiatal lány. Semmiképpen sem Mária. Kategorikusan Marika. A fehérjefeldolgozó üzemben legalábbis így hívják. Az üzemben, ami csupa kitárt zseb, csupa félrenéző szem. Meg persze némi mutyi, lehetőleg befogott orral. Elvégre jól tudjuk: egy tisztességes politikust alkalomadtán még kissé undorítják is a kötelezettségei. Mennyire vagyunk kiszolgáltatva a hatalmi játszmáknak – Istennek, aki embert játszik, és az embereknek, akik Istent játszanak? A helyzet ura Dézsi Fruzsina második darabja, mely változatosan egyensúlyoz a filozófiai világdráma, a burleszk, a teológiai vitadráma és a nagykörúti musicalsiker között. Polgár Csaba a darabról: Dézsi Fruzsina moralitásjátéka bárhol is történjék, velünk történik. Magyar a fehérjefeldolgozó, magyar a melós, magyar a polgármester, magyar a cégvezetõ, magyar az apját támogató Marika, és még az Isten is Szécsi Pált hallgat. Összecsúszik menny és föld – esetünkben ez utóbbi nincs túl messze a pokoltól sem –, ugyanis miközben a darab szereplői egy dögégető paradicsomi világában próbálnak különböző trükkökkel túlélni, maga az Úr is ezt a helyet nézi ki magának egy új, sikeresebb megváltás helyszíneként. Polgár Csaba színész, rendező. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen Ascher Tamás és Novák Eszter zenés osztályában végzett. Egyetem után az Örkény István Színházhoz szerződött, de a nemzetközi sikereket elért HOPPart Társulatnak is alapító tagja volt. Jelenleg színészi és rendezői munkái mellett az Örkény Stúdió művészeti vezetője. Magyarországi elfoglaltságain túl külföldi felkéréseket is vállal, legutóbb 2021-ben a litván Kaunasi Drámai Színházban Ibsen Peer Gyntjét vitte színre. Dézsi Fruzsina drámaíró, színházesztéta, a TÁP Színház állandó munkatársa. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végzett drámaíróként Albert Mária és Kárpáti Péter osztályában. Két alkalommal is részt vett a Színházi Dramaturgok Céhének drámafejlesztési programjában, a Nyílt Fórumban, legfrissebb munkája pedig 2022-ben jelent meg a Kortárs Magyar Dráma Díjjal jutalmazott Karaffa-kötetben. A rendező munkatársa: Tajti Boglárka
Alex játékmedvéjét Vasárnapnak hívják. Füle kockás, mancsa puha, gombszemével szelíden néz. Vajon mit gondol a medve, miközben egy szárítókötélen lóg a fürdőszobában? Fáj-e neki, ha megtépázzák, örül-e, ha megölelik?
Amikor az elmaradott Glogovára új plébános, Bélyi uram érkezik, különös csoda történik. A viharban Szent Péter egy piros esernyőt borít Bélyi uram kishúgára, Veronkára. Ezzel megindul Glogova felvirágzása. Megújul a paplak. Veronkához francia nevelőnőt szerződtetnek. Özvegy Münz Jónásné személyében pedig a városkában fellendül a kereskedelem is...
A Sárközi Gyula Társulat előadása. Öt koreográfus, egy este a Sárközi Gyula Társulat ifjú művészeinek előadásában. Január 27-e a holokauszt nemzetközi emléknapja. Ebből az alkalomból született meg az est létrehozásának a gondolata. Mi az életet ünnepeljük: egyszerűen jövünk, adunk és önfeledten táncolunk. A művészetben nincsenek etnikai határok, ott csak lelki összefonódások léteznek. Továbbra is szeretnénk Magyarország és Európa része lenni, mert ott szeretnénk élni, ahová születtünk. Habiszti – csak azért is, élünk és táncolunk! Táncolják: Frank Flóra, Gubcsi Zsanna, Hegyes Lujza, Mezei Ábel, Muhari Zsófia, Ricardo Yibrail Sánchez García, Sárközi Gyula József
Sven Nordquist Pettson és Findusz-történetei világszerte népszerűek mind az óvodás-kisiskolás gyerekek, mind szüleik körében. A címszereplők egy egyedül élő falusi ezermester, Pettson és minden lében kanál macskája, Findusz.
Történetünk kezdete egyszerű, egyszerű, ahogy a fiatal Krabat múltja is az volt. Az volt, amíg álmában meg nem jelent előtte egy Fekete Malom, benne fekete varjakkal, és a feketemágia félszemű Mesterével. Krabat követi álmait, beáll a malomba, kezet fog a Mesterrel, de ez az egyszerű kézfogás megpecsételi sorsát, a Fekete Malmot nem hagyhatja el többé. Az egyszerűséget kiszorítják a titokzatos, megmagyarázhatatlan történések. Lassan világossá válik, hogy a Malomban Feketeiskola működik, és a tanítványok a munkájukért cserébe különleges képességeket kapnak. Krabat és barátai, a tanítványok megtapasztalják képességeik határait és az árat, amivel fizetniük kell érte. Krabat lázadni, harcolni kezd a szabadságért, de Mesterével szemben tehetetlen. Tehetetlen, hacsak az a titokzatos, tiszta lelkű kántorlány nem segít, akinek a nevét soha sem szabad kiejteni - nehogy a Mester tudomást szerezzen róla - akinek az utolsó próbához be kell mennie a Fekete Malomba, hogy Krabat kijuthasson. Bejutni egyszerű, de kilépni vagy egyikük sem, vagy csak együtt tudnak. A német ifjúsági irodalom egyik legnépszerűbb műve, Otfried Preuβler Krabat című regénye lebilincselően izgalmas történet barátságról, közösségről, varázslatról és felnőtté válásról. A filmen és színpadon is többször feldolgozott, klasszikus történet vadonatúj bábszínházi adaptációját Kali Ágnes és Hegymegi Máté írja. Dramaturg konzultáns: Gimesi Dóra Mozgóképtervező: Varga Vince
Térey János regénye alapján színpadra alkalmazta Bíró Bence és Dömötör András. Csáky Alex a budapesti Füst Milán Színház ifjú titánja, fiatal kora ellenére nemzedékének egyik vezető színésze. Versengenek érte a rendezők, rajong érte a közönség, ostromolják a nők. Alex pedig harapja az életet, a szerepeket, a sikereket. Ő Hamlet a színpadon és Botond a Káli holtak című zombiapokalipszis sorozat főszereplője. Egyre magasabbra szalad, a csúcson beleszédül az őt figyelő mélységbe, a zsigeri otthontalanságba. Gyerekkorában elhunyt Nagyapja hangját hallja meg, és beburkolózik a Káli-élménybe. A Káli-medencét övező kúpokat, a tágas és tiszta égboltot kémleli, szinte arcát karcolják a csillagok. Elemi és mélységes nyugalom árad szét a testében, egy pillanatra eggyé válik a Föld-anyával és szerelmesen öleli Hegyestűt, a szent hegyet. De ha a kettémetszett vulkán ennyire szent, akkor miért hiányzik a belseje, miért hagyták így kibelezni?
A Gólem Ifjúsági Társulat és Tanoda előadása. Fog-e esni ma? Mekkora lehet India? Milyen az igazi tea? Hány lovat vásárolhat az ember egy hétvége alatt? Mennyire kell aggódni, ha az ember lánya megfázik? Hova tegyük az új vázát? A Dashwood-házban mindig szól a zongora és pezseg a társasági élet. Csak arról nem beszél senki, ami igazán fontos. Hogyan beszéljünk az érzelmeinkről, ha nem mondhatunk semmit? Hogyan illik szeretnünk egymást? És egyáltalán, hogyan szeressük egymást? Mit tehet az, akinek nincsenek szavai, és mit tehet az, akinek túlontúl sok is van? Elinor Dashwood az értelem, Marianne Dashwood pedig az érzelem mellett teszi le a voksát. Mindketten hibáznak. Mert értelem és érzelem nem működhet egymás nélkül. Mert most és 200 évvel ezelőtt is: a nap végén mindannyian csak emberek vagyunk. Akkor is, ha holnap esni fog. Jane Austen azonos című regénye alapján írta: Ódor Gergő
Valahol az Isten háta mögött éldegél anya és lánya, módszeresen gyilkolva egymás idegrendszerét, időtlen idők óta. És mindez jó eséllyel folyna még így a végtelenségig, hacsak a Dooley testvérek nem kavarnák fel, a már amúgy is lábszagú, állóvizüket…Martin McDonagh ír drámaíró neve ma már főleg kultikus filmjei miatt csenghet ismerősen (In Bruges/Erőszakik, Három óriásplakát Ebbing határában) A hazánkban korábban Piszkavas címen is játszott első színdarabja, hasonlóan filmjeihez, egyszerre mulatságos és mélyen megrázó, groteszk történet. Díszlet kivitelezés: JÁTÉKNAP CSAPAT