Én vagyok én, te vagy te. Ki a hülyébb, én vagy te? Gyerekkorunk jókedvű, becsapós kérdésére nehéz volna jókedvűen felelni ma már. Erről is szól a Jóccakát. Boldoggá tesz, hogy a Katonában kerül közönség elé, hajdani főiskolás évfolyamtársam, Ascher Tamás rendezésében.
A történet színtere egy elmegyógyintézet, elbeszélője egy félvér indián, az önmagát süketnémának tettető Bromden főnök, aki egyfelől elszenvedi az eseményeket, ugyanakkor megfigyelőként követi is a kezeltek sorsának alakulását. A darab valódi főhőse az intézetbe kerülésekor még életvidám, nyers és szókimondó Randle Patrick McMurphy. Talán kifogyhatatlan jókedve láttán, talán, mert McMurphy is tetteti fogyatékosságát, rögtön egyfajta szimpátia alakul ki a börtönből kikívánkozott, s épp ezért tébolyt színlelő rab, és a szokatlanul nagytermetű indián főnök között. Nem sokáig kell azonban várni a konfliktusra, mely sorsszerűen alakul ki a szabadságot, a megtörhetetlen akarást és erőt képviselő McMurphy, és a tökéletes „Üzem”-vezető, vagyis a Főnéni között. Jóllehet mindenki – McMurphy maga is – sejti, tudja, hogy esélytelenül próbálkozik, az új páciens mégis szembeszegül a hatalommal, és a kilátástalan küzdelembe nem bocsátkozó betegek apátiájával. Lehetséges vajon nem együttérezni e született lázadóval, ezzel az örökké mókázó alakkal? A Száll a kakukk fészkére a bele nem törődés, a bolondos anarchia bibliája, melynek köszönhetően Ken Kesey nem csupán a beat-nemzedék, hanem a hippik „szószólójává” is válhatott.
„Liliom, egy csirkefogó élete és halála. (...) A célom az volt, hogy egy pesti kültelki históriát vigyek a színpadra olyan primitíven, olyan naivul, ahogy az ilyen meséket öreg asszonyok a külső Józsefvárosban mesélni szokták. Ami szimbolisztikus alak, túlvilági személy itt előfordul, a mögé nem akartam több jelentőséget rejteni, mint amennyit egy szegény csibész ad neki, mikor gondol rá. Ezért rendőrfogalmazó a Liliomban a mennyei bíró, ezért nem támasztják föl a meghalt hintáslegényt angyalok, hanem az isten detektívjei, ezért nem törődtem azzal, álomjáték, mesejáték, tündérjáték-e ez a kis darab, ezért hagytam meg abban a faragatlanságában és egyszerű folyamatosságában, ami a naiv mesét jellemzi, ahol bizony nem okolják meg nagy gonddal azt, hogy miért kezd el egyszerre csak beszélni a halott. Most már lehet vitatkozni azon, hogy szabad-e a színpadon az írónak primitívnek lennie? A festőknek megvan ez a joguk, a könyvbe író íróknak szintén. De szabad-e, lehet-e a színpadon a szerzőnek naivnak, gyermeknek, hiszékenynek, álmélkodónak lennie? Szabad-e azt kívánnia a közönségtől, hogy ne tegyen föl ilyen kérdéseket: Álmodja ezt a mesét valaki? (...)” Molnár Ferenc, Pesti Napló 1909-12-07 / 289. szám. VALAMINT ORVOSOK, RENDŐRÖK, ANGYALOK KÉPÉBEN: Baranyi Emma e.h.,, Juhász Bence e.h.,, Kerek Dávid e.h., Gellért Dorottya e.h., Liber Ágoston e.h., Nemes Tibor e.h., Szász Gabriella e.h.
Akciósztárnak készül a magyar színművész. Elhatározásában segíti az ügynöke, a feladatra felkészíti az egykori filmsztár, s támogatja Feri, az egyszeri rajongó.Persze nem minden úgy sikerül, ahogy tervezték...
Henrik Ibsen drámája alapján, Áprily Lajos fordításának felhasználásával. Az eredeti előadás az Attitűd Alapítvány, a Bethlen Téri Színház és a Manna Találkozások tehetségprogramjának előadása Modern klasszikus. Életút töredékek. Emlékképek. Peer Gynt. Peer Gynt a drámairodalom egyik legkülönlegesebb figurája: önmagát kereső, újra és újra átalakuló fiatalember majd férfi, akinek a története elsőre céltalan sodródásnak tűnhet, ám valójában az egyéniség, a szabad akarat és a sors közti küzdelem példabeszéde. Blaskó Borbála új értelmezésében egy már idős Peer Gynt tekint vissza hosszú, kalandos életére. Múlt és jelen összeütközik, miközben emlékfoszlányok, elfeledett ismerősök, régi szerelmek és ádáz ellenfelek elevenednek meg a színpadon. Az új produkcióban a Kossuth- és Jászai Mari-díjas Blaskó Péter, a Nemzet Művésze alakítja a tévelygő Peer Gyntöt, partnerei az előadásban saját fia, Blaskó Bence és Szilágyi Ágota színművésznő. Találkozásaik izgalmas megvilágításba helyezik Ibsen remekművét, mi pedig nyomon követhetjük Peer megrázó, lírai párbeszédét belső és külső ellenfeleivel, édesanyjával, szerelmével, fiával – és önmagával. Látványtervező asszisztens: LÖVEI DÁVID és BARANYAI MARCELL Produkciós koordinátor: JUHÁSZ KÁROLY
Lajos és Jolán beleunt házasságuk kényelmes kiszámíthatóságába, mindketten új ingerekre, izgalomra vágynak. Meg is kapják, bár olyan formában, amire egyikük sem készült fel.Az életük felbolydul, mikor otthonukba érkezik egy halom bűvészkellék, amit Merlin, a kanadai rokon küld előre Budapestre.A bűvész azonban sehol. Jön helyette betörő, elhagyott és aktuális szerető, eltitkolt gyermek.A bűvészkellékek pedig lassan átveszik a hatalmat a házban.
Önök azt kérdezik: „Vajon hogyan fogok én szórakozni azon, hogy öt fickó – egy alvilági gengszter, egy elegáns méltóságos úr, egy intellektuel, egy befolyásolható kispolgár és egy álnépi figura – egymást fenyegeti egy, mindig a másik kezébe kerülő stukkerrel, egy ablak nélküli, zárt szobában?” A válasz rá nagyon egyszerű: önfeledten! Van–e kitörés a bezártságból? Eldördül–e a fegyver? Görgey Gábor igazán mesteri a hatalom hatásmechanizmusának bemutatásában, a feszültség fenntartásában és a jellegzetes karakterek megszólaltatásában, rendkívül ötletesen, sok humorral és sok szeretettel.
Mit akarnak ezek még? – kérdeztük húszévesen, ha az idősebbek szerelméről esett szó. Pedig az ember sohasem túl öreg ahhoz, hogy fiatal legyen! Két remek humorú írónő fordulatos komédiája megmutatja, milyen a romantika az élet második felvonásában. Amikor Peg, a konzervatív madárrajongó egy ismerkedős oldalon rátalál az izgalmakat fémdetektorral kereső Irvingre, megérkezik a szerelem, első látásra. Az első randevú és a másnap reggel után a két idősödő romantikus komplikált helyzetben találja magát: a közös jövőhöz bizony még az ő korukban is fel kell nőni. Addig viszont még rengeteget lehet röhögni. Különösen így, a Hernádi–Kern párossal! Író: Michelle Kholos Brooks – Kelly Younger Látvány: Sós Beáta
Rujder Vivien és Béres Bence improvizációit felhasználva írta Bíró Zsombor Aurél. "Nem azt mondom, nyilván. Ha valaki csak úgy odajön az utcán, hogy látta a Psychét, és gratulál, az jól tud esni. De azt nem akarom érezni, hogy meg kell sértődjek attól, ha valaki mondjuk nem gratulál. Én ezen nem gondolkozom, hogy most az iksz ipszilon ismerősöm miért nem gratulált. Ha nem gratulál, oké. Ha gratulál, oké. Nekem attól nem lesz több az egóm, hogy most sok ember gratulál vagy kevés. Egyébként igen. Sok ember gratulált. Nyilván. Csak hát abból is, ugye, mennyi az őszinte? Meg hát mi az egyáltalán, hogy gratuláció?" Sikeresek akarunk lenni. A csillogást és a reflektorfényt üldözzük, egy olyan világról álmodunk, ahol minden irányból a saját arcunk néz vissza ránk, és ahol a nevünket halljuk akkor is, ha nem beszél senki. A legkülönlegesebb képességünk pedig, hogy játszi könnyedséggel verjük át önmagunkat. Minden bűnünket megbocsátjuk, egy kis bánkódás, némi önmarcangolás után mindig sikerül elhessegetni a szégyent, legalább túllátunk a saját orrunkon, ezzel nyugtatjuk magunkat, és elhisszük, hogy az önreflexió vagy a művészet, aminek az oltárán az emberi integritásunkat is feláldozzuk, majd feloldoz. De mi történik, ha eljön az eszmélés pillanata?
Hédi, Abigél és Bori barátnők. Évtizedekkel ezelőtt évfolyamtársak voltak az egyetemen, azóta sok minden történt velük, de barátságuk töretlen. Havonta könyvklubot tartanak, most éppen a Bovaryné a téma. A regényhez való viszonyukat erősen befolyásolja aktuális élethelyzetük: Hédi egy csúnya válás után próbálja összeszedni magát, Abigél képtelen az elköteleződésre, Bori házassága viszont tökéletes. Legalábbis annak tűnik, amíg fel nem bukkan Andris, a volt csoporttárs, és felkavarja az állóvizet. Régi sérelmek, elszalasztott lehetőségek, félreértések, vágyak és indulatok kavarognak. Közben eltűnik egy kulcs, születik egy gyerek, kiszakad egy vallomás. Mihez kell nagyobb bátorság? Nemet vagy igent mondani a szerelemre? Szórakoztató és érzelmes történet, avagy ötven után is van élet.
Cserna Szabó András 77 magyar pacal című könyve nyomán, nagyon szabadon írta a Neptun Brigád. Bándor. Bendő. Pucor. Gömböc. Gyomor. Pacal.A kutyák vacsorája, a mészárszékek mocska. a főúri asztalok legdíszesebb éke, fagyasztott és konzerv, pörkölt ésleves, velős és körmös, Mexikótól Romániáig, a tanyavilágból a Gundelig.Mindegy, hogy kaviár vagy lencse, illetve mit érez a gyomor, ha pacallal tömik?Lehet-e valóban jó, ami legbelső lényegünk? Láss magadba, gyomrot a gyomorba, ismerd meg magad!Az vagy, amit megeszel, avagy mit gondol az egytálétel, amikor a tányérra tétetik?Vajon mit érez a pacal, egy órával a forráspont után?Barátaim, eljött a tisztánlátás ideje. Egyetek, igyatok, csak mértéket tartsatok!Eljött A Pacal ideje, és kisfröccsel ajánlják! Dalbetétek: Ficzere Béla és Duró Gábor
Georg Büchner befejezetlen drámája valós eseményen alapul: 1821-ben, Lipcsében, Johann Christian Woyzeck borbély, több késszúrással megölte barátnőjét. A korabeli közvéleményt évekig lázban tartotta a latolgatás, beszámítható-e vajon Woyzeck, valójában mi vitte őt rá erre a gyilkosságra.
Hogyan varázsoljuk el a félelmeinket, és hogyan kerüljünk közelebb egymáshoz? Hogyan alakíthatjuk át a testünket képpé, tánccá és tájjá?Az Encantado csendből, színekből és formákból alkotja meg a folyton változó szabadság karneválját; és az emberekét… emberekét, akik elvarázsolódnak a végtelen táncban és kijózanodnak. Az Encantado a Rio de Janeiróban élő koreográfus, aktivista és tanár Lia Rodrigues koreográfiája, aki 40 éves pályafutása során fáradhatatlanul dolgozott a művészet, az aktivizmus és a társadalmi folyamatok közötti szinergiák kiépítésén és akit a Brazíliában tapasztalt nagyon is valós környezeti és spirituális küzdelmek inspirálnak. Lia Rodrigues neve mára fogalommá nőtte ki magát a kortárstánc kedvelők és a szakma körében: a párizsi őszi fesztivál a jubiláló (30 éves) társulat valamint Rodriguez munkásságának tiszteletére 2021-ben felkérte portréja bemutatására: így rengeteg korábbi darabjának bemutatása mellett az Encantado premierjére is itt került sor. Az előadás akár egy (ön)gyógyító rituálé: Rodrigues és társulata a gyógyulás szellemeit - az encantadosokat - idézik meg. A címválasztás oka sokrétű: a munkafolyamat a covid-19 okozta egészségügyi válsággal összefüggésben indult és abból a vágyból született, hogy az encantadosok erői által varázsolják el a világot, és állítsák helyre annak törvényes rendjét. 11 táncos 140 színes takarót hív segítségül állandó alakváltáshoz. Az "encantado" szó a latin incantatus szóból származik, és olyan dologra utal, amely varázslat tárgya vagy bűbáj hatása alatt áll. Az "encantado" a csoda, a káprázat vagy a lenyűgözés szinonimája is. Ám Brazíliában az "encantado" szónak más jelentése is van. A kifejezés olyan entitásokra utal, amelyek az afroamerikai világfelfogáshoz tartoznak. Az "encantados" ismeretlen erők által mozgatva létezik ég és a föld között, a dzsungelekben, a sziklákon, az édes és sós vízben, a dűnékben, a növényekben, szent helyekké varázsolva ezeket. Olyan lény, aki átlépi az időt, nem ismeri a halál fogalmát, és mágikus védelmi és gyógyító erőre tett szert. A földi életet fenyegető ragadozó tevékenységek, az erdők, a folyók és a tengerek szisztematikus pusztítása az "encantados" létezésére is hatással van. Koreográfus: Lia RodriguesTáncolják és résztvettek a létrehozás folyamatában: Leonardo Nunes, Valentina Fittipaldi, Andrey da Silva, Larissa Lima, David Abreu, Raquel AlexandreTáncosok: Alice Alves, Daline Ribeiro, Sanguessuga, Cayo Almeida, Vitor de AbreuAz alkotói csapat további tagjai: Carolina Repetto, Joana Castro, Matheus Macena, Ricardo Xavier, Tiago Oliveira. Koreográfiai asszisztens : Amalia LimaDramaturg: Silvia SoterMűvészeti és vizuális közreműködő: Sammi LandweerFénytervező: Nicolas BoudierSzínpadmester: Magali Foubert és Baptistine Méral Zene: (a GUARANI MBYA PEOPLE / Kalipety do T.I. őslakos terület / Tenondé Porã falu dalainak részleteiből, amelyeket a 2021 augusztusában Brazíliában a veszélyeztetett ősi földjeik elismeréséért tartott őslakos tüntetésen énekeltek és játszottak).Hang: Alexandre SeabraNemzetközi terjesztés: Colette de TurvilleProdukciós koordinátor : Astrid Toledo
A Liliom Produkció előadása. “Kihalnak-e a pingvinek a vakutól? Stílusos-e műanyag evőeszközt lopni a Csendes-óceán felett? De legfőképp: milyen lehet egy legkevésbé sem hétköznapi anya lányaként felnőni? Az Anyám az őrületbe kerget, Tallós Rita és Barbinek Paula kétszemélyes előadói estje igazi bátor kísérlet, mely megteremti saját színpadi műfaját. A stand up comedy vagány humora keveredik a társalgási színdarabok frappáns replikáival és a családi drámák szívszorító személyességével. “Ez a darab az anya-lánya kapcsolatról szól. Arról a harcról, ahogy egy lány meg akar felelni, vagy nem akar megfelelni, ahogy szeretne, és mégsem szeretne hasonlítani az anyjára.” A Liliom Produkció legújabb darabjában a színészek saját élettörténetüket fűzik össze az amerikai Sue Fabisch által írt szórakoztató, önéletrajzi ihletésű szöveggel, mindezt sok-sok humorral és kedvességgel fűszerezve. Ahogy Tallós Rita fogalmaz: “Úgy gondolom, ezt a vígjátékot szeretni fogja a közönség, hiszen megint egy olyan tabutémához nyúltunk, ami hiányzik a színházak palettájáról, és mindenkit megérint.”
A színpadon egy profi színész és egy profi imprós. Nincs szöveg, nincs próba. Csak kockázat ésbizalom. Molnár Levente merész impróelőadása ismert színészekkel. Vendége ezúttal: Simon KornélÁllítólag a színészek legnagyobb rémálma, hogy a színpadon állva elfelejtik a szövegüket. De mi vanakkor, ha eleve nem is kapnak szöveget? Se karaktert? Se semmilyen fogódzót? Mi történik, ha adottegy színész és egy imprós, és két széken kívül semmilyen kellékük nincs?Molnár Levente egy merész kísérletben próbálja ki, hogy milyen, amikor két ember csak egymásraszámíthat. Nem tudják, mit tesznek 5 perc múlva. De még 5 tizedmásodpercük sincs rá felkészülni,mert a színházi és az imprós világ élesben feszül egymásnak és olvad össze egy hosszúformátumúimpróban.Itt nem a sztori a lényeg. Az a fontos, hogy a két ember hogy viszonyul egymáshoz, hogyan segíti-támogatja-emeli-tartja a másikat. Ez az előadás egy találkozás két ember, két műfaj, két világ között.Végtelen a szabadság, ezáltal végtelen a kockázat és a bizalom.
„– Mennyire fontosak a visszajelzések az ember életében?– Csinálom a dolgomat, aztán majd ha olyan, észreveszik.– És ha nem?– Hát igen, és ha nem. Na, ide azzal a mézeskaláccsal.” A karantén közepén úgy döntöttem, hogy odaköltözöm a nagymamámhoz. Ő 97 éves, én 35. Találkozni akartam az imádott, idealizált és elérhetetlen emberrel, szembenézni a kapcsolatunkkal, és az azt övező feszültségeken keresztül végső soron – magammal. A kapcsolatunkat egyszerre határozza meg a köztünk lévő megbonthatatlan szövetség, illetve Nagymama traumái, amelyek engem is terhelnek, és nehezen kielégíthető vágyakhoz és még nehezebben feloldható szorongásokhoz vezetnek. Beköltöztem, és kísérletet tettem arra, hogy mindezzel leszámoljak. Az együtt töltött 32 nap alatt a lakás szokatlan buli helyszínné alakult: finom ételek, pezsgők kerültek elő, egy rejtélyes férfi egy dalt énekelt a messzeségből, varjak érkeztek, leesett az első hó, álarcokat húztunk, és az idősíkok csak egyre jobban összekeveredtek. Göndör László és nagymamája, Katona Éva beszélgetéseiből és visszaemlékezéseiből a szöveget írta és szerkesztette: Bódi Zsófia, Laboda Kornél, Göndör László Somoskövi Bence és Nagy Botond – hangmesterek Lengyel Ákos Papa – technikus Láng Alexandra - hang- és videóvágó, koncepció Bartha Máté – dokumentumfilmes anyagok rendezése, operálása Ördög Tamás – külső konzulensHorváth Lili Olga – pszichológus konzulens, koncepció
„A jóért, a boldogságért küzdeni kell. A jó nem magától győzedelmeskedik, azért tenni kell. A boldogság nem röpül csak úgy a szívünkbe. Nem tétlenkedhetünk. A jóért való küzdelmünket nem adhatjuk fel.” - Fésűs Éva A palacsinta a desszertek királya, a királyok desszertje, nem csoda hát, ha mindenki szereti. Legyen az sós vagy édes, csak jó sok legyen belőle! Legalább hetvenhét! A palacsinta a nagyevő Tóbiás király kedvence, aki a fiát, Éliás királyfit is annak a lánynak szánja, aki úgy tud megsütni hetvenhét palacsintát, hogy se nem szakad, se nem ragad. Vajon kinek áll érdekében meghiúsítani a palacsintasütő versenyt? Hogyan és miért? Minderre fény derül A palacsintás király című zenés mesejátékban.
Mindnyájan emlékezünk az einstandolásra, amikor a vörösinges Pásztorok elrabolják Nemecsek kedvenc üveggolyóit, emlékezünk a gittegyletre, a füvészkertre, a csatára a grundon, és Nemecsekre, aki feláldozta magát a grundért és a társaiért. Költészettel és emlékekkel teli hívószavak ezek, amelyeket minden generáció újra-és újra felfedez magának.