Csányi Sándor egyszemélyes vígjátékának folytatása. "Sziasztok, megint én vagyok az, Guszti!Legutóbb a szülőszobán találkoztunk, ám ezúttal a munkahelyemen várlak titeket. Elhívtam tizenöt barátomat (véletlenül mindannyiunkat Gusztinak hívnak), hogy mondják el, mit gondolnak a gyereknevelésről, a házasságról és minden másról.Van élet a szülés után?Meddig bírják a férfiak behúzni a hasukat, amikor egy fiatal lánnyal beszélgetnek?Egy tízes skálán mennyit segít, ha anyuka odaköltözik hozzátok?Meg lehet-e csalni valakit véletlenül?Létezik-e vasárnapi ebéd húsleves, rántott hús és gyomorgörcs nélkül?Illetve, hogy jobb ember lesz-e valaki, ha sokat mondják neki?Gyertek! Jó lesz!"
‒ egyszerfenn, egyszerlenn szünet nélkül ‒ Külön köszönet: Parti Nóra, Csengery Dániel, László Zsolt, Kocsis Gergely, Kocsis Pál, Marton Róbert, Szatory Dávid Fenn és lenn, fenn és lenn, fenn és lenn. Így éli mindennapjait özvegy Maros Andorné született Kozinkay Piroska a Pannónia (volt Rajk László) utcában, a huszadik század kilencvenes éveiben, meg az azt megelőző hatvan (vagy hetven) évben. Egyszer fenn, aztán lenn – ahogy az a mániás depressziósoknál szokás. A fenti időszak csodás: a nyugdíjasélet vidám, a barátok hűségesek, a család szerető, és az új szerelem lehetősége sem reménytelen. Aztán beköszönt a lent, a pokol: az öregség kínokkal teli, a magány elviselhetetlen, a család hálátlan, a szerelem pedig… ki emlékszik már arra?! Lenn, lenn, lenn, lenn. Így éli mindennapjait Maros László humorista, „a vicces Ladó”, ahogy egy ország ismeri. Házassága romokban, Vera, a szép tévébemondónő csak a bolondját járatja vele, értelmiségi humorán időnként ugyan nevet a közönség, de ő már szinte semmin. Volna mit rendbehozni az életében, de mivel anya csak egy van, ráadásul olyan, amilyen, legtöbbször az ő életét kénytelen egyengetni. És ezt özvegy Maros Andorné született Kozinkay Piroska bizony el is várja. A jó „Lacpac” első szóra ugrik, otthagyva csapot-papot, legyen szó munkáról, családi eseményről, titkos randevúról. Ladó szabad szeretne lenni, de életét beárnyékolja a folyamatos készenlét és függés – hiszen sosem lehet tudni, mikor csörren a telefon. És ha mégsem ér rá, jön a lelki terror, majd a lelkiismeret-furdalás. Történik mindez egy darabjaira hullott családban, amelynek tagjai nem képesek valóban beszélni sem magukról, sem egymásról. Az élet meg csak telik, amíg… Meddig éljük felmenőink életét és mikor kezdjük el élni a sajátunkat?Miért olyan rohadt nehéz megértenünk egymást családon belül?Mennyit tudunk a mentális betegségekről? Illetve bocsánat… mennyit beszélünk róluk egymás közt? Mennyit tudunk arról, mit jelent megöregedni, és egy élet vége felé közeledni?És mennyire vagyunk azonosak azzal az örökséggel, amit a lehető legtávolabb szeretnénk tudni magunktól?
(The Unfriend). A kedves, udvarias angol házaspár, Peter és Debbie egy hajóúton összebarátkozik egy amerikai özvegyasszonnyal, Elsával. A nyaralás végén megtörténik a kölcsönös címváltás, ígértetek a jövőbeli látogatásra, ami persze, többnyire elmarad... Ezúttal azonban nem...Elsa egy szép napon becsenget hozzájuk... Addigra azonban olyasmiket olvastak róla az interneten, hogy elfogja őket a jeges rémület – nem szívesen engedik be, főként két kamaszgyerekük közelébe. De megbántani se szeretnék. A fergeteges vígjátéki helyzetekbe még egy okoskodó szomszéd és egy rendőr-őrmester is belekavar…És most, közvetlenül a londoni West End-siker után a budapesti Játékszínbe is megérkezik a rém rendes vendég…
A szakítás soha nem kellemes, ebből csinál diszkrét üzletet a Válásguru ügynökség alapítója, aki a szépen jövedelmező szakítócégből nagyot szakít. Ügyfelei megbízásából vállalja, hogy helyettük mondja ki a végső szót és hagyja el azok párját. Válást közvetít. Virágot visz az elhagyott nőknek, hagyja, hogy sírjanak a vállán, a kirúgott férfiakkal pedig közösen szidja a szerelmet. Eric, a ’Válásguru’ épp új ügyfele, Quentin nevében készül az újabb nagy szakításra. Megérkezik a nőhöz a szokásos csokorral, és amikor az ajtó kinyílik, Eric akkor szembesül azzal, hogy régi szerelméhez, Chloéhoz rendelték ki, aki évekkel ezelőtt magyarázat nélkül távozott az életéből. Hirtelen minden összezavarodik. Elindul egy nagy társasjáték, s közben egyre érzelmesebbé és szórakoztatóbbá válik a szakítópróba. Szerző: Tristan Petitgirard
A palacsintasütővel felszerelt hősnek ismét Molinári bácsi segítségére kell sietnie! Csak egy hónap van hátra, és Baditz Dávid, Vitéz László – Malombonyodalom című előadásában felfedi, sikerült-e a legendás figuránknak megvédenie a malom békéjét!Vitéz László, a magyar színházi élet színes és élettel teli alakja. Piros sapkájával és palacsintasütőjével nemcsak a gyerekek, de a felnőttek szívébe is belopta magát. Hőstettei az elátkozott malomban örök emlékként élnek bennünk, és most új kalandokra hívja a közönséget! Mi történik, ha az alvilági lények visszatérnek, még erősebben, mint valaha? Kihez fordulhat Molinári bácsi, ha újra segítségre van szüksége?Természetesen Vitéz Lászlóhoz! Hiszen nincs olyan probléma, amit a palacsintasütő ne oldana meg, és nincs olyan veszély, amit ő ne küzdene le!
Anglia, 1965. Ez az az év, mikor a ködös Albionban eltörlik a halálbüntetést. Az észak angol kisvárosban, Oldhamben, egy kocsmában, amit Harry Wade és felesége visz, összegyűlnek a törzsvendégek, hogy szemtanúi legyenek annak, hogyan reagál a kocsmáros a rossz hírre: ugyanis Harry Wade másodállásban hóhér, méghozzá az egyik legismertebb. Pontosabban a második legismertebb, a világhírű Pierepoint hóhér mögött. Ráadásul, megjelenik egy furcsa, délről jött idegen is. Mit tesz az ember, ha nem gyakorolhatja többet a hivatását? Mit tesz, ha örök második? Mit, ha eltűnik a lánygyermeke és mit tesz, ha arra a kérdésre kell válaszolnia, hogy minden általa kivégzett halálraítélt valóban bűnös volt-e, vagy esetleg volt olyan, akit ártatlanul végzett ki?
László nagy feladatot kap a nagymamucikájától: eljött az idő, hogy feleséget találjon magának. Ám ez feladat nem is olyan egyszerű, mint azt ő elsőre gondolta.
Misztikus, romantikus történet, mely nem a szokványos módon kerül bemutatásra. A sötét színházban ülő néző két, látszólag mindennapi fiatal szerelmi románcának lesz tanúja. Mégis van benne valami rejtélyes.
Opera tizenhárom jelenetben, két részben, orosz nyelven, magyar és angol felirattal. Lev Tolsztoj Háború és béke című történelmi regénymonstrumából a zenedráma megírására Oroszország náci megszállása ihlette Prokofjevet. Az opera első felének Békéje Prokofjev legszebb és legintimebb tablóit vonultatja fel, és éles ellentétben áll a második, Háború-rész cári (mondhatni szovjet) jeleneteivel. Prokofjev mesterien festi meg a hatalmas tömeg harcát és benne az egyes szereplőket. Szerelem és halál egyetlen gigantikus meséjévé szövi a cselekményt. A 72 karaktert felvonultató operát a katalán származású Calixto Bieito állítja színpadra a Genfi Grand Théâtre-ral koprodukcióban. Librettó Lev Tolsztoj regénye nyomán: Szergej Prokofjev, Mira Mendelson Videó: Sarah Derendinger Magyar nyelvű feliratok: Alter Katalin
Tragikomédia két részben – az Ascher Oszkár Színház előadása A Macskajáték meséjét énelőttem már több ezren elmesélték. A darab arról szól, hogy két ember szereti egymást, de akadályok lépnek föl, s a csábító harmadik minden női varázsát latba vetve magához láncolja a férfit, s a boldog pár oltár elé lép… Ez a szerelmi háromszög csak abban különbözik elődeitől, hogy szereplői nem tizen -, nem is huszon-, hanem hatvan-egynéhány évesek.E groteszk történet főhőse özvegy Orbán Béláné, s a darab valójában az ő véget nem érő vitája, szájaskodó, alakoskodó, még a hazugságtól sem visszariadó pörlekedése mindenkivel, aki körülveszi: a lányával, a szomszédnőjével, a barátnőjével s legfőképpen az ő München közelé¬ben élő nénjével, Gizával. Körömszakadtáig harcol, hogy zűrzavaros, értelmetlen és remény¬telen szerelmét ráerőszakolja a világra. Hogy célját elérje, nem riad vissza semmitől: hazudik, pletykázik, leselkedik és veszekszik. Megvan benne minden, amire az ember képes: egy piaci kofa nagy¬szájúsága és egy görög tragika fensége. Mit is tehetne mást? Orbánné a természet törvényei ellen harcol, mert semmibe veszi az öregséget, és hadat üzen a halálnak. Bukásra ítélt küz¬de¬lem ez, mégis ő lesz a győztese – igaz, drágán fizet érte. A győzelem órája már az összeomlás, a kifulladás órája is, öröme inkább csak jelkép, ahogy egy zászló lobog egy rommá lőtt, ki¬égett város füstölgő falai fölött. /Örkény István/
Opera tizenhárom jelenetben, két részben, orosz nyelven, magyar, angol és orosz felirattal. A Magyar Állami Operaház és a Genfi Nagyszínház koprodukciója. Lev Tolsztoj Háború és béke című történelmi regénymonstrumából a zenedráma megírására Oroszország náci megszállása ihlette Prokofjevet. Az opera első felének Békéje Prokofjev legszebb és legintimebb tablóit vonultatja fel, és éles ellentétben áll a második, Háború-rész cári (mondhatni szovjet) jeleneteivel. Prokofjev mesterien festi meg a hatalmas tömeg harcát és benne az egyes szereplőket. Szerelem és halál egyetlen gigantikus meséjévé szövi a cselekményt. A 72 karaktert felvonultató operát a katalán származású Calixto Bieito rendezésében láthatja közönségünk. Librettó Lev Tolsztoj regénye nyomán: Szergej Prokofjev, Mira MendelsonRendező: Calixto BieitoDíszlettervező: Rebecca RingstJelmeztervező: Ingo KrüglerVilágítástervező: Michael BauerVideó: Sarah DerendingerDramaturg: Beate BreidenbachMagyar nyelvű feliratok Alter Katalin nyersfordítása alapján: Benkő MinkaAngol nyelvű feliratok: Richard Neel
A Deep Fake egy tárgyak, emberek, hangok, fények és táncok által lakott koreografikus tér, amely mind az autentikus, mind a virtuális valóságunkban létezik. A testet impulzusok és érzelmek által vezérelt apparátusként felfogva a Deep Fake az élő és az élettelen, az anyagi és az immeateriális közötti határok összeomlását vizsgálja, azokon a struktúrákon keresztül, amelyek rejtett utakon (újra)termelik ezeket a kettősségeket. A Deep Fake-ben az előadó Csernovszky Márton finom, néhol hátborzongató, érzékeny és tágas tereket alkotó zenéje, valamint egy Grid nevű gyengéd tárgy kíséretében olyan extrém szerepek között vándorol, mint a házigazdáé vagy épp egy hiányzó testé. A Deep Fake a néző figyelmét finoman a hang, a fény és a tárgy decentralizált együttesére irányítva, a teret mozgó entitássá változtatva kérdőjelezi meg a szóló formátum monokráciáját. Az együttlétezés új lehetőségei mellett a Deep Fake-et legkülönösebben az foglalkoztatja, hogy hogyan lehetséges egy kevésbé antropocentrikus tekintettel figyelni a világot, vagy saját esetében: a színpadot. Koreográfia és előadás: Farkas D. GergőAsszisztencia és művészeti vezetés: Cserna EndreZene: Csernovszky MártonFények: Dézsi KataTanácsadás: Vass ImreVideó: Ofner GergelyWeb design: Kophelyi Dániel, Ofner Gergely
Az Extázis című előadás felfedezésre szólítja a nézőt. Egy konstruált miniuniverzumba invitál; egy színpadra sűrített, alternatív Budapest-labirintusba. A több szálon és több idősíkon futó multimédia-esemény egy csapat fiatal mindennapjait követi végig, akik arra az egyszerű kérdésre keresik a választ: hogyan lehetne jól vagy legalább jobban lenni. A zene, a tánc, a színház és a film formanyelvét használva áll össze az Extázis sajátos világa. Ebben a világban elmerülve minden néző a saját narratíváját rakhatja össze dialógusokból és képekből. Fenntartható-e a boldogság állapota? Ha igen, a közösségnek vagy az egyénnek van-e nagyobb szerepe benne? Hogyan látja Magyarország jövőjét az Y és a Z generáció? Ki lehet-e lépni a ciklikusan ismétlődő problémák örvényéből vagy csak egy mesterségesen létrehozott menedék segíthet a társadalmi rendszeren belül? eksztázis (gör. eksztaszisz, 'kilépés', lat. exstasis), elragadtatás, elrévülés, transz, a régi magyar nyelvben rüttetés, elrüttetés (röptetés): általános értelemben önkívületi állapot, melyben a tárgyi világgal való kapcsolatot meggyengíti vagy teljesen fölfüggeszti egy, az érzékekre, illetve a tudatra ható, természetes v. természetfölötti (isteni v. démoni) eredetű dolog.
Nizsai Dániel, A bábjátékos című felnőtteknek szóló darabja zárja a fesztivál első napját. Az előadás arra tesz kísérletet, hogy bemutassa Kemény Henrik rendkívül gazdag életének legfontosabb állomásait. Mozaikos portré egy különleges emberről, akinek a sorsát a 20. századi Magyarország tragikus eseményei formálták.Igaz mese sikerekről, viszontagságokról, hősökről, családról és mindenekelőtt a színház, a játék csodájáról.
Egy átlagos napon elindulsz hazafelé, de nem találod az utcát, a házat, ahol laksz. Talán évek teltek el észrevétlenül, vagy csak elfelejtetted reggel bevenni a gyógyszeredet? Vagy egyszer csak meglepődve nézed azt az embert, akivel együtt élsz, és nem emlékszel, hogy vannak-e gyerekeitek. A képzeleted tréfát űz veled? Esetleg van mindennek egy mélyebb üzenete? Egy történet, ahol az évek egyetlen pillanatba zsúfolódnak. Egyetlen pillanat, ami évekké tágul. Nem tudjuk már többé, kik is vagyunk pontosan, hol vannak a határaink, hol kezdődött az élet. Mi lett szépen megálmodott terveinkkel? Kivé váltunk, kinek a hipnózisában élünk? Mi építettük fel ezt a valóságot, vagy a valóság hozott létre bennünket?Ebben a darabban egy párkapcsolat történetén keresztül mágikus utazásra hívunk a képzelet, az érzékelés és az érzelmek határvidékeire.
A Jóbarátok egyik írójának komédiája rengeteg humorral mutatja be az emberi játszmák változatos és hol vérre menő, hol röhejes természetrajzát. Helyszíne két egymásra néző erkély. Az egyiken Alvin, aki képtelen felvenni a ritmust a világgal. Inkább elszigeteli magát, és lakásába zárkózva találja meg a vágyott nyugalmat, könyvekkel és sportközvetítésekkel. A szemben levőn azonban egyszer csak megjelenik a lehengerlően vidám és rendíthetetlen Karen, és a világ máris újból kézzel fogható közelségbe férkőzik. Összecsap két szemben álló nézőpont, férfi és nő, optimista és pesszimista, Jin és Jang. Azt pedig már mi is jól tudjuk, milyen, amikor nem léphetünk egymáshoz másfél méternél közelebb.
M. u. 80-ban az X bolygón az egértársadalom élete veszélyben forog. Az Intermouse rég visszavonult adu-ásza, Nick Grabowski az egerek egyetlen esélye: rá hárul a feladat, hogy Pokióból elhozza Fushimishi professzor legújabb találmányát… hogy a Macskafogó életre kel-e, az kiderül a darabból.
Argan, jómódú párizsi polgár, életét kitölti betegségébe vetett hite. Ez a mánia önzővé és zsarnokká teszi. Csak az orvostudományban hisz; gyógyszerekben, állandó kezelésekben és fiatal feleségében. Azokat, akik mindezekben kételkedni mernek, ellenségnek tekinti. Lányának Angelikának is orvos férjet szán. Ám az ő szíve titokban már másé.Moliére komédiázik. Kifiguráz bennünket. Félelmeinket, öncsalásainkat, kicsinyességünket. Ez utolsó színdarabja. 1673. február 17-én a Képzelt beteg előadása közben a színpadon rosszul lesz. A címszereplőt alakító Moliére még aznap meghal.