Vásári bábjáték 5 éven felülieknek Mit gondoltok, mi történik, ha megáll az idő? Na kérem, akkor lép a tettek mezejére Pityi Palkó, a mosolygós kis hős, az ebédidő védelmezője! Tartsatok velünk egy időtlen utazásban, melynek során a bohókás Palkó minden trükkjét beveti, hogy visszaállítsa a rendet s hogy az univerzum pocakjainak morgásától és a menzásnénik világgá menésétől megmentse Meseországot – és persze Benneteket is! Szájhagyomány és mesei inspirációk alapján írta: Rácz Attila, Bonczidai Dezső Dramaturg: Kertvéllesy AndrásTervező: Nagy-Kovács GézaZeneszerző: Szabó DalmaRendezte: Bonczidai Dezső Játsszák: Rácz Attila, Szabó Dalma.
Mancsos kalandok az őrjárat bábszázad előadásában, élő zenei kísérettel. Mentőakciók szárazon és vízen, levegőben vagy akár a föld alatt! Lehetetlen nem létezik, csak újabb kalandok és tengernyi izgalom. Végre itt a Bábszázad, akik színre viszik a mancsokat. Mindenkit megmentünk, csak várja ki a sorát! Akik hívják a 911-et: kukac, zebra, zsiráf, és mindenki, ki bajban érzi magát. Műfaját tekintve élő zenés bábjáték. Rendezte: Sara Vindrákova Zene: Toldy Nándor Főbb szerepekben: Várnai Lili és Toldy Nándor.
Vacsoraszínházi előadás két részben. Az évek óta nagy sikernek örvendő vacsoraszínházi előadások látogatóinak idén egy igazi különlegességgel kedveskedik az ország egyetlen orfeuma. Időutazásra invitáljuk vendégeinket a krimi világába, nagyszerű színészekkel, fantasztikus korabeli jelmezekkel és egy belga ihletésű vacsorával… Ezen a hátborzongató és talányos estén a nagy belga detektív, Hercule Poirot egy különleges helyszínen, az Orfeumban keres kikapcsolódást. Természetesen itt sem kerüli el azonban a megoldásra váró bűntény. Agatha Christie, a zseniális angol krimi-királynő két egyfelvonásosában egyszer a vendégekkel teli, egyszer pedig az üres mulatóban kell az agyafúrt nyomozónak csatasorba állítania kis szürke agysejtjeit. A gyilkos ugyanis az Orfeumban van… A Poirot az Orfeumban című darab Agatha Christie Darázsfészek és Sárga írisz művei alapján készült.
Jobb hallgatni, félrenézni, továbbmenni... És csak csendben sírni. Főleg ha nő vagy. – Ez a túlélési stratégia működött a kilencvenes években a csallóközi kisvárosban, Dunaszerdahelyen, ahol pokoli események tették elviselhetetlenné a hétköznapokat. Húsz évvel később Durica Katarina megtörte a csendet, és beszéltetni kezdte azokat a nőket, akik annyi éven át hallgattak, pedig tanúk voltak, tanúk és áldozatok. Interjúk, vallomások és beszámolók alapján íródott a regény, amelyben három nő sorsán keresztül kirajzolódik Európa egyik legsötétebb maffiatörténete. A rendes lányok csendben sírnak nemcsak felkavaró, hanem felszabadító és felemelő is. Erőt és bátorságot ad azoknak a nőknek, akik némán tűrték az erőszakot, akik nem merték felemelni a hangjukat, akik eddig szégyenbe burkolózva éltek.
Opera két részben, négy felvonásban, francia nyelven, magyar és angol felirattal.„Carmen olyan személyiség, aki szereti az életet, és azt határok nélkül éli meg. Abban leli örömét, hogy felfedezi a körülötte lévő emberek és a saját határait. Mindez nála belülről jön, nem kell ehhez külön személyiséget építenie. Nem is látja magát kívülről. Ösztönös emberi lény a maga egyszerűségével és összetettségével. Egyszerre intuitív, faragatlan, szenvedélyes, melankolikus és érzékeny” – nyilatkozta az operarendezés „Tarantinója”, a katalán rendező, Calixto Bieito. Előadásaiban a történetek valóságát húsba vágó élességgel és ezért megrázóan provokatív módon mutatja be. Tökéletesen passzol ehhez a rendezői stílushoz a szintén őrült indulatokat és érzelmeket megmozgató francia opera, Georges Bizet Carmenje. A rendező a 19. századi Sevillában játszódó operát a Franco utáni Spanyolországba helyezi, ahol a realizmus magas fokán ábrázol egy vad és kegyetlen világot – távol tartva tőle a folklorisztikus flamenco kliséjét. Bieito a maga nyers naturalizmusával még közelebb hozza az operát az alapjául szolgáló Prosper Mérimée-regényhez.A produkció az egész világot bejárta, számos helyen bemutatták. Madrid, London, Oslo, San Francisco, Bécs, Barcelona, Velence, Párizs, Lisszabon, Palermo és Boston után a 2021/22-es évadban végre Magyarországra is megérkezett. Magyar nyelvű feliratok: Kenesey JuditAngol nyelvű feliratok: Arthur Roger Crane A gyermekkar vezetője: Hajzer Nikolett Közreműködik: a Magyar Állami Operaház Zenekara és Énekkara
Brecht szerint a legvéresebb időkben is élnek jó emberek. Egy nő menekül a polgárháború közepén, karján egy gyermekkel. Övé-e a gyermek, ha nem ő szülte, de ő mentette meg az életét? Rövid időre ismét béke lesz: a vérszerinti anya visszaköveteli a gyermeket, akit egyszer már elhagyott.
"Kedves Utazóközönség!Szeretettel köszönti önöket a L’art pour l’art Légitársaság legelső járatának legénysége!Felemelkedésüket és felhőtlen szárnyalásukat garantálja a már jól bevált személyzet, DOLÁK-SALY RÓBERT, PETHŐ ZSOLT és SZÁSZI MÓNI, valamint a sok más járaton már bizonyított, Jászai Mari-díjas stewardess, STEFANOVICS ANGÉLA. A biztonságos utazást magasan kvalifikált földi személyzet segíti, többek között Naftalin Ernő, Hőzőngné Váltig Arabella és kebelbarátnője, valamint Margit és Zigóta, Boborján, Anti bácsi, egy szigorú ornitológus, továbbá a násznép. Repülőgépünk boldogan repíti önöket oda, ahová a végén megérkeznek."
A Momentán Társulat 2003 óta sikerrel játszott előadása 100% improvizáció. Nincs megírt szöveg, nincsenek előre kidolgozott poénok, nincsenek beépített nézők. Minden jelenet a közönség előtt, a nézők ötletei alapján születik. Elég, ha mondasz egy műfajt, egy helyszínt vagy egy foglalkozást, és máris a színpadon látod viszont.
A színpadi játék két „nyugállományba vonult” színésznő történetét meséli el, akik élethelyzeteikből adódóan közös albérletbe kényszerülnek. Társbérletük kacagtatóan szatirikus helyzetek, nosztalgikus visszaemlékezések és komikus sorsfordulatok kavargó forgatagává válik. Kamilla polgári családból származó, jó kedélyű, örökmozgó nő. Sikeres komikaként dolgozta végig az életét vidéki színházaknál. Klári, szintén fővárosi polgárlány, de szegény családból indult, színészként pedig vidéki „száműzetésből” Pestre került tragika. Az egymással, és egymás múltjával, vetélkedő, a magánéletükben is folyton szerepet játszó színésznők hirtelen egy újabb szereplővel, új lakótárssal kerülnek szembe… A két egymást egyre inkább megértő és megszerető színésznőt Esztergályos Cecília és Tordai Teri alakítja, főbérlőt pedig Bordán Irén.
Darwin azonos című művéből kiindulva egy olyan formai kísérletre vállalkozunk, mely ötvözni próbálja a tudományos ismeretterjesztést a költészettel.
Különbözőbbek talán nem is lehetnének, Alex és Rupert között mégis minden magától értetődően alakul - ami a lényeget illeti. De mi történik akkor, ha pont ott kap sebet egy kapcsolat, ami az egyik leglényegibb? Hogyan lehet feldolgozni egy újszülött gyermek elvesztését? Cordelia O’Neill néhol szívmelengető, máskor szívfacsaró kétszereplőse biztos kézzel vezet végig bennünket egy nagy megpróbáltatás elé állított párkapcsolat lentjein és fentjein. Megingathatatlan arányérzékkel vegyít egymásba humort és megrendülést, gyászt és életigenlést. Mint aki maga is járt azon a tájon, amelyről mesél, s akinek épp ezért készek vagyunk elhinni: lehetséges a visszatérés. Mint bármi. Csak elég erősen kell rá gondolni. Zeneszerző: Farkas Virág ‘Zazie’ Látványasszisztens: Kaszás Nina
Molnár Ferenc egyik leghíresebb, de biztosan legsikeresebb darabja érkezik ősszel a Centrál Színház nagyszínpadára Puskás Tamás rendezésében, a Játék a kastélyban Alföldi Róbert, László Zsolt, Balla Eszter, Puskás Samu és Schmied Zoltán főszereplésével. Mit tehet egy színműíró, ha fiatal zeneszerző barátjával együtt in flagranti kapja annak menyasszonyát? A bizonyossal kell szembeszállnia, a fikcióhoz kell alakítania a valóságot. Komoly kihívás ez Turai úrnak, a híres drámaírónak is, aki bravúros megoldással és sziporkázó humorral menti meg a fiatalok jegyességét. ANNIE Én beveszem az egész veronált, ami nálam van.TURAI Az kevés.ANNIE Tíz gramm veronál? TURAI Nem a veronál kevés. Az ön halála kevés a megoldáshoz „Molnár Ferenc színházi pályája csúcsán, 48 évesen, már világhírű szerzőként írta ezt a darabot, mely vallomás a színház hatalmáról. Banálisnak tűnhet ez az édes játék, azonban túlzás nélkül állítom, hogy a darab finoman csiszolt gyémánt. Arról mesél, hogy a színház ugyan nem tudja megváltoztatni az életünket de képes elhitetni velünk egy szebb valóságot." (Puskás Tamás) Zene: Budapest Bár
Zenés munkahelyi revü. Előadásuk hihetetlen kalandra, nagyszerű felüdülésre invitálja a nézőt: elkalauzolja a munkahelyére, egy ablaktalan irodába. Az ízléstelen nyakkendők, a görbe hátak és lapos seggek, a kornyadozó páfrányok, átláthatatlan excel táblázatok, az agyzsibbasztó kollégák és a mindent felörlő hiábavalóság birodalmába. És hogy miért érdemes megismerni a történet hőseit? Mert olyan szánalmasan tengetik napjaikat, hogy Ön, kedves néző hozzájuk képest garantáltan jobban fogja érezni magát. Szerdareggelenként dalolva fog munkába menni akármilyen rémes helyen is dolgozik!Énekelni egyébként a mi figuráink is fognak, mert az előadás zenés, vagyis ez is benne van a munkaköri leírásukban! Az előadás a DUMASZÍNHÁZ, FÜGE és az Orlai Produkciós Iroda együttműködésében jött létre
Zenei időutazás.Az „őrült húszas évek” volt talán a legboldogabb évtized az ország történetében. Orfeumok,mulatók, kávéházak, zenés színházak vonzották be a szórakozni kívánó közönséget, ahol amagyar tradíciók mellett elkezdett kibontakozni az amerikai kontinensről beáramló modernzene és tánc, megjelent a jazz, a charleston, a shimmy, a tangó.Műsorunkban felcsendülnek többek között a mai napig is mindenki által ismert korabelislágerek, kuplék, részletek hallhatunk a korabeli híres operettekből, bemutatunk egyszenvedélyes tangót és egy bolondos charlestont. Sőt! Megidézzük a kor talán leghíresebbsztárja, Josephine Baker budapesti fellépését is, akit az egész világ látni akart, aki egyenesenPárizsból érkezett Budapestre, és hatalmas sikert és felháborodást is keltett.Az est narrátora a kor híres zeneszerzője és az egykori Royal Orfeum igazgatója: ZerkovitzBéla, a „slágergyáros”, aki több mint 1400 dalt hagyott az utókorra. Közreműködő művészek:Mezei Pál – a zenekar vezetőjeDenk Viktória – szopránJenei Gábor – táncoskomikusPacskó Dorka – szubrett6 fős tánckarBaráth Attila – konferanszié
Axel, a nagykövet fia nem a rátermettségével és politikai tisztánlátásával tűnik ki korrtársai közül. Egyszer például az uzsonnáját csomagolta be egy békeszerződésbe... És ez csak egy a sok közül. Amikor apjának egy választási kampány miatt haza kell utazni, ő veszi át a követség "irányítását". És itt indul be a Woody Allen-i vígjáték fergeteges "úthengere", mely az amerikai turistákat sem kíméli, s melyet Mikó István mint Drobney atya próbál kordában tartani. De nem sikerül, úgyhogy nevessenek szabadon önfeledten!
A csavaros fordulatokban és komikus konfliktusokban gazdag Goldoni vígjátékban a gyámoltalan Florindo szerelmes Balanzoni doktor egyik lányába, Rosaurába, aki erről mit sem sejt, miközben egy másik ifjú, a nemes Ottavio Rosaura húgába, Beatricébe szerelmes, de a lánynak ki kell várnia nővére esküvőjét. Így történhet meg, hogy a fülledt velencei éjszakában Florindo titkos szerenádja után egy idegen utazó, Lelio aratja le a babérokat, és szellemes hazugságaival elcsavarja mindkét lány fejét. Csakhogy a hazugságnak az a természete, hogy egyből száz születik. És a hazugnak végül az igazságot sem hiszik el.
Carpe diem két részben. A múlt század közepén egy hagyománytisztelő amerikai iskola tanári karában felbukkan egy különc, sajátos módszerekkel oktató pedagógus, John Keating. A rigorózus szabályok szerint tanuló diákok életét felkavarja a jövevény, aki azt szeretné, vegyék észre, hogy gondolataik szabadon szárnyalhatnak, hogy életük maga a művészet.A diákok lassan elkezdik felfedezni saját személyiségüket, az iskolában pedig visszafordíthatatlanul elindul a lázadás...Az 1989-es világsikerű Oscar-díjas filmklasszikus írója, Tom Schulman maga készítette el forgatókönyvének színpadi változatát, számtalan szakmai és kritikai díjjal elismert Vidovszky György, az ifjúsági drámák avatott szakembere rendezésében.
Rujder Vivien és Béres Bence improvizációit felhasználva írta Bíró Zsombor Aurél. "Nem azt mondom, nyilván. Ha valaki csak úgy odajön az utcán, hogy látta a Psychét, és gratulál, az jól tud esni. De azt nem akarom érezni, hogy meg kell sértődjek attól, ha valaki mondjuk nem gratulál. Én ezen nem gondolkozom, hogy most az iksz ipszilon ismerősöm miért nem gratulált. Ha nem gratulál, oké. Ha gratulál, oké. Nekem attól nem lesz több az egóm, hogy most sok ember gratulál vagy kevés. Egyébként igen. Sok ember gratulált. Nyilván. Csak hát abból is, ugye, mennyi az őszinte? Meg hát mi az egyáltalán, hogy gratuláció?" Sikeresek akarunk lenni. A csillogást és a reflektorfényt üldözzük, egy olyan világról álmodunk, ahol minden irányból a saját arcunk néz vissza ránk, és ahol a nevünket halljuk akkor is, ha nem beszél senki. A legkülönlegesebb képességünk pedig, hogy játszi könnyedséggel verjük át önmagunkat. Minden bűnünket megbocsátjuk, egy kis bánkódás, némi önmarcangolás után mindig sikerül elhessegetni a szégyent, legalább túllátunk a saját orrunkon, ezzel nyugtatjuk magunkat, és elhisszük, hogy az önreflexió vagy a művészet, aminek az oltárán az emberi integritásunkat is feláldozzuk, majd feloldoz. De mi történik, ha eljön az eszmélés pillanata?