A Liliom Produkció előadása. Négy nő, akik véletlenül találkoznak egy vonaton, miközben éppen úton vannak, a spanyol tengerpartra, hogy élvezzék a szabadságukat és megszabaduljanak a mindennapok problémáitól.A koruk nem könnyíti meg a dolgukat, hiszen az egyébként is forró spanyol vidéken mindegyikük hőhullámokkal küzd. A zenés vígjátékban rengeteg humorral átszőtt, kalandon keresztül ismerhetik meg a nézők a négy különböző karakterű nő fizikai és lelki problémáit amelyekkel az ötvenes nők szembesülnek.Ez a vígjáték nem csak szórakoztató de rávilágit a mindennapok árnyoldalaira, a változó kor kikerülhetetlen nehézségeire és mi, nők ezzel is megbirkózunk, de mindez sokkal könnyebben megy csipetnyi humorral és egy kis öniróniával! A történetből a sármos férfi sem hiányozhat… ám az ő szerepe legyen meglepetés.
Balett-thriller. Az előadásban megidézett kor egybeesik A hattyúk tava ősbemutatójának idejével (1877). Ugyanakkor a XIX. század második fele az elburjánzó elmegyógyintézetek, állati lelkek által 'megszállt' betegek, a mentális kórképek kínzásokkal és egyéb furcsa módszerekkel történő kezelésének időszaka is.Egy ilyen műintézményben vergődik számos sorstársa mellett a skizofrén Odette – aki képzelgéseiben hattyúkirálynő; bálban, palotában jár, ki-be sétál múltja, jelene, sosemlesz jövője között, hiszen a fantázia szárnyalásának nem szabhat gátat a kórterem magánya vagy a kényszerzubbony. Utóbbi hosszú, madzagban végződő ujjai, mint megcsonkított hattyúszárnyak, az átváltozás pillanatát rögzítik. Már nem ember, még nem hattyú. Már nem egészséges, még nem élőhalott. Körötte kettős kötődésű alakok: egyrészt leképezik az alapmű karaktereit, másrészt az intézet lakói vagy alkalmazottai. A Herceg anyja – gyógyító apáca. Alexander – medikustárs. Siegfried – a láncok és erőszak, a fizikai bántalmazás helyett a kedvességre és türelemre hangsúlyt fektető fiatal orvos. Professzor Rothbart, aki maréknyi gyógyszerrel, ágyhoz kötözéssel, hidegvizes-fejmosással űzi a Gonoszt. Ekkor hirtelen felbukkan a szabad külvilágból egy fekete ruhás lány, a nagy rivális, Odile, és Odette mesevilágból szőtt álmaiba is befészkeli magát. E látomásokban fekete hattyúként szegődik nyomába, és el akarja szakítani álmai hercegétől, a fiatal orvostól. Így mosódik valóság és képzelet egyetlen rémálommá össze. Rothbart minden kétségbeesett kísérlete dacára a szépséges, sorsa ellen hiába lázadó lányt nem lehet ép eszénél tartani; számára testi rabságának valósága helyett a hallucinációk szabadsága lesz a végső otthon: a hattyúk tava. Csajkovszkij életére is rányomta bélyegét a félelemmel teli titkolózás, számtalanszor küzdött depresszióval, még a halált is megkísértve. Öngyógyításul, terápiás céllal írta ki magából az éteri Fehér és a szenvedélyes Fekete Hattyút, érzékeny, neurotikus lelke kivetüléseit. De, míg a klasszikus balettműben a hattyúlét a rabság metaforája – előadásunkban a szabadságé, megváltódásé. „a jó győzelme a rossz, a fényé a sötétség fölött" Koreográfia: Juronics Tamás és a Társulat Díszlet koncepció: Juronics TamásDíszlet terv, szcenika: Tóth KázmérAnimáció: Madarász János, Madarász Gergő Szereplők: Odette: Miriam Munno / Diletta SaviniOdilia: Diletta Ranuzzi / Letizia MelchiorreSiegfried: Francesco Totaro / Vincze LotárRothbart: Czár Gergely / Füzesi CsongorNővér: Bocsi Petra / Nyeste AdriennAlexander: Kiss RóbertSegédek: Füzesi Csongor / Czár Gergely, Vincze Lotár / Francesco TotaroLányok, hattyúk: Nier Janka, Giordana Marzocchi, Desireé Bazzani, Diletta Savini/Miriam Munno, Letizia Melchiorre/Diletta Ranuzzi, Nyeste Adrienn/Bocsi Petra, Chiara GiontiDíszlet kivitelezés: Scabello Szereplők: Odette – Miriam Munno / Diletta SaviniOdilia – Diletta Ranuzzi / Letizia MelchiorreSiegfried – Francesco Totaro / Vincze LotárRothbart – Czár Gergely / Füzesi CsongorNővér – Bocsi Petra / Nyeste AdriennAlexander – Kiss RóbertSegédek – Füzesi Csongor / Czár Gergely, Vincze LotárLányok, hattyúk – Nier Janka, Giordana Marzocchi, Desireé Bazzani, Diletta Savini / Miriam Munno, Letizia Melchiorre / Diletta Ranuzzi, Nyeste Adrienn / Bocsi Petra
Kóródy Ildikó nyolcvanharmadik születésnapja. Felolvasásra kerül Dégi János: egy pillanatra Fuchs Anna című egyfelvonásosa "Drága Fiam! Elolvastam a Dédnagyanyád Fuchs Anna képzeletbeli találkozását, a Saul fia rendezőjével az Oscar-gála éjszakáján. Nagyon megérintett. Számomra az volt a legnagyobb döbbenet, ahogy a képzelet valósággá vált a tudatomban! És miért ne!? Ki tudja mikor, hol és kivel találkozunk szellemi szinten. Nagyon szeretlek: Anyád"
Én vagyok én, te vagy te. Ki a hülyébb, én vagy te? Gyerekkorunk jókedvű, becsapós kérdésére nehéz volna jókedvűen felelni ma már. Erről is szól a Jóccakát. Boldoggá tesz, hogy a Katonában kerül közönség elé, hajdani főiskolás évfolyamtársam, Ascher Tamás rendezésében.
Azt kérdezi az orvos:-Az apja miben halt meg?-Kocsmában.Heveny lövöldözés meg ilyesmi.-Iszik?-Most hogy meghalt,nem hiszem. -És dohányzik?-Nem tudom,inkább innék valamit.-De nem kínáltam. -Elég baj ,mert dohányzom. -Dolgozik? -Nem. -Hogyhogy? -Tavaly Szingapúrban loptam egy kockás zakót ,és azóta úgy érzem úrnak születtem.Elhatároztam,hogy többé nem dolgozom. -Miért,azelőtt dolgozott? -Nem,de hiányzott az elhatározás. _Te mi a f… csinálsz? -Bocs főnök,csak olvasok.-Munkaidőben b…meg,nincs még kész a fürdőszoba!-De kész van . -De hiányzik róla a felső sor csempe! -Az az egy sor hiányzik ,de a többi az kész van… -De akkor ne mondd hogy kész van b…meg amikor nincs kész!
Nagymama, lány, unoka. Mindegyik mást akar, mindegyik másként, mással szeretné élni az életét. Teri például szeretője mellett képzeli el a mindennapjait. Lánya, Emma egy titokzatos kis jövevénnyel. De mit szól mindehhez a vidéki Mama, aki váratlanul beállít a pesti lakásba? A nevetés kódolva van..
A Réka és az Oltatlanok című előadásukban lesznek majd olyan szereplők, akik nem akarják beoltatni magukat, de nem róluk szól majd elsősorban a darab. Sokkal inkább arról, hogy a „gyűlöletbomba” mindenkit elpusztít, ha felrobban egyszer. Azokat is, akik jelenleg „gyűlöletbombával” a kezükben manipulálják, félemlítik meg, rabolják ki és butítják le az embertársaikat. Lesz majd min nevetni, az biztos! A történet úgy kezdődik, hogy a címben szereplő Rékát kirúgják a munkahelyéről, és egy budai villában fejeződik be, bizarr körülmények között. Ha kíváncsi rá, hogy mi történik közben, jöjjön el, nézze meg, aztán menjen haza és soha senkinek ne beszéljen arról, amit látott! Soha senkinek. Technikai munkatárs: Berecz Csaba, Bokor LászlóFodrász: Bari Boglárka
Magyarországon orvoshiány van.Magyarországon gyerekhiány van.Egy fiatal gyerekorvos anyja halála miatt Németországból visszatér Borsodba. A fiúapjával nevelkedett Pesten, míg bátyja anyjával vidéken. Mivel a fivérek közül ő lettorvos, ő örököli anyja után a gyerekorvosi praxist. Úgy dönt, amíg túlad az örökségen,Magyarországon tölt néhány hetet. Ez alatt kénytelen tisztázni magában az anyjával valóviszonyát, és szembenézni azzal, hogy valójában mit is örökölt meg mikor rámaradt amagyar vidék gyógyításra váró lakossága. Schwechtje Mihály 2018-ban a hazai mozikban bemutatott két filmje után, melyeket őírt és rendezett, most a színházban mesél a mai Magyarországról. Az Aki bújt, aki nemcímű rövidfilm egy mélyszegény magyar faluban történő gyerekkereskedőktevékenységét mutatta be, a Remélem legközelebb sikerül meghalnod című elsőnagyjátékfilmje pedig a mai tinédzserek érzelmeibe, szorongásaiba adott betekintést. Azörökség a rendező saját színdarabja, amiben egy külföldről hazatérő fiatal gyerekorvosazzal szembesül, hogy az egykori gyerekorvos anyjának körzetében a hagyományosértékek, mint a tisztesség és az emberség, érvénytelenek.
Adott egy nő. Adott egy férfi. Van gyerek -szám szerint hét. Adott egy hotelszoba. Adott a házasság köteléke is. Csak épp nem egymással. Szeretni azt, aki igazán soha nem lehet a mienk, mert családja van , és adott esetben a családját választja saját boldogsága helyett.-Mi marad? Lopott percek, órák? Egy ellopott februári hétvége. Minden évben, csak ennyi se több. Adott tehát két ember, aki az idők során, szőröstül- bőröstül megismeri egymás rezdüléseit, életét.-Kit csalnak meg? A feleségüket? A férjüket? A gyerekeiket? Saját magukat!Egy abszurd szerelem, gyönyörű története.-Lehet nevetni?-Igen!-Lehet sírni?-Igen! Hol mindkettőt egyszerre!
Az Art Színtér előadása. Egy vonat elindul valahová. Az egyik fülkében ül egy nő, majd belép egy férfi és helyet foglal szemben a nővel. Beszédbe elegyednek. A két ember kíváncsian érdeklődik egymás sorsa iránt. Történeteik megelevenednek előttünk. Ugyanis a két ember nem csak szimplán elmeséli életének"jeleneteit", hanem belebújnak egymás partnerének bőrébe. Két élet bontakozik ki előttünk a szerelmes egymásra találástól a családalapításon át a szomorú végkifejletig, ami mindkettejük válásához vezetett. A szemünk előtt pergő jelenetekben mi, nézők is magunkra ismerünk és hol szívből, hol kesernyésen nevetünk a figurákon, magunkon. A szereplők azzal, hogy felidézik életük fontos momentumait, egyben válaszokat keresnek, ki rontotta el, hol és miért. Szép lassan kiderül, hogy a nagy fellángolás után a hétköznapi élet akadályait nem képesek átugrani. Hát akkor hogyan tovább? Mi a megoldás?
Miközben tartunk a magánytól, ki merünk-e lépni az ismeretlenbe, hogy új társra leljünk? Megbocsátunk-e magunknak, ha a veszteség után újra tudjuk, újra merjük kezdeni?Három nő évtizedes barátsága, és mindannyiuk boldogsága a tét, amikor váratlanul - vagy épp nagyon is várva... - közéjük toppan egy férfi. Ivan Menchell pergő, mély emberismeretről árulkodó vérbő komédiája sok-sok kacagás mellett megható, megrendítő pillanatokat kínál mindenkinek, aki valaha szeretett és szerették.
„Az ügynök halála története egyetlen tőmondatban elmondható: egy ember meghal. Azt a napot látjuk, ami számára utolsó a Földön. És ez a nap a szeretet drámáját mutatja fel. A szeretet elvesztését és a szeretet visszanyerését.” – Arthur MillerWilly Loman 35 éve dolgozik. Ugyanott. Két fia van. Linda a felesége. Egyre rosszabbul megy az üzlet. A főnöke megalázza, egyik fiát a nők, a másikat a lopás érdekli. A drámában megjelenő kilátástalanság, illúzióvesztés felteszi a nézőnek azt a kérdést, hogy ugyanúgy hazudjuk-e el az életünket, mint ahogy Willy Loman teszi?Az ügynök megtört, hajlott hátú alakját Arthur Miller éppen halálával emelte a halhatatlanságba.Alföldi Róbert és Bíró Bence újragondolásában érkezik az Ügynök a Centrál Színház nagyszínpadára.
Rujder Vivien és Béres Bence improvizációit felhasználva írta Bíró Zsombor Aurél. "Nem azt mondom, nyilván. Ha valaki csak úgy odajön az utcán, hogy látta a Psychét, és gratulál, az jól tud esni. De azt nem akarom érezni, hogy meg kell sértődjek attól, ha valaki mondjuk nem gratulál. Én ezen nem gondolkozom, hogy most az iksz ipszilon ismerősöm miért nem gratulált. Ha nem gratulál, oké. Ha gratulál, oké. Nekem attól nem lesz több az egóm, hogy most sok ember gratulál vagy kevés. Egyébként igen. Sok ember gratulált. Nyilván. Csak hát abból is, ugye, mennyi az őszinte? Meg hát mi az egyáltalán, hogy gratuláció?" Sikeresek akarunk lenni. A csillogást és a reflektorfényt üldözzük, egy olyan világról álmodunk, ahol minden irányból a saját arcunk néz vissza ránk, és ahol a nevünket halljuk akkor is, ha nem beszél senki. A legkülönlegesebb képességünk pedig, hogy játszi könnyedséggel verjük át önmagunkat. Minden bűnünket megbocsátjuk, egy kis bánkódás, némi önmarcangolás után mindig sikerül elhessegetni a szégyent, legalább túllátunk a saját orrunkon, ezzel nyugtatjuk magunkat, és elhisszük, hogy az önreflexió vagy a művészet, aminek az oltárán az emberi integritásunkat is feláldozzuk, majd feloldoz. De mi történik, ha eljön az eszmélés pillanata?
Hogy a tüdőbeteg nagypapa kezelésére összegyűjtsék a pénzt, a Szalai család elhatározza, hogy Nemzeti Dohányboltot nyit. Mindenüket pénzzé teszik, hogy kinyithassanak, ám az üzlet nem váltja be a hozzá fűzött reményeket.
"Ismert és beszédes példa, hogy Bono, a U2 frontembere egyetlen technológiai befektetésén, a Facebook 2,3%-án több hozamot realizált, mint amennyit valaha zenészként keresett. Nem alaptalan ezért az a feltételezés, hogy bárkinek, aki több jövedelemmel rendelkezik, mint amennyi a folyamatos megélhetéséhez szükséges, érdemes időt szánnia arra, hogy átgondolja, megtakarításait mibe fektesse és hogyan gyarapítsa tovább. A motiváció sokrétűlehet, akár felkészülés a kevésbé aktív évekre, akár aktuálisan is az egzisztenciális biztonság megteremtése, de lehet a további vagyongyarapítás, a kockázatvállalás izgalma, vagy akár az értékteremtés szándéka is. Mind más és más befektetői attitűd, melyekhez különbözőbefektetési stratégiák illeszkednek. De a befektetések másik oldalán is áll valaki, akinek arról van elképzelése, hogy hogyan tud többlet értéket, növekvőnyereséget előállítani olyan mértékben, hogy ahhoz érdemes mások pénzét is igénybe vennie, mert ötletei megvalósításához nem rendelkezik elegendősaját megtakarítással, vagy kockázatait így akarja megosztani. Neki meg azzal kell tisztában lennie, hogy a pénzforrások bevonására milyen lehetőségei adódhatnak és melyiknek mi az ára és költsége, azaz a kockázata, melyet végsősoron valakinek mindig viselnie kell. Az aktuálisan felmerülőkockázatokat és elérhetőhozamokat ráadásul olyan globális és makrogazdasági folyamatok befolyásolják, amire a konkrét befektetések szereplőinek csekély ráhatása van, de amelyekkel muszáj tisztában lenniük, hogy számolni tudjanak egyes döntéseik következményeivel. Ennek a komplex társasjátéknak az alapvetőtörvényszerűségeiben próbálunk majd kis rendet tenni." - Oszkó Péter
Időpont: Karácsony előtt egy nappal. Helyszín: Félkész loft lakás Berlin egyik művésznegyedében. Szereplők: egy darab konzervatív Mama (Csöpi, 60) egy darab mindent relativizáló Papa (Egon, 62)egy darab liberálissá vált lány (Lujza, 33) egy darab vegán és környezettudatos nyugat-berlini vej (Oskar, 32)Feltűnik még: egy darab migránskolbászok, kocsonya és szilvapálinkavegán és környezettudatos zöldségek és gyümölcsökegy Fekete Március-os videókazettakisvárosi kisebbségi magyar világnézetnémet fővárosi „Willkommenskultur“magyar, német, román, angol nyelv külön-külön és összekeverveVagyis: Kelet Európa vs. Nyugat Európa, egy multikulti családba préselve, akik a szeretet ünnepén épp a szeretetért harcolnak, ami váratlan helyekről, ne adj’ Isten migránsokon keresztül is megérkezhet…
„Estella: …húszéves voltam, amikor utoljára látott. Ha már oly kegyelettel emlékszik rám, azt akartam, hogy emlék maradjak. De nem, ön a valóságot akarta. Ezt a szomorú és nevetséges valóságot.Hector: …Nézze ezeket a mély ráncokat, ősz hajamat, dúlt lelkem zavarát szemem tükrében… Ötven év óta útban vagyok maga felé. Eddig tekintettel voltam a konvenciókra. Most már elég!” „Nézze, milyen szép asszony most is az anyám, fehér hajjal. Őt szeretném eljátszani!” –mondta Tolnay Klári, amikor a fiatal Hubay Miklós azt kérdezte az akkor negyvenes éveiben járó művésznőtől, volna-e valami eddig megvalósítatlan szerepálma. Tolnay hozzátette: „Tudja, én olyan szerepet szeretnék, amelyben öregen is vonzom a férfiakat, süssön belőlem a…az Eros!” Erre a beszélgetésre 1959-ben került sor, amikor Ádám Ottó rendező arra kérte a sikeres drámaírót és műfordítót, hogy a népszerű Tolnay számára keressen egy francia egyfelvonásost, amit egy másikkal együtt játszana egy estén a művésznő. Hubay azonban a beszélgetés ihletésére inkább saját darab írásába fogott. Így született meg az Ők tudják, mi a szerelem. Témáját Hubay a valóságból, Hector Berlioz zeneszerző emlékirataiból merítette. Tolnay partnere akkor a harmincegy éves Sinkovits Imre lett. Az előadás olyan sikeres volt, hogy negyven évig játszották, és mindketten „beleöregedtek” szerepeikbe. A francia romantikus zeneszerző, Berlioz élete alkonyán felkeresi gyermekkori szerelmét, Dubeoef Estellát, és meg akarja szöktetni családja köréből a tisztes nagymamát. Felidézik az ifjúkori szenvedélyt, amit korábban a konvenciókhoz igazodva mélyen eltemettek magukban. De sohasem késő „megállítani az időt”, az igaz szerelem kortalanul ott él mindenkiben, csak bátorság kell megélni azt. Hubay a darab mottójául Weöres Sándor Boldogság című verséből választott részletet: „Vének leszünk és ráncosak, // de szívünkben virágosak. // Nagy felhő-hintánk csupa láng…” Hubay Miklós (1918–2011) tudatosan építette fel hatalmas drámaírói életművét. Nemcsak kiváló művész, hanem a magyar művelődéstörténetnek is nagy alakja, korának egyik legműveltebb, legtájékozottabb irodalmára volt, lenyűgöző esszéista. Művész, tudós, tanár. Élt és dolgozott Genfben, később Firenzében, műfordítóként is jelentőset alkotott. „Estella: …húszéves voltam, amikor utoljára látott. Ha már oly kegyelettel emlékszik rám, azt akartam, hogy emlék maradjak. De nem, ön a valóságot akarta. Ezt a szomorú és nevetséges valóságot. Hector: …Nézze ezeket a mély ráncokat, ősz hajamat, dúlt lelkem zavarát szemem tükrében… Ötven év óta útban vagyok maga felé. Eddig tekintettel voltam a konvenciókra. Most már elég!”
Egy középkorú férfi kapcsolatai megfeneklenek. Nem magában keresi a hibát, sőt, egyáltalán nem is keresi. Lemond arról, hogy családja legyen. De a mindenbe beleavatkozó nővére miatt mégiscsak köt egy fogadást, hogy egy családi vacsorára az „igazival” érkezik. Felbérel egy színésznövendéklányt a szerep eljátszására. Aki leginkább a pénz és az improvizációs játék miatt megy bele a feladatba. A „vacsoraszínház” elég jól megy nekik… Stephen Enersen híres reklámszövegíró. Átlépett a színház világába. A kritika szerint a „lower case” című darabja (szándékosan kisbetűvel) a „kapcsolatok titkaival birkózik”. Szerző: Stephen Enersen
Odüsszeusz, Ithaka királya hazafelé tart a trójai háborúból, ám magára haragította Poszeidónt, a tenger istenét, így az utazás évtizedes bolyongássá változik. Hogy jóslatot kapjon a hazatéréshez, az Alvilágba indul a halott Teiresziasz szelleméhez. Hádész birodalmában azonban saját személyiségének árnyképei várják. Van-e a leereszkedésből visszaút? Hazatérhet-e Odüsszeusz, hogy visszavegye elvesztett királyságát? Egyáltalán: van-e még királyság, amit visszavenni érdemes? Formanek Csaba új monodrámája sötét komédia vágyakról, belső háborúról, a depresszió határvidékeiről, önképekről és önismeretről, elveszettségről, a későn hazaérkezőkről, a világ felosztásáról és a lélek belső bolyongásáról.
„– Mennyire fontosak a visszajelzések az ember életében?– Csinálom a dolgomat, aztán majd ha olyan, észreveszik.– És ha nem?– Hát igen, és ha nem. Na, ide azzal a mézeskaláccsal.” A karantén közepén úgy döntöttem, hogy odaköltözöm a nagymamámhoz. Ő 97 éves, én 35. Találkozni akartam az imádott, idealizált és elérhetetlen emberrel, szembenézni a kapcsolatunkkal, és az azt övező feszültségeken keresztül végső soron – magammal. A kapcsolatunkat egyszerre határozza meg a köztünk lévő megbonthatatlan szövetség, illetve Nagymama traumái, amelyek engem is terhelnek, és nehezen kielégíthető vágyakhoz és még nehezebben feloldható szorongásokhoz vezetnek. Beköltöztem, és kísérletet tettem arra, hogy mindezzel leszámoljak. Az együtt töltött 32 nap alatt a lakás szokatlan buli helyszínné alakult: finom ételek, pezsgők kerültek elő, egy rejtélyes férfi egy dalt énekelt a messzeségből, varjak érkeztek, leesett az első hó, álarcokat húztunk, és az idősíkok csak egyre jobban összekeveredtek. Göndör László és nagymamája, Katona Éva beszélgetéseiből és visszaemlékezéseiből a szöveget írta és szerkesztette: Bódi Zsófia, Laboda Kornél, Göndör László Somoskövi Bence és Nagy Botond – hangmesterek Lengyel Ákos Papa – technikus Láng Alexandra - hang- és videóvágó, koncepció Bartha Máté – dokumentumfilmes anyagok rendezése, operálása Ördög Tamás – külső konzulensHorváth Lili Olga – pszichológus konzulens, koncepció