A darab kritikus hangvételű, és a zsidósággal kapcsolatos paranoiákról szól. A zsidó kultúrával foglalkozó, független színház szerint társadalmunkban a "zsidó vs. nem-zsidó" hivatkozású diskurzus ördögi köröket fut. Ezért fontos, hogy próbáljunk nyitni egymás felé mégpedig úgy, hogy saját közösségünkhöz is kritikai szemmel közelítünk. A darab előkészületeként a színház felhívást intézett a nyilvánosság irányába: mindenki beküldhetett zsidósággal kapcsolatos közhelyeket, majd vegyes kulturális hátterű fiatalokból álló csapatot verbuvált a darab megvalósítására. A cél, hogy a különböző látószögből közelítő, sokszor öröklött előítéleteit hordozó felek mindegyikét szembesíteni lehessen abszurd berögződöttségeivel. Mindezt rengeteg humorral!A Lefitymálva című darabban mindenkit kinevethetünk, önmagunkat is. Nevethetünk a két baráton, akik nem tudnak beszélgetni, mert az egyikük mindig attól fél, hogy antiszemitának, rasszistának bélyegzik majd: "Vigyázz, hogy mit mondasz, nagyon vigyázz!" - ismételgeti. Nevethetünk azokon, akiknek rögeszméje a "zsidó konspiráció". Kinevethetjük a sok zsákutcába torkolló, békítő kezdeményezést: "Kuss legyen már! Itt a lehetőség, hogy végre közelebb hozzuk egymáshoz a kurva kultúrákat! Kuss legyen! Koncentráljunk!" - kiabálja a darabban a fiatal riporter miközben zsidókat és antiszemitákat próbál kibékíteni. A darab igen kritikus a zsidó közösséggel szemben is, nagy adag (ön)iróniával láttatja a zsidóságon belüli mániákat, amelyeket részben két karakter - Rosenzweigberger, holokauszt-szakértő és Horovitzné, számos zsidó szervezet vezetőségi tagja - közvetítenek."A készülő színdarab egyszerre szimpatizál és gyűlölködik minden szélsőséggel, miközben önmagának is folytonosan gáncsot vet. Bevállaltan antiszemita és zsidóbérenc, egyértelműen antinacionalista és fajvédő. Egyszerre holokauszt-tagadó és tartja a holokausztot az aduásznak, amit bármikor elő lehet rántani a pakliból. Addig szeretnénk püfölni a fogalmakat és a kategóriákat, a félelmeket és a fájdalmakat, amíg azok teljesen el nem veszítik eredeti jelentésüket és funkciójukat.És ha olyanokkal találkozunk, akik ezt nem tartják humorosnak, hát kezdjük el gyűlölni a humor nélküli embereket! Kategorizáljunk, általánosítsunk és mutogassunk egymásra, amíg el nem fáradunk. Rettegjünk addig, amíg már képtelenek vagyunk komolyan venni rettegésünk tárgyát! (...) Legyünk vele tisztában, hogy mindannyian szörnyetegek vagyunk valakinek a szemében. Az együttélés lehetetlenségét már megírták minden lehetséges formában. Mi arra vállalkozunk, hogy bebizonyítsuk: a szörnyek igenis jól kijönnek egymással, vagy ha ez túl merész állítás, hát legalábbis képesek kiröhögni egymást és talán magukat is." - Vinnai András
Egyéni hangvételű, markáns előadásaikkal Kovács Gerzson Péter és társulata, a TranzDanz vitathatatlanul a magyar kortárs tánc szcéna fontos tényezői, akik most első ízben mutatkoznak be a Trafó színpadán. Kovács Gerzson Péter táncművész, koreográfus és látványtervező 1987-ben alapította meg a TranzDanz-t. Az általa létrehozott táncnyelv részben néptáncos múltjából ered, részben kortárs technikák innovatív alkalmazásával alkot egyedi és összetéveszthetetlen mozdulatvilágot. A TranzDanz motívumai között egyaránt fedezhetünk fel utalásokat az archaikus kultúrák jelképeire és a ma bennünket körülvevő globalizált világ képeire. Ebben a sajátos, képzeletbeli folklórban kitüntetett szerepet játszik a darabjaikat kísérő élőzene. Zenésztársaik a mai magyar ethno bázisú jazz legjelentősebb együttesei: a Dresch Quartet, a Magony és a Djabe. A mozgás és a zene ötvözése mellett, előadásaik gyakran multimédia jellegűek: meghatározó bennük a vizuális-, az akusztikus- és a mozgás-elemek játékos dinamikája.A Tranzit az emlékezetet, mint sokszorosan összetett jelenséget vizsgálja, mind társadalmi, mind pszichológiai, mind kulturális aspektusából nézve, hogy aztán nagyon áttételesen, kódolva, többszörös absztrakció által jelenítse meg egy táncprodukció keretében. Az előadás a hazai kortárs tánc legképzettebb táncosokból álló gárdáját fogja össze. Az alkotó a darabhoz írott zene élő keverésével és a fél play-back alkalmazásával kívánja megvalósítani a tánc és a zene élő, organikus kapcsolatát."A tranzit az emlékezet metaforája: állandóan változó tartalmú, táguló-szűkülő, színesedő-szürkülő, átmeneti és állandó lakókkal teli tér. Ők alkotják személyes, egyedi tapasztalatainkat, álmainkat, képzeletünk nyomait, tudásunkat, kultúránkat, emlék-valóságunkat. Van úgy, hogy gyűjtögetjük őket, vadászunk rájuk, vannak olyanok, amelyek tőlünk függetlenül telepednek le. Vannak burjánzó, terjeszkedő, gyarapodó és vannak egyre fogyó, halványuló, aztán örökre elenyésző emlék-törzseink. Némely korokban a végtelenbe visszanyúló, változatlan, állandósult tudás lakja, manapság, mikor a tegnap is rég volt, a teljes felejtés üressége kezdi kitölteni. A közös bennük: az időtlenség."(Kovács Gerzson Péter) Táncosok:Bacsó LillaDarabos PéterGera AnitaSzabó ZsomborTókos AttilaTőkés Imola
Breughel Szodoma és Gomorra pusztulását ábrázoló képe előtt állva a müncheni Pinakothékában azon tűnődtem, mit csinál Lót és két lánya a bal alsó sarokban meztelenül? A hittanórán csak addig mesélték a történetet, hogy Lót felesége, nem tudván kíváncsiságát legyőzni, az isteni parancsolat ellenére hátrafordult és sóbálvánnyá változott. De hogy a lányok ezt követően apjukkal bujálkodtak és teherbe is estek tőle, ez eddig valahogy elkerülte a figyelmem. Nem maga a vérfertőző paráznaság, hanem Lót történetének bonyolultsága és morális ellentmondásossága érlelte a gondolatot, hogy talán aktuális színpadi szöveggé formálódhatna ez a tulajdonképpen shakespeare-i dráma. János nem mondott rögtön igent a megírásra. Jó néhány hétig gondolkodott, hogy megtalálja-e a témában önmagát, azt, ami érdekli, amiről beszélni tudna benne. Aztán vagy másfél éve belekezdtünk. Kutatás, anyagkeresés, ötletelés. Jelenetvázlatok, stíluskísérletek. Végül megszületett egy első változat, egy anyag, amely még formálásra várt, amikor János sietve eltávozott. Miközben munkatársaimmal azon dolgozunk, hogy színpadra alkalmazzuk írását, folyamatosan érzem, nem szakadt meg köztünk a beszélgetés mégsem, soraiból válaszol, ha kérdésünk van.(Kovalik Balázs)
Mi a teendő abban az esetben, ha az ember a szülőszoba ajtajában döbben rá arra, hogy nemcsak a gyerekekkel nem tud bánni, a nőkkel sem? Miért a mi hibánk, ha Ők rosszat álmodnak? Miért baj, ha őszintén válaszolunk arra kérdésre, hogy fogytam-e? Érdemes-e, a friss jogosítvánnyal vezető feleségünknek tanácsokat osztogatni a forgalomban? Eljön-e az a pillanat egy nő életében, amikor azt mondja: Köszönöm, van elég cipőm, nem kell több. Illetve, hogy mindezek ellenére, miért dobban meg mégis a szívünk, ha belép a szobába?Nos, ezekre a kérdésekre nem tud választ adni az előadás. Viszont számos hasonló kérdést vet fel az együttélés nehézségeiről, szépségeiről, öröméről. (Magunk között szólva: inkább nehézségeiről.)Egyszemélyes vígjáték, nyolc különböző karakter, hetven percben. Csányi Sándor előadásában.
Fergeteges vígjáték a Nemzetközi Nőnap alkalmából. Színházuk közkívánatra bemutatja a legmeghatóbb és legmulatságosabb komédiát, amit két nyolcvanéves norvég néniről valaha írtak. Maggi, az idősotthon alfanősténye új szobatársat kap: Lillemor régivágású úrihölgy, mindenben Maggi ellentéte. Kitör a háború. Határviszály. Öldöklő kézitusa. Félsikerrel kecsegtető sütőcsempészet. Életveszélyes krumplifőzés. És a fegyverletétel előtt feltűnik még Georg, Lillemor örök szerelme, aki most Magginak udvarol… A két csodálatos főszerepet mintha Mertz Tiborra és Bezerédi Zoltánra írták volna. Réthly Attila híres norvég rendezéseinek első darabja a Pinceszínházban. Figyelmeztetés: az Ön ellenségei megnézik, ne hagyja, hogy csak ők szórakozzanak jól!
Bármilyen versenyben, könnyen legyőzheti a majom a hangyát, mert sokkal nagyobb nála. Ha egyenlő méretű ellenfele lenne, már nem biztos, hogy ő győzne. Ha egyenlő méretű ellenfél nincs, akkor a feladatot kell méretre igazítani. A nagyobb versenyzőnek nagyobb feladat, a kisebbnek megfelelően kisebb dukál. Ki tesz igazságot a majom és a hangya versenyében? Természetesen egy okos nyúl és a még okosabb gyerekek. Végül mindenki győzelmét ünnepeljük mókával, tánccal, zenével! Szereplők: majom, hangya és a nyúl
Aki egyszer is olvasta soha nem felejti el Tom Sawyert. A cuki, nagyszájú, kedves svihákot mindenki a szívébe zárja. Különösen Becky Thatcher. Aki kislányként ott áll kitartóan Tom mellett, de az olvasói emlékezet mégis a feledésbe szitálja őt. Holott Becky Thatcher mindent elsöprően van. Életben tartja őt az első piroslófülű leányszerelem, ami Tom Sawyerhez köti. Az emberek hálátlanok, megfeledkeznek mindenről, de az első szerelmükre örökké emlékeznek. Az első titkos álmokra, az első érintésre, a véletlen kézfogásokra.Becky Thatcher nagymamakorba érve idézi fel azokat a napokat, amelyek aztán meghatározóak lettek egész életében. Megbékélt a múlttal, megbocsátotta a bántásokat, kisimogatta a gyűrődéseket az emlékein és megértően néz végig a saját életén, amelyet azok a napok tették ünneppé és persze bánattá is, amikor Tom mellett lehetett. Becky élete titkát osztja meg a közönséggel. A gyerekek fogékonyak az őszinteségre, az érzelmekre, a romantikára és nem idegen tőlük a szerelem sem. A gyerekkori szerelmek mesébe illő, pirosló fülű emléke végigkísérheti őket akár az egész életükön. A pedagógusok és a szülők jól tudják, milyen öröm az, amikor a gyerekek tudnak az érzelmeikről beszélni. Ehhez ad segítséget ez az előadás. Az előadást 8 éves kortól ajánlják.
Műsorukban a legnépszerűbb bécsi és budapesti operettszerzők legismertebb műveinek melódiái csendülnek fel. Részleteket hallhatnak Kálmán Imre "A cirkuszhercegnő", "A Montmartre-i ibolya", Huszka Jenő: "Mária főhadnagy" című műveiből és egyéb népszerű táncos jeleneteket láthatnak a műsorban. Közreműködik: Fedák Sári Színház zenekara és tánckara. FELLÉPŐ MŰVÉSZEK:ÚJHELYI ANDREAHARASZTI ELVIRAKISS RÉKASÁRKÁNY KRISZTIÁNÖLLER ROLANDBEREZNAI ROLANDZSIGA LÁSZLÓTARLÓS FERENC
Írország, 1652. Az angol parlament elfogadta történetének legkegyetlenebb rendeletét. Írország lakóit a sziget kietlen tartományába száműzik, másokat összekötözve hajóra raknak és a tengerentúlra hurcolnak. Aki ellenáll, kivégzik.
A Bethlen Téri Színház és a Manna produkciója. Jens Christian Grøndahl és Alex Broun művei alapján. Meddig tart a szülői hivatás, meddig anyja valaki felnőtt lányának? Megtörténhet, hogy egyanya ne szeresse gyermekét? Gyűlölheti, lenézheti egy gyermek a szüleit? Bepótolható-e azanyai odaadás? Lehet egy gyermek a meg nem valósult szakmai vágyak beteljesítője, vagynem más, mint rivális, tolvaj? Létezik jó szülő-gyermek kapcsolat, ha két ellentétes mentalitásúgeneráció egymásnak ennyire kiszolgáltatott?Egy szívmelengető „hollywoodi”, és egy sötét tónusú „bergmani” anya–felnőtt lány viszony,melyek dialógusra lépnek egymással a néző fantáziájában. A lány óhatatlanul mindkéttörténetben továbbviszi a szülők bűneit, hiszen már maga is világra hozta a legújabbgeneráció egyik tagját. A Találkozások tehetségprogram előadása. Találkozások tehetségprogram:2015 tavaszán indította útjára a Bethlen Téri Színház és a Manna a Találkozásoktehetségprogramot. Az első pályázat nyomán két produkció valósult meg 2016-ban: ValczPéter rendezésében a Mary és Max című előadást mutatták be, azt követően Szilágyi Bálintállította színpadra Peter Handke Az aranjuezi szép napok című művét. A második pályázateredményeként jött létre az Egy fiú Boszniából Lazici Noémi, majd a Pataki Éva regényenyomán készült Nőkből is megárt… című darab Cseh Judit rendezésében.A 2017 tavaszán kiírt pályázat újabb két bemutatót eredményezett: az első nyertes, VadászKrisztina Viszontlátás című rendezését 2018. január 17-én mutatták be, április 11-én, aköltészet napján pedig egy versszínházi estre került sor Szívlapát címmel Dézsi Fruzsina ésGerencsér Anna rendezésében. A 2019-es év első felében két újabb bemutató készül atehetségprogram keretében. Mentor rendező: Jordán Tamás. Zene: Constatin Coada. Látványtervező mentor: Albert Alpár. Díszlet: Ébner Aletta. Jelmez: Lokodi Aletta.
Ismerős a helyzet: valami végleg elveszett, és mielőtt végleges döntést hozna, egy utolsó kísérletképpen szakemberhez fordul a férfi és a nő.
Mindenki elmeséli ügyes-bajos dolgait, közben pedig fokozatosan kiderül, hogy nem csak velünk történnek furcsa dolgok az életben. Nem csak minket felejtenek az irodában, fröcsköl le a busz, hagynak ki egy tárgyalásból stb.. Persze más szájából hallani sokkal érdekesebb a fura sztorikat, de pech, néha még a legjobb társaság is kifogy a szóból. Ha így van, vagy egyszerűen szeretnél néhány órát önfeledten szórakozni, akkor irány a Godot. Az étterem, a színház, és a kávéház ideális keveréke. Te eszel, iszol, miközben a színpadon álló előadók valósággal elárasztanak saját furcsa sztorijaikkal.
"Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól. Nincs semmi elrejtve, ami nyilvánosságra ne kerülne, s titok, ami ki ne tudódna. Amit sötétben mondtok, világos nappal hallják majd, és amit a zárt falak közt fülbe súgtok, azt a háztetőkről fogják hirdetni."
A történet a testvéri kötelékek bemutatásáról szól, amely szeretetben a halálig kísér, vagy az egymást ért ellentétek miatt a halálba taszít.
"Mi lenne, ha Örkény István egy nap újra megjelenne, egy színészben, egy színházban, egy este, leülne, venne egy lélegzetet, mesélni kezdené - olykor felállna - az életét, azután megint eltűnne? Ezen az estén az író a színész testét ölti magára." - Bereményi GézaAz Azt meséld el, Pista az utóbbi évek legsikeresebb egyszemélyes színházi előadása Budapesten. Százkilencvenkilencszer került színre a Komédium Színházban, sokszor vidéken, és határainkon túl láthatták Nagyvárad, Pozsony, Kassa, Bécs, München, Berlin, Stuttgart, Róma, Párizs, London, New York, Washington, Toronto magyarul értő nézői. Az új színházi évadban a kétszázadik előadástól a Madách Kamrában látható."Mikor a Madách Kamara művészeti vezetője lettem, úgy éreztem, nem szabad ezt a darabot néhány utcányira a mi színházunktól játszani. Köszönet illeti a Komédium vezetőit, akik megértve ezt az új helyzetet, elengedték az előadást. Remélem, ez a színházi este megtalálja közönségét színházunk régi és új nézői között is. Szeretettel várom Önöket a Madách Kamarába." - Mácsai Pál
Ha valaki meghal, az csak úgy tűnik, mintha meghalt volna. Továbbra is tökéletesen eleven marad a múltban, éppen ezért nagy butaság, ha az emberek sírnak a temetésén. Minden egyes pillanat, a múlt, a jelenés jövő, mindig is létezett és mindig létezni fog. (Kurt Vonnegut) Van-e élet a halál után? Ezt a kérdést előbb-utóbb mindenki felteszi magának. Szeretteink elmennek. Nehezen fogadjuk el, hogy ez is hozzátartozik az emberi léthez. A nemlét az élőnek felfoghatatlan, ezért félelmetes. Nem tudjuk, mi történik a halálpillanatában, de a remény, hogy talán van folytatás, enyhítést ad. Aki nem hisz az ezotériában, stikában még az is elolvassa a halál közeli élményekről szóló beszámolókat, mert varázslatos az alagút, a vakító fény, a boldogságérzés leírása, annak a víziója, hogy valójában nincs is halál, csak átmenet, egy másik állapotba. Ilyenkor nagyon is hiszünk az energia-megmaradás törvényében. A darab főszereplője a nő, az ember, akinek el kell hagynia a földi életet, az eddig általa ismert létformát. Előbb a döbbenet, aztán a küzdés, majd a pánik félelem, a feladás és a végén a megbékülés. Az előadásban szereplők oroszlánként küzdenek az elmúlás ellen, kapaszkodnak a maradásba, végül beletörődnek az életbe. Amikor elfogadják a megváltozhatatlant, felszabadulnak, és kétségek nélkül továbblépnek az ismeretlenbe. „A halál mindnyájunkra rámosolyog. Az ember nem tehet mást, mint hogy visszamosolyog.” Balázs Ádám készített rendhagyó,egyszerre elektronikus, de mégis magasztos hangzású filmzenét. A visszatérő főmotívum Thomas Celanus: Dies irae (Napja Isten haragjának) kezdetű éneke, ami már az első felcsendülésekor megalapozza az előadás hangulatát.
Boris Vian a huszadik század európai irodalmának egyik legeredetibb figurája, egyéni hangvételű regényei óriási példányszámban fogynak, a fiatal korosztály egyik meghatározó szerzője. Ebben a játékban megelevenednek Vian életének főbb helyszínei, az arisztokratikus gyerekkor, a fiatalkori szerelmek őrülete, a Szabványügyi Hivatal, a németek által megszállt Párizs, a földalatti mulatók világa, a romokon újjáinduló élet, Sartre és köre, majd a jazz, Duke Ellington és Miles Davis, a Saint-Germain pezsgő éjjeli világa. Élőzenés bárok és házibulik, Tajtékos napok című regényének hangulata. Féktelen képzelet, életszomj és önfeledtség, egy vészjóslóan zörgő szív „árnyékában”. Az előadásban tizenkét Boris Vian-sanzon szólal meg - magyarul először, neves költők, műfordítók tolmácsolásában. Dalszövegek: Göbölyös N. László, Bittner Gábor, Bajomi Lázár Endre, Rózsa László, Domonkos EszterVideo-tervező: Marucsák Dávid Világtástervező: Dreiszker József
A mű alaptémája egy elixír, maga a Prima Materia, amely halhatatlanná tesz. A történet 1535-ben indul, és háromszáz évvel később ér véget. Újabb és újabb életeken és halálokon át követhetjük végig egy nyughatatlan lélek reinkarnációs fejlődéstörténetét.