Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni (1964)

A film akkor készült, amikor a világnak először kellett komolyan szembenézni egy atomháború lehetőségével - a kubai rakétaválság, a Kennedy-gyilkosság és a vietnámi háború kezdetének kora ez. Stanley Kubrick kíméletlen szatírája nem csak szellemisége és háborúellenes üzenete miatt örökérvényű, hanem technikai újításai, képi világa révén is. Talán a legjellemzőbb példa a film hatására, hogy amikor Ronald Reagan első elnöki napját töltötte a Fehér Házban, megkérdezte kísérőitől, miért nem mutatják meg neki a stratégiai tanácskozótermet, ahonnan a nemzetközi hadviselés irányítható. A személyzet zavarba jött, ugyanis ez a terem csak Kubrick filmjében létezett, a valóságban nem.

Gyorsabban cicamica, ölj, ölj! (1965)

A ma már kultikus alaknak tekintett rendező, forgatókönyvíró, vágó, producer Russ Meyer , a telt keblek csodálója olyan filmcímeket hagyott az utókorra, mint a Motor Psycho (1965), a How Much Loving Does a Normal Couple Need? (1967) vagy a Beneath the Valley of the Ultra-Vixens (1979) – és persze Gyorsabban cicamica, ölj, ölj!. Utóbbi hősei három szexuálisan túlfűtött, hiperagresszív sztriptíztáncosnő, akik kíméletlen harcba kezdenke az elrejtett családi vagyonért az amerikai Dél kopár, kiégett szívében. Mindez egyszerre bűnös trash-élvezet és maró társadalomszatíra: keblek és muszklik, gyors sportkocsik és még gyorsabb dialógok.

Amit tudni akarsz a szexről... (1972)

A teljes cím természetesen az, Amit tudni akarsz a szexről, csak sosem merted megkérdezni, de ezt a magyar forgalmazó kissé hosszúnak vélte. A hét epizódból álló film olyan kérdésekre ad választ, mint? Használnak-e a szexuális serkentőszerek? Mi a szodómia? Miért jutnak egyes nők olyan nehezen el az orgazmushoz? Homoszexuálisok-e a transzvesztiták? Mi az Ön perverzitása? Mi történik ejakuláció közben? Az író-rendező- Woody Allen ezúttal négy különböző figura bőrébe bújt: egy gyászos végzetű udvari bolond, egy állhatatos olasz amorozó és egy vakmerő melltartó-pecér mellett hasonlóképpen nagyot domborít egy sötét kételyektől gyötört spermium szerepében. Apró érdekesség: George Clooney karaktere a Vészhelyzetben a szodomita orvos, Dr. Doug Ross (Gene Wilder) után kapta a nevét.

A halál amazonjai az Avokádó dzsungel mélyén (1989)

Az amerikai kormány felbérel egy feminista kutatónőt (Shannon Tweed) a helyi egyetemről, hogy felkutassa a Piranha nők faluját az ismeretlen Avokádó-dzsungelben, hogy áttelepítsék őket egy malibui lakóparkba, ahol aerobic órákkal és Cosmopolitan magazinokkal szelídítenék meg őket. Kísérőként egy igazi idiótát kap, egy balféket (a komikus-műsorvezető Bill Maher), aki a legnagyobb hímsoviniszta dumákat nyomja, meg is kapja a végén a magáét. J.F. Lawton ebben a kissé erotikus, és nagyon idétlen vígjátékban az Apokalipszis most (1979 ) kellőképpen ütődött paródiáját készítette el.

Ne légy barom, míg iszod a dzsúszod a gettóban (1996)

A Los Angeles-i gettónak is van vidám oldala, avagy a forgatókönyvíró-rendező Wayans fivérek a Spike Lee, Mario Van Peebles és John Singleton nevével fémjelzett „gettófilmek” paródiáját készítették el, és adtak hozzá kellőképpen ütődött címet. A film hőse Ashtray (Shawn Wayans),

aki évek múltán tér haza szülőföldjére, hogy meglátogassa a nála fiatalabb (!) szüleit.

Ám a rég nem látott haverok újra kalandra csábítják. Irány a tengerpart! A folytatások és koppintások sem szerénykedtek a címadásnál – mert jött a Ne légy barom - Miközben dagad a segged a tengerparton (1996) és a Ne légy barom - Miközbenn skubizzák a csajok a brifkódat (1997).

Borat - Kazah nép nagy fehér gyermeke menni művelődni Amerika (2006)

Sacha Baron Cohen egészen új műfajt teremtett őrült karakterével, Borat Sagdiyevvel, aki a kazah Tájékoztatási Minisztériumának megbízásából dokumentumfilmet forgat Amerikáról. Persze, ott volt Ali G is korábban, de a Borat óriási szintlépés volt mint Cohennek és az egész világnak – persze Kazahsztánt leszámítva. Borat elmaradottsággal, primitívséggel kevert naivitása kiverte a falat, művészi szintre emelve mind az átverést, mind a polgárpukkasztást, ahogy sorra húzta csőbe az álkazah álriporter az interjúalanyait – mondjuk meg is érdemelték. A folytatás, a Borat utólagos mozifilm (2020) sem lett rossz, de a címen ott már nem agyaltak annyit.

A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya (2022)

Már-már szimbolikus, hogy ez volt Nicolas Cage kereken 100. filmszerepe. És ebben a 100 szerepben van ikonikus, Oscart érő, de túlértékelt, rendkívül szórakoztató  és egy nagy adag vacak is. Szerepek olyan filmekben, amik sokszor még moziba se kerültek, de Nic Cage ezekben is rendesen odatette magát, és rendre valami nagyon bizarr disszonancia jött létre a rossz film és a teljes átéléssel, nagy hévvel (túl)játszó Cage között, ami egy különös metaélmény. ennek összegzése Tom Gormican (Csajkeverők) munkája. Amelyben színész önmagát alakítja: egy kiégett, eladósodott egykori sztárt, elvállal egy haknit egy spanyol milliárdos (Pedro Pascal) szülinapján, és az egészből egy fergeteges kémvígjáték kerekedik.

Kritikánk a filmről ITT olvasható

Minden, mindenhol, mindenkor (2022)

Megállíthatatlan fenyegetés készül elsöpörni az összes multiverzumot… de talán nincs minden veszve. A létezésünket fenyegető sötétségnek ugyanis van valaki, aki képes útját állni: egy középkorú, kínai bevándorló, Evelyn (a csodás Michelle Yeoh). A bökkenő csak az, hogy a mosodatulajdonosnak jelenleg nincs ideje ilyen apróságokon aggódni, mivel azzal van elfoglalva, hogy időre befejezze az éves adóbevallását, és eddig különben sem tudta magáról, hogy egészen furcsa univerzumokban is létezik. Dan Kwan és Daniel Scheinert filmje az év meglepetése volt, a bohókás történet mögött ugyanis elképesztő mennyiségű és minőségű ötlet, hihetetlen kreativitás és rengeteg érzékenység áll.

Kritikánk a filmről ITT Buddy Endre írását pedig ITT olvasható.

És íme, egy korábbi válogatásunk hibbant filmcímekből ITT.