A gyerekek jól vannak

Bakancslistához adom

The Kids Are All Right

amerikai vígjáték, 106 perc, 2010

Értékelés:

162 szavazatból

Szerinted?

89 hozzászólás

A leszbikus pár, Nic és Jules együtt nevelik két tinédzser gyereküket. A srácok annak idején mesterséges megtermékenyítéssel fogantak. Mivel Joni éppen betöltötte a tizennyolcat, és főiskolára készül, öccse megkéri egy nagy szívességre: derítse ki, ki kettejük biológiai apja. Paul, az életművész étteremtulajdonos elsőre nagyon meglepődik, amikor kiderül, van két gyereke. Már az első találkozás elindít valamit, ám hamarosan váratlan fordulatok egész sorozatát hozza mindannyiuk életébe.

Bemutató dátuma: 2011. április 14. Forgalmazó: Budapest Film

Stáblista:

Szereplők

Annette Bening profilképe

Nic

Julianne Moore profilképe

Jules

Mark Ruffalo profilképe

Paul

Mia Wasikowska profilképe

Joni

Josh Hutcherson profilképe

Josh Hutcherson

Laser

Yaya DaCosta profilképe

Tanya

Jai

Clay

Alkotók

rendező: Lisa Cholodenko
forgatókönyvíró: Lisa Cholodenko Stuart Blumberg
zeneszerző: Carter Burwell Nathan Larson Craig Wedren
operatőr: Igor Jadue-Lillo
producer: Gary Gilbert Jordan Horowitz Jeffrey Levy-Hinte Celine Rattray Daniela Taplin Lundberg
vágó: Jeffrey M. Werner

Linkek:

http://filminfocus.com/film/the_kids_are_all_right

Díjak és jelölések

Golden Globe-díj
2011
Legjobb film - zenés film és vígjáték kategória
Golden Globe-díj
2011
Legjobb színésznő - zenés film és vígjáték kategória: Annette Bening
Oscar-díj
2011
Legjobb férfi mellékszereplő jelölés: Mark Ruffalo
Oscar-díj
2011
Legjobb eredeti forgatókönyv jelölés: Stuart Blumberg
Oscar-díj
2011
Legjobb film jelölés: Celine Rattray
Golden Globe-díj
2011
Legjobb forgatókönyv jelölés: Lisa Cholodenko
Golden Globe-díj
2011
Legjobb színésznő - zenés film és vígjáték kategória jelölés: Julianne Moore
Golden Globe-díj
2011
Legjobb forgatókönyv jelölés: Stuart Blumberg
BAFTA-díj
2011
Legjobb női alakítás jelölés: Annette Bening
BAFTA-díj
2011
Legjobb férfi mellékszereplő jelölés: Mark Ruffalo
BAFTA-díj
2011
Legjobb eredeti forgatókönyv jelölés: Stuart Blumberg
Oscar-díj
2011
Legjobb női alakítás jelölés: Annette Bening

További 10 jelölés mutatása

Szerkeszd te is a Port.hu-t!

Hozzászólások

Spoiler

Offtopik

Szerinted?

offtopic

2023. február 04. (szombat)
00:00
Paramount Network

Értelmes, ígéretes filmnek tűnik; ám hosszú latolgatás után úgy döntöttem, mégsem nézem meg a Paramount pofátlanul hosszú (40 percnyi) reklámjaival :(

Válasz

7/10

Jó film, nekem inkább dráma kategória, mint vígjáték; jól játszottak a színészek (néha azonban idegesítő volt Annette B. karaktere), szuper a magyar szinkron!

Válasz

10/10

Nagyon kedvelem még így sokadjára nézve is, életszerű és őszinte, tele drámákkal. Viszont a pasas nagyon mesterkélten játszik, irritáló. A többiek mind jók, főleg Julianne Moore: lenyűgözött, eszméletlen miket kihozott a jelenetekből, csak ámultam! :)

Válasz

9/10

Nekem tetszett a film, de nem sorolnám vígjáték kategóriába, inkább dráma-szerû volt az egész...
Spoiler-szerûség:
Én megsajnáltam Paul-t. Szerintem rosszabbnak lett beállítva a gyerekek szemében, mint amilyen valójában. Értékes ember és õ beleszeretett Jules-ba, szóval ez nem valami felszínes baromság volt tõle. Szerintem.

9 pontot adok neki mert nekem kicsit lógott a levegõben az egész. Nem tudom pontosabban megfogalmazni.

Válasz

offtopic

Jahh, igazad van. Kicsit lelökte az agyam az ékszíjat, és ilyenkor elfeledkezem, hogy hol vagyok. És hogy nem kell mindent mások orrára kötni.
Hát, én sem vagyok már pelyhes tollú kiskacsa, sajnos.
Viszont beírtam magamnak egy nagy egyest. Újra olvastam az írásomat, és a "meg volt határozva" - résztõl felsikoltottam. Szép ki magyar fejezés, másrészt meg még egybe is írtam.... Mondhatnám, hogy csak gépelési hiba, nem helyesírási, de az sem jó takaró, mert abból is versenyeztem, szóval azért mégis csak szégyen, na.... Megyek is a konyhába hamuért, hogy a fejemre szórjam.

Válasz

Szerintem semmi gond az amerikai (vagy bármilyen) filmdömpinggel. Egy értelmes ember sajátja az, hogy tud szelektálni és nem nyel le mindent.
A nagy számok törvénye alapján pedig nyilván több lesz a selejt az amerikai filmpiacon, mint mondjuk a Mali vagy az Etióp, esetleg a Fülöp-szigeteki filmpiacon.
Én is még az a korosztály vagyok, aki gyerek- illetve fiatalkorában jórészt szovjet, jugoszláv, NDK, csehszlovák filmeken nõtt fel. (még a magyar filmek voltak akkoriban a legjobbak) Nekem ezek után felüdülés amerikai filmeket nézni. Igaz, elég szûk a a választék, mivel inkább a drámákat és a (lélektani) thrillereket szeretem. És ebbõl egyre kevesebb van. Nem szeretem az akciófilmeket (tisztelet egy-két kivételnek), a horrort, a sci-fit, a fantasyt, és a vígjátékot sem, mert abból meg egyre gagyibbak vannak. Erõltetett poénok, stb.
Arról nem is beszélve, hogy inkább leszedek egy csomó filmet, aztán vagy végignézem, vagy nem, de a tévében már szinte alig nézek valamit. Nem nézem a valóságshowkat, Balázs mûsorát, Mónika-showt, meg ilyenek. Tehetségkutatókat se nagyon. Néha egy-egy kivétel azért van. Inkább az ismeretterjesztõ csatornákat szeretem, pár a Digi jól kiszúrt velünk. Kiherélte a legjobbakat: ID, Discovery, Discovery World. Aztán jöhet még foci, és egy gyenge pontom van, a Barátok Közt. Bár az a legjobb benne, hogy sokat nem vesz el az ember életébõl, a két rész összesen nincs félóra.
Egyébként szerintem a sokat szidott Hollywood is a saját kategóriájában a legjobb: tényleg igazi illúziógyár. Szemfényvesztésben legalábbis. Nemrég jártam már másodszor a Universal Filmstúdióban. A borsos belépõ ellenére is jó félóra, mire bejut az ember. De ott aztán tényleg amiket lát, csak les, mint csóka a vidravasra.

Válasz

Lehet, hogy a szokásaimban van a baj: nem keresek filmeket, hanem a tv-re szánt idõben próbálom kicsemegézni az adott 11 csatornámból az akkor legjobbnak ígérkezõt. És hogy hogy nem, ezek között rengeteg az amerikai. Így szûrtem le azt, hogy igyekeznek nem lemenni a lélek mélyére, hanem elfedni a problémákat, legfeljebb a drágán vett pszichológus majd kimossa õket.És a rózsaszín szemüvegen át semmi nem olyan riasztó.
Ahhoz képest, hogy ez vígjátéknak volt titulálva, elég kemény film volt. Én egyetlen vígjátéki elemet fedeztem fel benne, de az az volt: mikor az "ízig-vérig" leszbi nõ meglátta "azt", amit régen látott, és eszét vesztette érette. Minden más jelenet szomorú, sajnálni való, kínos, gyötrelmes eseményeket mutatott be.Mert a mosoly mögött, amit esetleg kicsalogattak a nézõbõl, volt egy adag szomorúság is: milyen élet lehet ez?
Ez a megbocsájtás mostanában uralkodik el. Néha belenézek délután a családi titkok-veled is megtörténhet-magánnyomozók epizódjaiba. 50 perc alatt, bármi is történik az érintettek között: megcsalás, lopás, árulás, prosti feleség, bigámista férj..., az 50. percben visszatalál mindenki a másikához, kéz a kézben andalognak, elfeledve már minden szemétség, amit a szerettével szemben elkövetett a bûnözõ. Ez egy szemléletté kezd lenni: meg kell adni az újabb esélyt mindenkinek. És ez összemos mindent és mindenkit. Eleve úgy indulnak, hogy van még vagy 5 esélyem, és ennek égisze alatt nincs tartása, elkötelezettsége már senkinek.Hibázhatsz, csak csikard ki a megbocsájtást, ami neked amúgy is jár. Én nem szeretem az ilyen világot. Ez nem szabad világ, hanem laissez faire, minden mindegy, úgy jó, ahogy van, nem kell korlátozni magam, akinek meg nem tetszik, ny. k. a f.
Egyébként ma este is bajban leszek: a hülye sorozatok, a rongyosra nézett Columbo mellett amerikai filmek lesznek.Még ráfanyalodok a Brazília-Szerbiára:)

Válasz

OFF
Bizalmad megtisztel, olyan életérzéseidet, élményeidet osztod itt meg, amik még egy privát mailnek is "dicsõségére" válnának, de mert itt írtad, itt válaszolok. Sokkal fiatalabb vagy mint én, a rendszerváltás friss (mert az volt!) levegõjét tényleg fiatalon szívhattad be. Én a Ratkó-generáció sûrûje vagyok, ami egy idõben "elveszett nemzedéknek" számított, annak összes kockázatával és mellékhatásával :) Az általad leírtakat értem, átérzem. Nincs ellentét, nincs ellentmondás.
Másrészt nem esem abba a hibába sem, ami egyidõs az emberiséggel: a "bezzeg a mi idõnkben még..." stb. Úgyhogy remélem, az elõzõ hszom (73) idevágó része nem tûnik általánosításnak és fõleg: nem irigykedem a tehetõsebbek tehetõs nívón nevelt gyerekeire, csupán kb. annyit írtam, h addig nyújtózzunk, ameddig a takarónk ér. A "takaró" hossza pediglen országonként, koronként, családonként! stb. eltérõ. Az érintett fiatalokat érõ, e filmhez kapcsolódó hatásokról (73) elején már írtam, ott és most itt csak OFF-oltam egy általánosabb jelenséget.

Válasz

A hiba (ha ez hiba) ezek szt bennem van. A távol-keleti és -ahogy ma mondják- feltörekvõ országok filmmûvészetét kevéssé ismerem, pedig ma már igencsak beépültek!, na de Európa!? Almodóvar (!!), Amenábar, Trier, Haneke, Özpetek, Loach, Hazanavicius, Leigh, Frears, Kusturica, Holland, Benigni, Kaurismäki, Mihalkov, Boyle, Mendes, Hallström neve/filmje(i) mindenhol ismert(ek)/keresett(ek), az USA-ban is. (Hirtelen õk jutottak eszembe.) Azért ez sokkal több mint üdítõ, szabályt erõsítõ kivétel. Az európai film igenis betört a saját! (európai) piacára is, és az USA-ba is. Az amerikai film egyeduralma, legalábbis bizonyos mûfajokban (!) megszûnt. Átjárás lett. Az amerikai filmek között mind több olyan van, amely valós/nem "csak" amerikai társadalmi, emberi, mondjuk így, egyetemes problémákat feszeget/ábrázol, nem "csak" hollywoodi" v nem "csak" pl. woody alleni stílusban. Az európai (mûvész)filmek számosa pedig nyitottabb, pörgõsebb, hogy ne mondjam, "amerikaiasabb" lett, nagyrészt megtartva sajátos európaiságát. Nemcsak a fentiek mûvei, sokan mások is. Az általad felsorolt (és fel nem sorolt) régi ikonok egy elmúlt korszak ikonjai voltak, filmmúzeumok díszei. Más korszak más szakmai és közönségigényét elégítették ki, más társ.-pol. viszonyok között...és most nem mennék bele h a régi "nagyok" népszerûsége mekkora körre terjedt ki. Az európai filmnek igenis meg kellett tanulnia, el kellett sajátítania azt a filmes nyelvet, kifejezésmódot, ami a már említett európaiság mellett érthetõbben, cselekményesebben szólítja meg a nézõt, nem csupán egy maroknyi (fesztivál)kritikus és pár maroknyi :) nézõ áhitatára ácsingózik. (Neveket ismét nem említenék..) És ez meg is történt! Talán a kétpólusú világ megszûnése is közrejátszott: pl. a szovjet tömb országainak filmmûvészete (is) felszabadult, egyúttal -érthetõen- megszûnt/átalakult spec.=pol.okok miatt kódoltan ellenzéki, ezért "kivételezett státusza".
Az amerikai film "egyeduralma" (ha van ilyen) ott érvényesül, ahol k o r á b b a n is, mindig is megvolt = nem új jelenség: giga-költségvetésû szuperprodukciók, akciófilmek, scifi, képregény-adaptációk, animációs produkciók: ezek nagy részét, bevallom (meg a hszaimból is kiderül), nem ismerem. Ám e filmes mûfajokba sorolt darabok álltak mindig is a népszerûségi és a kasszabevételi listák élén, azaz ez se új jelenség. Az új (már nem is annyira új) jelenség mifelénk az h az 1990 elõtti (ismert okok miatt) nagyon megszûrt amerikai behozatal helyett ma már minden USA-film (is) naprakészen, szûretlenül (hogy ne mondjam, cenzúrázatlanul...v.ö. egy minapi hszommal, te is hsztál) itt van, megnézhetõ...és szidalmazható v dicsérhetõ. "Jó dolgunkban", elkényeztetettségünkben rászállunk erre-arra, belekötünk, kritizáljuk...mert megnézhetjük és mert kritizálni is szabad. Nem úgy mint pl. a szovjet filmet 1990 elõtt. Ez lenne a baj? Nagy baj lenne, ha ez lenne a baj.

Válasz

offtopic

"mifelénk szinte csakis és kizárólag az amcsi filmeket "divat" szidni, mint a bokrot...meg közben persze nézni is, csak az v azt bevallani nem mindenkinek trendi."

Szinte minden üzenet váltásunkkor felbukkan egy olyan téma, amit érdemes körüljárni, továbbgondolni.
Az amerikai film, mint olyan...
Azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy napjainkban az amerikai film gyakorlatilag egyeduralkodó lett a világban, és Európában is.
Néhány éve született egy olyan gondolat, ill. szándék, miszerint az európai film megpróbálta felvenni a harcot az amerikai filmdömping ellen, ami nagy közönségsikereket és nem mellékesen, hatalmas anyagi bevételeket hozó filmek megszületését eredményezte, - ha jól emlékszem, nagyrészt Franciaországban, - de néhány valóban látványos, (amerikai stílusban forgatott), szórakoztató film elkészülte után ez a lendület megtört, és ma újból ott tartunk, hogy - kis túlzással - mindenki amerikai filmeket néz.
Ez ellen lehet tiltakozni, berzenkedni, a tény ettõl még tény marad.
És emiatt talán nem is szokatlan, hanem törvényszerû, hogy az amerikai filmet szidják, mint a bokrot, hiszen azzal vannak a nézõk napi kapcsolatban, - mi is, akik itt vitatkozunk, beszélgetünk, - az amerikai film határozza meg a mindennapos filmnézési szokásainkat, azzal kerülünk érzelmi viszonyba, azt nézzük, arra reagálunk, annak a hibáit - vagy erényeit - vesszük észre, azzal kapcsolatban indulnak el bennünk jobbító ötletek, érvek, másokkal is megosztandó gondolatok.
Ebben a film-cunamiban üdítõ kivételnek számít egy-egy skandináv, spanyol, szerb, vagy közel - esetleg - távol-keleti film, de ezek valóban csak szabályt erõsítõ kivételek.
Emlékszem, évtizedekkel ezelõtt név szerint ismertem olasz, francia, - akkor még - lengyel, csehszlovák, szovjet filmrendezõket, nyugat-és kelet-európai színészeket, színésznõket, ma gyakorlatilag szinte senkit.
Amerikaiakat igen, európaiakat - a mostani nemzedékbõl - nem.
Ez valószínûleg fõként az én hibám, de talán mégsem...
Vannak-e manapság Fellini, Truffaut, Bergman, vagy Tarkovszkíj szintû európai rendezõk? Szerintem nincsenek.
(Az ikonikus, Sophia Loren-szintû európai színészeket nem kezdem el felsorolni a múltból, mert szétfeszítené a fórum kereteit.)
De a maiak közül nem tudok - név szerint - szinte egyetlen olasz, francia, skandináv, cseh, lengyel, vagy német színészt sem.
Amerikaiakat estig tudnék sorolni.
Elment mellettem - mellettünk - az idõ?
Ennyire megváltozott volna a film, ennyire ránk telepedett az amerikai filmgyártás?
Nem tudom, de félek, hogy a válasz igen...

Válasz

10/10

Szerintem ez egy jó kis film. Én kellemesen szórakoztam és örülök, hogy véletlenül megláttam a mûsorban.
Nagyon jó párbeszédek, nekem különösen "Nic" szövege tetszett, szórta a (néha kicsit durva) poénokat.
Megmutatta, hogy az ilyen "más" család is ugyanazokkal a problémákkal küzd, mint az átlag családok: kamaszok lázadása a szülõi irányítás ellen, a párkapcsolat hullámvölgyei, félrelépés, megbocsájtás...
... és a leszbikusok se mind szeretik a "zöld teát"...;)

Válasz

offtopic

Hát, te lehet, hogy tényleg a mai gyerekekbõl indulsz ki. Mert nálunk (mármint az én esetemben) az önállósodás nem így ment, hogy külön, de a szülõk pénzén... Nem, pont fordítva: amíg otthon éltem, addig sem kaptam egy kanyi vasat sem, semmit. Nemhogy anyagi, még érzelmi támogatást sem, mert ott tettek keresztbe, ahol tudtak. Amint elkezdtem dolgozni, mindent saját pénzbõl fedeztem. Még egy pizsamát sem kaptam utána. Életem elsõ magnóját is hitelre vettem. Befizettem valamennyit, és utána havonta törlesztettem. És amit Oláh Miki írt, az sem csak Amerikában van, ahogy Te azt nagyon helyesen válaszoltad. Ehhez a "hideg" családi légkörhöz miért kéne Amerikáig menni? Én ugyanígy megkaptam, hogy amíg otthon eszem, kuss van. Ja, és szabályok akkor is voltak, amikor már dolgoztam, pénzt kerestem. Nem az volt, hogy azt csinálok, amit akarok, mert már nagykorú vagyok. Pl. megvolt határozva, hogy mikor kell hazamennem, kit vihetek fel, stb. Szóval, ha újra kezdeném, már az óvodát is levelezõ tagozaton végezném, munka mellett. És akkor nem lenne probléma, hogy el kell tartani.

Válasz

"Amitõl amerikai a film, hogy elfogadó, megbocsátó,megtörténik mindenkiben a jellemfejlõdés, a cukorszirup meg mindent elföd"
Nem elõször bizonyítod, hogy utálod az amerikai filmeket, bár akkor azt nem értem igazán, hogy miért nézed õket. Lehet, hogy látens szado-mazo vagy?
Ebben a filmben hol volt cukorszirup? Mert szerintem minden volt, csak az nem. Sósav arzénnal keverve inkább.
Egyébként amit meg végképp nem értek: mi a baj azzal, ha egy társadalom elfogadó, megbocsátó? Én pl. már nagyon szeretnék egyszer egy ilyen társadalomban élni, de tudom, hogy erre irtó kevés az esélyem.

Válasz

Ellentétben a Revizor legkevésbé sem véletlen melléfogalmazásával, ez a film nem ókonzervatív és nem családi, de a sok, valóban erõltetett verbális megnyilvánulás mellett kiderül, hogy pszichés szempontból valójában egy átlagos férfi-nõ kapcsolatot látunk, más kérdés, hogy Nic testileg nõ. Viselkedése durva , agresszív, gyõzelmi-kényszeres, féltékeny, mint a klasszikus domináns him viselkedése. Õ egy férfi-nõ, ellentétben Julessal, aki igazi nõ-nõ, és ez ki is bukik belõle, mikor egy férfi-férfit kiván meg. Azok a jelenetek igen jóra sikerültek, látszik, hogy a természeti folyamatok egy rövid ideig természetes medrükbe visszatalálnak. Erre begõzöl a lelkileg sérült Nic, és mély megvetéssel, gyõlölettel beszél a f@szról. E jelenetek jól ábrázolják, milyen toleráns tud lenni egy homoszexuális az egészségesek irányában. (Természetesen vannak tényleg elfogadó homók is, ellenben a filmbéli példával.) De ha õ valóban az lett volna, nyugodtan befogadhatta volna azt a szerencsétlen pasit, és mindhárman élhettek volna együtt. Én befogadnám, egész jó partinak nézett ki. De ez a befejezés így tényleg értelmetlen. Minden marad a régiben, a környezetét nyomás alatt tartó férfi-nõ igényei szerint: hosszú éveken át tartó ön- és környezetnyomorító ereszdelahajamat következik. Mert õk is rájönnek, mi is rájövünk, és ha nem is a környezetnek, de magunknak kellene bevallanunk, hogy a férfimentes család, mint a tökéletesség netovábbja, pusztán tinikorunk omnipotencia-érzéstõl fûtött, hamiskás impulzusokkal befolyásolt álmodozásainak kissé ferde vadhajtása volt. Ez az álmodozás természetesen a sok pofára esés ellenére is folytatódik a fanatikusoknál, akiknek megéri. Bocsánat, ha vki felébredt, nem akartam megzavarni. Vmikor én is hasonlóan gondolkodtam, azóta felfedeztem azt, amit minden nõnek fel kellene fedeznie, amennyiben le tudja gyõzni elõítéleteit. Sajnos nagyon kevesen vagyunk.

Válasz

Ezt írtam (48) a filmrõl: " Szórakoztató nyáresti film, nem több és nem kevesebb,és nemcsak nyáron. " Kb. ennyire is emlékszem, hja, az én koromban egy év már nagy idõ :)
OFF
Az amerikai filmesek "mindent meg tudnak csinálni és meg is csinálnak...legfeljebb nem pont abban az arányban=db.számban, amit egyesek ideát optimálisnak gondolnak": fenntartom. Csinálnak jót is, rosszat is, gagyit is, mûvészit is. Mint a többi filmcsináló ország. Ám mifelénk szinte csakis és kizárólag az amcsi filmeket "divat" szidni, mint a bokrot...meg közben persze nézni is, csak az v azt bevallani nem mindenkinek trendi. Nemigen olvasok olyan hszt h pfúj, ezek a dán, spanyol, francia, olasz stb. filmek, és ez jó. Nincs általában véve rossz/jó dán, spanyol, francia, olasz stb. film. Mint ahogy nincs általában véve rossz/jó amerikai film sem. A netes fórumok (ez is) mégis az amcsi/"hollywoodi"/Oscaros filmeket, színészeket stb. úgy "általában" leszóló/szidalmazó kommentekkel vannak tele + sokszor enyhén szólva is "erõs" pol. khm...felhangokkal. Oszt' abból lesznek az OFFOFF sértegetõs, ereszdelahajamos cseték és pat(h)ék meg moderátók. Persze nem miközöttünk :)

Válasz

""Az amerikai forgatókönyvíróknak és dramaturgoknak meg kellene mondani, hogy nézzenek talán több európai filmet" - írtam én, erre "sztem néznek és mindent meg tudnak csinálni és meg is csinálnak" - válaszoltad te.
Abból a rengeteg ötletbõl, válaszból, gondolatból, fejtegetésbõl, amiket leírtál, csak ezt ragadom ki, már csak azért is, mert a többi gondolatoddal nagyjából egyetértek.
Ezzel azonban nem teljesen, sõt, nagyon nem. Lehet, hogy az én eredeti mondatom túlságosan általánosító volt elsõ látásra, mintha azt akartam volna sugallni, hogy az amerikai filmekben ÁLTALÁBAN rosszak a párbeszédek, és mesterkéltek, csikorgóak a mondatok, ezért javaslom a dramaturgoknak, hogy nézzenek több európai filmet, mert tanulhatnak belõlük, a te válaszod azonban egyértelmûen általánosító volt, egyfajta idealista képet festett fel az amerikai filmgyártásról, holott szerintem az igazság valahol középen van.
Iszonyatosan sok, kifejezetten rossz film készül "odaát", és ezekben hihetetlenül rosszak, életszerûtlenek és természetellenesek a párbeszédek - de ez még nem zavarna sok vizet, egy rossz filmben miért pont a beszélgetések lennének jók?... - a nagyobb baj akkor van, amikor az ún. jó filmekben is csikorognak a mondatok, mesterkéltek a párbeszédek, erõltetettek a poénok, és ez sem kevésszer fordul elõ.
Konkrétan "A gyerekek jól vannak" c. filmben - idézet magamtól, - "szinte egyetlen életszerû, hétköznapi párbeszéd el nem hangzik az egész filmben, állandóan egyetemi kiselõadásszerû, filozofikus mélységû illetve magasságú fejtegetéseket hallhatunk, a legegyszerûbb helyzetekben is, vacsora vagy vásárlás közben, vagy akár a kertésszel való beszélgetés alatt is.
Így nem beszélnek emberek a való életben!"

Nem bizony!
Tartok tõle, hogy - miután jó filmnek nevezted, - te is beleestél abba a hibába, hogy maga a téma, és annak filmrevitele elfedi elõled a kész film hiányosságait, sutaságait, bosszantó, vagy éppen megmosolyogtatóan naiv megoldásait.

Természetesen, Amerikában eddig is készült - és manapság is készül - nagyon sok kitûnõ, értékekkel bíró, bátran zseniálisnak nevezhetõ, akár korszakalkotónak mondható, az idõk során ikonikussá váló, kultuszfilmmé érõ alkotás, - ha talán kevesebb is annál, mint amit a nézõ a szíve szerint elvárna, - "A gyerekek jól vannak" azonban nem tartozik közéjük.
Az alapötlet nagyon jó, az alkotók jó szándéka becsülendõ és egyértelmûen tettenérhetõ, a megvalósítás azonban alig lett jobb egy erõs közepesnél.
Bár lehet, hogy manapság ennek is örülni kell...:)))

Válasz

Tavalyi (48)-om váteszinek kezd bizonyulni. Egy, az emlékeim szt könnyed, szórakoztató vígjáték itt lassan "véres dráma" lesz. Nagyobbrészt OFF.
"Témában" alapvetésemet tavaly júliusi, azóta "Törölt hsz-ó"=nem én! véleményének EGY RÉSZE tartalmazza: "...nem engedném nekik (a melegeknek - E.D.) sem a házasságot, sem a gyereknevelést" (55) és "A gyerek érdekében!" (58) és "...a gyereket... kiközösítik, bántalmazzák már kiskora óta az óvodában, az iskolában, mert a szülei azonos nemûek" (59) és "..a társadalom erre még nem készült fel." (59) A hsz-aiban másutt olykor elszalad vele/alóla a ló, de fentieket aláírom. Pickwick legtöbb (ellen)érve jó,ám tudjuk,jó érveket lehet a "leghatékonyabban"=legbrutálisabban lesöpörni, "olykor" e fórumon is... És a gyerekek környezete (pl.a többi gyerek) sajnos olyan, amilyen.A többség, tisztelet a kivételnek,kirekeszti, megalázza a (vélt v valós) kisebbséget. Más topicokban úgyis számtalanszor "szennyes (ultra)liberálisnak" dicsérnek :) íme jöhet(nek) az új jelzõk, bélyegek. Utóbbiból, ha kérhetem, ezt küldjék:
http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A9k_Mauritius :o)

Szóval (csapongok, kiemelek, nem torzítva, nem csúsztatva!):
- Miki (50): a gyerekek nevelésével mindig, mindenhol "nagyon nagy baj volt-van": már az õsember is rosszul tanította meg a gyerekeit késsel-villával enni és illedelmesen viselkedni...azóta is töretlen a fejlõdés :)
- Miki (50): "Amerikában pedig talán el kellene gondolkodni azon, hogy..." sztem elgondolkodtak, teszik a dolgukat és a világ legszínesebb, leg"eklektikusabb" társadalma elég jól elboldogul ezzel a dologgal, ha nem is könnyen (mert nehéz ügy!), igaz, KLIK nélkül, egységes hit-és/vagy erkölcstan és egységes tankönyvrendszer nélkül..
Ja, és melyik társadalom NEM "végtelenül álságos és képmutató"? Vagy inkább sok ember az, sok/minden országban.
- Miki (50): "Az amerikai forgatókönyvíróknak és dramaturgoknak meg kellene mondani, hogy nézzenek talán több európai filmet" sztem néznek és mindent meg tudnak csinálni és meg is csinálnak, ld.tegnap esti hszomat (Család kicsi kincse)...legfeljebb nem pont abban az arányban=db.számban, amit egyesek ideát optimálisnak gondolnak. Ideát (Európa) sok közpénzt lehet kapni jó-rossz mííívészfilm csinálásért, odaát (USA) meg nem. És még így is megoldják!
- tortura (68): mi már többször egyetértettünk itt-ott, ezúttal nem tudok fenntartás nélkül. Egyfelõl a gyerekek vhogy egyre tovább maradnak gyerekek (tévednék?), de amint lehet, lelépn(én)ek...persze a szülõk költségén! Felnõtt vagyok, nagykorú vagyok (nálunk 18), lakást nekem! Minimum bérlet, de inkább vegyetek! Elmenekülni tõletek: igen! És fizessétek is meg! Azt mondanám: tanulmányi költségeket, eltartást fizessék a szülõk (ha tudják), külön lakás itt és most nehezen/nem vállalható luxus. Szülõi otthontól távoli városban tanulni, az más kérdés. Mint ahogy a "másik véglet"="30-40-50 éves kisfiúk" (és kislányok) otthon lakása s fõleg maguk eltartatása is teljesen más kérdés.
- pnéklára (71): "Egy hetero pár is nevelhet boldogtalan, zavarodott gyerekeket, tehát ez nem annyira a szexuális beállítottság kérdése,.."Úgy van, ez is igaz! Jól kiegészíti az elején idézett (55)(58)(59) hszokat, avagy az érem másik oldala.

Vissza (48)-asomhoz: csatlakozom bogotizsolthoz (72) uazt írja amit én: "Jó film. Egyszerûen "csak" jó. Nem kell magyarázni semmit."

Válasz

7/10

Jó film. Egyszerûen "csak" jó. Nem kell magyarázni semmit. A csókos leszbi jeleneteken kívül hiteles mindegyik színész játéka , jók a párbeszédek, feszeget egy-két komolyabb témát ( mégha csak szõrmentén is ) , pár igazán ütõs poén ill. helyzetkomikum van elhelyezve. Megnézésre abszolút javasolt !

Válasz

Még hogy vígjáték!
Ugyancsak húsba vágó, kemény témákat boncolgató film.
Egyébként ennyit a "veleszületett", születéstõl "determinált" homoszexualitásról.
Felmerülnek kérdések a nézõben:
Van-e joga egy 60 dolláros spermadonornak eljátszania az apát "gyermekei" életében?
Rakhat-e ilyen terhet az eszmélni kezdõ gyerekeire egy leszbikus pár?
Ebben az 5 embert érintõ furcsa kapcsolatban volt egyetlen egészséges lelkületû?
Egy hetero pár is nevelhet boldogtalan, zavarodott gyerekeket, tehát ez nem annyira a szexuális beállítottság kérdése, hanem emberi: egy munkamániás, alkoholista félnek alárendeli magát a másik, elveszíti személyiségét, kielégítetlen lesz, és kifelé kacsingat a kapcsolatból, netán egy azonos nemû oldalán keresi a boldogságot. Itt ennek tökéletes ellen oldalát láttuk:)Ennyi benne talán a vígjátéki elem:)
Amitõl amerikai a film, hogy elfogadó, megbocsátó,megtörténik mindenkiben a jellemfejlõdés, a cukorszirup meg mindent elföd.
Kiderül, hogy nem is kellene ilyen nagy feneket keríteni annak, hogy egy család alapját két hetero, vagy két homo ember jelenti-e.Akkor ugorgyunk!
Jó filmnek is mondható, de végig távolságtartón tudtam nézni a két rém unszimpatikus nõ miatt, és lehet, hogy csak én láttam mérhetetlen szomorúságot, beletörõdést a két gyerekük arcán.Nekem minden olyan életszerütlen, egészségtelen volt. De a végén biztos minden jóra fordul."Megérnek" a szereplõk a korszerû életfelfogásra.

Válasz

"A leszbikus pár, Nic és Jules együtt nevelik két tinédzser gyereküket. A srácok annak idején mesterséges megtermékenyítéssel fogantak. Mivel Joni éppen betöltötte a tizennyolcat, és fõiskolára készül, öccse megkéri egy nagy szívességre: derítse ki, ki kettejük biológiai apja. Paul, az életmûvész étteremtulajdonos elsõre nagyon meglepõdik, amikor kiderül, van két gyereke. Már az elsõ találkozás elindít valamit, ám hamarosan váratlan fordulatok egész sorozatát hozza mindannyiuk életébe."
jééé ez érdekes film, én írtam a témában blogot: http://spermadonor.blog.hu mondjuk én nem vagyok életmûvész, sem pedig étteremtulajdonos, de végülis hasonló elõfordulhat...

Válasz

Összes hozzászólás

Értékelés:

162 szavazatból

Szerinted?

89 hozzászólás

PORT.hu a Facebookon