A nagy kékség

Bakancslistához adom
Le grand bleu
francia-amerikai-olasz romantikus dráma, 168 perc, 1988

Értékelés:

224 szavazatból
Szerinted?

Jacques rendkívüli rokonságban van az óceánnal, szokatlanul hosszú ideig képes lélegzet nélkül a víz alatt tartózkodni. Gyermekkori barátja és vetélytársa, Enzo, aki már a szabad merülés világbajnoka, versenyre hívja. Küzdelmük, vonzódásuk visszahívó erejű vágyakozásuk tárgy mindig ugyanaz: a nagy kékség.

Stáblista:

Hozzászólások

Szerinted?
5/10
Trap 416 márc. 06. 10:34:10 5/10
Hangulatfilmként elmegy, de itt valami nagy megfejtést kellett volna éreznem a beharangozók alapján. Persze leesett, hogy a rivalizálást és a megszálottságot, illetve a két főszereplő ellenfél-barátság viszonyát boncolgatja a francia rendező, illetve, hogy a főszereplő Jacques-nak a tenger a valódi otthona, és nem képes mit kezdeni magával az emberek között. Az első egy órát még élveztem is, de utána minden negyed órával fokozatosan vesztettem el az érdeklődésem, és folyamatosan elkalandoztam, egyszerűen Luc Besson képtelen volt megragadni a figyelmet.
A film első óráját követő bő másfél óra semmit olyat nem tesz hozzá, ami ne fért volna el 30-40 percben. Nem megágyaznak a végső nagy merülésnek, azt katartikussá téve (úristen, mennyire köze nem volt a katarzishoz), hanem azt érik el, hogy azért várjam, a vízbe eresztésüket, mert tudom, hogy az a film végét fogja jelenteni. Mi a faszért kellett ezt ennyire elnyújtani, amikor a világon semmi feszültséget nem teremt vele a rendező? És közelebb sem hozza a szereplőket, egyedül Rosanna Arquette-tel tudtam szimpatizálni, mert átéreztem, hogy érezheti magát két olyan ember között, akiknek az az élete legfőbb vágya, hogy ne 108, hanem 110 méterre sikerüljön lemerülni.
Én elhiszem, hogy valakinek ez életcélja, és mindent ez alá rendel, de ennek a súlyát egyszerűen nem sikerült érzékeltetni. Szerintem az a rész. amikor Jacques apja meghalt, (nem Spoiler, mert a film legelején van) is extrém hülyén lett megcsinálva, de efölött még szemet tudtam volna hunyni az első 60 perc szórakoztató faktora miatt. Ez egy túlnyújtott, érzelgős (de szerencsére nem giccses),számomra teljesen súlytalan film két olyan főszereplővel akik versenyezhetnének, hogy melyikük volt az érdektelenebb (valószínűleg Jacques nyerné, Jean Reno figurája legalább valamennyire színes volt).
5 pont.
9/10
TitusLivius jan. 08. 13:34:41 9/10
Luc Besson utolsó nagy dobása.....
Joseph Barbera 2018 szept. 09. - 09:54:10
Tegnap ismét láttam 30 év után a filmet , óriás kivetítőn a Bazilika előtti szabad téren. Élményszerű volt, és egészen mást mondott számomra, mint anno. Érdekes a téma és a szereplők játéka kiváló. Csak azoknak ajánlanám a filmet, akik nyitottak, képesek az elfogadásra, és a megértésre. Mindannyian mások vagyunk...és néha nagyon mások.
10/10
SarlayKatalin 2017 okt. 09. - 11:11:51 10/10
Ez a film úgy ahogy van zseniális.Tananyag lehetne, de ezt nem lehet tanítani, vagy van tehetség, vagy nincs, Luc Bessonnak van!
10/10
cellasto 2017 máj. 30. - 10:15:05 10/10
nem értem miért kell mindenben logikát keresni
már annyi filmet láttam lehúzni emiatt

miért nem lehet leülni és egyszerûen hagyni, hogy magával vigyen?
mert ennek a mozinak ez a célja, hogy az embert kicsit kizökkentse a megszokottból

hogy az atmoszférájával és a hangulatával beszippantsa az ember gondolatait

aki ezt nem képes átérezni, azt csak sajnálni tudom
4/10
Bob19 2017 máj. 30. - 09:23:50 4/10
Jó film, de csak azoknak akiket nem zavar hogy a fõszereplõk a logikus cselekedettekkel szembe mennek... engem zavart.
***SPOILER***
Nekem a film az elején vágta ki a biztosítékot, mikor Jacques apját egyszerûen hagyták meghalni a nem túl mély vízben, mert ahelyett, hogy gyorsan felhúzták volna az apját, a fiú, hülye gyerek módjára viselkedve utána akart ugrani, az apjának a társa meg inkább ezt akadályozta meg ahelyett, hogy a kötelet húzták volna, pedig a fiú ugye jó úszó...
Enzo halála is irreális volt, mert simán meg lehetett volna menteni az életét, de nem, Jacques inkább elzavarja az orvost meg mindenkit, hogy Enzo \"kapjon levegõt\", azok meg el is mennek \"kávézni\". Most komolyan melyik verseny szervezõ hagyná ezt? A holttestét meg elengedi, pedig a búvároknak úgyis fel KELL hozni!

Akinek ez a film zseniális az még nem látott elég filmet életében.
10/10
DcsabaS 2015 dec. 27. - 07:38:47 10/10
Oldalak tucatjain át elmélkedni a hang, a fotózás és a tenger mélyének (vagy éppen a delfineknek) a szépségérõl, de közben meg sem említve Rosanna Arquette filmbeli vonzerejét - minimum gyanús. Annál is inkább, mert a filmben történetesen ÉPPEN Õ ("a nõ") képezi az ELLENPONTOT a tenger mélységének vonzásához képest. És a munkáját remekül végzi! Különösen a NEM SZINKRONIZÁLT jelenetekben feltûnõ! (De akár a hangot teljesen kikapcsolva is megfigyelhetjük, pl. hogy egyes szituációkban (mondjuk amikor a fõnökét gyõzködi a 39. perctõl) hányféle gondolatot és érzelmet tud valósággal "végigzongorázni" és kifejezni pusztán mimikával és gesztusokkal! Azon szinésznõk közé tartozott (és tartozik azóta is), akik képesek különös, érdekes karaktereket jól hozni, megtámogatva a cselekmény fõ vonalát, avagy a fõhõst, szóval egészen kiváló "supporting actress".

Megjegyzések:
- Az Oscar vagy a Golden Globe díjnál a "supporting actor/actress" kategóriát "mellékszereplõinek" nevezni BETEGESEN ROSSZ hagyomány, mert vannak tényleg mellék(es) szerepek és szereplõk, ámde a "supporting actor/actress" szerepe egyáltalán NEM ILYEN! Az általuk nyújtott támogatás (-kontraszt-) nélkül a fõszereplõ karaktere egyáltalán nem tudna megfelelõen mûködni! A legszebb példa talán Sancho Panza karaktere Don Quijote mellett, de ugyanerre a stratégiára épül Shakespeare legtöbb drámája, pl. amikor a fõszereplõk(k) túlzó komolyságát (ami önmaguk nevetségessé válását eredményezhetné) ellenpontozza és ezzel hitelesíti (mert a fõszereplõ helyett így inkább õ(ke)t nevetjük ki). Más mûfajokban is hasonló a helyzet, gondolhatunk pl. a Szentivánéji Álomra (az operára), ahol a legfõbb karakterek Sarastro és az Éj Királynõje, és akiket Papageno és Papagena karakterei ellenpontoznak. De magyar példa is akad bõven, gondolhatunk a talán legnagyobb magyar filmklasszikusra is, a Hyppolit a lakájra (1931), ahol a támogató szereplõ annyira fontos, hogy már szinte nem is tudjuk megmondani, hogy Kabos Gyula, vagy Csortos Gyula karaktere-e (Hyppoli) a fõ karakter, és melyik "a másik", azaz az ellenpont.

- Visszatérve Rosanna Arquette-re, nekem nagyjából olyan pozitív várakozásaim vannak vele kapcsolatban (amikor szerepel egy-egy filmben), mint a férfiaknál Steve Buscemi-nél, aki ritkán játszik fõszerepet, ámde annál gyakrabban hoz (zseniálisan) fura figurákat, fontos támogatást adva a fõ karakter(ek)hez.
1/10
viskia01 2015 dec. 26. - 19:00:11 1/10 Előzmény liba45
te ki a fasz.om vagy? liba! Mi az a szulejmán?

az oké, hogy be akarnak mutatni egy életstílust, vagy egy életmódot, a filmben, a merülõk elhivatottságát, vagy nem tudom mit, de hogy féleszû, vagy szellemi fogyatékos legyen benne minden fõszereplõ, arra nem értem, hogy mért van szükség! Jean Reno is úgy játszik benne, mint egy kisegítõs.

Te pedig, libanyakú fa.szakalap, húzzál vissza az ólba! anyáddal kötekedjél!
liba45 2015 dec. 26. - 04:40:31 Előzmény viskia01
Te csak maradjál a szulejmán és más hasonló argentin, brazil és mexicói sorozatoknál! Az való neked!
sixpack1989 2015 dec. 15. - 09:49:54 Előzmény viskia01
Vagy csak nincs ízlésed :D
1/10
viskia01 2015 aug. 15. - 12:15:17 1/10
hova pontozzátok??? Az egyik legrosszabb film, amit valaha láttam. 2 pont lenne a reális
bias 2014 szept. 24. - 10:04:48
Elsõ szinkron megvan valakinek?
http://iszdb.hu/?szinkron=9155
1/10
Soscini 2014 szept. 10. - 23:19:02 1/10
Nem tetszett mert:
1-mûvészfilmnek próbálja beállítani magát (miközben a képi világa csak az elsõ öt percben erõs)
2-ripacskodnak a színészek, eltekintve természetesen Jean Renotól
3-delfintúladagolást kaptam tõle

Tetszett mert:
1 - felhívta a figyelmemet a szabadtüdõs merülésre, meg is néztem ezzel kapcsolatosan dokumentumfilmeket.
csabaga 2014 aug. 28. - 17:09:12
A filmnek három változata is van,118,130,162 perces,szerintem nem mindegy ki melyiket látta.

A 118 perces csonkítás szinte értelmetlenné tesz egyes jeleneteket.Még az sem derül ki,a férfi anyja amerikai volt és elhagyta a családot.

Nekem a 130 perces a legjobb.

A 162 percesben van egy összefüggõ 20 perc többlet,azzal nincsen baj,kicsit más aspektust ad a filmnek,de a többi apróság inkább zavaró.
10/10
breeder 2014 aug. 27. - 19:18:41 10/10
Jó kis írás! Köszi, hogy bemásoltad! :-)
10/10
breeder 2014 aug. 27. - 19:18:04 10/10
Ha "A nagy kékséget" 20 évesen néztem volna meg elõször, akkor tuti azt mondtam volna rá, hogy ez egy sznobkodó film, ami kb egy jó közepes film színvonalát üti meg.

Így harmincvalahány évesen viszont nagyon tetszett, és áttudtam érezni a szereplõk érzéseit, hogy számukra mennyire fontos a tenger és a merülés. :)
Roberto DiCapribogyó 2014 aug. 27. - 00:06:43
És nem szégyen az, ha valamit nem értünk elsõre..., a cikk írója rögtön példát is mutat:

"túl fiatalon láttam a filmet, akkor nem értettem, már nem is emlékeztem rá, ezért sikerült rácsodálkoznom arra, hogy milyen zseniális alkotásról van szó."
Roberto DiCapribogyó 2014 aug. 27. - 00:04:17
Azt vettem észre, hogy az emberek sokszor a komolyabb témájú filmeket azért húzzák le, mert nem értik, hogy mirõl szól. Errõl a filmrõl itt egy remek, érthetõ leírás (enyhébb SPOILEREK lehetnek):

"Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy meghódítottuk a világûrt, arról azonban sokkal kevesebb szó esik, hogy milyen keveset tudunk a tenger mélyérõl. Vonz és taszít bennünket az örök csend világa, amely annyira különbözik rohanó, stresszes életünktõl, megnyugtat, békét ad, nagyon könnyen a rabjává lehet válni. Luc Besson csodálatos filmje két egymástól teljesen különbözõ, oxigénpalack nélkül merülõ búvár sorsán keresztül mutatja be, milyen halálosan szép tud lenni a nagy kékség, és mennyire fontos a barátság, az élet és a halál pedig viszonylagos fogalmak.

Enzo Molinari (Jean Reno) és Jacques Mayol (Jean Marc Barr) gyerekkoruk óta barátok, mindketten a tenger szerelmesei, légzõkészülék nélküli könnyûbúvárok. Enzo a világbajnok, az élet császára, Jacques vele szemben visszahúzódó, magányos alkat, aki jobban érzi magát a delfinek, mint az emberek között. Azonban egy nap Peruban (!) találkozik újságíróval, Johana Baker-rel (Rosanna Arquette), akivel egymásba szeretnek. De jön a világbajnokság, amely tragikus fordulatot vesz és Jacques-nak el kell döntenie, hogy a földi vagy vízi életet választja..

Luc Besson szülei búvároktatók voltak, akikkel gyermekkorában bejárta a világot, tengerbiológusnak készült, a delfinek voltak a mániái. Azonban 17 évesen búvárbalesetet szenvedett, fel kellett adnia ez irányú álmait, a mozi világa viszont nyert egy egyedi látásmódú alkotót, aki ugyan mára már belekényelmesedett a sikerbe, de kivételes tehetsége vitathatatlan. Saját élményei alapján született a film, amelybõl én a 168 perces rendezõi változatot láttam, de nem tûnt hosszúnak a játékidõ, bár volt egy-két üresjárat, összességében egy kivételesen szépen fényképezett, katartikus erejû mûhöz volt szerencsém (túl fiatalon láttam a filmet, akkor nem értettem, már nem is emlékeztem rá, ezért sikerült rácsodálkoznom arra, hogy milyen zseniális alkotásról van szó).

Alapvetõen az elvágyódásról szól a film, de nem az emberi társadalom rútságát mutatja be, hanem azt, hogy van egy másik világ, amely tisztább, szebb mint az, amelyben élünk, ezért hiába az evilági sikerek, szerelmek, mégis ott lel békére a két fõszereplõ, Enzo és Jacques. Megismerünk egy különleges sportot, bepillantást nyerhetünk a tenger világába szívet-lelket rázóan gyönyörû képek során keresztül, és mindeközben két tragikusan szép emberi sors is a szemünk elé tárul. A két fõszereplõ gyerekkori barátok, holott különbözõbbek már nem is lehetnénk, mégis összeköti õket a tenger végtelen szeretete (ahogy Enzo mondja az egyik jelenetben: "a tenger az enyém", Jacques pedig inkább tartozik abba a közegbe, mint a felszíni élethez). Habár itt a képeké a fõszerep, mégsem érezzük úgy, hogy dokumentumfilmhez van szerencsénk, mivel a forgatókönyv jól sikerült, a karakterek jól meg lettek írva, megkedveljük a szereplõket, érdekel bennünket a sorsuk, a végére pedig célszerû bekészíteni a 100-as zsepit. Minden jeleneten érzõdik a tenger illata, pedig igen különbözõ helyeken járunk, de még Peruban sem tudunk szabadulni tõle, de egy idõ után nem is akarunk, mert teljesen magával ragad a történet, együtt lebegünk a végtelenben a szereplõkkel.

Nagyon sok mindenrõl szól a film: barátságról, ártatlanságról, szerelemrõl, a búvárok gyönyörû és kegyetlen világáról, még a hosszú játékidõ is kevés arra, hogy befogadjuk ezt a rengeteg hatást, én néztem volna még, annyira sikerült túllépni téren és idõn, ha valaki nem szeretett bele a búvárkodásba, most fog. Lassan folydogál a történet, az eleje kicsit túlságosan is, de olyan iszonyatosan erõsek a képek és a jelenetek, hogy ezt egy cseppet sem bánjuk. A jól vezetett drámában akad humor is, Enzo életigenlõ stílusa és Jacques nem evilági lénye jól kiegészíti egymást, Johana alakja sem halvány, felszínes újságíróból mély érzelmekre képes ember lesz, aki képes arra, hogy elengedje élete szerelmét, az ezt bemutató jelenet katartikusan szép, de a záróképet semmi sem múlhatja felül. Fantasztikus képek égnek a retinánkba, a vágások kiválóak, a zene földöntúlian gyönyörû.

a nagy kékség2.jpgJean Reno lenyûgözõ alakítást nyújt, nagyon erõs a jelenléte, mindenkit lemos a vászonról. Megmutatja a felszínen sikeres, elégedett Enzo belsõ magányát, elvágyódását is. Jean-Marc Barr egyszerû, eszköztelen játéka kiválóan passzol Reno erõteljes alakításához, tökéletesen bemutatja Jacques nem evilágra való karakterét. Rosanna Arquette mindent kihoz a szerepébõl, Paul Shenarnak vannak szép pillanatai.

Luc Besson szívét-lelkét beleadta ebbe a filmbe, amely nem véletlenül került kultstátuszba. tökéletesen áthatja a különleges atmoszféra, a rendezõ érzékletesen mutatja be azt a világot, amelyet rajta kívül kevesen láthattak teljes szépségében és tragikumában. Õ maga Jacques, ott sír a képeken a tenger iránti végtelen szeretet, a delfinek csodálata, a hívogató végtelen mélység pusztító szenvedélye.

Gyönyörû, katartikus erejû Besson-film, kötelezõ darab!

9/10"

http://smokingbarrels.blog.hu/2014/08/05/a_nagy_kekseg_le_grand_bleu
Roberto DiCapribogyó 2014 aug. 26. - 23:51:47
4 év múlva... :).
webulon 2014 aug. 25. - 16:35:11
Rosanna Arquette is csak vitte tán valamire......
Összes hozzászólás