A 19. század 60-as éveiben egy fiatal angol nő vállal nevelői állást a sziámi király udvarában. Angol nyelvre oktatja a király gyermekeit és feleségeit. Tevékenységének eredményeként - ha nehezen is - meggyökeresednek az angolszász fehér ember szokásai, viselkedése, ruházata. A király is egyre jobban igényli, hogy kulturált, felvilágosult uralkodónak látsszék. A nevelőnő kisfiának tragikus balesetét nemzeti gyásznappá nyilvánítja, Annát pedig legfelső udvarhölggyé nevezi ki. Évek múltán, a király halála után, Anna az ifjú herceg nevelésével teljesíti be hivatását.