1940 nyarán súlyos és fenyegető helyzet alakult ki Nagy-Britannia szempontjából: Franciaország letette a fegyvert, minek eredményeképpen immár csupán a La Manche-csatorna állt a nácik és a britek között. Ráadásul félő volt, hogy a németek ráteszik a kezüket az egész francia flottára, a világ egyik leghatalmasabb hajóhadára, és akkor immár ez az utolsó vízi akadály is csupán jelképessé válik a két hadban álló nagyhatalom között. Winston Churchill kínos dilemma elé került hát: vagy hisz az új francia kormány fogadkozásának, hogy soha nem adják át flottájukat a náciknak, vagy biztosra megy, és maga pusztítja el az összes francia hajót. Churchill döntése - ahogyan várható volt - szélsőséges indulatokat kavart: egyesek a háború fordulópontjaként tekintettek húzására, mások viszont árulónak és háborús bűnösnek kiáltották ki brutális akciójáért, mely 1300 francia tengerész életét követelte.