Se nem fikció, se nem dokumentumfilm, a Dogora egy impresszionista és humanista vízió, zenében elbeszélve. Egy nap Patrice Leconte felfedez egy hihetetlen szimfonikus szvitet, melyet száz éneklő gyermek ad elő. Soha nem tapasztalt érzések fogják el. Valamivel később Kambodzsában jár. Ország még soha nem hatott rá ilyen felkavaróan. Ezekből a kivételes érzelmekből születik meg egy nagy kaland, egy egyetemes odisszea, éppoly meglepő, mint amilyen megindító, éppoly könnyed, mint amilyen komoly. Akárcsak az élet.
Bemutató dátuma: 2005. október 20.
Forgalmazó: Budapest Film
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
1/10
Beyond silence
2011 szept. 14. - 21:49:16
1/10
Szerintem a stílus nem áll tõlem messze, láttam ugyanis a legtöbb hasonló filmet, quatsikat nem egyszer, de ez a film full üres. Fénykép album: diavetítést összerak egy windows fél perc alatt nem sokall rosszabb eredménnyel. A rendezõ minden ötlete amit esetleg a vágásba belevisz 2 mp-ig érdekes, de legalább 5 percig ismétli, nincs kapcsolat, ellentétezés, csak a halmozások.
Na itt aztán vót minden, már ami a kritikákat illeti. Volt egekbe magasztaló, profán,és irónikus. Egy biztos, én megnézem, hiszen soha nem jártam azon a vidéken és bármilyen információ, kép ad lehetõséget egy bepillantásra, akkor már megérte. A zenére rendkívül kíváncsi vagyok, mert azzal igen csak lehet manipulálni. Tekintettel a rendezõ indíttatására, személyes megéléseire én nagyon hagynám magam manipulálni, remélem megteszi.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások