Film

Életünk legszebb évei

/The Best Years of Our Lives/
amerikai háborús filmdráma, 163 perc, 1946 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott

Értékelés:

27 szavazatból
Szerinted?

A háború utáni amerikai filmművészet egyik legdöbbenetesebb alkotása, amely lélektanilag rendkívül árnyalt kórképet ad a kortárs Amerikáról. Hőse három leszerelt katona, akik a háborúban eltöltött időszakot tartják életük legszebb éveinek. Bár állandó életveszélynek és szenvedésnek voltak kitéve, pozíciójuk biztos volt és harcos katonaként hősnek érezhették magukat. Most egyikük rokkantnyugdíjas veterán, a másik pedig vezető banktisztviselő, aki katonabajtársaihoz fűződő korábbi viszonyával szöges ellentétben a kölcsönhöz valamiféle biztosítékot kénytelen követelni tőlük. A harmadik volt katonától pedig felesége válik le, mondván ő egy havi 400 dollár zsolddal rendelkező katonatiszthez ment férjhez, nem pedig egy heti 32.50-et kereső bárpincérhez, akivé a férje vált.

Forgalmazó: Örökmozgó

Stáblista:

Szereplők

Homer Parrish
Al Stephenson
Fred Derry
Peggy Stephenson
Marie Derry
Wilma Cameron
Milly Stephenson

Alkotók

Díjak és jelölések:

  • BAFTA-díj (1948) - Legjobb film
  • Golden Globe-díj (1947) - Legjobb film - drámai kategória
  • Oscar-díj (1947) - Legjobb film
  • Oscar-díj (1947) - Legjobb férfi alakítás: Fredric March
  • Oscar-díj (1947) - Legjobb rendező: William Wyler
  • Oscar-díj (1947) - Legjobb vágás: Daniel Mandell
  • Oscar-díj (1947) - Legjobb filmzene: Hugo Friedhofer
  • Oscar-díj (1947) - Legjobb forgatókönyv: Robert E. Sherwood
  • Oscar-díj (1947) - Legjobb férfi mellékszereplő: Harold Russell
  • Oscar-díj (1947) - Legjobb hang jelölés

Vélemény:

2015 jún. 13. - 21:55:23
2015 jún. 13. - 21:55:23
Nagyon megfogott, valósággal letaglózott. Nekem egyáltalán nem volt hiányérzetem, a három háborús veterán története, küzdelme a civil életbe való visszatérésbe, érdekes volt. Egyáltalán nem a felhõtlen boldogság, és a felejtsünk el mindent minél elõbb jellemezte. Természetesen a legmegrázóbb történet Homer tengerészé. Sokáig azt hittem a karakter megformálója Harold Russell egyike a sok kiváló amerikai színésznek, holott itt saját magát, személyes tragédiáját mutatja be felsõfokon. Jogos az Oscar, ilyen teljesítményt aligha fog még egyszer valaki más filmvásznon nyújtani.
Ezt találtam róla: Handless veteran - Amateur actor - http://www.reelclassics.com/Actors/Harold_Russell/hrussell-article.htm
szavazat: 6/10 2011 dec. 12. - 20:51:02
2011 dec. 12. - 20:51:02
Én csalódtam a filmben mert azt olvastam, hogy ez az egyik legnagyobb film a 40-es évekbõl és habár nem indult rosszul (a kampós-integetõs rész nagyon megmaradt bennem), a végére már szinte untam a filmet. Nem is beszélve, hogy szerintem túl hosszú volt....szóval én se értem az ovációt. :)



6/10
2011 nov. 20. - 18:52:08
2011 nov. 20. - 18:52:08
Kötelezõ film, nekem megvan a gyûjteményemben dvd-n.
2008 máj. 30. - 12:46:23
2008 máj. 30. - 12:46:23
Alapvetõen mindkettõtökkel egyetértek, de talán Zita véleménye valamicskével közelebb áll az enyémhez. Abszolut igaza van feketeviperának, de gondoljatok abba is bele, hogy az emberek szabadulni akartak a borzalmaktól (Európában hatványozottabban), a hátország az óriási lelki tehertõl, mindentõl, ami a háborúról szól. Minden erejükkel azon igyekeztek, hogy mielõbb elfelejtsék mindezt, újra a régi kerékvágásba kerüljenek a hétköznapok, megkönnyebbülten és szívesen adták át magukat az optimizmusnak, tervezgették a jövõt. Ez minden háborúviselt országban így volt. Én is kiéreztem a filmbõl a feloldásra váró feszültségeket és szerintem szándékosan nem járták körbe az érem másik oldalát, amirõl feketevipera írt, noha mindenki tudatában volt a probléma valós voltának - alkotók és nézõk egyaránt. De lehetséges, hogy a történet egyszerûen nem errõl akart szólni. A maga amerikai módján viszonylag életszerûnek éreztem a filmet. Másképpen, mint nekünk, európaiaknak, de nekik is megvolt a maguk háborús traumája. Csoda is lett volna, ha nem kap Oscart.
2008 máj. 14. - 21:06:55
2008 máj. 14. - 21:06:55
Bizonyos mértékig egyetértek veled, és én is jobban kedvelem azokat a filmeket, ahol inkább csak sejtetnek, mint nyíltan kimondanak dolgokat. Itt viszont nekem valahogy valószerûtlen volt néhány esemény. Fred pl. két állást is talált, méghozzá viszonylag könnyedén: visszamehetett az üzletbe, utána pedig hipp-hopp, állást kapott a vaskereskedõnél. Ez valószínûleg nem ment ilyen könnyedén abban az idõben. A katonák alig gondoltak az elmúlt idõre, pedig valószínûleg akaratuk ellenére is fel kellett, hogy toluljanak bennük a harctéri tapasztalatok. Mindezekrõl viszont alig beszél a film. Itt a néhol igen halvány sejtetésnél talán több kellett volna. A hepiend helyett inkább jobban kellett volna hangsúlyozniuk az eltelt néhány esztendõ összes szenvedését, azt, hogy az életük már sosem lesz olyan, amilyen volt. Mert azt nagyon helyesen mondtad, hogy "soha nem lesz tökéletes". Viszont a végjátékban nem ez volt a hangsúlyos, sõt, éppenséggel a hurráoptimizmus csendült ki belõle a számomra. A befejezés szerintem egy kicsit giccses lett, mert nem hiszem, hogy mindenki ilyen "egyszerûen" fel tudta volna dolgozni az eseményeket, mint ez a három katona (és a rokonságuk). Természetesen nem volt egyszerû az életük, de viszonylagos sikerességgel helyes pályára tudták állítani. Talán a közvetlen családi viszonyokban kialakult feszültségeket járta körbe a legjobban a film, a többirõl úgy-ahogy szólt. Remélem, világossá vált számodra, hogy mire is gondoltam, amikor a "giccsességrõl" beszéltem, és hogy mi hiányzott egy kicsit a filmbõl számomra. Emellett tiszteletben tartom a véleményedet, és nem is akarlak meggyõzni az ellenkezõjérõl. Elfogadom, ha te úgy láttad a történetet, ahogyan láttad. Bennem viszont felmerült ez a fajta hiányérzet, és úgy éreztem, hogy a film azt sugallta, mintha minden (volt) katona élete ilyen viszonylag egyszerû lett volna a háború után. Egy szót sem szólt azokról, akik öngyilkosok lettek, vagy elmegyógyintézetbe kényszerültek a sokk miatt (mert minden bizonnyal nagy számban voltak ilyenek is). Szóval bizonyos szempontból megtévesztõ lehet a film, én ezért tartom kicsit hiányosnak. Remélem, nem sértettelek meg, mert minden igaz, amit leírtál. Csak az én számomra ez egy kicsit kevés volt az igazi élményhez. De biztosan az én készülékemben van a hiba. :)
szavazat: 10/10 2008 máj. 14. - 13:11:16
2008 máj. 14. - 13:11:16
Én úgy gondolom, hogy pont azért annyira jó ez a film, mert ezek a dolgok nem ordítanak belõle az arcodba, hanem szépen megbújnak a felszín alatt, és csak érzed õket. Látod, ahogy a szereplõk megpróbálnak minden erejükkel visszatérni, megpróbálják ugyanazt az életet élni, de közben nagyon is érzed, hogy nem megy nekik. Az általad rózsaszín felhõsnek titulált részekben mindben ott az a keserédesség, ami miatt dráma a mûfaja. Valami olyasmi, amirõl tudod, hogy soha nem lesz tökéletes, még ha ott is a hepiend. Szerintem pont ebben rejlik a film nagysága. És mindezt én úgy mondom, hogy amikor néztem, fogalmam sem volt róla, hogy mennyi oscart nyert, egyszerûen csak odaszögezett a tv elé, amit amúgy nagyon ritkán nézek.
2008 máj. 13. - 14:50:11
2008 máj. 13. - 14:50:11
Tényleg nem volt rossz film, de azért valószínûleg belejátszott az Oscarba az is, hogy a háború után készült. Ahhoz képest, hogy a filmnek arról kellett volna szólnia, hogy milyen nehéz a társadalomba való visszailleszkedés, szinte teljesen mást kaptunk. Szerintem nem bontották ki teljesen a következõ problémákat: az egykori katonák hogyan tudják feldolgozni a harctéri élményeket, hogyan tudnak visszatalálni a társadalomba; a társadalom hogyan fogadja õket stb. A problémák boncolgatása helyett talán egy kicsit giccses és rózsaszín ködben úszó filmet kaptunk. A szereplõk túl könnyen találtak állást, némelyik egymás után kettõt is. A harctéri borzalmakra alig gondoltak, a családjuk viszonylag megértõen fordult feléjük. Valószínûleg nem ez lehetett a tipikus, habár nagyon szépnek tûnik. A végén ott a happy end, mintha elõtte nem lett volna háború, mintha az emberek lelke (és teste) nem sérült volna meg. Itt-ott persze vannak gondok, de ezek egykettõre megoldódnak, talán túlságosan is könnyedén. Szóval a számomra ezért volt egy kicsit felemás a film. Ennek ellenére elismerem a nagyságát, csak hát én talán kevesebb Oscart adtam volna. Bár 1946/47-ben másképpen gondolkodtak és másképpen éreztek...
szavazat: 10/10 2008 máj. 13. - 01:01:57
2008 máj. 13. - 01:01:57
Szerintem annyi oszkárt ér ma is , mint amennyit megkapott. Fantasztikus film. Nem is hiszem el, hogy amerikai :) Életem legjobb 10ében benne van.
2008 máj. 11. - 23:53:38
2008 máj. 11. - 23:53:38
Végre W.W. az 1-esen 1 nap 1x-re 2 filmje is, gratula M1.
2008 máj. 07. - 19:51:30
2008 máj. 07. - 19:51:30
a klisék akkor újszerûek voltak. csak most, ma látjuk kliséknek õket. sok idõ telt el.
2008 márc. 31. - 22:44:40
2008 márc. 31. - 22:44:40
Nekem is. Szép film.
szavazat: 10/10 2008 márc. 31. - 16:52:12
2008 márc. 31. - 16:52:12
a hosszúságától függetlenül nekem nagyon tetszett
szavazat: 7/10 2008 márc. 31. - 01:08:30
2008 márc. 31. - 01:08:30
Nem rossz,de azért rajta van az idõ vasfoga,ma már biztos nem kapna annyi Oszkárt.Kellett ahhoz az is ,hogy aháború után tényleg mindenkinek megrázó élmény volt a férfiak visszajövetele,a beilleszkedés az induló életbe.Néhány klissé visszaköszön,de akkor még nyilván újszerû volt.Nem unatkoztam,de azért felejthetõ.
szavazat: 8/10 2008 márc. 31. - 00:42:42
2008 márc. 31. - 00:42:42
Jó film. William Wylertõl még nem is láttam rosszat. És az utolsó 5 perc - csodálatos!