Metin végre kibékül Öjküvel. Amúgy az egyik legszerethetőbb figura a filmben.

Az örökbefogadási törvényeknek ehhez semmi közük. Besime és Hazim csak nevelőszülők voltak, akik pénzt kaptak a nevelésért.
És igen, a gyámügyes nőnek már jóval hamarabb más nevelőszülőt kellett volna keresni a kislánynak. Sőt, én úgy gondolom, hogy nevelőszülőnek megfelelhet Mahinur és Metin is, akár külön-külön, akár együtt.
Az örökbefogadásnál valóban szempont, hogy a gyerek családba kerüljön, hisz ott az örökbefogadó szülők nem kapnak külön pénzt a gyerek után. Max annyit, mintha a saját vérszerinti gyerekük lenne.
Na ezt Besime és Hazim sem akarta volna, ők is csak a külön pénz miatt ragaszkodtak a kislányhoz. No meg azért, mert így volt egy ingyen cselédjük.

Hogy Metin "hülye" az udvarláshoz, ez nem dramaturgiai hiba, hiszen az életben is vannak ilyen férfiak. Az örökbefogadási török törvényeket pedig nem ismerjük, bár sztem is hiba volt Melissát visszaadni Besiméékhez. A többi szappanoperához hasonlítva meglepően újszerű és fordulatos, nem ül le a történet, mint sok esetben, hogy több részen keresztül csak sírnak, és nem történik semmi. Kíváncsian várom a további fejleményeket.

A cicababáék, meg a szívdöglesztő mácsók nekem sem hiányoznak.
A török sorozatokban pont azt becsülöm, hogy nincsenek benne szaftos ágyjelenetek, csókolózás közben sem rágják premier plánban egymás száját.
De ettől az a sorozat még nem lesz jó.

Nem tetszett, hogy a gyámügyes nő, bár sűrűn látogatta Melissa nevelő családját és pontosan látta, hogy ebben az ún. "rendes családban" a férj nem dolgozik, az asszony se csinál semmit, mindent a kb. 12 éves kislánnyal csináltat meg otthon (takarítás, mosogatás, a saját neveletlen gyerekeinek a rendbentartása), ráadásul még a férj is szemet vetett a serdülő lánykára.
Ennek ellenére ragaszkodott ahhoz, hogy Melissa visszakerüljön ide, ebbe a pokolba, ahelyett, hogy Mahinurnál és Metinnél maradhatott volna. Mert ők ugyebár "nem rendes család", hisz Csak testvérek, márpedig egy árvának apa és anya kell.
Nem tetszik a szomszédassszony se (nyilván ő Rachel Lindt karaktere), aki folyton leskelődik minden szomszéd után na és sűrűn átszaladgál Mahinúrhoz, aki angyali türelemmel viseli. (én már rég kidobtam volna).
Nem tetszik, hogy a kislányt neveletlennek titulálják, ez a pletykás némber, meg az iskolában is. Holott Melissa olyan udvariasan és olyan irodalmi stílusban beszélget a felnőttekkel is, ami cseppet sem jellemző a gyerekekre.
Egyáltalán, miért kell egy egyszerű vidéki embernek olyan emelkedett stílusban társalogni, mint ahogy itt a filmben? Persze, nem kell bunkónak lenni, de csepppet sem természetesek.
Az udvarlás se megy senkinek, Metin is hülye, ügyetlen, pedig tetszik neki Öykü, mint ahogy Kadír tanár úr is nevetséges az idétlen verseivel, amelyeket a tanárnő ihletett

Ahhh, ezek a szereplők egy kicsit sem természetesek, és még véletlenül sem "életközeliek". Nem is csodálom, hogy még a törökök sem szerették.

Ja, elfelejtettem mondani, hogy nincsenek benne cicababák és szívdöglesztő macsók, és még a gazdagabbak se palotában laknak, szóval a sorozat egyik nagy erénye, hogy életközeli, a szereplők is esendő, de szerehető figurák, vannak persze negatív alakok is, de valahogy a gonoszságot mindig humorral oldják fel. Ezt kevés film tudja.

Csodálom, hogy neked tetszik, mert ez a sorozat még Törökországban is nagy bukás volt.

Csodálom, hogy neked tetszik, mert ez a sorozat még Törökországban is nagy bukás volt.

Minden elismerésem a film alkotóinak. Anna, a Zöld oromból modern változata, de még annál is jobbra sikeredett. A karakterek kidolgozottak, a színészek szuperül játszanak, szívvel-lélekkel. A film, amellett, hogy egy fordulatokban gazdag dráma, krimi és vígjáték egyveleg, üzeneteket is hordoz a mai ember számára.
Az egyik üzenet a film első részeiben hangzik el, kb. így: Ha minden régi dolgot eldobunk, a világ egy szemétdombbá változik.

Ezt a sz@rt kár volt megvenni.

Dögunalmas.