Az aktuális rész ismertetője: Egy hindu bölcselet szerint az vagy, amit megeszel. Ha bírod - tette hozzá Kepes András Amazóniában, ahol az orra előtt hámoztak meg egy majmot. Marokkóban arról értesült a stáb, hogy az ember a kezével érzi az ízeket. Még a tejbegrízét is. És Peruban sem váratott magára sokáig a meglepetés, ahol az indiánok egyik kedvenc csemegéje a nálunk is nagy kedvenc, csak nem a tányéron: a nyárson sült tengerimalac. Az étkezés az isteneknek leginkább tetsző cselekedet.
A divatos szakácskönyvek, főzőműsorok, bio- és egyéb díszkajálás, a kulináris turizmus korában lassan elfelejtjük, hogy az étkezés valójában egy közösségi tevékenység, ami évezredek óta szabályozza az életünket. Az étkezés módja - hogy együtt vagy külön eszik a család, hogy ki hol ül, ki vehet először, hogy némán esznek vagy beszélgetnek - nem az ételről, hanem az emberi kapcsolatokról árulkodik. Nem véletlen, hogy szinte valamennyi kultúrában istenhez kötik az élelmet. A kereszténységben a kenyér és az ostya, a hinduk szerint, pedig Brahma isten legmagasabb rendű alakja a táplálék. Az vagy, amit megeszel! - mondja a hindu bölcsesség.

A műsor ismertetése: "A "Világfalu" kifejezést McLuhan használta először bolygónkra, amit a tömegkommunikációs eszközök kicsiny faluvá zsugorítottak. Igaz, az információk percek alatt eljutnak távoli földrészekre, de hogy mennyire értjük egymás gondolkodásmódját, az is kiderül a véres híradásokból. Az életem úgy hozta, hogy különböző kultúrákban nevelkedtem, az elmúlt harminc év során, pedig több tucat országban forgattam. Mindig abban reménykedtem, ha sikerül megértenem, hogyan gondolkodnak az emberek egy kis afrikai faluban, a dalai láma udvarában vagy a dél-amerikai esőerdő mélyén, akkor talán sikerül megértenem a pesti szomszédomat is.

A világ nagy részén az emberek másként születnek, másként élnek, másként halnak, másként szeretnek, másként gondolkodnak, mint mi! Valami okuk talán csak lehet erre! Hátha lehet tőlük tanulni. Két éve elhatároztam, ismét nyakamba veszem a világot. Megkértem Magyarországon élő külföldi barátaimat, mutassák meg saját kultúrájukat.

Kíváncsi voltam, boldogabbak-e Indiában azok, akiket már gyerekkorukban összeadnak, és nem kell a kamaszkori szerelmi csalódásokkal bíbelődniük. Vagy, mondjuk Marokkóban, akiknek egyszerre van három feleségük, nem egymás után, mint nekem. Milyen lehet nem a lakásért, házért küzdeni egy életen át? Nem lenne jobb négyezer méter magasságban a Titicaca-tó közepén, egy úszó nádszigeten élni vagy egy jurtában a mongol sztyeppén, úgy, ahogy őseink éltek másfélezer évvel ezelőtt? Kíváncsi voltam képes lennék-e stressz nélkül élni. Mondjuk, az Andok hegyei között elengedni magam egy transz-szertartáson, és a sámán tanácsára a révületben eggyé olvadni a természettel. Vagy Japánban, egy többórás teaszertartáson elmélyülten gyönyörködni a teáskannában és egy kétszázötven éves teáscsészében. A Gangesz partján a lélekvándorlással barátkoztam, miközben a máglyán elégettek egy halott asszonyt, Észak-Afrikában pedig egy véres dzsinn-szertartáson igyekeztem meglesni a szellemeket. De legalább ennyire érdekelt az is, milyen értékrend szerint élnek gyimesi csángó, oláh cigány vagy ortodox zsidó barátaim.

A tizenkét részes sorozatban tucatnyi kultúra mindennapjait hasonlítjuk össze a születéstől a halálig. Sőt azon túl is."

- Kepes András