Az aktuális rész ismertetője: A két Küküllő mentén elterülő dombvidéken termett egykoron Erdély egyik legjobb bora. A magyar szőlészeti tradíció mellett (mára teljesen kiveszett) szász szőlőtermesztési és borkultúrának a terepe Beszterce és a Nagyküküllő-mente. A terroir akár európai szinten is igen értékes, valaha 2700 ha termőterülettel rendelkezett. A művelés a hagyományos területeken 1,2 x 1,2 m-es, vagy 1x1-es, a távrendszer karós, a metszési mód a klasszikus erdélyi karikás volt, ami igen jó minőséget biztosított. Már a XVI. században Verancsics is megdicséri a magyarok és a szászok itteni szőlőtermesztési buzgalmát. Legendás sikerét a Küküllő-menti bor 1866-ban a Rajna versus Erdély borversenyen érte el, a Kisküküllő-menti (szőkefalvi) borok a verseny során vakkóstolással legyőzték a világhírű rajnai bort. A mai valóság kevésbé fennkölt, s ha nyomokban is, de a film mégis igyekszik megmutatni az egyes legendák és tájak ökológiai sokszínűségét és a folytatás lehetőségét.
A műsor ismertetése: Érmelléki Bakator-Érmellék, Szilágyság és Szatmár szinte teljesen kiveszett és elfelejtett nagyhírű és régi borok. Valaha közismert és Kárpát-medence szerte kedvelt termék volt, mára csupán legendáriuma maradt. Újra fel kell fedezni, akad-e értékelhető követésre méltó nyom? Széchenyi gróf pártolta a könnyű fehérborokat adó Érmelléket, Ady szülőföldje adományaként szerette például a diószegi Bakatort, amely aranysárga színű volt, mérsékelt tüzű, kellemes savas és tartós hosszúságú. Mára csak a híre maradt.Az érmelléki Lyukpincék viszont különleges színfoltot képeznek a magyar pinceépítészet történetében, bemutatásuk a teljes pusztulás előtt a legsürgetőbb feladat. Az Érmellékkel összefüggő táj a Szilágyság, amelynek területén, több helyen megmaradt a régi borkultúra maradványa, ill. újabb telepítések is történtek. Hogy a zilahi szőlőkből préselnek-e még bort a magyarok, nem tudjuk, de a szilágysomlyói Magurán még találunk néhány öreg borászt, mint ahogy Sarmaság magyarsága is műveli szőlejét.
Hozzászólások