És ami utólag jutott eszembe: ez az első évad a jelenlegi, hátizé "furcsa" szabályozás miatt már le sem nagyon mehetne a tévében, hiszen fújfúj, iszonytatóan szörnyű, deviáns elhajlást népszerűsít benne Balsai Móni és Tornyi Ildikó viszonya!
Utóbbi milyen más volt még hosszú hajjal ebben az első évadban, aztán a DÖ-ben már röviddel Pannaként (érdekes, hogy mindkettőben valami nem-is-annyira-elfojtottan agresszív nőt játszott), és valami fura véletlen miatt mindkettő jól állt neki, pedig nem ez a jellemző általában.

Hogy idézhetné vissza, mikor a gyönyörű Balsai Móni nincs benne - van helyette viszont a -hm- nem annyira gyönyörű Mucsi?!?!?! :)
A többit ott, bár nem hiszem, hogy végignézem.

A második évad új szereplői közül az egyetlen jó választás az enyhe beszédhibájával együtt imádnivaló Döbrösi Laura. Ellenben Kovács Patrícia egykori Laura figurájából egy katasztrofális, jellegtelen izé lett: semmi vagány dög nem volt már benne, ehelyett egy közönséges és kifejezetten olcsónak tűnő valamit sikerült összehozni az új színésznővel (pl. kétlem, hogy egy bármilyen templomi esküvőre olyan öltözetben beengednék, mint amiben megjelent). Pedig a karakter lényege éppen az volt, hogy Pokorny Lia figurájának minél erősebb kontrasztja legyen mindenben. Fekete Ernő "professzor" tökéletes Vasember-szinkronhang - de szerintem egyáltalán nem az a sármos pasi a figurája, akitől egy Balsai Móni jellegű, prémium kategóriás nő két mondatnyi interakció és három méternyi futás után azonnal hanyatt is dobja magát. Valahogy semmiféle kémia nem látszott kettejük között.
Básti Juli első évados szereplése nagyon kerek egész volt, ráadásul egy csodálatos jutalomjáték - ezt a második évados szellemeskedést annyira nem kellett volna erőltetni. Mondhatnám úgy is, hogy árnyéka volt önmagának... Pláne hogy behozták Udvaros Dorottyát mellé, így mindenképpen osztozniuk kellett a primadonnai pozíción. És ráadásnak jött SzabóKimi (huncutkodott Udvarossal a kis pimasz! :) ), akinek több olyan szerepe is van, amiben alapvetően pozitív sármőrt játszik (legalábbis úgy tűnik), de valójában egy szemét kis görcs - és ettől a figurától itt sem tért el, hiszen végig manipulál mindenkit... Ahogy egyébként Simon Kornélt is valahogy mindig ugyanolyan egysíkú film- és tévésszerepek találják meg, amiben két nő között ingadozó, kicsit csetlő-botló jópasit alakít.

És szeretném leszögezni, hogy Balsai Móni szerintem nagyon rossz választás volt Judit szerepére: egy ilyen, két gyerek után is dögös, rendkívül csinos, okos, higgadt, megértő, jó anya és ráadásul hihetetlenül gyönyörű nőről egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy a nem kifejezetten sármőr (nem is azért szeretjük :) ) Thuróczy Szabolcs karaktere "megunhatja" valaha, bármekkora kannak is képzeli magát. Ha meg mégis megunja, akkor meg hülyeség a figurája, mert valójában ő nem egy nagymenő reklámcég vezetője, hanem egy iszonyú nagy lúzer: otthon várja türelmesen a tökéletes NŐ, ő meg elmegy holmi kétes libákkal kavarni?! :) Szóval jobb lett volna valami kevésbé tökéletes színésznő, vagy legalább ragasztottak volna rá is valami műorrot, esetleg két nagy elefántfület, vagy ne lett volna olyan megértő, lett volna inkább debil hisztérika stb.

A második évad egyébként pontosan azoktól a hibáktól szenved, amelyektől minden hasonló magyar gyártású mű:
- a kevés figura miatt mindenki mindenkinek a mindenkije (és lehetőleg mindenki mindenkivel mindent is csinál),
- a karakterek teljesen irreális dolgokat művelnek (és miközben velük ugyanezeket megteszik mások, ők teljesen bambán tűrik és csak néznek ki a fejükből, majd valamelyik legközelebbi barátjukhoz fordulnak agyatlan tanácsért), nincsenek életszerű reakcióik, minden csak a drááááámáról szól, azt szolgálja és legalább háromszorosára fújva (Parti Nóra kimondja az egyik részben a tételmondatot a professzornak: "más normális ember félrelép, aztán hazudik" - tehát fel sem merül, hogy AZ lenne a normális ember, aki NEM lép félre és/vagy NEM hazudik),
- a sminkekben/fényelésben is ugyanez a nagy drámázás látszik: az első évadhoz képest zavaróan "megcsúnyultak" a legszebb színésznők is a képeken (ez a jóval későbbi Apatigrisnél is nagyon feltűnő volt!),
- és a legfőbb szériahiba, amibe szinte mindig sikerül belefutni a drááááma miatt: a két kvázi-főszereplő előbb egy évadon keresztül küszködik, hogy összejöhessenek, majd a második évad egyből úgy kezdődik, hogy láthatóan alig várják, hogy találjanak valami okot a szakításra - és ez persze meg is történik az első szembejövő nehézségnél, mintha a nagy kínlódva összehozott kapcsolatuk nem is érne fabatkát sem. Ugyanez Lalyosunk figurájánál: az első évadban egy feltűnően málészájú programozó, aki évek óta epekedik Miss Ormány után, de megszólítani is alig meri - aztán amikor megkapja végre az orrot a hozzá szervesen kapcsolódó tartozékaival egyetemben, akkor meg az első szembejövő kutyasétáltatóval azonnal összebútorozna, mert az finom perkeltet tud főzni. Aztán meg összeomlik az első esküvőn, mert kiderül, hogy a gyerek nem az övé? De hiszen tudta jól, azzal együtt vállalta az egész orrvadászatot...
- Béresék gyerekei a második évadra annyira köddé váltak, hogy a prof éjjeli hirtelen odaköltözésekor (már bőröndökkel érkezik az ajtóhoz, de még csak nem is telefonál előtte!) fel sem merül, hogy léteznek, őket nem szükséges megkérdezni a költözésről sem, sőt: annyira sok a hely, hogy a smaragdlézerszemű Balsai Móni simán kiürít neki egy egész szekrényt, mire a fickó váratlanul odaér. Persze a gyerkőcök utána azonnal előkerülnek, mert fontos a jelenlétük a drámához (sőt: duplázódnak is!), de azért kicsit fura ez így, hogy ki-be kapcsolhatók bármikor.
- Léna szörnyen drámai bénulása két lépésnyi járógép és fél percnyi gyógymasszázs után annyira el is múlik, hogy mankót is csak 4-5 jelenetig használ, utána már simán sétálgatnak SzabóKimivel a világ végén sok-sok kilométernyit. És hát nem sikerült a nagy drámaként felvezetett út menti kereszt jelenet sem, hiszen SzabóKimi két lapos mondattal elintézte a naaaagy séta végcélját, és a szülei haláláról laza átkötéssel az jutott eszébe, hogy van egy kajálda a sarkon, menjenek oda. Szép, gratulálok az írónak!

És persze áldozni kötelező a klisék oltárán is: feltétlenül kell az első évadba egy kómában fekvő (aki persze éppen a megfelelő pillanatban ébred fel), a másodikba pedig egy lebénuló főszereplő (aki mindenkivel összevész és kibékül, majd természetesen a legmegfelelőbb pillanatban kezd el újra járni is). Bár ha a második évadban csak ez az egy lett volna, akkor nem szóltam volna semmit, de úgy látszik, ha saját kútfőből kell fordulatokat kitalálni, akkor a magyar írók -jó kukabúvárként- csak a mindenki más által félredobott klisék halmaiban képesek turkálni.
Ja, az amcsi filmek hagyományosan kötelező öltöztetős jelenetét is sikerült valamelyik részbe behúzni, ha jól rémlik.


A címerállatként felmutatott, de valójában lépten-nyomon túlerőltetett hazai zenék is sokszor inkább zavaróak: talán jobb lett volna, ha instrumentális darabokkal operálnak a jelenetekben, mert nem vitte volna el a néző figyelmét a szöveg (az első évadban ez nem volt így elbaltázva). Ráadásul ilyenkor kifejezetten hosszú töltelékjelenetekkel sikerült operálni, amikben szinte végig lemegy egy-egy ilyen schlager, miközben az adott szereplő(k) a történetet semmivel nem viszik előrébb, csak valami olyan komolyságú mechanikus cselekvésük van, mint pl. rendet rakni a zoknis fiókban, vagy szomorú arccal nézni, mert valami miatt éppen megint dráma van.

Ostobaságok:
- az első évadban minden, de minden lakásnak teljesen ugyanaz a csengője. Ez a bérházi lakásoknál még úgy-ahogy érthető (de kis valószínűségű), a rengeteg kertes családi háznál viszont teljesen érthetetlen. Vagy a soriban Budapest beleragadt az '50-es évekbe?
- nem derül ki, hogy Lalyosék a második esküvőt milyen apropóból szervezték egy hegyi kilátó jó magasan levő tetejére? Az asszony mindennapos várandós, nem kellene talán túráznia ilyen helyre, pláne egy násznéppel (akik között azért idős szülők is akadnak), és pláne úgy, hogy a két évad alatt SOHA ki sem mozdult egyikük sem a belvárosból, csak az iroda és a lakás között ingázgattak. Az anyakönyvvezető el is mondja, hogy tériszonya van (és ezt előtte nem sikerült megbeszélni vele?), de Lalyosunk van annyira eszes, hogy közli: azt a kilátót tériszonymentesre építették. Még szerencse, hogy nem légszomja van annak a szegény nőnek, mert akkor lehetett volna légüres tér a kilátóban...