Koreográfus, táncos, rendező. Az ösztöntánc művésze, aki minden külsőséget lenyúzva a testéről, fejezi ki érzelmeit, keresi az igazságot. Művészete egyedi. Fájdalmas és testi.

2001-től évente többször kap meghívást külföldi fesztiválokra, workshopokra és táncos eseményekre. Első jelentősebb bemutatkozása 2003-ban, a lengyelországi Kaliszban megrendezett XI. Nemzetközi Kortárs Táncfesztiválon volt, ahol elnyerte a legjobb koreográfusnak járó I. díjat Tiéd...?! című duettjével. Ugyanebben az évben Párizsban koreografálhatott a - Trafó közönsége által jól ismert - Cie Ixkizit társulat ösztöndíjasaként, majd Bécsben dolgozott a DanceWeb nemzetközi táncszervezet rezidens programjának magyar meghívottjaként. Mindeközben lassan kezdett kirajzolódni, hogy a koreográfushoz a távol-keleti formavilág, stílusok, irányzatok állnak közel, melyek közül a butoh táncban találta meg a számára legideálisabb kifejezési formát. Köszönhető ez olyan világhírű mestereknek, mint Carlotta Ikeda, Ko Morubushi, akiktől nemcsak technikát, hanem a butoh általuk vallott filozófiáját is megismerhette. Az elemit és zsigerit megragadó Butoh tánc iránti elkötelezettsége 2005-ben egészen a technika és egyben filozófia forrásáig, Japánig vitte a koreográfust, ahová az Asia-Europe Alapítvány programjával jutott el. Ezt követte a 2006-2007-es évadban egy hosszab UNESCO ösztöndíj és munka különböző társulatokkal Thaiföldön és Szingapúrban. Bataritát Bangkokban az első thai modern tánc iskola fogadta, mint vendégtanárt, koreográfust és táncost. Természetesen nemcsak tanítani, hanem tanulni, gondolatokat cserélni, tapasztalni utazott Thaiföldre a koreográfus.
A Thai Király, Bhumibol Adulyadej születésnapjára rendezett előadássorozatra előadóként kapott meghívást, ahol saját darabját mutatta be egy helyi táncművész bevonásával. Hazatérése után Párizsban töltött két hetet, hogy Tadashi Ishikawa kagura mestertől, a második legnagyobb kagura színház vezetőjétől tanuljon a kagura tánc spirituális és színházi változatairól. Batarita egyike volt a hét kiválasztottnak, akik nem japánként elsőként tanulhatták ezt a Sinto vallásból eredő és annak szerves részét képező táncot.