Festőművész.

1980 óta kiállító művész. Néhány motívum (szék, ágy) felhasználásával teremti meg szobabelsőit, melyeket eláraszt a külvilágból beáramló fény. A képein minden esetben megmarad legalább egy, a valósághoz kötődő tárgyi motívum, amely köré az egész kompozíció szerveződik. Mindig belső tájat fest, a külvilág nem érdekli. Klasszikus magyar és egyetemes mintaképekből - pl.: Van Gogh, Nagy Balogh, Czimra enteriőrjei -, illetve az őt körülvevő térből, tehát a műterméből indul ki, melyek alapjául szolgálnak a visszafogott színvilágú, elsősorban pasztellszerű sárgákból és kékekből álló műveknek.

Az évek óta egy témát festő művész, Cézanne makacs megszállottságához hasonlóan, mindig tökéletesebbre vágyik művészetében, s az egyre tisztuló és világosodó vásznak festésénél kizár minden olyan elemet, melyek kívül állnak sugárzó szobabelsőinek időtlen világán. Tiszta festőisége, "csendéletisége" feloldódik intim művészetében.