Iparművész. Dombóváron, a Gőgös Ignác Gimnáziumban érettségizett 1963-ban. Budapesten katonatiszti iskolát végzett, majd a Szegedi Tanárképző Főiskola földrajz szakán diplomázott. 1967-től hivatásos katonatisztként szolgált, s 1974-től egy Dombóvárhoz közeli nagyközségben tanított. A fával való kapcsolata még a középiskolában kezdődött. 1959-ben a Gőgös Ignác Gimnázium is elindította az úgynevezett „5 + 1“-es programot, ahol a tanulók hetente egy napot szakmai ismeretek megszerzésére fordítottak. Ő ezt a gyakorlati napot egy helyi asztalos műhelyben töltötte, ahol a szakma alapjaival behatóan ismerkedhetett. Katonai szolgálata után leszerelt, és a Tolna megyei Döbröközre került. Itt ismerkedett meg a napközis nevelőként dolgozó id. Bükösdi Jánossal, és aki fafaragással foglalkozott. Tőle leste el a mesterség főbb mozzanatait, s ő irányította Balásy Gyulához (1912 – 1978), aki türelemmel, és szeretettel fogadta. A jó nevű népművész többszöri találkozások alkalmával segítette, de ha kellett, őszintén bírálta is munkáját. A Kurdon élő Eőry-Szabó Dezső (1915-1989) is segítette próbálkozásait, aki az általa gyűjtött dél-dunántúli (somogyi) népi motívumokat is megosztotta vele. Zömmel ezeket a motívumokat használja most is. Évek múltán tanítványai kérésére fafaragó-szakkört vezetett. A kéthetente megrendezett erdei túrák mindegyikén készített valami használhatót a gyerekekkel. Jobbára ék- és domborított faragással díszítette a tárgyakat, néha alakos faragást is használ. Főleg díszített használati tárgyakat: (tálas polcok, tálak, tányérok, vágódeszka, dobozok) készített s készít ma is. Mostani kamara kiállításán ezekből a tárgyakból látható néhány válogatott darab. Magyarosi Sándor jelenleg Dombóváron él és alkot, tudásának közreadásával egy ideje a Dombóvári Helytörténeti Múzeum szakmai és közönség-programjait segíti.
Személy
Hozzászólások